Wikipédia

Nemesócsa

község Szlovákiában

Nemesócsa (szlovákul Zemianska Olča) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. Területe 27,9 km².

Nemesócsa (Zemianska Olča)
Nemesócsa református temploma
Nemesócsa református temploma
Nemesócsa címere
Nemesócsa címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásKomáromi
Rangközség
PolgármesterVàlek Iván[1]
Irányítószám946 14
Körzethívószám035
Forgalmi rendszámKN
Népesség
Teljes népesség2317 fő (2021. jan. 1.)[2]
Népsűrűség88 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság113 m
Terület27,94 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 48′, k. h. 17° 52′Koordináták: é. sz. 47° 48′, k. h. 17° 52′
Nemesócsa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nemesócsa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Komáromtól 20 km-re északnyugatra, Nagymegyertől 9 km-re délkeletre fekszik. Határában húzódik a Komáromi-főcsatorna. A falutól 1 km-re halad el a Pozsony-Komárom közti 63-as főút; vasútállomás a Komárom-Pozsony vonalon. Mellékutak kötik össze Zsemlékessel, Tannyal, Bogyaréttel és Gútával. Közigazgatásilag keletről Ekel, Megyercs és Keszegfalva, délről Nagykeszi, nyugatról Tany, Zsemlékes, Bogya és Bogyarét községek határolják.

Nemesócsa közigazgatási területe (más csallóközi falvakéhoz hasonlóan) hosszan nyúlik el északkeleti irányban, mintegy 10 km-re a faluközponttól. Új-Lapuhát, Ócsai Rétek és az egykori Pálffy-major tartozik hozzá.

Élővilága szerkesztés

Nemesócsán már 1934-ben, 1954-ben és 1984-ben is számbavették a gólyafészkeket. Mindhárom alkalommal egy gólyafészket vettek nyilvántartásba.[3] Jelenleg két gólyafészket tartanak nyilván, de eddig csak az egyikben költöttek. Az egyikben 2011-ben 4, 2012-ben 2, 2013-ban 3 fiókát számoltak össze.[4]

Története szerkesztés

A falu környékéről kelta kori leletek származnak.[5] Területén római pénz is előkerült, valamint feltételezhetően innét származik egy Ámor szobrocska a győri múzeum gyűjteményében.[6] Végh Adorján kertjében (a falu DK-i részén) az 1870-80-as éveiben 9 csontvázas sírt találtak a 10. századi magyarság tárgyi emlékanyagával (arany fülbevalók, bronz S-végű hajkarikák, karperec, nyakperec, gomb, szablya,[7] kopja, csont íjlemezek,[8] nyílhegyek, Berengár (888-924) dénárja).[9] 10. századból származik a magángyűjteménybe került palmettákkal díszített szíjvég is.[10] Valószínűleg az 1930-as években is 10. századi sírokat bolygattak meg.[11] 1977-ben a Töröm-pusztai tejüzem építésekor, terepbejárás alkalmával középkori leletek is előkerültek. A komáromi Duna Menti Múzeumba két 10-11. századra keltezett edény és egyéb cseréptöredékek kerültek be.[12] Ezen kívül 3 csontvázas sírt találtak mellékletek nélkül.[13]

1264-ben[forrás?] Oucha néven említik először. Az oklevél szerint királyi udvarnokok faluja volt. A falu több kisebb településből, majorból alakult ki. Legrégebbi része Pusztaócsa (Pustá Olča), ahol honfoglalás kori sírokra bukkantak. A község a középkorban a pannonhalmi apátság birtoka volt, majd később több kisnemesi (főként református) család élt itt,[14] innen a nemes előtag a falu nevében. Közülük a legjelentősebbek a Kánya és a gróf Cseszneky családok voltak. A község határában levő dűlőnevek, Pusztalögér (1297) vagy a Faluhely-dűlő nevében az egykori Samud (1298) elpusztult település nevét őrzik.

1849 augusztusában a visszavonuló forradalmi hadsereg rövid ideig itt táborozott. 1894-ben egy hatalmas tűzvészben majdnem az egész falu elpusztult. A földműveléssel, állattenyésztéssel és szőlőtermesztéssel foglalkozó faluban a 19. században szeszgyár, tejüzem, téglagyár és kavicsbánya is működött.

Fényes Elek szerint "Nemes-Olcsa, magyar falu, Komárom vmegyében, határos Nagy-Tany, Ekel, Nagy-Keszi, Marokháza, Kis-Tany falukkal és pusztákkal. Kiterjedése 5327 hold, mellynek 1/3-ad része szántóföld és szőlő, 1/3-da kaszáló, 1/3-da legelő. Földe csak kis részben homok, általában porhanyós fekete agyag, melly minden gabonanemet jól megterem. Szőlőskertében csak középszámitással évenkint 350 akó bor szüretik. Ezen kivül vannak itt számos akáczfa-ültetvények és szép gyümölcsösök. – Ellenben határában mocsaras tavak, ezek feles számmal találtatnak. – A szarvasmarha-, ló-, juh- és sertéstenyésztés virágzó karban áll. F. u. 470 kath., 832 ref., és 39 zsidó lak. Ref. anyatemplommal. Nemes-Olcsa több határokból, u. m. Nemes- és Puszta-Olcsa, Vöstű összeolvadt közbirtokosság, a következő nemes családokkal: Galambos, Szelle, Szarka, Csorba, Végh, Laky, Nagy, Vass, Baranyay, Csepy, Gerdenics, Pázmány, Magyary, Szüllő. " [15]

1918-ig Komárom vármegye Csallóközi járásának székhelye volt.

Népessége szerkesztés

1910-ben 1782, túlnyomórészt magyar anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 2627 lakosából 2358 magyar és 234 szlovák volt.

2011-ben 2462 lakosából 2014 magyar és 372 szlovák volt.

2021-ben 2317 lakosából 1865 (+33) magyar, 260 (+37) szlovák, 1 (+5) cigány, 1 ruszin, 17 (+1) egyéb és 173 ismeretlen nemzetiségű volt.[16]

Oktatás, egészségügy szerkesztés

A faluban magyar és szlovák nyelvű alapiskola, speciális és művészeti iskola, valamint óvoda is működik.[17] A községben háziorvosi ellátás működik, 2006 óta gyorsmentőállomása is van Nemesócsának.

Néprajza szerkesztés

Manga János is gyűjtött népdalokat a faluból.[18]

Gazdaság szerkesztés

A mezőgazdasági szövetkezet (1995 óta Megart Rt. néven) ma is működik, 2006-ban 1540 hektáron gazdálkodott. A falu Tany felé eső végén fűrésztelep és parkettagyár működik, a régi hengermalom ma is üzemel.

Neves személyek szerkesztés

Nevezetességei szerkesztés

  • Református temploma a 18. században épült későbarokk stílusban, 1924-ben belsejét átalakították és tornyát helyreállították. A templomban egy brassói ötvös munkáját, a korábban a komáromfüssi templomban levő 1527-ben készült aranykelyhet őriznek.
  • A parókia épülete klasszicista stílusban épült a 19. század elején. Fal köti össze a templommal.
  • A falunak római katolikus kápolnája is van, melynek berendezése 20. századi. Eredetileg iskolának épült a 19. században.
  • A 19. századból fennmaradt néhány nádfedeles vályogház.
  • A régi nemesi kúriák közül az egykori Holczer-ház (ma: nyugdíjasklub) a legértékesebb. A park egy része is fennmaradt.
  • A kistanyi erdő az egykori Duna-menti őserdő maradványa. A falu keleti részén egy védelmet élvező évszázados tölgyfa is található.
  • A ma is működő hengermalmot 1910-ben építtette Holczer Adolf, az 1930-as tűzvész után átalakították.

Emlékművek szerkesztés

  • Az első világháború áldozatainak emlékművét (tetején oroszlánnal) a két világháború közötti időszakban állították.
  • Második világháborús emlékmű.
  • A község címerét ábrázoló emlékmű a falu központjában található parkban.
  • A parkban található kopjafát 1998-ban állították.
  • Az alapiskola udvarán álló kopjafát 2004-ben állították.
  •  
    Első világháborús emlékmű
  •  
    Második világháborús emlékmű
  •  
    Címeres emlékmű
  •  
    Kopjafa (1998)
  •  
    Kopjafa (2004)

Szakrális kisemlékek szerkesztés

  •  
    A Galambos-család temetői kápolnája
  •  
    Emlékkereszt
  •  
    Temetői nagykereszt
  • A régi katolikus temetőben található kápolna eredetileg romantikus stílusban épült a Galambos-család[20] sírkápolnájának a 19. század második felében.
  • A Hösök terén kialakított parkban álló emlékkeresztet 2004-ben állította a Szüllő Géza Polgári Társulás.
  • A régi katolikus temetőben fából készült nagykereszt található.

Képtár szerkesztés

  •  
    Községháza
  •  
    Református templom
  •  
    Református templom
  •  
    Utcakép a református templommal
  •  
    Évszázados védett tölgyfa Nemesócsán
  •  
    Katolikus kápolna
  •  
    Az egykori Holczer-kúria
  •  
    Az egykori Holczer-kúria kertje
  •  
    Nemesócsai utcakép
  •  
    Park a faluközpontban
  •  
    Vasútállomás
  •  
    Művelődési központ
  •  
    A régi hengermalom
  •  
    Parkettaüzem
  •  
    Kétnyelvű helységnévtábla
  •  
  •  
    Tűzoltószertár
  •  
    Buszmegálló
  •  
    Mentőállomás
  •  
    Fő utca
  •  
    Régi nádfedeles ház a községben
  •  
    Alapiskola
  •  
    Óvoda
  •  
    Sportcsarnok
  •  
    Sportpálya
  •  
    Régi katolikus temető
  •  
    Régi síremlék a református temetőben
  •  
    Régi sírkövek a református temetőben
  •  
    Új temető
  •  
    Belvíz a község határában 2010 júniusában

Testvértelepülések szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Válek Iván Nemesócsa régi-új polgármestere Archiválva 2019. szeptember 23-i dátummal a Wayback Machine-ben. Újszo.com. 2019. szept. 22.
  2. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  3. ↑ Stollmann András 1990: Populačná dynamika bociana bielho (Ciconia ciconia) na Žitnom ostrove. In: Ciconia '88. Bratislava, 47, 51.
  4. ↑ bociany.sk No. 2500. [2014. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 11.)
  5. ↑ Gyulai Rudolf 1889: Kalauz. 2 No. 77-79.
  6. ↑ Barta, F. J. - Kurt Willvonseder 1934: Zur ur- und frühgeschichtlichen Besiedlung der Großen Schütt. Sudeta X, 21; Krížek, F. 1936: Limes Romanus na Žitném ostrově. Bratislava X, 422; Vojtech Ondrouch 1938: Limes Romanus na Slovensku. Bratislava, 88, 124.
  7. ↑ Arch. Ért. XI; 1880 XIV, 352; Pósta Béla 1905: Régészeti tanulmányok az Oroszföldön. Budapest-Leipzig, 88-89, 16. rajz.
  8. ↑ Végh, A. 1881: Értekezése a nemes-ócsai temetőről. Arch. Ért. 14, 8-10, XLII-XLIII. tábla; Kovács László 1986: Viselet, fegyverek. In: Kristó Gy.: Az Árpád-kor háborúi. Budapest, 322, 7. kép; Bíró Ádám 2013: A 10-11. századi Kárpát-medencei íjlemezek külső forráskritikai problémái. In: Révész László-Wolf Mária (szerk.): A honfoglalás kor kutatásának legújabb eredményei. Szeged, 398.
  9. ↑ Végh Adorján 1880: A nemes-ócsai pogány-magyar temető Végh Adorján kertjében. Komáromi Lapok I/4, 1-2 (1880. július 24.); Jan Eisner 1933: Slovensko v pravěku. Bratislava, 281; Hampel József 1905: Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn II. Braunschweig, 564-567; Szőke Béla 1962: A közép-duna-medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Budapest, 85 (?); Anton Točík 1968: Altmagyarische Gräberfelder in der Südwestslowakei. Bratislava, 63-64; Bialeková, D. 1989 (Zost.): Pramene k dejinám osídlenia Slovenska z konca 5. až z 13. storočia I. Nitra, 141 No. 37/181-1.
  10. ↑ Hampel 1905 II, 758; 1907: Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeihez. Budapest, 123-124; Szőke 1962, 85.
  11. ↑ Barta/ Willvonseder, 13-14; Jan Eisner 1935: Prehistorický výzkum na Slovensku a v Podkarpatské Rusi roku 1934. Sborník Muzeálnej slovenskej spoločnosti XXIX, 79.
  12. ↑ Duna Menti Múzeum, Régészeti Gyűjtemény, lsz. I-4336-4339.
  13. ↑ 1977 Výročná správa Oblastného podunajského múzea. Komárno, 7.
  14. ↑ 2011 Magyar Néprajz I.1, 490, 497.
  15. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  16. ↑ ma7.sk
  17. ↑ http://www.foruminst.sk/index.php?p=&t=a&xp=&xo=1_6&xpa=all&obec_id=30&Data_Id=6&MId=&Lev=&Ind=11&sword=&shely=k&skraj=4&sokres=401&SearchTel=&P=konf,hu[halott link]
  18. ↑ Manga 1940 Népdalok. Gömöri Múzeum, Putnok. 87.49.24; Tari Lujza 2022: Manga János néprajzkutató gyűjtőfüzetei, kottás füzetei, naplói. Acta Ethnologica Danubiana 24.
  19. ↑ csemadok.sk
  20. ↑ Az ősi nemességgel bíró Galambos-család már az 1744–45-ös országos nemesi összeírásban szerepel mint Komárom vármegyei birtokos. Az államosítás előtt Galambos Jánosné és dr. Galambos Miklós még 1800 katasztrális hold területtel rendelkezett Komárom vármegyében a Konkoly-Thege birtoktestek öröklése révén. A 19. század elejétől folyamatosan bírták nemesócsai, nagy- és kistanypusztai birtokaikat is.

Források szerkesztés

  • Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára.
  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 59-60 No. 162-164.
  • Kulcsár Sz. Zsuzsanna 2014-2015: Adalékok Nemesócsa történetéhez I-II.
  • Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 193-194.
  • Kulcsár Sz. Zsuzsanna 2005: A nemesócsai kúria gazdája, Nagy Nándor. Révkomárom.
  • Varga Imre: Szülőföldem, Csallóköz, Európa, Budapest, 1989, 340.
  • Kósa László 1979: Rozmaringkoszorú - Szlovákiai magyar tájak népköltészete. Bratislava, 104 No. 15, 181 No. 52, 185 No. 58, 225 No. 51, 261 No. 261, 269-270 No. 16.
  • Ratimorsky Piroska 1980: Archeologické prieskumy a nálezy v okrese Komárno. AVANS 1978, 227.
  • Jakab, J. 1978: Prírastky antropologického materiálu z archeologických výskumov. AVANS 1977, 101.
  • Hanuy Ferenc 1911: Pázmány Péter bíbornok, esztergomi érsek, Magyarország prímása összegyüjtött levelei II. Budapest, 592-593 No. 962.
  • Gyulai Rudolf 1890: Komárom vármegye és város történetéhez. A Komárom-vármegyei és Komárom városi történeti és régészeti egylet 1890. évi jelentése, 65.
  • Végh Adorján 1887: A halomdombi leletekről. Arch. Ért. 1887, 166-171
  • Ipolyi Arnold 1859: Magyar műemlékek. Archaeologiai Közlemények 1.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nemesócsa&oldid=26899364”