Spanyol Kommunista Párt


Spanyol Kommunista Párt egy spanyol marxista-leninista párt, amely 1921-ben alapult meg, 1986 óta pedig az Egyesült Baloldal részeként működik.

Spanyol Kommunista Párt
Partido Comunista de España

Partido Comunista de España.svg
Adatok
Elnök Enrique Santiago

Alapítva 1921. november 14.
Székház C/Olimpo, 35
28043 Madrid, Spanyolország
Ifjúsági tagozat Spanyolország Kommunista Fiataljainak Uniója
Pártújság Mundo Obrero (Munkás Világ)
Tagok száma 10,500[1] (2017)

Ideológia kommunizmus
marxizmus-leninizmus
internacionalizmus
köztársaságpártiság
föderalizmus
feminizmus
laicizmus
Politikai elhelyezkedés Szélsőbaloldal
Parlamenti jelenlét Képviselőház: (Unidas Podemos része)
6 / 350
EP-frakció Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal
Weboldala

TörténeteSzerkesztés

AlapításaSzerkesztés

1921-ben alapították meg a pártot, a Spanyol Szocialista Munkáspártból kivált azon csoport, amely nem értette egyet a párt szociáldemokrata fordulatával. Ez a fordulat ugyanis azt jelentette, hogy nem akartak belépni a Lenin által alapított Kominternbe. A pártot 1931-ben legalizálták először a Második Spanyol Köztársaság kihirdetése után.

1930-as évekSzerkesztés

A párt komoly támogatottságra tett szert az 1936-as spanyolországi puccs előtt, ezt követően kitört a spanyol polgárháború. A polgárháború alatt a pártnak meghatározó szerepe volt, a köztársaságpártiak oldalán állt.

A háborút a köztársaságiak elvesztették és a Spanyol Kommunista Párt illegalitásba került, a Franco-korszak alatt. A francoista korszak alatt a párt vált a rendszer legfőbb ellenzéki erejévé. A párt ekkoriban legfőbb értéknek a demokrácia visszaállítását tartotta, ezzel számos olyan baloldali spanyolt is megszólítottak, akik nem vallották magukat kommunistának. A párthoz a diktatúra első éveiben az emigrációban - főleg Franciaországban - élő spanyol kommunista millitánsok is csatlakoztak, akik harcoltak a spanyol köztársaságért.

Franco-korszakSzerkesztés

Évek után a militánsok befolyása csökkent a pártban és a párt a militáns stratégiát háttérbe szorította. Ehelyett a szakszervezetiség felé kezdett közeledni, hogy a falangista rendszer hivatalos munkás szakszervezetét, a Vertikális Szakszervezet tagságától átcsábítson embereket. A Spanyol Kommunista Párthoz számos új munkás csatlakozott titokban, hiszen az egyetlen olyan politikai szervezetet látták bennük, akik demokráciát vissza tudnák állítani. 1960-ban a párt elnöke Santiago Carrillo lett.

1960-as évek elejére így alakult a párt hatására, az OSO (Oposición Sindical Obrera) Ellenzéki Munkás Szakszervezet , melynek első bázisai Asztúriában, Katalóniában és Madridban emellett Baszkföldön belül Gipuzkoa és Bizkaia tartományokban jöttek létre. 1962-ben történt az asztúriai bányászok tömeges sztrájkja, ami egyben az egyik legnagyobb demonstráció volt a francoista rendszer ellen.

A párt így társadalmi bázisát tudta növelni, ám a tagok a párttagságukkal a börtönt kockáztatták. 1972-re már kezdtek megalakulni a párthoz közel álló Munkásbizottság szakszervezet, amelynek vezetőit 1972-ben börtönbüntetésre ítélték, majd 1975-ben amnesztiát kaptak. Carrillo pedig hátat fordított a leninizmusnak és az eurokommunizmus fele közeledett.

Az eurokommunizmus értelmében elfogadta a párt a liberális demokrácia értékét és az alkotmányos monarchia létét.

Spanyolország demokratikus átmenete ótaSzerkesztés

Franco 1975. november 20-án bekövetkezett halála után, az ország elindult a demokratizálódás útja felé. Ám eleinte a Spanyol Kommunista Párt helyzetével az Adolfo Suarez által vezetett kormány nem mert foglalkozni. A helyzeten az 1977-es atochai mészárlás változtatott, amikor a Munkásbizottság irodájába betörve kivégezték és súlyosan megsebesítették az irodában tartozkodó jogászokat szélsőjobboldali terroristák. 1977. április 9-én a pártot törvényessé nyílvánították, így el tudtak indulni az 1977-es évtizedek utáni első, szabad választáson, ahol 9.3%-ot értek el, a harmadik legnagyobb politikai párttá váltak.

1986 óta a párt az Egyesült Baloldal része.

IdeológiaSzerkesztés

A párt eleinte a kommunizmust tartotta legfőbb ideológiájának és a marxista-leninista vonalat követte. A spanyol államot köztársaságban képzelte el és ellenezte a monarchiát. A párt 1976-ban áttért az eurokommunizmus eszméje felé. Miután a párt akkori elnöke Santiago Carrillo találkozott Georges Marchais , a francia és Enrico Berlinguer , Olasz Kommunista Párt főtitkárral. A párt magát szekuláris, laicista, feminista ideológiájuként jellemzi. [2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. El PCE cumple hoy 40 años en la legalidad. Expansión, 09/04/2017.
  2. Estatutos del Partido Comunista de España, Communist Party of Spain, 30 January 2014, p. 1, <http://www.pce.es/descarga/20131115_17_docpce_xix_cong_estatutos_def.pdf>. Hozzáférés ideje: 16 January 2018 Archiválva 2017. április 28-i dátummal a Wayback Machine-ben