Tigriscápa

porcoshal-faj
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 6.

A tigriscápa (Galeocerdo cuvier) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.[2][3] Nemének egyetlen élő képviselője és egyben a típusfaja, amely körülbelül 23 millió éve, az úgynevezett miocén kor elején jelent meg.[4]

Tigriscápa
Evolúciós időszak: Kora miocén – jelen, 23–0 Ma
[1]
Felnőtt nőstény a Fidzsi-szigetek környékén
Felnőtt nőstény a Fidzsi-szigetek környékén
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae)
Nem: Galeocerdo
J. P. Müller & Henle, 1837
Faj: G. cuvier
Tudományos név
Galeocerdo cuvier
(Péron & Lesueur, 1822)
Szinonimák

  • Carcharias fasciatus Bleeker, 1852
  • Carcharias hemprichii Klunzinger, 1871
  • Galeocerda cuvier (Péron & Lesueur, 1822)
  • Galeocerdo arcticus (Faber, 1829)
  • Galeocerdo cuvieri (Péron & Lesueur, 1822)
  • Galeocerdo fasciatus van Kampen, 1907
  • Galeocerdo obtusus Klunzinger, 1871
  • Galeocerdo rayneri Macdonald & Barron, 1868
  • Galeocerdo tigrinis J. P. Müller & Henle, 1839
  • Galeocerdo tigrinus J. P. Müller & Henle, 1839
  • Galeus cepedianus Agassiz, 1838
  • Galeus maculatus Ranzani, 1839
  • Squalus arcticus Faber, 1829
  • Squalus cuvier Péron & Lesueur, 1822

Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tigriscápa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tigriscápa témájú médiaállományokat és Tigriscápa témájú kategóriát.

Az óceánok és tengerek egyik nagytestű ragadozó hala, melynek hossza akár az öt métert is meghaladhatja.[5] A Föld számos trópusi és mérsékelt övi tengervizében fellelhető, főleg a Csendes-óceán középső részén fekvő szigetek környékén. A tigriscápa a „tigris” elnevezést a testén látható sötét csíkozásokról kapta – hiszen ez a szárazföldi macskafélére emlékeztet. Ezek a csíkok a porcos hal korának előrehaladtával egyre halványabbá, elmosódottabbá válnak.[6]

Magányosan él, általában éjszaka vadászik és az összes húsevőcápa közül neki tulajdonítják a legváltozatosabb étrendet. Táplálékai közé tartoznak a következőek: rákok, csontos halak, úszólábúak, madarak, kalmárok, tengeri teknősök, tengerikígyó-félék, delfinfélék és akár egyéb cápák is. Arról is híres, hogy ember által alkotott, ehetetlen tárgyakat is felfal. A felboncolt példányok gyomrában számos „szemetet” találtak már a kutatók.[6] Habár a tengerek egyik csúcsragadozójának számít, a tigriscápa időnként a kardszárnyú delfin (Orcinus orca) áldozatává válik.[7] A tigriscápát, mivel uszonyaiért ipari mértékben halásszák, továbbá az úgynevezett sporthorgászok is fogják, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) mérsékelten fenyegetett fajnak minősítette.[2]

Neve és rendszertani besorolása

szerkesztés

Ezt a cápafajt legelőször 1822-ben François Péron és Charles Alexandre Lesueur francia természettudós írta le, illetve nevezte meg. Ők akkor a Squalus cuvier nevet adták az állatnak.[5] 1837-ben Johannes Peter Müller és Friedrich Gustav Jakob Henle német anatómus és természettudós átnevezte a cápát Galeocerdo tigrinus-ra.[8] A Galeocerdo taxonnév a görög galeos (mely magyarul ’cápá’-t jelent) és a latin cerdus (mely a disznók keményebb szőrzetére utal) szavak összevonásából jött létre.[8] A laikusok gyakran „emberevő cápának” nevezik.[8]

A tigriscápa a legnépesebb cáparendnek, az úgynevezett kékcápaalakúaknak (Carcharhiniformes) az egyik tagja. Ebbe a rendbe több mint 270 faj tartozik, köztük a kis macskacápafélék (Scyliorhinidae) és a jellegzetes megjelenésű pörölycápafélék (Sphyrnidae) is.[5] A rend főbb és közös jellemzői a harmadik, védő szemhéj – azaz pislogóhártya -, két hátúszó, egy farok alatti úszó és öt pár kopoltyú. A családján, azaz a kékcápaféléken (Carcharhinidae) belül a tigriscápa a legnagyobb faj. Ebbe a cápacsaládba közepes és nagytestű fajok tartoznak, melyek karcsú testfelépítésűek, de emellett erőteljes úszók. A tigriscápa mellett ebbe a cáparendbe egyéb közismert cápafajok is tartoznak, például a rend névadója, a kékcápa (Prionace glauca), a citromcápa (Negaprion brevirostris) és a bikacápa (Carcharhinus leucas), ami az édesvizekbe is beúszik.[6]

Előfordulása

szerkesztés
 
Erőteljes és áramvonalas testének köszönhetően messzire is el tud vándorolni

A tigriscápa gyakran a partok közelében tartózkodik. A Föld számos részén fellelhető, főleg a trópusi és szubtrópusi vizekben található meg.[8] Elsősorban nomád életmódot folytat; a meleg áramlatokat követve vándorol. A hűvösebb hónapok alatt az Egyenlítőhöz és annak közelébe vándorol. Főleg a korallszirtek melletti mélyebb vizekben tartózkodik, de vadászni bemerészkedik a csatornák sekélyebb vizű részeibe is. A Csendes-óceán nyugati felén elterjedésének északi határa Japán, míg déli határa Új-Zéland.[5] Egy a Karib-térségben megjelölt példány felúszott egészen az Amerikai Egyesült Államokban levő massachusettsi Cape Cod-ig, annak ellenére, hogy a faj elsősorban trópusi cápa. Ez a tigriscápa példány, valószínűleg a meleg Golf-áramlat segítségével jutott el ilyen északra; az Atlanti-óceánban, ami előfordulásának a legészakibb területe a nyári vándorlások idején.

A tigriscápának egyéb állományai találhatók a Mexikói-öböl, Észak-Amerika számos partmenti, valamint Dél-Amerika egyes tengervizeinél. A Karib-tengerben nagyon gyakorinak számít. Más helyek, ahol a tigriscápa megfigyelhető, a következők: Afrika mindkét oldala, továbbá Kína, Hongkong, India, Indonézia és Ausztrália tengervizei.[6]

Egyes példányokat 900 méteres mélységben is megfigyeltek már.[8] Más beszámolók szerint ez a cápa olyan sekély vizekbe is kiúszik, melyek akár túlságosan sekélyek ahhoz, hogy egy ekkora méretű cápát fenntartsanak.[6] Egy újabb kutatás szerint a tigriscápa általában 350 méteres mélységben tartózkodik; emiatt a sekély vízben való jelenléte nem mondható gyakorinak. Ettől eltérően Hawaiiban mindössze 3 méter mély vízben is észrevették; itt a partok közelében gyakran előfordul 6-12 méteres mélységben.

Megjelenése

szerkesztés

A tigriscápa hossza átlagosan 3,25–4,25 méter, testtömege átlagosan 385–635 kilogramm.[8] A legnagyobb hímek elérhetik a 4 métert, míg a legnagyobb nőstények meghaladhatják az 5 méteres hosszt és a 900 kilogrammos testtömeget; tehát ennél a fajnál jelen van a nemi kétalakúság. A legnagyobb kifogott nőstény 5,5 méteres és 1524 kilogrammos volt – bár a testtömegét az is befolyásolta, hogy vemhes volt -; ezt a példányt Ausztrália vizeiben találták. Ennél nagyobb példányokról is érkeztek beszámolók, azonban ezek hitelessége megkérdőjelezhető.[9]

A ma élő nagytestű cápák közt, az átlagos méretet véve, a tigriscápa az egyik legnagyobb; nála csak a cetcápa (Rhincodon typus), az óriáscápa (Cetorhinus maximus) és a fehér cápa (Carcharodon carcharias) nagyobb. Az átlagos mérete nagyjából megegyezik a óriásszájú cápáéval (Megachasma pelagios), a Somniosus pacificuséval, a grönlandi cápáéval (Somniosus microcephalus) és a hatkopoltyús szürkecápáéval (Hexanchus griseus); de mivel ezek a cápák nem olyan ismertek, illetve kutatottak, nem lehet tudni, hogy a teljesen kifejlett, esetleg idős példányaik nagyobbak-e vagy sem a tigriscápánál.[8][9] A nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran), ami ugyanabba a cáparendbe tartozik, mint a tigriscápa, körülbelül ugyanakkora, vagy valamivel hosszabb, azonban könnyebb és karcsúbb, mint rokona; ez a kalapácsfejű cápa legfeljebb 580 kilogrammos.[10]

Testfelépítése

szerkesztés
 
Nevét a testén lévő csíkokról és foltokról kapta, amik szárazföldi névrokonára emlékeztetnek

Feje ék alakú, oldalirányban igen kis ellenállást kelt, ezért a cápa fürge fordulatokra képes.[6][11] A fiatal cápa testén számos függőleges csík és folt található, innen jön a neve is, de az idő előrehaladtával a csíkok elhalványulnak. Bőre, melynek alapszíne a háton kékesszürke vagy világoszöld, míg a hasi részén fehér vagy világossárga, sok ezer apró, éles fogaspikkelyel fedett, melyet a dörzspapírhoz lehet hasonlítani. Az, hogy a háti része sötét és a hasi része világos, az álcázást szolgálja, mivel fentről nézve beleolvad a sötét tengerfenékbe, vagy a mély óceánok homályába, míg alulról nézve a világos hasa összeolvad a felszín világosságával. A mellső úszók hosszúak, ezeket szárnyként tudja mozgatni; velük biztosítja a szükséges felhajtóerőt. A farokúszó nagy felső része gondoskodik a tolóerőről a gyors „hajrához”.[12] A tigriscápa általában teste kígyózó mozdulataival úszik; magasra nyúló hátuszonya forgáspontot képez, így az állat saját tengelye körül villámgyorsan meg tud fordulni.[6][11] A nagy, olajban gazdag máj megakadályozza a cápa elsüllyedését.

A fogai a hús, a csont és egyéb kemény anyagok, például teknősök páncélzata átharapásához alkalmazkodtak. Mint a legtöbb cápa esetében, a tigriscápánál is folyton cserélődnek a megsérült vagy elhullott fogak. A használatban lévő fogsorai mögött tartalék fogsorok helyezkednek el.[13]

Érzékszervei

szerkesztés
 
A bőr felszínén az ampullavégződések sötét pettyezettségnek látszanak

Elektromos érzékelővel ellátott kis mélyedések, úgynevezett Lorenzini-ampullák helyezkednek el a pofáján – főleg az orr tájékán, amelyek lehetővé teszik a cápa számára, hogy zsákmánya legkisebb izommozgását is érzékelje, így a sötétben is pontosan tudja annak helyzetét.[13] A Lorenzini-ampullák mellett másik fontos érzékszervei az úgynevezett oldalvonalak, amelyek – amint megnevezésükben is benne van – testének oldalain helyezkednek el. A testének két oldalán elhelyezkedő egy-egy oldalvonallal a vízben létrejött rezgéseket, alig észrevehető víznyomás-változásokat érzékeli. A Lorenzini-ampulláknak és az oldalvonalaknak segítségével a tigriscápa akár éjszaka, teljes sötétségben is képes vadászni.[14]

A tigriscápa recehártyája (retina) mögött az éjszakai látást segítő fényvisszaverő réteg, az úgynevezett tapetum lucidum helyezkedik el. Ez a réteg lehetőséget ad a szemsejteknek, hogy még egyszer felhasználhassák a fotonokat – a foton elektromágneses sugárzás, a fény elemi részecskéje, legkisebb egysége – a gyenge látási viszonyok idején.[15][16]

Életmódja

szerkesztés

A tigriscápa magányos lény, életének nagy részét egyik helyről a másikra vándorolva tölti. Igen kíváncsi természetű, emiatt, mint a fehér cápa is, sok mindenbe beleharap. Gyomrában találtak hulladékokat, köztük műanyag és fémtárgyakat is. Az emberre az egyik legveszedelmesebb cápafaj. Bár a fehér cápát tartják a legveszélyesebb cápának, mert ez a faj támadja meg a legtöbb embert, viszont alig volt közöttük halálos végzetű támadás. Ezzel szemben a tigriscápa sokkal több ember halálát okozza, mint a fehér cápa. A tigriscápa a bikacápa és a fehér cápa mellett, az emberre a három legveszélyesebb cápafaj közé tartozik.[17]

Hogy a természetben a tigriscápa meddig él, nem ismert; feltételezhetően meghaladhatja a 12 évet,[6] azonban van olyan forrás, ami szerint több mint 50 éves kort is megérhet.[18]

Táplálkozása

szerkesztés

Ez a cápa az óceánok és a tengerek egyik csúcsragadozója,[19] ami egyrészt arról vált híressé, hogy az ember által készített, nem ehető tárgyakat is felfal.[8] A kis tigriscápa főleg csontos halakkal (Osteichthyes), kisebb medúzákkal (Medusozoa), fejlábúakkal (Cephalopoda) és egyéb puhatestűekkel (Mollusca) táplálkozik. Az ivarérettség küszöbén, vagyis amikor eléri a 2,3 méteres hosszúságot, az étlapja jelentősen bővül. Ekkor már nagyobb méretű zsákmányra is szert tehet, többek között:[20] még több halfélére, rákokra (Crustacea), tengeri madarakra, tengerikígyó-félékre (Hydrophiidae),[21] tengeri emlősökre (palackorrú delfinekre (Tursiops), delfinekre (Delphinus),[22] Stenella-fajokra,[23] dugongokra (Dugong dugon) és fülesfókafélékre (Otariidae)), tengeri teknősökre (Chelonioidea) (köztük a három legnagyobb fajra is: kérgesteknős (Dermochelys coriacea),[24] álcserepesteknős (Caretta caretta)[25] és közönséges levesteknős (Chelonia mydas),[20]). A tengeri teknősökre elsősorban a kifejlett tigriscápa vadászik. Ezt a változatos étlapot kifejlett homokpadi cápával (Carcharhinus plumbeus), rájaszerűekkel (Batoidea), valamint akár más cápákkal,[26] de még tigriscápákkal, azaz a fajtársaival is kiegészítheti.[6][20]

Mivel rendszerint rátámad a delfinekre, eme tengeri emlősök kerülik azokat a helyeket, ahol nagyobb számban élnek tigriscápák.[27] A szóban forgó cápafaj akár sebesült vagy megbetegedett bálnákra is rátámadhat. 2006-ban Hawaii vizeiben megfigyelték, amint egy csapat tigriscápa egy beteg hosszúszárnyú bálnára (Megaptera novaeangliae) támadott, melyet aztán sikeresen meg is öltek.[28] A bálnatetemekből is szokott táplálkozni, ilyenkor nagyobb létszámú csoportokba is verődhet.[29] Egy kutatás alkalmával a biológusok azt is megfigyelték, amint egy bálnatetemből egyszerre fehér cápák és tigriscápák is táplálkoztak.[30]

Onnan lehet tudni, hogy ez a cápa dugonggal is táplálkozik, hogy Ausztrália vizeiben egy tanulmány során 85 tigriscápából 15 példánynak a gyomortartalmában dugongszövet is volt.[31] Továbbá megsebzett, de még élő dugongokon sikertelen tigriscápa támadásának nyomai láthatók.[32] Végül, azokon a helyeken, ahol a tigriscápák nagyobb számban élnek, a dugongok kedvelt zsákmányállatai a sekélyebb vizekbe menekülnek; ezeket a cápák követik, így a dugongoknak és a tigriscápáknak nagyobb az esélye egymással találkozni.[33]

A széles, erősen elmeszesedett állkapcsai, amelyek majdnem a fej legelülső részén helyezkednek el, továbbá a robusztus és fűrészes fogai tökéletesek ahhoz, hogy nagytestű zsákmányállatokra támadhasson a tigriscápa.[27] Jó látása, valamint a kiváló szaglása elvezeti vérző áldozatához, még akkor is, ha az jó messzire található, és csak néhány cseppnyi vért vesztett. Az alig érzékelhető víznyomás-változás és az állatok által kibocsátott elektromos tér érzékelésének köszönhetően a szóban forgó kékcápaféle a zavaros vízben is megtalálja áldozatát.[12] Amikor nem biztos zsákmányának hollétében, akkor köröket tesz meg a térségben.[12] Táplálékát általában egészben nyeli le, de ha az túl nagy, akkor éles fogaival nagy darabokat tép ki belőle.[12]

A tigriscápák gyomrában, a szárazföldi emlősök közül, főleg lovakat (Equus caballus), házi kecskéket (Capra aegagrus hircus), juhokat (Ovis aries aries), kutyákat (Canis lupus familiaris), macskákat (Felis silvestris catus) és vándorpatkányokat (Rattus norvegicus) találtak; az utóbbiakból főleg Hawaii partjainál.[20] Egy esetben két repülőkutya (Pteropodidae) is volt.[34] Mivel agresszíven falánk és nem válogatós, emészthetetlen tárgyakat is felfal, mint például rendszámtáblákat, olajfestékes dobozokat, gumiabroncsokat, baseball-labdákat stb.[6]

Úszása és álcája

szerkesztés

A tigriscápa általában lassan úszik. A lassú úszás és a sötét háti rész remek álcát nyújt a cápának, hiszen alig vehető ki a sötét tengerfenék vagy homályos mélység hátterében.[27] Habár idejének nagy részén lassan úszik, hogy energiát spóroljon, továbbá észrevétlen maradjon, de ha muszáj, akkor gyorsan is tud úszni; sőt a kékcápafélék közül az egyik legerőteljesebb úszó. Csak zsákmányszerzéskor és meneküléskor gyorsul fel.[27]

Szaporodása

szerkesztés
 
Fiatal példány

A hím 2,3-2,9 méteresen, míg a nőstény 2,5-3,5 méteresen éri el az ivarérettséget.[13] A nőstény csak háromévente párzik.[6] Belső megtermékenyítés által válik vemhessé. Párzás közben a hím a nyakánál fogva tartja a nőstényt, de eközben a nőstény nem vagy alig sérül meg, mert a nyakán vastag és kemény a bőre. Az északi félgömbön a párzás általában március és május között zajlik le, az ellés a következő év április-júniusában történik. A déli félgömbön novemberben, decemberben, vagy akár január elején párosodnak a tigriscápák.

A tigriscápánál a tojások még az anyaállat petevezetékében kikelnek, és az ivadékok elevenen jönnek a világra, emiatt egyike az ál-elevenszülő cápáknak.[8] Az ivadékok feltételezhetően 16 hónap után válnak ivaréretté. Az ivadékok száma 10-80 lehet, de legtöbbjük elpusztul még az anyaméhben.[8] A legerősebb ivadékok felfalják a gyengébbeket. Az újszülött tigriscápa testhossza 50-75 centiméter.[8]

A tigriscápa és az ember

szerkesztés

Halászata és védelme

szerkesztés

Ezt a cápafajt, mint sok más rokonát uszonyaiért, húsáért és májáért halásszák. Rendszeresen horogra kerül a célzott halászatakor, és akkor is, amikor egyéb halfajt keres az ember – ez utóbbi azért, mert a könnyű tápláléknak vélt csali lesz a végzete. Az uszonyai iránt mutatkozó állandó kereslet a jövőben még nagyobb állománycsökkenéshez vezethet. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint ez a cápa mérsékelten fenyegetett fajnak minősíthető. Túl nagy mértékű a halászata, és ezenkívül sok példányt csak az uszonyaiért fogják ki.[2]

Habár az értékes uszonyai valójában kevés tápértékkel bírnak, a májában sok A-vitamin található. Ezt vitaminos olajok készítéséhez használják fel. Jellegzetes bőre miatt is irtják a fajt. A sporthorgászok sem eresztik mindig vissza a horogra akadt tigriscápákat.[8]

2010-ben, a Greenpeace International a világ legnagyobb független természetvédelmi és környezetvédelmi szervezete, feltette a tigriscápát a tengeri élőlényeket összefoglaló vörös listájára. Ezen a vörös listán azok a halfajok vannak, melyeket világszerte fogyasztanak, és túlhalászatuk veszélybe sodorhatja a helybéli halásziparokat.[35]

Az emberrel való kapcsolata

szerkesztés
 
Fogaiból készített hawaii dísztárgy

Habár a cápák ritkán támadnak emberre, a tigriscápa a beszámolók szerint számos ember haláláért felelős. Néha az egyik legveszélyesebb cápafajnak tekintik.[36][37] Ez a faj gyakran beúszik a sekély vizekbe, kikötőkbe és csatornákba, ahol könnyen találkozhat az emberrel.[6] A tigriscápa a folyótorkolatok közelében és a közkedvelt halászterületeken is tartózkodhat.[8][13] Habár az egyik legveszélyesebb cápának tartják, valójában a tigriscápa harapási aránya eléggé alacsony.[38] Az embert megharapó cápák közül csak a második helyen van, az első hely a fehér cápát illeti.[8][36] Hawaii vizeiben évente átlagosan 3-4 tigriscápa-támadás történik, de csak ritkán halálosak. Ez a 3-4 támadás igen kis szám, amikor meggondoljuk, hogy ugyanott nap mint nap több ezer ember úszik, szörfözik és búvárkodik.[38] Hawaii-on az ember főleg szeptember és november között találkozhat a tigriscápával, amikor – a feltételezések szerint – a nőstények jönnek a szigetek sekély partszakaszaihoz elleni.[39]

1959 és 2000 között 4668 tigriscápát öltek meg, hogy a turisták biztonságosan menjenek a vízbe. Ezek a cápaáldozatok mégsem mutatkoztak eredményesnek, az ember és a cápa találkozása ugyanolyan arányú maradt; csak az állat állományának ártott. Hawaii-on törvényellenes etetni a cápákat, kivéve a hawaii őslakosokat, akik kulturális vagy vallásos meggyőződésből tehetnek ilyet.[40][41] A ketrecmerülést sem támogatják. 2007-ben a Discovery Channel egyik műsorában a dél-afrikai köztársasági cápamerülő és cápaviselkedést tanulmányozó kutató, Mark Addison megmutatta, hogy nem muszáj ketrecben rejtőzködni a tigriscápa elől.[42] Fiona Ayerst vízalatti fényképész a Bahama-szigetek vizeiben úszott együtt ezzel a cápafajjal.[42][43]

A mitológiában

szerkesztés

Egyes hawaii őslakosok a szent na ʻaumakuá-nak, azaz „ősük lelkének” tekintik a tigriscápát. Szerintük e cápák szemgolyói különleges látóerővel bírnak. Ez a hit egybefügg azzal a valós ténnyel, ami szerint a tigriscápának tényleg kiváló a látása.[38]

  1. Fossilworks Galeocerdo cuvier Peron and LeSueur 1822 (tiger shark). [2020. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 29.)
  2. a b c Simpfendorfer, C.: 'Galeocerdo cuvier'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2005. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
  3. ITIS Report – Galeocerdo cuvier. Integrated Taxonomic Information System! . (Hozzáférés: 2015. december 30.)
  4. Sepkoski, Jack (2002). „A compendium of fossil marine animal genera (Chondrichthyes entry)”. Bulletins of American Paleontology 363, 560. o. [2011. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 1.) 
  5. a b c d FishBase Galeocerdo cuvier. (Hozzáférés: 2016. szeptember 20.)
  6. a b c d e f g h i j k l Ritter, Erich K.: Fact Sheet: Tiger Sharks. Shark Info, 1999. december 15. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  7. A felvételt készítetteː Caroline Power: Incredible moment killer whales hunt and kill a tiger shark. Daily Mail. (Hozzáférés: 2015. december 30.)
  8. a b c d e f g h i j k l m n Knickle, Craig: Tiger Shark Biological Profile. Florida Museum of Natural History Ichthyology Department. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  9. a b Wood, Gerald. The Guinness Book of Animal Facts and Feats (1983). ISBN 978-0-85112-235-9 
  10. Record Hammerhead Pregnant With 55 Pups”, Discovery News, 2006. július 1.. [2011. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 18.) 
  11. a b Tiger Shark – Bedford Institute of Oceanography. Canadian Shark Research Laboratory,. [2015. október 1-i dátummal az [ttp://www.bio.gc.ca/sharks/maritime/galeocerdocuvier-en.php eredetiből] archiválva].
  12. a b c d Tiger Shark. ladywildlife.com. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 21.)
  13. a b c d MarineBio. (Hozzáférés: 2016. szeptember 20.)
  14. Tiger Shark – The Province of New Brunswick Canada Archiválva 2011. július 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. New Brunswick. Retrieved 2011-06-09.
  15. Bíró Zsuzsa: Miért világít egyes állatok szeme a sötétben? (magyar nyelven). geographic.hu. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 4.)
  16. A szem (magyar nyelven). famkat.hu. [2012. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 4.)
  17. Top 3 Shark Attack Species. marinelife.about.com, 2016. március 21. [2012. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 19.)
  18. Tiger Shark Galeocerdo cuvier. National Geographic. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  19. Heithaus, Michael R. (2001. május 1.). „The Biology of Tiger Sharks, Galeocerdo Cuvier, in Shark Bay, Western Australia: Sex Ratio, Size Distribution, Diet, and Seasonal Changes in Catch Rates”. Environmental Biology of Fishes 61 (1), 25–36. o. DOI:10.1023/A:1011021210685. 
  20. a b c d (1996) „Ontogenetic dietary shifts and feeding behavior of the tiger shark, Galeocerdo cuvier, in Hawaiian waters”. Environmental Biology of Fishes 47 (2), 203. o. [2009. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/BF00005044. 
  21. (2004. december 1.) „Habitat use and foraging behavior of tiger sharks (Galeocerdo cuvier) in a seagrass ecosystem” (PDF). Marine Biology 140 (2), 237–248. o. [2021. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1007/s00227-001-0711-7. (Hozzáférés: 2016. szeptember 19.) 
  22. Heithaus, M. R. (2002). „Food availability and tiger shark predation risk influence bottlenose dolphin habitat use” (PDF). Ecology 83 (2), 480–491. o. [2009. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:[0480:FAATSP2.0.CO;2 10.1890/0012-9658(2002)083[0480:FAATSP]2.0.CO;2]. 
  23. Maldini, Daniela (2003). „Evidence of predation by a tiger shark (Galeocerdo cuvier) on a spotted dolphin (Stenella attenuata) off Oahu, Hawaii” (PDF). Aquatic Mammals 29 (1), 84–87. o. DOI:10.1578/016754203101023915. 
  24. Tiger Sharks Killed for Eating Leatherback Turtles. Shark Defenders, 2011. április 16. [2013. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  25. Research Projects – Green and Loggerhead Turtles. Florida International University. [2013. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  26. Ráti József: Így végez ki egy tigriscápa egy pörölycápát (magyar nyelven). Index.hu, 2016. június 16. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  27. a b c d Heithaus, Michael R. (2001. január 1.). „Predator–prey and competitive interactions between sharks (order Selachii) and dolphins (suborder Odontoceti): a review”. Journal of Zoology 253 (1), 53–68. o. DOI:10.1017/S0952836901000061. 
  28. Office of National Marine Sanctuaries: Humpback Whale Shark Attack: A Natural Phenomenon Caught on Camera. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  29. Amikor hetven tigriscápa zabál egyetlen bálnát (magyar nyelven). 444.hu, 2016. május 23. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  30. (2000) „Concurrent scavenging off a whale carcass by great white sharks, Carcharodon carcharias, and tiger sharks, Galeocerdo cuvier” (PDF). Fishery Bulletin 98, 646–649. o. (Hozzáférés: 2010. május 4.) 
  31. (2001. január 1.) „Size, Sex And Geographic Variation in the Diet of the Tiger Shark, Galeocerdo Cuvier, From Western Australian Waters”. Environmental Biology of Fishes 61 (1), 37–46. o. DOI:10.1023/A:1011021710183. 
  32. Anderson, Paul K. (1995. december 1.). „Scarring and photoidentification of dugongs (Dugong dugon) in Shark Bay, Western Australia” (PDF). Aquatic Mammals 21 (3), 205–211. o. [2014. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 0167-5427. (Hozzáférés: 2014. október 15.) 
  33. (2007. július 1.) „Living on the edge: dugongs prefer to forage in microhabitats that allow escape from rather than avoidance of predators”. Animal Behaviour 74 (1), 93–101. o. DOI:10.1016/j.anbehav.2006.11.016. 
  34. Mikula, P. (2015). „Fish and amphibians as bat predators”. European Journal of Ecology 1 (1), 71–80. o. DOI:10.1515/eje-2015-0010. 
  35. Greenpeace International Seafood Red list. greenpeace.org
  36. a b ISAF Statistics on Attacking Species of Shark. International Shark Attack File. Florida Museum of Natural History University of Florida. (Hozzáférés: 2008. május 4.)
  37. Ritter, Erich K.: Which shark species are really dangerous?. Shark Info, 1999. február 15. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  38. a b c Tiger Shark Research Program. Shark & Reef Fish Research. Hawaii Institute of Marine Biology. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  39. Main, Douglas: Hawaii tiger shark migration in fall coincides with rise in bites. CBS Science News, 2013. szeptember 10. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  40. Prohibition of Shark Feeding. Hawaii Department of Land and Natural Resources, Hawaii Department of Agriculture. [2014. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
  41. Federal Fishery Managers Vote To Prohibit Shark Feeding (PDF). Western Pacific Regional Fishery Management Council. (Hozzáférés: 2014. május 26.)
  42. a b Donahue, Ann: Shark Week: 'Deadly Stripes: Tiger Sharks'. LA Times, 2007. július 30. (Hozzáférés: 2011. július 1.)
  43. Mikula, P. (2009. június/július). „Riveting Shark Encounters: Fiona Ayerst recounts ... gentle tiger shark in the warm silky waters of the Bahamas”. Magazines.co.za 1. 
  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. október 4.)
  • Tiger Shark Galeocerdo cuvier (angol nyelven). FLMNH Ichthyology Department. (Hozzáférés: 2016. szeptember 27.)
  • Galeocerdo cuvier (Péron & Lesueur, 1822) FishBase
  • Compagno, L.J.V.,. Sharks of the world. An annotated and illustrated catalogue of shark species known to date. Part 2 – Carcharhiniformes. FAO Fish. Synop. 125(4/2):251-655. Rome: FAO.. 1984. FAO Species Catalogue. Vol. 4. 
  • Lesueur, C.A. „822. Description of a Squalus, of a very large size, which was taken on the coast of New-Jersey.”. Journal of the Academy of Natural Sciences, Philadelphia, 2:, 343-352.. o. 
  • Fricke, R. , M. Kulbicki & L. Wantiez „2011: Checklist of the fishes of New Caledonia, and their distribution in the Southwest Pacific Ocean (Pisces).”. Stuttgarter Beiträge zur Naturkunde A, Neue Serie. v. 4:, 341-463.. o. 

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tiger shark című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés

A faj tudományos leírásával foglalkozó internetes ismeretforrások

szerkesztés

Tudósítások cápatámadásokról

szerkesztés