Máramarosi-Verhovina
A Máramarosi-Verhovina (ukránul: Мармароська Верховина), illetve az azzal lényegileg megegyező területet lefedő Belső-Gorgánok (ukránul: Внутрішні Ґорґани) földrajzi tájegység a Kárpátokban, Ukrajna területén.
|
A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei világörökségi helyszín része |
| Máramarosi-Verhovina | |
 | |
| Besorolás | kistáj[1] |
| Nagytáj | Északkeleti-Kárpátok[1] |
| Középtáj | Gorgánok vidéke[1] |
| Hegység | |
| Legmagasabb pont | Barátka (1788 m) |
| Elhelyezkedése | |
 Máramarosi-Verhovina
Pozíció a Kárpátok térképén
| |
| é. sz. 48° 24′ 46″, k. h. 23° 57′ 47″Koordináták: é. sz. 48° 24′ 46″, k. h. 23° 57′ 47″ | |
Máramarosi-Verhovina
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
| Térkép | |
 | |
TájbeosztásSzerkesztés
- A Kárpát–Pannon-térség természeti tájbeosztása szerint a Máramarosi-Verhovina az Északkeleti-Kárpátok nagytáj, azon belül a Gorgánok vidéke középtáj részét képező kistáj.[1]
- Az Ukrajnában használt felosztás szerint Belső-Gorgánok néven a Gorgánok része. Mint ilyen, az Ukrán-Kárpátokhoz (a Kárpátok Ukrajna területére eső részéhez), azon belül a Verhovinai-vízválasztó-Kárpátok(wd) szerkezeti egységekhez tartozik.[2]
DomborzatSzerkesztés
Legmagasabb pontjai a Barátka (1788 m), a Godros (1758 m) és a Popágya(wd) (1740 m). Jellemzőek a helyben gregotának nevezett kőomlások; a gregotákkal borított területeket nevezik gorgánoknak, amiről a Gorgánok hegység a nevét kapta.[2]
- Barátka-gerinc(wd): Légiós-hágó – Pántor (1213 m) – Pántor-hágó – Durna (1705 m) – Godros (1758 m) – Barátka (1788 m) – Fekete-ág(wd) (1719 m)
- Sztrimba-gerinc(wd): Sztrimba(wd)
- Piskonya-gerinc(wd): Piskonya – Nehrovec(wd) (1709 m) – Jasznovec(wd) (1600 m) – Darvajka(wd) (1502 m)[3]
VízrajzSzerkesztés
A Belső-Gorgánokban húzódik a vízválasztó a Tisza, a Dnyeszter és a Prut között.[2] Itt ered a Fekete-Tisza, a Nagyág, a Kis-Tarac (a Tarac jobb oldali forrásága) és a Talabor.[2][4] Utóbbi völgye fölött fekszik a Szinevéri-tó, mely egy patakmedret elzáró földcsuszamlás következtében alakult ki.[2] Ezek a folyók az Északkeleti-Kárpátok belső flisvonulatait kerülgetve tartanak az Alföld felé.[5]
A Dnyeszter vízrendszerében(wd) innen ered a Szvicsa, valamint a Szolotvini-Bisztricja(wd) (a Bisztricja(wd) bal oldali forrásága).[4]
Élővilág, természetvédelemSzerkesztés
A Kárpátalja területén található Szinevéri Nemzeti Park(wd) 40 400 hektáros területe óta 1989 védett.[2] Ezen belül két kisebb terület (Szinevér–Darvajka(wd) és Szinevér–Sztrimba(wd)) 2017 óta A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei világörökségi helyszín része.[6]
TelepülésekSzerkesztés
A Belső-Gorgánok hegyei az Ukrán-Kárpátok egyik legkevésbé benépesült területe.[2]
TörténelemSzerkesztés
A második világháború idején a Barátka gerincén – ahol a vízválasztó a történelmi Magyar Királyság határát is hordozta – magyar csendőrök harcoltak az ejtőernyős szovjet partizánokkal.[5]
TurizmusSzerkesztés
A Talabor völgyét a Gorgánok, a Kraszna-havas és a Fagyalos(wd) hegyei veszik körül. A terület egyik legjelentősebb természeti látnivalója a Szinevéri-tó, melyen csónakázni is lehet. Az alsókalocsai falumúzeum mellett látogatható a Szinevéri Nemzeti Park látogatóközpontja, valamint az Árpád-vonal maradványai is.[7] A 2000-es években jelentősen megnőtt a Csehországból érkező látogatók száma annak köszönhetően, hogy Ivan Olbracht(wd) cseh író több (köztük Suhaj betyár történetét feldolgozó) műve is itt játszódik. Ennek emlékét Alsókalocsán 1982-től emlékmúzeum őrizte (ezt később néprajzi tematikájúvá alakították át), de a regények természeti helyszínei is népszerű célpontok.[8]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b c d szerk.: Dr. Karátson Dávid: A Kárpát–Pannon-térség tájtagolódása (Hajdú-Moharos József–Hevesi Attila), Magyarország földje, Pannon Enciklopédia. Budapest: KERTEK 2000 Könyvkiadó / Arcanum Adatbázis. ISBN 963-85792-3-4 [1997] (1999)
- ↑ a b c d e f g Izsák Tibor. Ukrajna természeti földrajza, Rákóczi-füzetek XXVII. (magyar nyelven). Ungvár: II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. ISBN 978-966-7966-56-0 (2007). Hozzáférés ideje: 2021. április 5.
- ↑ Горганы. Турист Клуб, 2013. január 5. [2018. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
- ↑ a b Faragó Imre, Márton Mátyás: Sokrétű térképészet (magyar nyelven). ELTE Informatikai Kar, 2014. [2021. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 7.)
- ↑ a b „Gorgánok – Máramaros és Galícia határán”. Hazajáró. 192. epizód. (magyar nyelven) Hozzáférés: 2021. április 15.
- ↑ Ancient and Primeval Beech Forests of the Carpathians and Other Regions of Europe (angol nyelven). UNESCO Világörökség, 2021. (Hozzáférés: 2021. április 11.)
- ↑ Alsókalocsa – a fejedelem szelleme a legendákban él (magyar nyelven). Határtalanul Program, 2020. január 9. (Hozzáférés: 2021. április 8.)
- ↑ Badó Zsolt: Nikola Suhaj legendája – Miért jönnek Kárpátaljára a cseh diákok? (magyar nyelven). Kárpátalja, 2012. június 29. (Hozzáférés: 2021. április 8.)
További információkSzerkesztés
- Szinevér – A Gorgánok gyöngyszeme. 85. rész, Hazajáró (magyar)
- Gorgánok – Máramaros és Galícia határán. 192. rész, Hazajáró (magyar)
