Lázár Gyula (labdarúgó)
Lázár Gyula, beceneve: Tanár úr (Füzesgyarmat, 1911. január 24. – Budapest, 1983. február 27.) világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó. Tagja a Ferencváros 1931-1932-es idényben 100 százalékos eredménnyel bajnokságot nyert csapatának. Becenevét a szurkolóktól kapta: kiválóan kezelte a labdát, pontosan passzolt és csúszós talajon sem volt párja a pályán. Mindig szerény volt és játékostársai is egyöntetűen elismerték játéktudását.
Lázár Gyula | |||||||||
Lázár Gyula | |||||||||
Személyes adatok | |||||||||
Születési dátum | 1911. január 24. | ||||||||
Születési hely | Füzesgyarmat, Magyarország | ||||||||
Halálozási dátum | 1983. február 27. (72 évesen) | ||||||||
Halálozási hely | Budapest, Magyarország | ||||||||
Állampolgárság | magyar | ||||||||
Magasság | 169 cm | ||||||||
Becenév | Tanár úr | ||||||||
Poszt | balfedezet | ||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||
| |||||||||
Válogatottság | |||||||||
| |||||||||
Edzőség | |||||||||
| |||||||||
Díjak, elismerések | |||||||||
| |||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Lázár Gyula témájú médiaállományokat. | |||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pályafutása
szerkesztésFerencváros
szerkesztés1930-ban mutatkozott be az Üllői úton, egy Wiener AC elleni 1-0-s győzelmet hozó találkozón. Többször hívták külföldre játszani, de végig hű maradt a Ferencvároshoz, ahol összesen 511 (!) mérkőzésen szerepelt (273 bajnoki, 199 nemzetközi, 39 hazai díjmérkőzés) és 39 gólt szerzett (12 bajnoki, 27 egyéb). Ötszörös magyar bajnok, négyszeres magyar kupa-győztes, egyszeres KK győztes. Az FTC-ben utoljára 1943. november 14-én lépett pályára az Újpest ellen (1-2) a Megyeri úton.
Válogatottban
szerkesztés1931 és 1941 között 49 alkalommal szerepelt a válogatottban és 1 gólt szerzett. 1931-ben a Svájc elleni 6-2-es győzelemmel végződött mérkőzésen mutatkozott be a nemzeti tizenegyben. Lázár kiváló játékot produkált és a meccs végén a játékosokat a szurkolók a vállukon vitték le a pályáról. Játszott az 1934-es olaszországi és az 1938-as franciaországi világbajnokságon. Itt az ezüstérmet szerzett csapat tagja.
1937. június 20-án tagja a Közép-Európa válogatottnak, mely 3-1-re legyőzte a Nyugat-Európa válogatottat.
„ | Lázár nagysága abban tornyosul fel a magyar futball egén, hogy benne mintha sűrítve jelentkezne, amit elődei tudtak, tettek és a pályán véghezvittek. Művésze a labdának a szó egész értelmében, de művésze a játéknak is olyan egyéniséggel, amely bele tud olvadni az egészbe, az együttesbe, hogy annak minden mozdulatával hasznára váljon. | ” |
– Nemzeti Sport, 1931 |
Edzőként
szerkesztés1958 és 1959 között az egyiptomi válogatottnál volt szövetségi edző. 1960 augusztusában a Bp. Előre edzőjének nevezték ki.[1] A hatvanas években a görög Panathinaikósznál dolgozott, mint edző.
Sikerei, díjai
szerkesztésJátékosként
szerkesztésSzerzett érmek | |||||||||||||
|
- világbajnoki 2.: 1938 - Franciaország
- Közép-európai kupa-győztes: 1937
- Magyar bajnok: 1931-1932, 1933-1934, 1937-1938, 1939-1940, 1940-1941
- Magyar kupagyőztes: 1933, 1935, 1942, 1943
- Az év labdarúgója: 1933
- az FTC örökös bajnoka: 1974
Statisztika
szerkesztésMérkőzései a válogatottban
szerkesztésJegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 136. o. ISBN 963-547-414-8
- Nagy Béla: Fradisták – Portréalbum 1. Budapest: Ferencvárosi Torna Club. 1979. ISBN 0719000084179
- Nagy Béla: Fradi futballkönyv. Budapest: Sportpropaganda. 1985. ISBN 963-7543-04-X
- Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968. ISBN 0439001507018
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4
- Hegyi Tamás: A magyar futball legjobb 50 labdarúgója (Aréna 2000 - Budapest, 2008) ISBN 978-963-9729-82-7