Mariss Jansons

Lett karmester

Mariss Ivars Georgs Jansons (Riga, 1943. január 14.Szentpétervár, 2019. november 30.) lett karmester.

Mariss Jansons
2015 Jansons Mariss-0242 (18794705869) (2) (cropped).jpg
Született Mariss Ivars Georgs Jansons
1943. január 14.[1][2][3][4][5]
Riga
Elhunyt 2019. december 1. (76 évesen)[6][7][8][9][10]
Szentpétervár[11][12]
Állampolgársága
SzüleiArvīds Jansons
Foglalkozása
Iskolái
  • Szentpétervári Konzervatórium
  • Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetem
Kitüntetései
  • A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze (1979)
  • Spellemann Award for classical record of the year (1981)
  • A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze (1986)
  • Spellemann Award for classical record of the year (1990)
  • Oslo City Culture Award (1993)
  • Spellemann Award for choir record of the year (1993)
  • Spellemann Award for choir record of the year (1995)
  • Commander with Star of the Royal Norwegian Order of Merit (2000)[14][15]
  • Hans von Bülow Medal (2003)[16]
  • Három Csillag érdemrend (2006. május 23.)[17]
  • Bajor Érdemrend (2007)[18]
  • Bécs tartomány arany díszjelvénye (2007. január 15.)[19]
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (2009)[18]
  • Bavarian Maximilian Order for Science and Art (2010)
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal (2013)[20][21]
  • Ernst von Siemens Music Prize (2013)[22][23]
  • Medal of Honor for St. Petersburg (2013. március 31.)[24]
  • Holland Oroszlán Rend (2013. november 1.)[25]
  • Léonie Sonnings musikpris (2018)
Halál okabetegség
Sírhely Literatorskie mostki
Zenei pályafutása
Műfajok klasszikus zene
Hangszer

A Wikimédia Commons tartalmaz Mariss Jansons témájú médiaállományokat.

Élete, munkásságaSzerkesztés

Jansons 1943-ban Rigában született, amely a második világháború idején német megszállás alatt állt. Szülei zenészek voltak, apja Arvīd Jansons, a Rigai Operaház karmestere, anyja Iraīda Jansons, az opera vezető énekese volt. Az anya, aki zsidó volt, titokban szülte meg gyermekét, majd sikerült kiszöknie vele a rigai gettóból.[26]

A háború után a szülők minden nap bevitték a gyermeket az operába, háromévesen gyakorlatilag az egész napot ott töltötte, nézte a próbákat és az előadásokat. Először az apjától kezdett hegedűt tanulni, majd Riga legjobb zeneiskolájában tanult tovább (Gidon Kremer is ott tanult). 1956-ban Arvīd Jansonst kinevezték a Leningrádi Filharmonikus Zenekar asszisztens karmesterévé, Jevgenyij Mravinszkij mellé. A gyermeknek az iskolában először oroszul kellett megtanulnia, majd 14 éves korában a leningrádi Rimszkij-Korszakov Zeneakadémián karmesteri tanulmányokba kezdett Nyikolaj Rabinovicsnál. Amikor 1968-ban Herbert von Karajan koncerteket adott a Szovjetunióban, egy mesterkurzus keretén belül 12 fiatal karmester közül Mariss Jansonst és Dmitrij Kitajenkót választotta ki a legjobbnak. Meghívta őket Berlinbe, hogy ott tanuljanak, de ez a szovjet időkben nem sikerülhetett. 1969-ben azonban változott a helyzet, néhány hallgatóval együtt kiküldték Bécsbe, hogy Hans Swarowskynál tanuljanak. Jansons ezután Salzburgban, Karajannál folytatta tanulmányait. 1971-ben második díjat nyert a Herbert von Karajan Nemzetközi Karmesterversenyen, és Karajan meghívta asszisztensének, de ezt a szovjet hatóságok nem tették lehetővé.[26][27]

1973-ban kinevezték a Leningrádi Filharmonikusok társkarmesterévé, majd 1985-ben első karmesterévé. A zenekart számos sikeres turnén vezényelte Európában, Amerikában és Japánban. 1979-ben az Oslói Filharmonikusok művészeti vezetője lett, és szép sikereket ért el a zenekarral, turnéztak és számos figyelemreméltó hangfelvételt készítettek. Norman Lebrecht zenekritikus szerint „Skandinávia legjobb zenekarává tette, valóban csoda volt, amit tett”. 1985-től 1988-ig a BBC Walesi Szimfonikus Zenekarának vendégkarmestere is volt. 1995-ben kinevezték a Szentpétervári Konzervatórium karmester professzorának, miként korábban apját is. 1996-ban, az oslói Bohémélet előadása közben súlyos szívrohamot kapott, majd alig öt hét múlva egy második szívroham következett. Ekkor egy defibrillátort ültettek be a mellkasába. (Apja 1984-ben szívroham következtében hunyt el Manchesterben, ahol a Hallé Zenekart dirigálta.) Az oslói megbízatást 2000-ben felmondta. Közben fokozatosan a nemzetközi figyelem középpontjába került, és több neves zenekarral működött együtt, például 1992-től a Londoni Filharmonikus Zenekarral, amelynek első vendégkarmestere volt, 1994-ben vezényelte a Bécsi Filharmonikusokat a salzburgi fesztiválon. 1997-ben a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett Lorin Maazel után. Itt is, mint Oslóban, jelentősen javította a zenekar, illetve előadásaik színvonalát. A pittsburghi megbízatást a 2003–2004-es koncertidény után felmondta, mert kevesebbet akart utazni. 2003-ban elfogadta a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, majd 2004-ben az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra felkérését. A bajor zenekarral – többszöri hosszabbítás után – 2024-ig tartó szerződést írt alá, de egészségi állapota miatt a Concertgebouw-t a 2015-ös szezon végén elhagyta. A Bécsi Filharmonikusok háromszor is, 2006-ban, 2012-ben és 2016-ban hívták meg hagyományos újévi koncertjükre.[26][27][28][29]

MűvészeteSzerkesztés

Mariss Jansonst nemzedéke egyik legkiválóbb zenészének ismerte el a szakma, a 21. század elejétől gyakran a legnagyobb élő karmesternek nevezték. Kiváló felvételei, koncertjei és turnéi, valamint számos rádió- és televíziós fellépés révén vált ismertté és kedveltté a közönség előtt világszerte. Stílusában erőteljesen jelen volt a fegyelem és az inspiráció, és miközben rendkívül igényes volt a zenekari játékosokkal szemben, a kapcsolata velük a legkevésbé volt autokratikus vagy fölényes. Vendégként a világ számos nagy zenekarát vezényelte. Észak-Amerikában a Cleveland Orchestra, a Philadelphia Orchestra, a New York Philharmonic Orchestra, a Boston Symphony Orchestra, a Chicago Symphony Orchestra, a Toronto Symphony Orchestra, valamint Baltimore, Los Angeles és Montreal szimfonikus zenekarai. Gyakran vezényelte Európa vezető zenekarait is, köztük a Berlini Filharmonikusokat, a Londoni Filharmonikus Zenekart, a Royal Concertgebouw Zenekart, a Bécsi Filharmonikusokat, a Bécsi Szimfonikus Zenekart, az Izraeli Filharmonikus Zenekart, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarát és a Zürich Tonhälle Zenekart. 1995 óta évente megjelent a salzburgi fesztiválon az Oslói Filharmonikus Zenekarral, a Szentpétervári Filharmonikus Zenekarral, a Bécsi Filharmonikus Zenekarral és a Pittsburghi Szimfonikus Zenekarral. 2007 októberében az evangélikus Jansons Beethoven 9. szimfóniáját vezényelte XVI. Benedek pápa és 7000 fős hallgatóság előtt a VI. Pál hangversenyteremben. Repertoárja számos zeneszerző műveiből állt össze, többek között Berlioz, Brahms, Dvořák, Saint-Saëns, Csajkovszkij, Wagner, valamint a 20. század klasszikusai, köztük Bartók, Dukas, Honegger, Mahler, Prokofjev, Rachmaninov, Ravel, Respighi, Sosztakovics, Sibelius, Stravinsky és mások szerzeményeiből.[30][29]

Korai hangfelvételeit főleg a Chandos kiadó jelentette meg, majd 1986-ban az EMI-vel kötött szerződést, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával való együttműködése során pedig a zenekar saját kiadója, a BR Klassik adta ki a felvételeiket. Diszkográfiájából kiemelkedik az Oslói Filharmónia Zenekarral felvett Csajkovszkij-szimfóniák teljes sorozata, vagy a Szentpétervári Filharmonikus Zenekarral rögzített teljes Rachmaninov szimfóniaciklus, a Sosztakovics-szimfóniák felvételei különféle zenekarokkal.[29]

MagánéleteSzerkesztés

Jansons lett és orosz állampolgársággal rendelkezett. Kétszer nősült. Első feleségétől, Irától született Ilona lánya zongoraművész lett. A házasság az oslói évek alatt ért véget. Második felesége (1976-ban vette el), Irina Outchitel logopédus volt.[30] Jansons 2019 decemberében hunyt el a szentpétervári Tolsztoj-házban lévő otthonában.[30][31]

2018-ban, 75. születésnapja tiszteletére közös lett-holland fejlesztésű új tulipánfajtát neveztek el róla.[32]

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • 1971 – A Herbert von Karajan Nemzetközi Karmesterverseny második díja
  • 1986 – St. Hallvard-érem (Norvégia)
  • 1986 – Oroszország népművésze
  • 1993 – Oslo város kulturális díja
  • 1995 – Norvég Királyi Érdemrend
  • 1999 – A Royal Academy of Music (London) tiszteletbeli tagja
  • 2001 – A Gesellschaft der Musikfreunde (Bécs) tiszteletbeli tagja
  • 2003 – Hans von Bülow-érem
  • 2006 – Három Csillag Érdemrend (Lettország)
  • 2006 – MIDEM, Az év művésze
  • 2006 – Grammy-díj a legjobb zenekari előadásért (Sosztakovics 13. szimfóniájának felvételéért)
  • 2007 – Bajor Érdemrend
  • 2007 – Echo Klassik-díj, Az év karmestere
  • 2008 – Ausztria Becsület Keresztje a tudományért és a művészetért
  • 2010 – Bajor Maximilian Rend a tudományért és a művészetért
  • 2013 – Ernst von Siemens zenei díj
  • 2013 – Szentpétervárért érdemérem
  • 2013 – A Német Szövetségi Köztársaság Nagy Érdemkeresztje Csillaggal
  • 2013 – A Holland Oroszlán Rend lovagja
  • 2017 – A londoni Royal Philharmonic Society aranyérme
  • 2018 – A Berlini Filharmonikusok tiszteletbeli tagja
  • 2018 – A Bécsi Filharmonikusok tiszteletbeli tagja
  • 2019 – A Salzburgi Tavaszi Fesztivál Herbert von Karajan-díja
  • 2019 – Az Opus Klassik életműdíja
  • 2020 – Posztumusz Karl Amadeus Hartmann-érem

FelvételeiSzerkesztés

Válogatás az AllMusic nyilvántartásából.[33]

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1985 Csajkovszkij: 4. szimfónia Oslo Philharmonic Orchestra Chandos
1986 Csajkovszkij: 6., „Patetikus” szimfónia Oslo Philharmonic Orchestra Chandos
1988 Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyei; Stravinsky: Tűzmadár Oslo Philharmonic Orchestra Simax
1988 Prokofjev 5. szimfónia Leningrad Philharmonic Orchestra Chandos
1988 Rachmaninov: 2. szimfónia Philharminia Orchestra Chandos
1988 Svendsen: 1. és 2. szimfónia Oslo Philharmonic Orchestra Capitol
1989 Muszorgszkij: Egy kiállítás képei, Egy éj a kopár hegyen, Hovanscsina előjáték Oslo Philharmonic Orchestra EMI
1990 Bartók: Concerto, Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára Oslo Philharmonic Orchestra EMI
1990 Mahler: 2. szimfónia Felicity Lott, Hamari Júlia, Oslo Philharmonic Orchestra and Chorus, Latvian State Academic Choir Chandos
1992 Wagner: Operanyitányok Oslo Philharmonic Orchestra EMI
1992 Sibelius: Hegedűverseny; Prokofjev: 2. hegedűverseny Frank Peter Zimmermann, Philharmonia Orchestra EMI
1993 Stravinsky: Tavaszi áldozat, Petruska Oslo Philharmonic Orchestra EMI
1994 Honegger: 2. és 3. szimfónia, Pacific 231 Oslo Philharmonic Orchestra EMI
1995 Sosztakovics: 10. szimfónia, A Halál dalai és táncai Robert Lloyd, Philadelphia Orchestra EMI
1996 Respighi: Róma kútjai, Róma fenyői, Római ünnepek Oslo Philharmonic Orchestra EMI
1998 Weill: 3. szimfónia, Hegedűverseny, Mahagonny szvit Frank Peter Zimmermann, Berliner Philharmoniker EMI
1999 Brahms: 2. és 3. szimfónia Oslo Philharmonic Orchestra Simax
2002 Prokofjev, Glazunov, Csajkovszkij: Hegedűversenyek Nikolaj Znaider, Bavarian Radio Symphony Orchestra RCA
2003 Mendelssohn, Bruch: Hegedűversenyek Midori, Berliner Philharmoniker Sony Classical
2003 Berlioz: Fantasztikus szimfónia, Római karnevál Royal Concertgebouw Orchestra EMI
2004 Dvořák: 5. szimfónia, Othello, Scherzo capriccioso Oslo Philharmonic Orchestra EMI
2005 Csajkovszkij: A diótörő, 1812, Francesca da Rimini, Rómeó és Júlia Oslo Philharmonic Orchestra, London Philharmonic Orchestra EMI
2005 Beethoven: 2. szimfónia; Brahms: 2. szimfónia Royal Concertgebouw Orchestra RCO Live
2006 Neujahrskonzert Wiener Philharmoniker Deutsche Grammophon
2008 Debussy: A tenger; Dutilleux: L'Arbre des songs; Ravel: La valse Dmitrij Szitkoveckij, Royal Concertgebouw Orchestra RCO Live
2009 Haydn: B-dúr mise „Harmoniemesse”; 88. szimfónia, D-dúr szimfónia Chor und Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks BR Klassik
2010 Dvořák: Requiem, 8. szimfónia Kraszimira Sztojanova, Fudzsimura Mihoko, Klaus Florian Vogt, Thomas Quasthoff, Wiener Singverein, Royal Concertgebouw Orchestra RCO Live
2011 Schubert: g-moll mise, Szent Cecília mise Bavarian Radio Chorus, Bavarian Radio Symphony Orchestra BR Klassik
2013 Mahler: 8. szimfónia Royal Concertgebouw Orchestra RCO Live
2013 Britten: Háborús requiem Emily Magee, Mark Promore, Christian Gerhaher, Tölzer Knabenchor, Chor und Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks BR Klassik
2014 Mozart: Requiem Genia Kühmeier, Bernarda Fink, Mark Promore, Gerald Finley, Netherlands Radio Choir, Royal Concertgebouw Orchestra RCO Live
2016 Bruckner: 9. szimfónia Royal Concertgebouw Orchestra RCO Live
2018 Rachmaninov: A harangok, Szimfonikus táncok Bavarian Radio Chorus, Bavarian Radio Symphony Orchestra BR Klassik
2019 Beethoven: C-dúr mise, 3. Leonóra nyitány Genia Kühmeier, Gerhild, Romberger, Maximilian Schmitt, Luca Pisaroni, Chor und Symphonieorchester des Bayerischen Rundfunks BR Klassik
2019 Schumann: 1. szimfónia; Schubert: 3. szimfónia Bavarian Radio Symphony Orchestra BR Klassik
2020 Scsedrin: Carmen szvit; Respighi: Róma fenyői Bavarian Radio Symphony Orchestra BR Klassik
2020 Saint-Saëns: 3. „Orgona-” szimfónia; Poulenc: Orgonaverseny Iveta Apkalna, Bavarian Radio Symphony Orchestra BR Klassik
2020 Sosztakovics: 5. szimfónia Bavarian Radio Symphony Orchestra BR Klassik
2020 Bartók: Concerto; A csodálatos mandarin; Ravel: Daphnis és Chloè Bavarian Radio Symphony Orchestra Sony Classical

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Zum Tod von Mariss Jansons Ein Dirigent von Weltruhm. Deutschlandfunk Kultur, 2019. december 1.
  7. Conductor emeritus Mariss Jansons 1943-2019. Royal Concertgebouw Orchestra, 2019. december 1.
  8. Mensenlinq, https://www.mensenlinq.nl/mensenlinqads/full/Persgroep/20191202/80429321.jpg
  9. Mariss Jansons: 'Outstanding' conductor mourned, 2019. december 2. (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  10. Mariss Jansons, Who Led Top Orchestras, Dies at 76, 2019. december 2. (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  11. Le chef d’orchestre letton Mariss Jansons est mort, 2019. december 1.
  12. Mariss Jansons. France Musique. (Hozzáférés: 2020. január 11.)
  13. https://www.francemusique.fr/personne/mariss-jansons
  14. Norsk biografisk leksikon, Mariss Jansons, Mariss_Jansons
  15. Dirigenten Mariss Jansons er død, 2019. december 1.
  16. Bavarian Radio Symphony Orchestra, https://www.br-so.de/symphonieorchester/maestro-mariss-jansons/
  17. Pasniedzot Triju Zvaigžņu ordeni diriģentam Marisam Jansonam Rīgas pilī 2006.gada 23.maijā, 2006. május 24.
  18. a b Mariss Jansons, 2011. augusztus 19.
  19. Hohe Auszeichnungen für Mariss Jansons und Thomas Angyan. Bécs, 2007. január 15.
  20. Ordensverleihung zum Tag der Deutschen Einheit, 2013. október 4.
  21. Bekanntgabe der Verleihungen vom 1. Oktober 2013. szövetségi elnök, 2013
  22. https://www.evs-musikstiftung.ch/en/prize/prize/archive/prize-winner-archive.html
  23. https://www.francemusique.fr/personne/mariss-jansons
  24. Дирижёру Марису Янсонсу вручен знак «За заслуги перед Санкт-Петербургом», 2013. március 31.
  25. Dirigent Mariss Jansons geridderd, 2013. november 6.
  26. a b c Hughes
  27. a b Manheim
  28. Millington
  29. a b c Naxos
  30. a b c BCW
  31. LSM
  32. Tulipán
  33. AllMusic

ForrásokSzerkesztés