Történelmi korszakok

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 19.

A történelmi korszakok megalkotásának célja, hogy egységekre bontsa a történelmi időfolyamot és elnevezést adjon az egységeknek. A történelem azonban valójában folyamatos, tehát minden felosztás önkényes. Eltérő nemzetek és kultúrák különböző módon osztják fel a korokat. A dinamikusan átalakuló koroknak többnyire van megnevezhető átalakulási évük, ugyanakkor sokszor nem szükségszerű a változások időbeli lefolyása szerint felosztani a történelmet. A korok elnevezései mindig újra előkerülnek és újra meghatározódnak. Például egyes történészek szerint olyan, hogy reneszánsz, nem létezett, míg mások védelmezik a koncepciót.

Általános felosztás

szerkesztés

Az európai történelem általános felosztása:

Részletes felosztás

szerkesztés

A világtörténelem európai szemléleten alapuló, hagyományos korszakai – az európai, illetve globális régészeti és kulturális korokkal, valamint az európai korszakolással többé-kevésbé párhuzamos kínai és japán történelmi korokkal kiegészítve:[1]

Az Európán kívüli területeknek az európai szemléletű korszakolástól jelentősen eltérő korszakai:

A korszakhatárok eltérő meghatározásai

szerkesztés

Az ókor és a középkor fogalma eredetileg a nagy itáliai költőtől, Petrarcától származik, aki Róma gót kifosztását (410) tekintette a dicsőséges „antik” korszak végének, és az utána következő „sötét kor” kezdetének. Ma a 476 a legelfogadottabb évszám.

Az ókor végének lehetséges meghatározásai:

Középkor

szerkesztés

A történettudományban különféle időpontokra helyezik a középkor végét. Több marginális meghatározás mellett kétféle nézet tekinthető meghatározónak:

Középkor 1492-ig

Ez a nézet Amerika felfedezéséhez (1492) köti a változást. Ez a felfogás régóta elterjedt, azon az alapon, hogy a gyarmatosítások következtében alapvetően megváltoztak az európai hatalmak egymás közötti erőviszonyai. Csökkent, majd megszűnt a Német-római Birodalom meghatározó szerepe és olyan új nagyhatalmak alakultak ki, mint (kezdetben) Hollandia, Spanyolország, majd Anglia. Franciaország jelentősége is megnövekedett. A modern történészek egy része visszatért ehhez az elképzeléshez, és ezt két okkal indokolja: egyrészt a világkereskedelem súlypontja Amerika felfedezésének következtében a Mediterráneumból áttevődött az Észak-atlanti térségre, amivel a világgazdaság centruma is áthelyeződött Észak-Itáliából az atlanti partvidékre. Mindennek jelentős hatása volt Európa többi térségére is. Emellett Európa ekkor, a földrajzi felfedezések nyomán lépett ki korábbi kereteiből és gyors terjeszkedésbe kezdett (nem csupán politikai értelemben). Szigorúan kultúrtörténeti szempontból elfogadható a könyvnyomtatás feltalálása (Gutenberg), vagy Luther Márton fellépése (a reformáció kezdete) is. Mindkettőnek jelentős hosszú távú hatásai voltak, de ez a fajta meghatározás kevésbé látszik átfogónak, mint az előző kettő.

Középkor 1642-ig

A másik nézet az angol polgári forradalom kezdetét (1642) tekinti az újkor kezdetének. Ez alapvetően a társadalmi formációk marxi elméletén alapul (amit a nem marxista, sőt, Marxszal alapvetően szembenálló történészek egy része is elfogad). Eszerint itt és ekkor került első ízben a korábbi időszakban meghatározó gazdasági erőre kapott polgárság egyértelműen a politikai hatalom birtokába, amivel az érett feudalizmust felváltotta egy új társadalmi formáció, a kapitalizmus (kissé leegyszerűsítve: a gazdaságban a járadék helyett a bérmunka lett a meghatározó), és ez alapozta meg a további fejlődést.

A középkor végének különféle meghatározásai:

Konkrétan:

Általánosságban

  • Európai nemzeti monarchiák kialakulása
  • Felfedezések korának megindulása
  • Könyvnyomtatás feltalálása
  • Reneszánsz megjelenése, ill. reformáció megindulása

Az újkor vége szintén többféleképpen definiálható:

  • 1918, az I. világháború befejeződése (ez a volt szocialista országokban elterjedt, marxista alapú szemlélet, amely szerint az újkort ettől kezdve a legújabb kor követi)
  • A posztmodern eljövetele, ami az 1960-as évektől a kora 1980-as évekig terjed (e nézet szerint azóta a jelenkor tart)
  • A harmadik nézet szerint egészen a mai napig újkorról beszélhetünk (ez a legelterjedtebb nyugat-európai felfogás).

Az újkor legkorábbi szakaszát korai újkor néven általában külön tárgyalják. Újabban – az angol modern times, modern age magyar megfelelőjeként – a magyar történelemszemléletben is terjed a modern kor fogalmának használata, amely a nagy francia forradalommal veszi kezdetét és egészen máig tart. Ez a korszak tehát a korábbi marxista értelmezés szerinti újkor második felét és legújabb kort egyetlen korszakként tárgyalja (19-21. század).[3]

  1. Az európai szemléletű fő korokba illeszkedő nemzeti korszakokat lásd az egyes országok történelménél. Például az Árpád-kort lásd a magyar történelem középkori fejezetében, az Erzsébet-kort és Viktoriánus kort az A Brit-szigetek történelme korai újkori, illetve 19. századi részében.
  2. a b Más források 1937-re teszik a II. világháború kezdetét.
  3. Például a Szegedi Tudományegyetem PhD programja is a Modern kor (új- és legújabb kor) címet viseli:
    http://vista.cc.u-szeged.hu/tanrend/ETR_tantervek/kpt_XT04_N.html Archiválva 2007. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben