Főmenü megnyitása

Saint-Vincent-de-Paul-plébániatemplom (Párizs)

A Saint-Vincent-de-Paul-plébániatemplom (Hivatalos francia neve: Église Saint-Vincent-de-Paul; magyarul: Páli Szent Vince-plébániatemplom) egy római katolikus templom, mely Párizs X. kerületében, a Liszt Ferenc téren található. Az 1824 és 1844 között épült templom Páli Szent Vince francia szentről kapta nevét. A környező negyed a templom után a Quartier Saint-Vincent-de-Paul nevet viseli.

Saint-Vincent-de-Paul-plébániatemplom
  • bejegyzett műemlék
  • francia műemlék
Saint-Vincent-de-Paul-Paris.jpg
Felekezet római katolikus
Egyházmegye Párizsi főegyházmegye
Egyházközség Saint-Vincent-de-Paul Plébánia
Védőszent Páli Szent Vince
Pap(ok) Paul Quinson
Didier Doreau
Laurent Chauvin
Jean-Pierre Saint-Picq[1]
Építési adatok
Építése 18241844
Stílus Neoklasszicizmus
Tervezője Jean-Baptiste Lepère
Jacques Ignace Hittorff
Elérhetőség
Település Párizs,
Franciaország
Hely Place Franz-Liszt
75010 Paris, France
Elhelyezkedése
Saint-Vincent-de-Paul-plébániatemplom (Párizs)
Saint-Vincent-de-Paul-plébániatemplom
Saint-Vincent-de-Paul-plébániatemplom
Pozíció Párizs térképén
é. sz. 48° 52′ 44″, k. h. 2° 21′ 07″Koordináták: é. sz. 48° 52′ 44″, k. h. 2° 21′ 07″
A Saint-Vincent-de-Paul-plébániatemplom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Saint-Vincent-de-Paul-plébániatemplom témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

 
A templom egy 1855-ös ábrázoláson
 
A templom belseje a karzatról nézve

A templomot 1824-ben, az egykori Saint-Lazare-börtön helyén kezdték el építeni. A közelben volt a Páli Szent Vince által 1632-ben alapított lazarista kórház (Maison Saint-Lazare), ahol a templom névadója is dolgozott.

A templom megtervezésével és az építkezés kezdeti szakaszának felügyeletével Jean-Baptiste Lepère francia építészt bízták meg. Az alapkőletételre 1824. augusztus 15-én került sor[2] Gaspard de Chabrol rendőrprefektus és Hyacinthe-Louis de Quelen párizsi érsek jelenlétében. Az építési munkálatok azonban lassan haladtak, az 1830-as forradalom miatt keletkező anyagi nehézségek miatt többször is félbeszakadtak. 1831-ben Lepère német származású veje, Jacques Ignace Hittorff építész felügyelte a munkát, és így 1844-re elkészülhetett a plébániatemplom. Végül 1844. október 25-én került felszentelésre.

Hittorff az eredeti terveket (melyek egyetlen tornyot sem tartalmaztak) alaposan átalakította, a templom bejáratát a Place Franz-Liszt felé fordította, illetve rámpákat is tervezett, hogy lovaskocsikkal is megközelíthető legyen.

A templom számos vallási épület építészeti megoldását tartalmazza, anélkül, hogy pontos másolata lenne valamelyik templomnak. Az ókori görög templomokéhoz hasonló portikusz oromzatán Charles-François Lebœuf-Nanteuil szobrász „Páli Szent Vince apoteózisa” című alkotása látható: a középpontban álló szentet az életét ábrázoló figurák fogják közre (egy misszionárius, egy gályarab, néhány gyermekeket és betegeket gondozó irgalmas nővér). Hippolyte Flandrin alkotása a hajó belső falán húzódik az 1848 és 1853 között készült freskó, melyen 160 férfi és női szent látható, amint a szentély felé haladnak. A templomhoz később hozzáadott Miasszonyunk-kápolna díszítését William-Adolphe Bouguereau készítette 1885 és 1889 között. A központi oltár Kálvária-szobrát François Rude alkotta.

A Párizsi kommün alatt az épület megrongálódott: a tornyokat hét, a teraszt és a lépcsőket több mint húsz találat érte, melyeket a Père-Lachaise temetőből lőttek.

A templomot a Francia Kulturális Minisztérium 1944. november 30-án francia építészeti örökséggé nyilvánította.[3]

A templom közelében található a Gare du Nord pályaudvar, mely az Eurostar nagysebességű járatának egyik végállomása. Éppen ezért a londoni végállomáshoz, a St Pancras pályaudvarhoz közeli St Pancras Old Church-al testvértemplomi kapcsolatot ápol a plébánia. Ezt a kapcsolatot 2007. december 11-én kétnyelvű szertartás keretében szentesítették a londoni templomban.[4]

OrgonáiSzerkesztés

A templomban két orgona van: a nagy orgona és a kórus orgonája (orgue du choeur). Az évek folyamán több híresség is címzetes orgonistaként szolgálta a plébániát: Louis Braille, Léon Boëllmann, Alexandre Georges, Henri Nibelle, Louis Morand, Jean Costa. A jelenlegi kántor Pierre Cambourian.

A templom nagyobbik orgonáját 1852-ben készítette Aristide Cavaillé-Coll orgonakészítő. Eredetileg 47 regiszterrel, 3 billentyűzettel és 2669 síppal készült. Jelenleg 4 manuális- és pedál billentyűzettel, 66 regiszterrel, 4949 síppal rendelkezik.[5]

A kórus orgonája 1858-ban készült el Cavaillé-Coll tervei alapján. 20 regiszterrel, 2 billentyűzettel és pedállal rendelkezik.[5]

GalériaSzerkesztés

 
A templom panorámaképe

A templom filmenSzerkesztés

A templom több alkalommal is felbukkan Louis Malle Zazie a metrón című 1960-as filmjében. Több jelenetet a szomszédos is a Rue Bossuet-en vettek fel. Néhány másodpercig az Isabelle Doval rendezte Halálosan vicces című 2003-as filmben is látható az építmény.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A plébánia papjai. Saint-Vincent-de-Paul Plébánia. (Hozzáférés: 2015. május 7.) (franciául)
  2. A templom története. Saint-Vincent-de-Paul Plébánia. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 7.) (franciául)
  3. A templom adatlapja a Base Mérimée adatbázisában. (Hozzáférés: 2015. május 7.) (franciául)
  4. Az Eurostar összekapcsolja a plébániákat. Camden New Journal, 2007. december 13. (Hozzáférés: 2015. május 7.) (angolul)
  5. a b A templom orgonái. Saint-Vincent-de-Paul Plébánia. (Hozzáférés: 2015. május 7.) (franciául)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés