Kodály Zoltán Gimnázium (Galánta)

Koordináták: é. sz. 48° 11′ 45″, k. h. 17° 44′ 00″

Kodály Zoltán Gimnázium épülete 2013-ban

A galántai Kodály Zoltán nevét viselő gimnázium (szlovákul Gymnázium Zoltána Kodálya s vyučovacím jazykom maďarským Galanta), a Mátyusföld magyarságának fontos középfokú oktatási intézménye Galántán található. Az itteni fiatalok műveltetését és oktatását a 20. század közepe, 1953 óta látja el. Ma a szlovákiai magyarság harmadik legnagyobb gimnáziuma.

TörténeteSzerkesztés

Az oktatás kezdetei a régióbanSzerkesztés

A környék iskolahálózatának kialakulása már Mária Terézia iskolarendelete, a Ratio Educationis előtt beindult. Ennek előzményei elsősorban az egyházi intézmények (kolostorok, plébániák) köré szerveződő "iskolákban" keresendők. Bizonyítékát elsősorban az egyetemi peregrinációkutatásban találhatjuk meg, hiszen a kutatás mai állása szerint is, már a mohácsi vész után Galánta és környékéről több diák indult útnak beiratkozni külföldi (többségében osztrák) egyetemekre. Ennek oka elsősorban az volt, hogy e vidéken nem alakultak ki szabad királyi városok, így a legközelebbi egyetemek is a kisebb értelemben vett régió határain kívül létesültek (Pozsony,[1] Nagyszombat, Nyitra és Komárom). A felekezeti sokszínűség ugyan növelte, de a nagyvárosok hiánya miatt mégis viszonylag alacsony maradt a külföldi tanulás mértéke a felvilágosodás után. A katolikus diákok "túlsúlya" elsősorban a vágsellyei jezsuita kollégiumnak és a Nagyszombati Egyetem viszonylagos közelségének köszönhető. A régió diákjainak külföldi tanulása tekintetében, elsősorban a mezővárosok emelkednek ki, közülük is Galánta és később a nagyobb zsidó közösségnek köszönhetően Szered, ill. Vágvecse.[2] Szintén igazolható a középkori gyökerekkel rendelkező vágsellyei iskola megléte.[3] A további településeken időrendben az újkorban: Galántán 1519-ben és 1729-ben,[4] Alsószerdahelyen 1600-ban, Deákin 1606-ban, Nemeskajalon 1653-ban, 1656-ban és 1780-ban,[5] Nagyfödémesen 1634 előtt és 1673-ban,[6] Negyeden 1701-ben,[7] Felsőszeliben 1708-ban, Tallóson 1732-ben, Diószegen 1751-ben és 1825-ben, Szelőcén 1752-ben, Pereden 1756-ban, Zsigárdon 1756-ban, Taksonyon 1761-ben és 1774-ben,[8] Vágfarkasdon 1718 előtt református és 1772-ben (1779) katolikus,[9] Hidaskürtön 1774-ben és 1873-ban, Nagymácsédon 1776-ban stb. mutathatóak ki az iskolák megléte.[10]

1598-1604 között Vágsellyén jezsuita kollégium működött, mivel ide helyezték át a znióváraljait. 1605. áprilisában Bocskai István foglalta el Sellyét, kiűzte a jezsuitákat és a várost elzálogosította, így a sellyei kollégium további működésének lehetőségei szertefoszlottak.[11]

Mátyusföldi oktatás a 20. századbanSzerkesztés

1890-1944 között Talmud (rabbiképző főiskola) iskola is működött a városban. 1931-ben a Slovenská liga Galántán iskolát építtetett, ahol megkezdődött a szlovák nyelvű polgári oktatás. Ezt az épületet használta később a magyar gimnázium 1953-1977 között.

A kisebbségek oktatását a háború után a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 6-án elfogadott két rendelete szabályozta: 1944/5 és 6. Ezek az iskolák államosításától, ill. a kisebbségi iskolák megszüntetéséről határoztak. Mivel 1938 előtt ezen a területen főképp egyházi iskolák működtek és az oktatók a magyar tanárokat leszámítva, akiket elbocsátottak, állami alkalmazottakká váltak, ezért a magyar anyanyelvű képzés ellehetetlenült. Ezen rendeleteket erősítette meg a londoni csehszlovák emigráns kormány 1944. november 23-iki memoranduma. A Kassai kormányprogram tervszerűen hozzálátott ezen rendelkezések betartásához, melynek során előbb a városokban majd a falvakban is beszüntették az amúgy is szünetelő oktatást. A magyar nyelvű iskolahálózat felszámolása ellen a magyarság tiltakozni próbált, annak ellenére hogy csak ezek után kezdődtek el a reszlovakizálás programja, a deportálások és az ún. lakosságcsere.

1946-ban a nagyszombati gimnázium, kihelyezett tagozataként indult be középiskolai oktatás Galántán. 1948-ban ezen osztályok önálló gimnáziumi státust nyertek.

1949-ben Galántán, Vágsellyén és Nemeskürtön alakultak szlovák nyelvű tanonciskolák. Az 1953-as és későbbi iskolatörvények értelmében, további iskolaintézmények jöttek létre: Szereden és Vágsellyén szlovák, Galántán magyar tanítási nyelvű Tizenegy éves Középiskola alakult. 1960-ban Vágsellyén Élelmiszeripari Műszaki Középiskola, 1966-ban Szereden Kohászati Szakközép, ebből később közgazdaságivá, majd mezőgazdaságivá vált, és 1976-ban Vágsellyén Vegyészeti Szakközépiskola kezdte meg működését. Magyar tanítási nyelvű tanoncképzés csak a bársonyos forradalom után, 1990-ben magán úton indult be a régióban Hidaskürtön. Galántán külön magángimnázium alakult.

A galántai magyar tannyelvű gimnáziumSzerkesztés

1953. szeptember 1-jén indult el az oktatás a magyar tanítási nyelvű Tizenegy éves Középiskolában. Tantermei az ún. jubileumi iskolában (vagy Kolíšek-iskolaépületben) és az egykori Ipartársulat székházában voltak. A szlovák és a magyar gimnázium 1977. október 17-én költözött a Dukla utcai (ma: Eszterházyak útja) új épületbe.[12]

Az iskola fennállásának évfordulóit 1978. december 16-án, 1983. március 25-én, 1993. szeptember 18-án és 2003. október 10-én ünnepelték meg.

1992. szeptember 1-jétől nyolcosztályos osztályokkal bővült a gimnázium. 1995-ben az újabb Mečiar-kormány alatt ismét asszimilációs törekvések kerültek előtérbe és a magyar anyanyelvű oktatást védeni próbáló igazgatókat leváltották. Ezek ellen a szülői munkaközösség, a tantestület és az iskolabarátok is felemelték szavukat, több megmozdulás is történt (1995. június 30-án stb.). Az 1998-as újabb parlamenti választások után részben helyreállították az okozott károkat.

2000. december 16-án ünnepélyes keretek között felvette Kodály Zoltán zeneszerző és zenepedagógus nevét. Az iskola új logójára 2003 márciusában írtak ki pénzdíjas pályázatot. A szakmai zsűri választása a szavazatok figyelembevételével 10 pályázó 16 pályamunkájából az andódi Szegheő Gábor művére esett.[13]

Híres diákjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Ifj. Novák Veronika 2008: A Pozsonyi Királyi Akadémia hallgatósága 1777-1849 között. Archivum Sala IV, 107-118, 146-181.
  2. Szögi László 2008: Csallóközi és mátyusföldi diákok az európai egyetemeken (1526-1919). Archivum Sala IV, 91-101.
  3. Novák Veronika 2002 (összeáll.): Vágsellye 1002-2002. Žilina, 156; Pukkai László 1252-es keltezése vitatható, hiszen ott csak a templom meglétét említi a királyi oklevél.
  4. Szlovák Nemzeti Levéltár, fond Esterházi – česnecká línia, fasc. 60, num. 346, 363 összeírás 1729; Nováková, Veronika - Végh, Andrej 1987 (összeáll.): Galanta. Bratislava, 32.
  5. Szlovák Nemzeti Levéltár, Vizitációk 1781; Pukkai László 1997 (összeáll.): Nemeskajal község története. Nitra, 18.
  6. Danter Izabella 2010: Nagyfödémes. Senec, 174.
  7. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Nyitra vármegye. Budapest 1899, 154.
  8. Nováková, Veronika - Végh Andrej 1987 (összeáll.): Galanta. Bratislava, 84.
  9. Mátyus, Rozália – Reško, Alexander 1996: Farkasd – Látnivalók. Honismereti Kiskönyvtár 12. Bratislava, 7, 12-13; Restár 2002: Farkasd. 101-102, 183-184; Danter Izabella 2005 (szerk.): Hagyományos gazdálkodás a Kisalföld északi részén – Farkasd, Negyed. Galánta, 17.
  10. Pukkai 2003, 7-8.
  11. Novák Veronika 2002 (összeáll.): Vágsellye 1002-2002. Žilina, 58-62.
  12. Nováková, Veronika - Végh Andrej 1987 (összeáll.): Galanta. Bratislava, 73; Pukkai László 2007 (szerk.): 770 - 1237-2007 - Galánta. Galánta, 233.
  13. Pukkai 2003, 256-258.

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés