Roberto Mieres

argentin autóversenyző

Roberto Casimiro Mieres (Mar del Plata, 1924. december 3.2012. január 26.) argentin autóversenyző, olimpikon.[1] 1953 és 1955 közt összesen tizenhét bajnoki futamon állhatott rajthoz, az első hármat a Gordini színeiben, a többit pedig Maseratival teljesítette. 87 éves korában, 2012. január 26-án, Uruguayban érte a halál.

Roberto Mieres
Mieres 1953-ban
Mieres 1953-ban
Életrajzi adatai
Született1924. december 3.
Mar del Plata, (Argentína)
Elhunyt2012. január 26. (87 évesen)
(Uruguay)
Nemzetisége argentin Argentína
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19531955
Csapata Gordini, Maserati
Nagydíjak száma 17
Leggyorsabb körök 1
Első nagydíj hollandia 1953 holland nagydíj
Legutolsó nagydíj Olasz 1955 olasz nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Roberto Mieres témájú médiaállományokat.

PályafutásaSzerkesztés

FiatalkoraSzerkesztés

Jómódú családból származott, mindenfajta sportot szeretett. Édesapja a tízes években autókkal versenyzett, és Roberto is kipróbálta magát autóversenyzőként. Miután hazája sportautó-bajnoka lett, az argentin kormány autóversenyzőket támogató programja segítségével Európába ment versenyezni, ahol eleinte sportautófutamokon jeleskedett.

A Formula–1-benSzerkesztés

A francia Gordini csapatban, a sérült Jean Behra helyére beugorva a Zandvoortban rendezett 1953-as Holland Nagydíjon bemutatkozott a Formula–1-es világbajnokság mezőnyében. A sebességváltó hibája miatt feladni kényszerült a viadalt, mint ahogy a következő, Francia Nagydíjat is. Harmadik versenyén, az Olasz GP-n Monzában viszont célba ért, ráadásul a hatodik helyen.[2]

A következő évben vásárolt egy korábbi Maserati A6GCM-et, és azzal folytatta a versenyzést. Legemlékezetesebb pillanata a Spában rendezett Belga Nagydíjra esett, amikor kigyulladt alatta az autó. A Brit Nagydíjon éppen hogy lemaradt a pontszerzésről, mégis világrekordot ért el a Formula–1-ben, 26 helyet javított pozícióján.[3] A Brit Nagydíjon szerzett hatodik hely után immár a Maserati gyári csapatában versenyezhetett tovább, két negyedik hellyel meghálálva a bizalmat. 1955-ben is maradt az olasz istállónál, két ötödik és egy negyedik helyet szerezve, amely a világbajnoki tabella nyolcadik helyéhez volt elegendő. Az 1955-ös Holland Nagydíjon a leggyorsabb kört is megfutotta.[4] 20 világbajnokságon kívüli futam teljesítése után elhagyta a Formula–1-et, és hosszútávú sportautó-versenyek eredményes résztvevőjeként folytatta pályafutását 1960-ig. Közben részt vett két Le Mans-i 24 órás autóversenyen is.

OlimpikonkéntSzerkesztés

1960-ban figyelme régi szerelme, a vitorlázás felé fordult, és hazája színeiben Rómában, az Olimpiai Játékokon versenyzőként el is indult.[5] Vitorlázóként indult, s a csillaghajók versenyében a 17. helyet szerezte meg.

EredményeiSzerkesztés

Teljes Formula–1-es eredménysorozataSzerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Helyezés Pontok
1953 Équipe Gordini ARG 500 NED
Ki
BEL FRA
Ki
GBR GER SUI ITA
6
NC 0
1954 Roberto Mieres ARG
Ki
500
BEL
Ki
FRA
Ki
GBR
6
GER
Ki
11. 6
Officine Alfieri Maserati SUI
4
ITA
Ki
ESP
4
1955 Officine Alfieri Maserati ARG
5
MON
Ki
500
BEL
5*
NED
4
GBR
Ki
ITA
7
8. 7
* Jean Behra-val megosztva.

Le Mans-i 24 órás autóversenySzerkesztés

Év Csapat Autó Csapattárs Helyezés
1953 Automobiles Gordini Gordini T15S   Jean Behra nem ért célba
1955 Officine Alfieri Maserati Maserati 300S   Cesare Perdisa nem ért célba

JegyzetekSzerkesztés

  1. Jenkins, Richard: The World Championship drivers - Where are they now?. OldRacingCars.com. (Hozzáférés: 2007. július 29.)
  2. Small, Steve. The Guinness Complete Grand Prix Who's Who. Enfield: Guinness Publishing, 254–255. o. (1994). ISBN 0-85112-702-9 
  3. Szám szerint: Nagy előretörések, 2015. augusztus 25. (Hozzáférés: 2015. december 31.)
  4. Roberto Mieres, 2015. december 3. (Hozzáférés: 2016. január 1.)
  5. Retro – Az F1-ből az olimpiára, 2014. december 3. (Hozzáférés: 2015. december 31.)

Külső hivatkozásokSzerkesztés