Roberto Mieres

argentin autóversenyző

Roberto Casimiro Mieres (Mar del Plata, 1924. december 3.2012. január 26.) argentin autóversenyző, olimpikon.[1] 1953 és 1955 közt összesen tizenhét bajnoki futamon állhatott rajthoz, az első hármat a Gordini színeiben, a többit pedig Maseratival teljesítette. 87 éves korában, 2012. január 26-án, Uruguayban érte a halál.

Roberto Mieres
Mieres 1953-ban
Mieres 1953-ban
Életrajzi adatai
Született1924. december 3.
Mar del Plata, (Argentína)
Elhunyt2012. január 26. (87 évesen)
(Uruguay)
Nemzetiségeargentin Argentína
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei19531955
CsapataGordini, Maserati
Nagydíjak száma17
Leggyorsabb körök1
Első nagydíjhollandia 1953 holland nagydíj
Legutolsó nagydíjOlasz 1955 olasz nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Roberto Mieres témájú médiaállományokat.

Pályafutása szerkesztés

Fiatalkora szerkesztés

Jómódú családból származott, mindenfajta sportot szeretett. Édesapja a tízes években autókkal versenyzett, és Roberto is kipróbálta magát autóversenyzőként. Miután hazája sportautó-bajnoka lett, az argentin kormány autóversenyzőket támogató programja segítségével Európába ment versenyezni, ahol eleinte sportautófutamokon jeleskedett.

A Formula–1-ben szerkesztés

A francia Gordini csapatban, a sérült Jean Behra helyére beugorva a Zandvoortban rendezett 1953-as Holland Nagydíjon bemutatkozott a Formula–1-es világbajnokság mezőnyében. A sebességváltó hibája miatt feladni kényszerült a viadalt, mint ahogy a következő, Francia Nagydíjat is. Harmadik versenyén, az Olasz GP-n Monzában viszont célba ért, ráadásul a hatodik helyen.[2]

A következő évben vásárolt egy korábbi Maserati A6GCM-et, és azzal folytatta a versenyzést. Legemlékezetesebb pillanata a Spában rendezett Belga Nagydíjra esett, amikor kigyulladt alatta az autó. A Brit Nagydíjon éppen hogy lemaradt a pontszerzésről, mégis világrekordot ért el a Formula–1-ben, 26 helyet javított pozícióján.[3] A Brit Nagydíjon szerzett hatodik hely után immár a Maserati gyári csapatában versenyezhetett tovább, két negyedik hellyel meghálálva a bizalmat. 1955-ben is maradt az olasz istállónál, két ötödik és egy negyedik helyet szerezve, amely a világbajnoki tabella nyolcadik helyéhez volt elegendő. Az 1955-ös Holland Nagydíjon a leggyorsabb kört is megfutotta.[4] 20 világbajnokságon kívüli futam teljesítése után elhagyta a Formula–1-et, és hosszútávú sportautó-versenyek eredményes résztvevőjeként folytatta pályafutását 1960-ig. Közben részt vett két Le Mans-i 24 órás autóversenyen is.

Olimpikonként szerkesztés

1960-ban figyelme régi szerelme, a vitorlázás felé fordult, és hazája színeiben Rómában, az Olimpiai Játékokon versenyzőként el is indult.[5] Vitorlázóként indult, s a csillaghajók versenyében a 17. helyet szerezte meg.

Eredményei szerkesztés

Teljes Formula–1-es eredménysorozata szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Helyezés Pontok
1953 Équipe Gordini ARG 500 NED
Ki
BEL FRA
Ki
GBR GER SUI ITA
6
NC 0
1954 Roberto Mieres ARG
Ki
500
BEL
Ki
FRA
Ki
GBR
6
GER
Ki
11. 6
Officine Alfieri Maserati SUI
4
ITA
Ki
ESP
4
1955 Officine Alfieri Maserati ARG
5
MON
Ki
500
BEL
5*
NED
4
GBR
Ki
ITA
7
8. 7
* Jean Behra-val megosztva.

Le Mans-i 24 órás autóverseny szerkesztés

Év Csapat Autó Csapattárs Helyezés
1953 Automobiles Gordini Gordini T15S   Jean Behra nem ért célba
1955 Officine Alfieri Maserati Maserati 300S   Cesare Perdisa nem ért célba

Jegyzetek szerkesztés

  1. Jenkins, Richard: The World Championship drivers - Where are they now?. OldRacingCars.com. (Hozzáférés: 2007. július 29.)
  2. Small, Steve. The Guinness Complete Grand Prix Who's Who. Enfield: Guinness Publishing, 254–255. o. (1994). ISBN 0-85112-702-9 
  3. Szám szerint: Nagy előretörések, 2015. augusztus 25. (Hozzáférés: 2015. december 31.)
  4. Roberto Mieres, 2015. december 3. (Hozzáférés: 2016. január 1.)
  5. Retro – Az F1-ből az olimpiára, 2014. december 3. (Hozzáférés: 2015. december 31.)

Külső hivatkozások szerkesztés