Főmenü megnyitása

Kiss Kovács Gyula (Budapest, 1922. január 5.Zsennye, 1984. július 20.) kétszeres Munkácsy Mihály-díjas magyar szobrászművész, érdemes művész.

Kiss Kovács Gyula
Született Kiss Kovács Gyula
1922. január 5.
Budapest
Elhunyt 1984. július 20. (62 évesen)
Zsennye
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása szobrászművész
Iskolái Képzőművészeti Főiskola (-1949)
Kitüntetései A Szinyei Társaság fiatal szobrászok díja (1947)
Munkácsy Mihály-díj (1965, 1971)
Érdemes művész (1977)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiss Kovács Gyula témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Tanulmányait 1949-ben fejezte be a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán. Tanárai Sidló Ferenc és Pátzay Pál voltak. 1952-1954 között a Magyar Néphadsereg Művészeti Stúdiójának tagja volt. Valamennyi szobrászati műfajban jelentőset alkotott. Ismert és keresett köztéri szobrász volt. Plasztikáin a valóság összetett megragadására törekedett. Nem típusokat akart alkotni, hanem az emberi egyéniség ábrázolását tűzte céljául. Monumentális erő feszíti nemcsak köztéri szobrait, hanem kisplasztikáit is. Érmei lírai életérzéseket, a természetszeretetet közvetítik. Jelentős műve a soproni felszabadulási emlékmű és a szekszárdi Babits-szobor. Három süttői mészkő domborműve látható a Római Szent Péter-bazilika „Magyarok Nagyasszonya” altemplomban.

Jó barátságban állt Kiss Sándor szobrászművésszel, így Zsennyére telepedett feleségével, Tóth Emőke szobrászművésszel. Előbb házat vásároltak 1975-ben, majd 1985-ben végleg ideköltöztek. Végakarata szerint a Szent Cecília temetőben nyugszik.

 
Fürdőzők

Válogatott csoportos kiállításaiSzerkesztés

1950-től minden jelentős hazai és külföldi csoportos kiállításon részt vett. 1969-ben részt vett a II. Országos Kisplasztikai Biennálén Pécsen.

MűveiSzerkesztés

Köztéri műveiSzerkesztés

 
Ülő lány, 1958. alumínium, XIV. ker., Kerepesi út 78/b.
 
Haan Lajos mellszobra, Békéscsaba, Szoborsétány
  • Álló leányalak (bronz, 130 cm, Év n. Budapest, XIV. ker.) [1]
  • A Pákozdi csata emlékműve (obeliszk, vörös márvány dombormű, 1951, Pákozd) [2]
  • Szabó Ervin (emléktábla, 1954, Budapest, VIII. ker. - eltűnt)[3]
  • Mackók (1957, Budapest, XIV. ker.) [4]
  • Ülő lány (1958, Budapest, XIV. ker.)[5]
  • Vak Bottyán (1958, Budapest, VI. ker.) [6]
  • Anya gyermekkel (1959, Budapest, VIII. ker.) [7]
  • Kútszobor (fém, 1958, Miskolc, Akadémia kert)
  • Merengő (alumínium, 1959, Budapest, Kerepesi úti lakótelep)
  • Dombormű (kő, 1960, Budapest, Vígszínház)
  • Hunyadi János (1960, Tatabánya)[8]
  • Kiskatona (alumínium, 1960, Budapest, XX. ker., Csarnok tér)
  • Homlokzati plasztika (alumínium, 1961, Budapest, Madách Színház)
  • Ülő akt (mészkő kútfigura, 1961, Balatonfüred, Szívkórház)
  • Lemezdomborítás (fém, 1963, Eger, Gárdonyi Géza Színház)[9]
  • Vízköpő (vörösréz, 1964, Budapest, II. ker., Rómer Flóris u., Magyar Autóklub)
  • Kötéllel ugráló lány (vörösréz, 1964, Oroszlány, Általános Iskola)
  • Figurák (rézlemez domborítás, 1965, Budapest, Thália Színház)
  • Ülő nő (Véradó szobra) (bronz, 1965, Budapest, XI. ker., Daróczi út, Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet) [10]
  • Ornamentális kerámia dombormű (kerámia, 1965, Pécs, Jókai utca, Általános Iskola)
  • Mennyezetplasztika (gipsz, 1966, Budapest, Budapesti Történeti Múzeum)
  • Ülő nő (mészkő, 1967, Budapest, XXII. Rendelőintézet)[11]
  • Jacques Billiet (bronz portré, 1968., Budapest, Andrássy út, MÚOSZ)
  • Lemezdomborítás (fém, 1958, Balatonfüred, Hotel Marina)
  • Babits Mihály (bronz, 1969, Szekszárd, Művelődési Ház)
  • Emléktábla (bronz, 1969, Szolnok, Szolnok Megyei Néplap Szerkesztősége)
  • Dr. Merényi Gusztáv (bronz portrédombormű, 1970, Budapest, IX. ker., Gyáli úti Kórház)
  • Felszabadulási emlékmű (bronz, 1970, Sopron, Május 1. tér)
  • Haan Lajos (bronz mellszobor, 1970, Békéscsaba, Szoborsétány)[12]
  • Női figura (Thalia) (kő, 1970, Nyíregyháza)[13]
  • A Magyar Élettani Társaság megalakulása (bronz emléktábla, 1971, Tihany, Biológiai Kutató Intézet)
  • Dombormű (mészkő, 1971, Kiskőrös, Gyógyfürdő)
  • Emléktábla (bronz dombormű, 1973, Miskolc, Nemzeti Színház)
  • Dombormű (mészkő, 1973, Balatonszemes, volt Minisztertanács Üdülő)
  • 900 éves jubileumi emlékmű (márvány, 1975, Tiszaalpár)[14]
  • Női akt (mészkő, 1976, Balatonfüred, Állami Kórház)[15]
  • Domborművek (bronz, 1976, Budapest, Hilton Szálló)
  • Georges Dopagne (bronz dombormű, 1976, Budapest, VII. ker., Rákóczi út, Vue Touristique)
  • Dózsa (bronz, 1977, Dunaújváros, Dózsa György u.)[16]
  • Csontváry Kosztka Tivadar (bronz mellszobor, 1979, Szeged, Nemzeti Emlékcsarnok) [17]
  • Három dombormű (kő, 1980, Róma, Szent Péter-bazilika, Magyar Kápolna)
  • Kút (Oroszlános kút) (bronz, mészkő, 1980, Hódmezővásárhely) [18]
  • Kubikus emlékmű (mészkő, 1983, Szeghalom)
  • Dombormű (kő, 1984, Kiskőrös, Általános Iskola)
  • Ivókút (bronz, mészkő, 1985, Marcali)
  • Tűzoltók emlékére (Tűzkakas) csobogó (plasztika, 1985, Győr) [19]
  • Csontváry Kosztka Tivadar (bronz mellszobor, 1986, Budapest, Csontváry Terem, Pécs)[20]
  • Figurák (kő, 1986, Budapest, Békásmegyer)
  • Halászfiú halakkal (bronz díszkút, 1987, Paks, Halászcsárda).

Emlékérmei, plakettjeiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992
  • Soós Gy.: Kiss Kovács Gyula érmei. In: Numizmatikai Közlöny, 1966.