Monoszló Péter
Monoszló Péter (? – Gyulafehérvár, 1307. november 27.) erdélyi püspök a Monoszló nemzetségből.
| Monoszló Péter | |||||
| Erdély püspöke | |||||
 | |||||
| Született | születési ideje nem ismert | ||||
| Elhunyt |
1307. november 27. Gyulafehérvár | ||||
| Felekezet | római katolikus egyház | ||||
| Püspökségi ideje 1270 eleje – 1307. november 27. | |||||
ÉleteSzerkesztés
Apja, Gergely, krassói ispán és a kunok bírája volt.[1]
Egyetemet végzett magiszter, 1266-tól István ifjabb király alkancellárja. Az erdélyi káptalan 1270 elején választotta püspökké. Testvérei, Egyed és Gergely lázadása miatt V. István halála után – 1272 és 1276 között – kegyvesztett volt. A káptalan birtokán 1276-tól hozzákezd Szentmihálykő várának felépítéséhez. 1277-ben a vízaknai Szász János őt vádolta atyja, Alárd megölésével, ezért február 21-én embereivel rátört Gyulafehérvárra és közel 2 000 embert megöltek, a templomokat fölgyújtották, a székesegyházat kirabolták. Május 30-án Báncsa István kalocsai érsek Jánost és embereit kiközösítették, IV. László büntető hadjáratot rendelt el. Júliusban részt vett a budai országgyűlésen és nemzeti zsinaton, melyet a király feloszlatott, de a résztvevők Pozsonyban tovább üléseztek, a királyt kiközösítették, az országot interdiktum alá vetették. Egyházmegyéjét 1285-ben újra tatárok pusztították. 1287 novembere és 1295 között saját erejéből újjáépíttette a székesegyházat. Bicskei Gergely esztergomi érsekkel szemben hű maradt III. Andráshoz. Sikertelenül próbálkozott Máramaros egyházmegyéjéhez csatolásával, mely az egri püspök hatósága alá került. 1301-ben Vencel, majd VIII. Bonifác pápa ösztönzésére 1303-ban I. Károly Róbert oldalán állt. Ottó bajor herceg hiába akarta eljegyezni a püspök rokonát – László erdélyi vajda leányát –, nem sikerült ügyének megnyernie, valószínű, hogy a főpap és káptalaja is közreműködött Ottó elfogatásában. Ennek megbosszulása címén törtek be 1308. február 19-én a szászok a gyulafehérvári székesegyházba, s verték meg az ott lévő híveket és a kanonokokat.
Monoszló Péter az első erdélyi püspök akiről tudjuk, hogy a székesegyházban nyugszik. Pecsétje 1299-ből fennmaradt.[2]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Borovszky Samu. A nagylaki uradalom története, Székfoglaló értekezés, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest (1900)
- ↑ Diós István, dr.: Magyar katolikus lexikon. 10. köt., Szent István Kiadó, Budapest, 2005. 894-895. p.
| erdélyi püspök 1270 – 1307. november 27. |
következő püspök |
.svg){kind=small}