Air Koryo
Az Air Koryo (koreaiul 고려항공, Korjo Hanggong (), régebben 조선민항, Csoszon Minhang ()) Észak-Korea állami kézben levő nemzeti légitársasága. Néhány menetrend szerinti, valamint több időszakos belföldi és nemzetközi charter járatot üzemeltet Kínába és Oroszországba. Bázisrepülőtere a Phenjan ()tól északnyugatra fekvő Szunani nemzetközi repülőtér.
| Air Koryo 고려항공 | |
 | |
| Ország | Észak-Korea |
| Jogi forma | állami tulajdonú vállalat |
| IATA: JS ICAO: KOR Hívójel: AIR KORYO | |
| Adatok | |
| Alapítás | 1954 |
| Leányvállalatok | nincs(enek) |
| Szövetség | nincs |
| Bázisrepülőtér | Szunani () nemzetközi repülőtér |
| Flotta mérete | 39 |
| Flotta repülőgép típusa | |
| Úti célok | legalább 4 |
| Törzsutas klub | nincs |
| Váró | nincs |
| Székhely | Phenjan (), Észak-Korea |
| Vezető | Kang Giszop (강기섭, ) |
| Az Air Koryo 고려항공 weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Air Koryo 고려항공 témájú médiaállományokat. | |
A légitársaság fő irodája Phenjan ()ban található, bár irodái Pekingben, Senjangban, Makaóban, Bangkokban, Berlinben és Moszkvában is vannak. Eladási ügynökségeket Hongkongban, Szingapúrban és Tokióban is létesítettek.
2006-tól 2010. március 30-ig szerepelt az Európai Unióból kitiltott légitársaságok listáján, biztonsági és karbantartási hiányosságok miatt. 2020 júliusában az Európai Bizottság működési korlátozásokat vezetett be a légitársasággal szemben –, az Air Koryo csak meghatározott géptípusokkal repülhet az Európai Unió légterébe.[1] Rendelkezik weboldallal, de az a legtöbb ország számára nem elérhető. A világ egyetlen egycsillagos légitársasága.
Története szerkesztés
A légitársaságot 1954-ben alapították Csoszon Minhang () (röviden CAAK) néven a SOKAO, az Egyesült Szovjet–Észak-koreai Légitársaság utódjaként. Első járata 1955. szeptember 21-én szállt a levegőbe, első repülőgépei Li–2-esek, An–2-esek és Il–12-esek voltak. Az 1960-as években a társaság flottáját Il–14-es és Il–18-as repülőgépekkel bővítették ki.
A légitársaságnál a jetkorszak 1975-ben kezdődött, amikor megkapták első Tu–154-es repülőgépüket, amelyeket a Phenjan ()ból Prágába, Kelet-Berlinbe és Moszkvába irányuló járatokon használtak. A gépeknek rövid hatótávolságuk miatt útközben kétszer le kellett szállniuk; Irkutszkban és Novoszibirszkben. Az 1980-as években a flotta új Tu–154-esekkel bővült ki. Az Iljusin cég által gyártott első Il–62-es 1982-ben került a társasághoz, amivel létrehozták az első nonstop járatot Moszkvába. Ebben az időben Szófiába is repültek repülőgépek.
A hidegháború végén, az európai szocializmus összeomlásakor lecsökkent a nemzetközi járatok száma. A Csoszon Minhang ()ot 1993-ban átnevezték Air Koryóra. Az 1990-es évek óta mindössze egy új repülőgép érkezett a légitársasághoz, emiatt a flotta néhány repülőgépe több mint 40 éves.
A társaság 2003-ban, néhány hónappal miután belépett a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetségbe, 2500 alkalmazottat foglalkoztatott.[2]
Járatai szerkesztés
Az Air Koryo hivatalos honlapja alapján a társaság jelenleg a következő menetrend szerinti járatokat üzemelteti:
| Város | Repülőtér | Repülőgép | Járatszám | Jegyzetek | ||
|---|---|---|---|---|---|---|
| IATA-kód | ICAO-kód | Név | ||||
 Észak-Korea
| ||||||
| Phenjan () | FNJ | ZKPY | Szunani nemzetközi repülőtér | Tu–154 | bázisrepülőtér | |
 Kína
| ||||||
| Peking | PEK | ZBAA | Pekingi nemzetközi repülőtér | Il–62, Tu–154B, Tu–204 | JS151, 152, 251 és 252 | heti 4 járat |
| Senjang () | SHE | ZYTX | Taohszien () nemzetközi repülőtér | Tu–204 | JS155 és 156 | heti 2 járat |
 Oroszország
| ||||||
| Vlagyivosztok | VVO | UHWW | Vlagyivosztoki nemzetközi repülőtér | Il–18 | JS271 és 272 | heti 1 járat |
 Thaiföld
| ||||||
| Bangkok | BKK | VTBS | Szuvarnabhumi nemzetközi repülőtér | Tu–204 | JS153 és 154 | heti 1 járat |
A vlagyivosztoki járat gyakran szünetel alacsony kihasználtság miatt. Az oroszországi Habarovszkba gyakran indulnak járatok, amelyen főként az észak-koreai favágók utaznak. A legnagyobb kihasználtságnak örvendő charterjáratok a sencseni () (JS137 és 138) és a makaói (JS187 és 188), de alkalmi charterek repülnek Moszkvába (JS215 és 216), Szófiába (JS217 és 218), Zürichbe, Prágába, Budapestre, Szöul ()ba (JS815, 816, 817 és 818), Puszan ()ba, Jangjang ()ba (JS801 és 802), és Nagojába (JS831 és 832) is.
Az ország egyetlen légitársasága lévén az Air Koryo felelős a kormányzat tagjainak tengerentúli szállításáért. A rendelkezésre álló adatok alapján az Air Koryo nemzetközi járatai mellett belföldieket is üzemeltet. Az egyetlen menetrend szerinti belföldi járat heti egy alkalommal Phenjan ()t köti össze Cshongdzsin ()nel, Hamhung érintésével. Az Észak-Koreán belüli járatok főként charter repülőutak, amelyek turistákat szállítanak Phenjan ()ból Szamdzsijon ()ba, a Pektu-hegy ()hez. Az üzemanyaghiány miatt azonban a belföldi járatokat jelenleg szüneteltetik.
Az első charter repülőjárat Észak- és Dél-Korea között 2002-ben indult. Az első repülőgép az Air Koryo színeiben Dél-Koreában 2000 augusztusában szállt le egy diplomatával a fedélzetén, aki a két ország közötti tárgyalásokra érkezett Szöul ()ba.
Flottája szerkesztés
2020-ban az Air Koryo az alábbi repülőgépekkel rendelkezett:
| Air Koryo flotta[3] | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Típus | Altípus | Darabszám | Kapacitás (fő) | Forgalomba állás | Származási hely | Jegyzetek | ||||
| Aktív | Inaktív | Tervezett | Business | Turista | Összesen | |||||
| Antonov An–148 | An–148–100B | 2 | 8 | 62 | 70 | 2013–2015 | Ukrajna | |||
| An–158 | 1 | |||||||||
| Antonov An–24 | An–24B | 1 | 1966 | Szovjetunió | ||||||
| An–24RV | 2 | 1974 | Szovjetunió | |||||||
| Iljusin Il–18 | Il–18D | 1 | 1968 | Szovjetunió | ||||||
| Iljusin Il–62 | Il–62M | 1 | 1 | 12 | 178 | 190 | 1979–1988 | Szovjetunió | ||
| Iljusin Il–76 | Il–76TD | 3 | Kargó | 1990 | Szovjetunió | |||||
| Tupolev Tu–134 | Tu–134B–3 | 2 | 76 | 76 | 1984 | Szovjetunió | ||||
| Tupolev Tu–154 | Tu–154B | 2 | 16 | 136 | 152 | 1975–1976 | Szovjetunió | |||
| Tu–154B–2 | 1 | 1993 | Szovjetunió | Eredetileg 1993-ban állt szolgálatba az Aeroflotnál | ||||||
| Tupolev Tu–204 | Tupolev Tu–204–100B | 1 | 2 | 12 | 210 | 222 | 2009 | Oroszország | Az Air Koryo két további gépet tervezett bérelni,[4] ám ezeket 2020-ra átfestették a kirgiz Sky KG Airlines színeire[5] | |
| Tupolev Tu–204–300 | 1 | 8 | 136 | 142 | 2007 | Oroszország | Eredetileg 1994-ben állt szolgálatba a Vnukovo Airlinesnál | |||
| Összesen | 10 | 8 | 3 | |||||||
Balesetek szerkesztés
- 1983. július 1-jén a CAAK (az Air Koryo elődje) egyik Iljusin Il-62-es repülőgépe Phenjan () és Conakry közötti nem menetrendszerű nemzetközi járata nekiütközött a Fouta Djall hegycsúcsnak Guineában. A fedélzeten tartózkodó 23 személy életét vesztette, a balesetben a gép megsemmisült.[6]
- 2006. augusztus 15-én az Air Koryo Tupoljev Tu-154B-2-es repülőgépe Phenjan ()ban, a Szunani () nemzetközi repülőtéren kicsúszott a kifutópályáról. Senki sem sérült meg, a repülőgépben keletkezett károk minimálisak voltak.[7]
Európai uniós tilalom szerkesztés
Az Európai Bizottság 2006. március 22-én kiadott rendeletében megtagadta az Air Koryótól a repülési és működési engedélyét az Unió területén belül. A Bizottság indoklása szerint az Air Koryónál súlyos biztonsági elégtelenségeket tártak fel, amelyeket többszöri felszólításra sem orvosoltak, továbbá az észak-koreai hatóságok nem végezték megfelelően a szükséges ellenőrzéseket, amelyekre egyezmény kötelezi őket. 2010. március 30-án a Bizottság aktualizálta álláspontját és engedélyezte, hogy az újonnan beszerzett, a nemzetközi előírásoknak megfelelő két Tu–204-es repülőgépével az Európai Unióba repüljön.[8][9]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ origo.hu – Újabb légitársaságokat tiltottak be az Európai Unióban (magyar nyelven). © New Wave Media Group, 2020. június 2. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
- ↑ N Korea's Air Koryo Services - North Korea airline chief sees foreign expansion (angol nyelven). Reuters, 2003. november 11. [2007. október 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
- ↑ Profile for: Air Koryo (angol nyelven). AeroTransport Data Bank, 2020. augusztus 3. [2022. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 18.)
- ↑ Colin Zwirko: North Korea may have planned to acquire two Russian planes, despite sanctions (angol nyelven). NKNews, 2020. június 30. [2022. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 18.)
- ↑ Туполев Ту-204-100(В/Е) (orosz nyelven). RussianPlanes.net, 2021. november 30. (Hozzáférés: 2022. május 18.)
- ↑ North Korea - Air Travel (angol nyelven). FCO, 2007. december 31. [2003. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
- ↑ Accident description (angol nyelven). ASN, 2006. október 2. [2007. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 29.)
- ↑ A Bizottság 474/2006/EK rendelete (2006. március 22.) a Közösségen belül működési tilalom alá tartozó légi fuvarozóknak a 2111/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. fejezetében említett közösségi listájának létrehozásáról (magyar nyelven). Az EU Kiadóhivatala, 2006. március 22. (Hozzáférés: 2010. május 25.)
- ↑ A Bizottság aktualizálta az európai légtérben repülési tilalom hatálya alá eső légitársaságok listáját. Europa.eu, 2010. március 30. [2011. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
