Főmenü megnyitása

Nagy Károly (Nagyrábé, Bihar vármegye 1932. március 26.) újságíró, író.

Nagy Károly
Született 1932. március 26. (87 éves)
Nagyrábé
Foglalkozása újságíró

Élete

Szülei: Sándor szegényparaszt (1902-1950) és Gyenge Zsófia háztartásbeli (1905-1954). Negyedik gyermek, de az első, aki életben maradt. Egy húga, Margit nőtt még fel (1934-1991), alhadnagyságig vitte a rendőrségen. Felesége Bucsi Mária (1932-2014) történelem szakos tanár volt. Elemi iskolai tanulmányait a szülőfaluban végezte az ötödik osztályig, amikor is a népi írók mozgalma és a pedagógiatudomány, valamint a református egyház kezdeményezésére 1942-ben országossá lett tehetségkutatás keretében 1943 tavaszán Kisújszálláson sikeres tehetségvizsgát tett, ugyanez év őszétől már a nagyszalontai Arany János Gimnázium ösztöndíjas tanulója. Miután Nagyszalonta a háborút követően visszakerült Romániához, a Debreceni Református Kollégium gimnáziuma fogadta be kollégiumi ösztöndíjjal, itt végezte el a II-IV. osztályt. Ötödikben ateista megnyilatkozások miatt eltanácsolták, akkor népi kollégista lett és az Állami Fazekas Mihály Gimnáziumba iratkozott át (mindezekről megvan az eredeti index). Apja halálos megbetegedése miatt azonban év végi vizsgáit nem tudta letenni, hazament és a községházán vállalt munkát, majd 1949 decemberétől segédmunkás Budapesten az Elekthermax NV-nél. 1950-51-ben a kalocsai szakérettségi tanfolyamot végzi el kitűnő eredménnyel, itt szovjet ösztöndíjra javasolják, és egy év előkészítő (Oleg Kosevoj Szovjetösztöndíjas Iskola) után 1952 őszétől a Szaratovi Állami Csernisevszkij Egyetem történelem szakos hallgatója (feleségével együtt). Sztálin halála után a moszkvai Lomonoszov egyetemre helyezik át, és végzős történész, amikor 1956-ban Budapesten kitör a forradalom. Néhány társával együtt "szovjetellenesség és ellenforradalmi nézetek" miatt kizárják, s itthon, az ELTE-n 1957-ben fegyelmeit indítanak a kizárt szovjetösztöndíjasok ellen, akik itt folytatták (Chrudinák, Káposztás, Molnár stb.), így neve bekerül az '56-os irodalomba (Beck Tibor-Germuska Pál: Forradalom a bölcsészkaron 175. old.); az ELTE-n ez volt az utolsó, központi utasításra indított fegyelmi eljárás, amely legtöbbjük esetében felmentéssel végződött. 1957-ben végez és a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum polgári alkalmazottja lesz, nyelvtudása révén gyakorlatilag tárlatvezető szovjet katonacsoportok látogatása esetében. Ezek később megritkultak, és az MTI apróhirdetésére válaszolva és felvételi vizsgán megfelelve 1960-tól a Magyar Távirati Iroda munkatársa nyugdíjba vonulásáig (1990 dec. 30.)

1963-1990 között állandó tudósítói volt Szófiában. Itthon 1977–1987 között a (Magyar Televízió?) Külföldi Adások Szerkesztőségének helyettes vezetője is volt.[1]

Munkahelyei

1957-1960 között a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum munkatársa, majd külpolitikai újságíró az MTI-ben, ahonnan 1990-ben megy nyugdíjba. 1977-87 között a Külföldi Adások Szerkesztőségének helyettes vezetője. Három ciklusban - 1953/67; 1969/73; 1987/90 az MTI, Magyarország és Népszabadság tudósítója Szófiában. 1960-tól a MÚOSZ tagja. -

Írásai

Cikkei, tudósításai, hírmagyarázatai, riportjai Bulgáriáról, Ciprusról, Görögországról az IPM, az Ország-Világ, Kossuth Rádió, TV-Híradóban is megjelentek.

Könyvei:

Első könyve - Bemutatom Bulgáriát - a Kossuth Kiadóban 1969-ben jelent meg.

Riportkönyvét Hej, Balkán! (szintén Bulgáriáról) címmel a Gondolat adta ki 1979-ben, miként A kilencedik újjászületés című, szintén riportkötetet (Mongóliáról, 1985) ugyancsak, mindkettőt a Világjárók sorozatban.

Következő kötete a Tibeti reinkarnációk volt (1987), ez az MTI gondozásában jelent meg a Tudósító voltam sorozatban.

Két kötete jelent meg a Változó Világ sorozatban: Buddhizmus, misztika, Tibet (2006), illetve A bulgáriai rendszerváltás (2009)

Őshazakeresőink nyomában (Magyar Könyvklub 2004) (Ajánlott irodalom a Szegedi Egyetem finnugristáinak, idéz belőle Romsics Ignác akadémikus, dicsérő szakrecenzió a Folia Hungarica Debreceniensia 2004-es egyik számában; a könyvről elhangzott ismertetés a Kossuth Rádióban, a Civil Rádióban.)

A bulgáriai rendszerváltás (Press Publika 2009)

Szovjetösztöndíjasok voltunk 1956-ban - Emlékek és dokumentumok (Press Publika Kiadó 2011) A könyv első kísérlet arra, hogy egy volt ösztöndíjas a Szovjetunióban szerzett személyes emlékeit levéltári dokumentumokkal hitelesítse. Fontos része a könyvnek a forradalom napjaiban - feleségének írt levelek formájában - vezetett napló, mert az események egyidejű, és nem visszamenőleges megítélést tükrözi, Foglalkozott vele a Népszabadság: Révész Sándor: Szovjetösztön, az Újságírószövetség online lapja Kulcsár István recenzióját közli róla.

Zeusz felesége - Héra istennő feljegyzései a szerelemről (Változó Világ Alapítvány, 2012)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásSzerkesztés