Főmenü megnyitása

A nyelvészetben használt regionalizmus terminus olyan nyelvi elemre vonatkozik, amely egy nyelv csak egyik vagy több területi nyelvváltozatában (nyelvjárásban, tájszólásban) létezik, azaz egy bizonyos régióra korlátozott.[1][2] A regionalizmus a sztenderd nyelvváltozatbeli megfelelőjével összehasonlítva megállapított különbségek révén azonosítható.

Tartalomjegyzék

A regionalizmusok fajtáiSzerkesztés

A nyelv minden területén vannak regionalizmusok, bár nem azonos arányban. A legtöbb lexikai (szókészleti) és hangtani jellegű, de vannak frazeológiaiak, valamint grammatikaiak, azaz alaktaniak és mondattaniak is.[1]

Lexikai regionalizmusokSzerkesztés

Többféle ilyen regionalizmus, azaz tájszó van. A valódiak egészen más szavak, mint a sztenderdnyelvi megfelelőik, vagy egyáltalán nincsenek megfelelőik az utóbbiban. Példák néhány nyelvben:

Jelentésbeli tájszók is vannak. Ezek megvannak a sztenderdben is, de eltérő jelentéssel:

  • (magyarul) bogár (a Dunántúlon) ’légy’,[3]
  • (franciául) jardin az Antillákon ’szántóföld’, a sztenderdben ’kert’;[7]
  • (románul) ginere Munténiában ’vőlegény’, a sztenderdben ’vő’.[8]

Egyes tájszók csak alakiak, anélkül hogy alaktani vagy hangtani regionalizmusok lennének, például buha ’bolha’.[9]

A lexikai regionalizmusok iránt különösen azok a lexikográfusok érdeklődnek, akik tájszótárakat készítenek (lásd lentebb a További információk szakaszt).

Frazeológiai regionalizmusokSzerkesztés

A területi nyelvváltozatokban találhatók olyan frazeológiai egységek is, amelyeket nem használnak a köznyelvben, például:

  • (franciául) farine de pluie (szó szerint ’esőliszt’, Réunionban) vs. pluie fine et intermittante ’szitáló és meg-megszakadó eső’;[10]
  • (románul) a umbla lela (Moldvában) vs. a umbla fără rost ’cél nélkül járkálni’.[1]

Hangtani regionalizmusokSzerkesztés

Ezek olyan fonológiai vagy fonetikai változatai a sztenderd fonémáknak, amelyek rendszeresen fordulnak elő legalábbis egyes hangtani kontextusokban. Ilyen például:

  • (magyarul) a Dunántúlon a felső nyelvállású hosszú magánhangzók (ú, ű, í) rövid ejtése: kut ’kút’, tüz ’tűz’, viz ’víz’;[11]
  • (franciául) a [w] kiejtés az Antillákon a sztenderd [ʁ] helyett hátul képzett magánhangzók előtt: parole [pawɔl] vs. [paʁɔl] ’beszéd, szó’;[12]
  • (románul) a bánsági nyelvjáráscsoportban a [ʃʲ]-nek ejtett (hozzávetőlegesen magyar sj) sztenderd [t͡ʃ]-ét (magyar cs): șier vs. cer ’ég(bolt)’.[13]

Grammatikai regionalizmusokSzerkesztés

A területi változatok grammatikai rendszere elsősorban egyes alaktani vonásokban különbözik a sztenderd grammatikai rendszertől:

Legkevésbé gyakoriak a mondattani regionalizmusok.

A magyarban megemlíthető például az Erdélyben használt kell + feltételes módú ige szerkezet a kell + főnévi igenév helyett: kell menjek ’kell mennem’.[16]

A réunioni franciában gyakori a pas tagadószó használata más másodlagos tagadószóval együtt, ami helytelen a francia sztenderd szerint: j’ai pas vu personne vs. je n’ai vu personne ’nem láttam senkit’.[15]

A román munténiai nyelvjárásokban hiányzik a decât ’csak’ szóval használt korlátozó szerkezetből a nu/n- ’nem’ tagadószó, amely kötelező a sztenderdben: am decât două mere vs. n-am decât două mere ’csak két almám van’.[8]

A regionalizmusok viszonya nem területi nyelvváltozatokkalSzerkesztés

A nyelv folytonos változásokon megy keresztül, és ez abban is megnyilvánul, hogy nyelvi elemek mennek át egyik nyelvváltozatból a másikba. Ez a jelenség a regionalizmusokra is vonatkozik, amelyek gyarapítják a nem területi nyelvváltozatokat.

Regionalizmusok és köznyelvSzerkesztés

Regionalizmusok a legkönnyebben a köznyelvbe mennek át. E jelenség egyik aspektusa regionalizmusok fennmaradása az illető régióban beszélt köznyelvben. Ez elsősorban a hangtani regionalizmusokra és esetleg más típusú regionalizmusokra is vonatkozik, amelyek nem befolyásolják lényegesen a köznyelvet. A magyar nyelvészetben szó van regionális köznyelviségről[17] vagy regionális köznyelvről.[18]

Egy másik aspektus regionalizmusok átmenete a nyelv összes beszélői által használt köznyelvbe. A leggyakoribb ilyen esetek a szomszédos nyelvektől átvett jövevényszavakéi, amelyek előbb a befogadó nyelv egyik vagy több nyelvjárásába mennek át, majd az általános köznyelvbe. Ilyenek például a román jövevényszavak a magyarban: áfonya, ficsúr, furulya, málé, mokány, pakura, palacsinta, tokány.[19] Hasonló lehet a fentebb említett kell menjek típusú szerkezet esete, amely kialakulását a román nyelv hatása segíthette. Elterjedt Magyarországon is, és a nyelvművelés sokáig helytelennek tartotta, de ma már elfogadja.[16] A sokkal nagyobb számú magyar jövevényszavak analóg módon kerültek a román köznyelvbe, pl. belșug ’bőség’ a cheltui ’költ’, chip ’kép’, a făgădui ’megfogad, ígér’, gazdă ’házigazda’, hotar ’határ’, meșteșug ’mesterség’, oraș ’város’, uriaș ’óriás’, vamă ’vám’. Van olyan magyar képző is, melyet néhány nem magyar eredetű szóra is alkalmaztak: furt ’lopás’ > furtișag ’csenegetés, tolvajlás’, trup ’test’ > trup ’testes’.[20]

Regionalizmusok és irodalmi nyelvSzerkesztés

Közük van a regionalizmusoknak az irodalmi nyelvhez mint a szépirodalom nyelvéhez is. Egyrészt fontos szerepük volt az irodalmi nyelv kialakulásában. Mielőtt egységes irodalmi nyelvről lehetett szó, egyes nyelvjárások is kifejlesztettek irodalmi nyelvet.

A magyar irodalmi nyelv a keleti nyelvjárásokon alapszik, de már keletkezése óta gyarapodott egyéb nyelvjárások elemeivel is.[4] A nyelvújítás korában (kb. 17901820) tudatosan is vontak be tájszavakat az irodalmi nyelvbe.[21]

A középkori Franciaországban több nyelvjárásnak, melyek ma ún. oïl nyelveknek számítanak, volt irodalmi nyelve: pikárd, vallon, françois stb. Ezek közül a Párizsban és környékén beszélt utóbbi maradt élő, amelyből a többi nyelvjárásból átvett elemekkel együtt lett végül a francia nyelv és ennek irodalmi nyelve.[22]

A román nyelv területén is négy irodalmi dialektus volt a 18. században, amelyek közül a munténiai lett a román irodalmi nyelv alapja. Ez a többiből (moldvai, erdélyi és bánsági) származó elemeket is átvett,[23] majd az egységes irodalmi nyelv tovább gyarapodott regionalizmusokká vált elemekkel.

Sokkal az irodalmi nyelv kialakítása után is folytatódott regionalizmusok bevonása irodalmi művekbe stiláris funkcióval, ami aktuális jelenség is, amikor írók couleur locale-t (helyi ízt) akarnak adni egy bizonyos régió falusi környezetében zajló történésnek.[1][24] A magyar irodalomban ez jellemző például erdélyi írókra (Tamási Áron, Sütő András stb.), a francia irodalomban főleg Franciaország európai részén kívüli írókra (a kanadai Antonine Maillet,[25] a guadeloupe-i Simone Schwartz-Bart[26] stb.). A román irodalomban a legismertebb ilyen író Ion Creangă az ő moldvai regionalizmusaival.[27]

Regionalizmusok és sztenderd nyelvváltozatSzerkesztés

Az általános köznyelvbe átment regionalizmusok megvannak ugyanakkor az irodalmi nyelvben és a sztenderd nyelvváltozatban is, amely eredetileg az irodalmi nyelvvel volt azonos.

A jelenség egy másik aspektusa az egynél több sztenderddel rendelkező nyelvekre vonatkozik. Olyan nyelvekről van szó, mint amilyen például a francia, melyek több országban is hivatalosak. A francia lényegében egységes nyelv ugyan, de egyes országokban a sztenderdjében olyan elemek is vannak, melyek regionalizmusok a franciaországi sztenderd szempontjából. Például Belgiumban és Svájcban a franciaországi soixante-dix ’hetven’-nek septante felel meg.[28] A québec-i sztenderd sokkal kevesebb angol jövevényszót fogad el, mint a franciaországi. Például a Franciaországban használt parking ’parkoló’ megfelelői Québec-ben parc de stationnement vagy stationnement, Belgiumban és Svájcban pedig az aire de parcage terminust ajánlja a sztenderd.[29] Ugyanaz a helyzet egyes intézmények nevével is. Például a magyarországi ’gimnáziumnak’ Franciaországban a lycée, Belgiumban az athénée, Svájcban a gymnase és Québec-ben a cégep felel meg.[30]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f Constantinescu-Dobridor 1998, regionalism szócikk.
  2. Dubois 2002, 406. o.
  3. a b Bokor 2007, 187. o.
  4. a b Király 2007, 641. o.
  5. Király 2007, 671. o.
  6. Thibault 2014, 7. hét, 14. o.
  7. Thibault 2014, 7. hét, 10. o.
  8. a b Sala 1989, 203. o.
  9. Király 2007, p. 660.
  10. Thibault 2014, 8. hét, 11. o.
  11. Kiss 2006, 360.
  12. Thibault 2014, 7. hét, 11. o.
  13. Sala 1989, 47. o.
  14. Kiss 2006, 363. o.
  15. a b Thibault 2014, 8. hét, 9. o.
  16. a b Kálmánné Bors – A. Jászó 2007, 366. o.
  17. Kiss 2006, 375. o.
  18. Bokor 2007, 187. o.; Király 2007, 642. o.
  19. Gerstner 2006, 316. o.
  20. Brâncuș 2005, 78–79. o.
  21. Bokor 2007, 194. o.
  22. Picoche – Marchello-Nizia 1999.
  23. Ivănescu 1948, idézi Mocanu 2013, 170. o.
  24. Kiss 2006, 370. o.
  25. Thibault 2014, 6. hét, 3. o.
  26. Thibault 2014, 7. hét, 13. o0
  27. Călinescu 2001, 173. o.
  28. TLFi, septante szócikk.
  29. GDT, parc de stationnement szócikk.
  30. Thibault 2014, 2. hét, 2. o.

ForrásokSzerkesztés

  • (magyarul) Bokor József. Szókészlettan. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 164–196. o. (Hozzáférés: 2018. február 5)
  • (románul) Brâncuș, Grigore. Introducere în istoria limbii române I (Bevezetés a román nyelv történetébe). 1. kötet. 2. kiadás. Bukarest: Editura Fundației România de Mâine, 2005. ISBN 973-725-219-5 (Hozzáférés: 2018. február 5)
  • (románul) Călinescu, George. Istoria literaturii române. Compendiu (A román irodalom története. Összefoglaló kézikönyv). Bukarest. 1945; az interneten: Istoria literaturii române. Compendiu. Bukarest – Chișinău: Litera. 2001. ISBN 973-99869-1-9 (Hozzáférés: 2018. február 5)
  • (románul) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2018. február 5)
  • (franciául) Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002
  • (magyarul) Gerstner Károly. 16. fejezet – A magyar nyelv szókészlete. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006. ISBN 9630583240; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár. Letölthető PDF. 306–334. o. (Hozzáférés: 2018. február 5)
  • (románul) Ivănescu, Gheorghe. Problemele capitale ale vechii române literare (A régi román irodalmi nyelv alapvető kérdései). 2. kiadás (az 1., 1948-as nyomán). Jászváros. Editura Universității „A. I. Cuza”. 2012. ISBN 978-973-703-770-1
  • Király Lajos. A mai magyar nyelvjárások. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 641–686. o. (Hozzáférés: 2018. február 5)
  • Kiss Jenő. 18. fejezet – Nyelvjárások, regionális nyelvváltozatok. Kiefer Ferenc (szerk.). Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2006, ISBN 963-05-8324-0. 54–79. o.; az interneten: A magyar nyelv. Digitális Tankönyvtár. Letölthető PDF. 358–379. o. (Hozzáférés: 2018. február 5)
  • Kálmánné Bors Irén – A. Jászó Anna. Az egyszerű mondat. A. Jászó Anna (szerk.) A magyar nyelv könyve. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. ISBN 978-963-8144-19-5. 345–436. o. (Hozzáférés: 2018. február 5)
  • (franciául) Le grand dictionnaire terminologique (A nagy terminológiai szótár). Office québécois de la langue française (GDT) (Hozzáférés: 2018. február 5)
  • (románul) Mocanu, Aura. Polemica G. Ivănescu – Ion Gheție cu privire la limba română literară (G. Ivănescu és Ion Gheție vitája a román irodalmi nyelvről). Anuar de lingvistică și istorie literară. 2013. LIII. kötet. 169–173. o. (Hozzáférés: 2018. február 5)
  • (franciául) Picoche, Jacqueline – Marchello-Nizia, Christiane. Histoire de la langue française (A francia nyelv története). 3. kiadás. Párizs: Nathan. 1999
  • (románul) Sala, Marius (szerk.). Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1989. ISBN 973-29-0043-1
  • (franciául) Thibault, André: Francophonie et variété des français (Frankofónia és többféle francia nyelv). Egyetemi előadások. Paris-Sorbonne (Paris IV) Egyetem. 2014 (Hozzáférés: 2018. február 5)
  • (franciául) Trésor de la langue française informatisé (TLFi) (A francia nyelv számítógépes tezaurusza) (Hozzáférés: 2018. február 5)

További információkSzerkesztés

  • B. Lőrinczy Éva – Hosszú Ferenc (szerk.) Új Magyar Tájszótár. I–V. kötet. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1979–2010 (ÚMTsz.)
  • (románul) Bulgăr, Gheorghe – Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de arhaisme și regionalisme (Archaizmusok és regionalizmusok szótára). 1–2. kötet. Bukarest: Saeculum. 2013. ISBN 973-85648-2-4
  • Kriza János. Erdélyi tájszótár. Budapest: Révai. 1926 (Hozzáférés: 2018. március 31)
  • Magyar tájszavak és népies lexikai elemek adatbázisa. Tinta. Digitális tankönyvtár (Hozzáférés: 2018. március 31)
  • (franciául) Rézeau, Pierre (szerk.) Dictionnaire des régionalismes de France. Géographie et histoire d'un patrimoine linguistique (Franciaországi regionalizmusok szótára. Egy nyelvi örökség földrajza és története). Bruxelles: De Boeck – Duculot (Larcier). 2001. ISBN 2-8011-1282-8
  • Szinnyei József. Magyar tájszótár. I–II. kötet. Budapest: Hornyánszky Viktor. 1893–1901 (Hozzáférés: 2018. március 31)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés