Főmenü megnyitása

Tongmjong kogurjói király

koreai király

Ko Dzsumong (hangul: 고주몽handzsa: 高朱蒙, latin betűkkelGo Jumong?; i. e. 37 - i. e. 19), uralkodói nevén Tongmjong király (hangul: 동명성왕Tongmjong-szongvanghandzsa: 東明聖王, latin betűkkelDongmyeong-seongwang?), a Kogurjo királyság alapítója és első királya. A Ko nemzetség ősatyjának tartják. A koreai történelem legendás alakja, személyét mítoszok övezik. Észak-Koreában rekonstruált sírja található Phenjanban, Dél-Koreában televíziós sorozatot forgattak róla.

Ko Dzsumong
Ko Dzsumong
Tomb of King Tongmyong, Pyongyang, North Korea.jpg

Kogurjo alapítója
Tongmjong
Uralkodási ideje
i. e. 37 i. e. 19
Utódja Juri
Életrajzi adatok
Született i. e. 58
Dél-Korea
Elhunyt i. e. 19 (38-39 évesen)
NyughelyePhenjan[1]
Édesapja Hae Mo-su of Buyeo
Édesanyja Juhva
Házastársa
  • So Seo-no
  • Lady Ye
Gyermekei Juri
Ondzso
Kogurjo térképe

Tartalomjegyzék

Történelmi forrásokSzerkesztés

Dzsumong a történetírás előtti időben élt, életét későbbi krónikák foglalták írásba. A legjelentősebb koreai források a három királyság (Kogurjo, Silla és Pekcse) korszaka alatt keletkeztek: a Kim Busik által 1145-ben elkészült Szamguk Szagi („A három királyság története”) című krónika, illetve az Irjon nevű buddhista szerzetes által készített 13. századi Szamguk jusza („A három királyság emlékezete”) című krónika.[2]

Az ősökről szóló legendákat további krónikákba is feljegyezték a korszak alatt, azonban ezek elpusztultak vagy csak töredékek állnak rendelkezésünkre.[2]

Dzsumong életét kőoszlopokra is feljegyezték: 414-ben Kvanggetho király tiszteletére emelt obeliszk, illetve a 4-5. századbeli Moduru pujói fejedelem számára állított kőoszlop mind alátámasztják létét. Ezek a kőbe vésett epigrafikus emlékek töredékesek, és a hivatalos történetírás életrajzaihoz állnak közelebb, mintsem mitológiai leíráshoz.[2]

Koreai források mellett kínai történeti krónikákban is megjelenik alakja: a legjelentősebb a 6. századi Vej-su krónika.[2]

Mítosza kedvelt témája volt a koreai irodalomnak is, erre a legjelentősebb példa a 13. században alkotó I Gjubo Tongmjong-vang című elbeszélő költeménye. Fontos megjegyezni, hogy ez a forrás nem maga a mítosz leírása, hanem a mítoszt alapul vevő adaptáció.[3]

MitológiaSzerkesztés

A koreai mitológiaSzerkesztés

Korea szerteágazó mitológiával rendelkezik, melyben a különböző nemzetek illetve vallások jelenségei is szinkretizálódtak. A mai néprajzkutatók a szorhva (vagyis monda) kifejezést használják a népi próza összességének megjelölésére. Ebbe a kategóriába tartozik a mítosz is.[2]

A koreai mítoszokat a következőképpen lehet csoportosítani:[2]

  • államalapítókról szóló mítosz (konguk sinhva)
  • teremtésmítosz: lehet kozmogonikus, antropogonikus illetve etiologikus mítosz
  • szellemekről szóló mítosz
  • samanisztikus mítosz
  • vallási mítosz

A Dzsumong-mítosz jellegeSzerkesztés

Ezek alapján a Dzsumong-mítosz tehát írott hagyománnyal bíró, alapító ősről szóló archaikus mítosz.[4]

Az ókori Korea mitikus hősei félig történeti, félig legendás személyek, születésük és tevékenységük ideje kronologikusan rögzített (kínai császárok uralkodásának ciklusos számítása, vagy a koreai uralkodók évei által), az érintett terület pedig földrajzilag is jól behatárolható. Azonban ezek az időpontok az archaikus mítoszok kapcsán inkább a hagyomány által datált megjelölések, hiszen Korea legendás történetének idejére esnek. Az államalapítókat ezek ellenére valós személyeknek tekintik, akiket az utókor számos mitológiai tulajdonsággal ruházott fel.[4]

Dzsumong mítosza egyben helyi mitologizált törzsi legenda, a koreai északi mítoszok egyike. Segítséget nyújt az ókori törzsek vándorlási útvonalának a megállapításában. A korai forrásokban még két külön személynek számított, a három királyság krónikáiban azonban már egyetlen szereplővé olvadt össze Dzsumong és Tongmjong alakja – ez utóbbi pedig az államalapító posztumusz nevévé vált. Ez a mítoszkör többek közt Heburu (해부루), Aranbul (아란불), Kumva (금와), Hemoszu és Juhva mítoszát is magába foglalja.[4]

Dzsumong mítoszaSzerkesztés

A folyamisten leánya, Juhva az Egek Ura fiának, Hemoszunak volt a törvénytelen felesége, aki napsugárral ejtette teherbe a lányt. Később a jobb hónalján keresztül szült egy tojást. A tojástól féltek az emberek, így istállóba vetették, hogy a lovak összetapossák. Azonban a lovak nem ártottak a tojásnak. Ezt követően a hegyekbe vetették, a vadállatok pedig nemhogy nem bántották, de védelmezték a tojást, mely fölött még sugárnyaláb is ragyogott. Látva, hogy nem árthatnak neki, visszaadták édesanyjának. Ekkor a tojásból kikelt Dzsumong.[5]

Kezdetektől fogva különleges volt, már csecsemő korában is mesterien bánt az íjjal. Az egyik mese szerint egy légy körözött a szeme előtt, és mivel nem tudott tőle aludni, lelőtte, mikor az megpihent egy rokkán.[6] Nem meglepő módon Dzsumong nevének jelentése pujói archaikus nyelven „íjászmester”. Íjásztudása mellett nagy testi erejével is kitűnt a társai közül. Erre példa, mikor fogadott atyja (Kumva, Kelet-Pujo királya) fiai irigységből fához kötözték, ő azonban a fát kitépve kiszabadult. Ezt követően mostohatestvérei elhatározták, hogy meggyilkolják. Anyja figyelmeztetésére lovon dél felé menekült három barátjával együtt. Egy folyó került az útjába. A nevét megmondva s korbácsával a vízre csapva a halak és teknősök szorosan összerendeződve hidat alkottak, így Dzsumongék el tudtak menekülni az üldözők elől. Később anyja galambok segítségével ötféle gabona magját küldte el neki. Dzsumong a galambokat megölte azért, hogy a magvakat kiszedhesse, de utána vízzel meghintve újra életre keltette azokat.[7]

Csolbonszongba érkezve alapította meg fővárosát. I. e. 37-ben, Kapsin évében végül 22 évesen lépett trónra, ezzel megalapítva Kogurjót. A korábbi He nemzetségnevét megváltoztatta a Ko névre, ezzel pedig a Ko nemzetség ősatyjává vált. A Ko magasságosat jelent, Dzsumong ezzel a Naptól való származására kívánt utalni. Uralkodása alatt a szomszédos országot is behódoltatta. További hozzákapcsolódó csoda, amikor a Sólyom-hágó fölött fekete fellegek eltakarták az eget, és olyan hang hallatszott, mintha ásnának. Amikor kitisztult az ég, a hágónál egy Dzsumongnak készített várost lehetett megpillantani. Tizenkilenc évnyi uralkodás után (i. e. 19) felemelkedett az égbe és nem tért vissza többet. Csak az ostorát hagyta hátra, amit eltemettek Sárkányvárnál . A trónt idősebbik fia, Juri örökölte. A második feleségétől származó fia, Ondzso, Pekcse királyság alapítója lett i. e. 18-ban.[8]

Tongmjong mítoszaSzerkesztés

Tongmjong (nevének jelentése „keletről fényt hozó”), Pujo állam alapítója a mitológiában.[9]

A kínai császár egyik szolgálólánya teherbe esett a császár távollétében, aki haragra gerjedt és meg akarta ölni. Ám a lány azt mondta, hogy az égből alászállt tyúktojásnyi levegő ejtette teherbe. Később fiúgyermeknek adott életet, akit előbb disznóólba majd istállóba dobtak, de semmi baja nem esett. A császár ezután elismerte, hogy valóban égi származású lehet a gyermek, így visszaadta az anyjának és megparancsolta, hogy rabszolgává neveljék. Tongmjong végül felcseperedett és megtanult bánni az íjjal. Tehenek és lovak legeltetése volt a feladata. A császár azonban félt tőle, így parancsba adta a megölését. Tongmjong elmenekült délre, az útját viszont egy folyó állta el. Íjával a vízfelszínre csapva a halak és teknősök híddá rendeződtek, így átkelhetett a segítségükkel. Ezután megérkezett Pujóba, várost alapított és uralkodni kezdett.[9]

A Tongmjong-mítosz idővel jelentős változásokon ment át és egy egész mítoszciklussá nőtte ki magát: Pujo, Kogurjo és Pekcse alapítása mind hozzá fűződik. A Dzsumong-mítosszal a 13. századra olvadt eggyé.[9]

A mítoszkör további alakjaiSzerkesztés

JuhvaSzerkesztés

Juhva (hangul: 유화handzsa: 柳花, latin betűkkelYuhwa?) Habek folyamisten lánya, nevének jelentése fűzvirág. Kínai feljegyzések szerint az északi barbárok urának szolgálóleánya. Az égből alászállt levegőtől esett teherbe és fiúgyermeket szült (Dzsumong). A gyermek fogantatásáról és születéséről több változat is fennmaradt: tyúktojás alakjában alászállt az égből levegő (felhőcske), és tőle esett teherbe Juhva. Egy másik népszerű történet szerint a napsugártól fogant meg, majd 5 sin (1 sin = 1,8 liter) nagyságú tojást szült. Ezek kombinációja a következő verzió: Juhva az Egek Ura fiának törvénytelen feleségeként napsugártól teherbe esve a hónalján keresztül szült tojást. A tojás sérthetetlen volt, az uralkodó nem tudott neki ártani. Az anyjának visszaadva viszont kikelt belőle a gyermek.[10]

I Gjubo elbeszélő költeményében az Egek Urának fia, Hemoszu elindul, hogy feleséget keressen magának, s trükkel megkaparintja Habek legidősebb lányát, Juhvát. Habek kihívja párbajra Hemoszut, de veszít. A lakodalom után Hemoszu visszatér az égbe, Habek viszont haragra gerjed Juhva iránt törvénytelen paráználkodás miatt: ajkait három hüvelyknyire nyújtja és egy folyóba száműzi a lányt. Halászok kifogják, ajkait levágják normális méretűre. Ezután kerül Kumvához, aki a szobájába zárja. Ott a napfénytől teherbe esve tojást szül. Halála után császárnői temetést és mauzóleumot kap Kumvától.[10]

KumvaSzerkesztés

Kumva (hangul: 금와handzsa: 金蛙, latin betűkkelGeumwa?) Heburu király nevelt fia, akit egy tó partján találtak egy szikla alatt. Apja halála után Pujo királya lett és hét gyermeke született. Az ő fogadott fia volt Dzsumong.[11]

HeburuSzerkesztés

Heburu (hangul: 해부루handzsa: 解夫婁, latin betűkkelHaeBuru?) Pujo királya, Habek lányának és Tangunnak a fia. Állítólag Dzsumong vértestvére. Heburu nem tudott gyermeket nemzeni. Egyik útja során egy tóparti szikla alatt talált egy aranytestű kisfiút, akit Kumvának nevezett el. Később Aranbul tanácsára áthelyezte központját, létrehozva Kelet-Pujót. Halála után Kumva lépett a trónra.[11]

AranbulSzerkesztés

Aranbul (hangul: 아란불handzsa: 阿蘭弗, latin betűkkelAranbul?) Heburu minisztere, kinek álmában megjelent az Egek Ura azzal az üzenettel, hogy a földre küldi unokáját, aki majd birodalmat fog alapítani Észak-Pujo területén. Aranbul feladatává tette, hogy rávegye Heburut központjának áthelyezésére.[12]

HemoszuSzerkesztés

Hemoszu (hangul: 해모수handzsa: 解慕漱, latin betűkkelHae Mo-su?) az Egek Urának fia. Öt sárkány vontatta kocsin ereszkedett le az égből. Heburu régi hazájában vette át az uralmat. Egyes verziók szerint ő Dzsumong édesapja.[11]

Párhuzamok a japán mitológiábanSzerkesztés

A japán mítoszokban Dzsumong alakjának Dzsinmu császár (kandzsi: 神武天皇, nyugaton: Jinmu) feleltethető meg.[13]

Dzsinmu Japán mitikus államalapítója, az első császár a japán hagyományban. Dzsinmu Jamatóba tartó útján három szimbolikus állattal találkozott: egy tengeri teknőssel, amely a vizet és tengert jelképezi; egy medvével, ami a földet jelenti; és egy varjúval, mely az eget, vagyis a mennyet jeleníti meg. Dzsumong történetében is megtalálható ez a hármas állatszimbolika: a halak és teknősök a vizet, a hegyi vadállatok a földet, a galambok pedig az eget jelentik. Mindezek pedig jelentős hatással voltak az életükre: a kapcsolat a földdel, éggel és vízzel a háromosztatú világképet reprezentálja, mely szintek közt az állam uralkodói az akkori hiedelmeknek megfelelően egyfajta összekötői és közvetítői.[14] Ezt jeleníti meg a „király” írásjele is: 王.[13]

További párhuzam, hogy mindketten államalapító ősatyák, akik harcok során nyerték el a földterületeiket.[13]

Történelmi tények a mítosz mögöttSzerkesztés

A Dzsumong-mítosz legendás világa ellenére a királyt valódi személynek tekinthetik: i. e. 58-19 között élt, és i. e. 37-19 között regnált Kogurjo (i. e. 37 - i. sz. 688) alapítója és első uralkodójaként. Fia, Ondzso, Pekcse alapítójaként szintén létező személy volt.[15]

Dzsumong mítosza az uralkodói legitimitást szolgálja. Ennek oka, hogy egy államot alapító személy - különösen abban a korszakban - nem lehetett hétköznapi ember, hanem az isteni világ által elrendelt csodás személynek kellett lennie: a sámánista hit miatt az uralkodók egyfajta mediátori, közvetítő szerepet töltöttek be a szellemek és emberek világa között. Ennek köszönhető, hogy Dzsumong felmenői közt mitikus isteni lényeket találunk.[15]

Egyes elemzések szerint a vezetéknév megváltoztatásának meséje is történelmi tényekhez köthető: Kogurjót két hatalommal rendelkező klán uralta, az egyik a He, a másik a Ko klán. Dzsumong eredendően a Ko nemzetség tagja volt. Hogy a két klán között egyensúly és béke jöjjön létre, Hemoszu istent tették meg Dzsumong apjának, a történetet pedig elterjesztették az országban.[15]

Hagyománya, ábrázolásaSzerkesztés

 
Dzsumong rekonstruált síremléke Phenjanban
 
A tévésorozat számára épített kapudíszlet
 
A kapudíszlet elé helyezett népszerűsítő plakát a főszereplőkkel

A koreaiak Dzsumong örökségét nem feledve, a történelem során folyamatosan ápolták a hagyományát és tisztelegtek emléke előtt. Kogurjóban az erős központosított állammá válás jegyében a 4-5. század alatt a buddhizmus államvallássá vált, és az alapító Dzsumong kultusza is jelentős szerepet kapott.[16] A 6. században Dzsumong szellemének tiszteletére pagodát is emeltek.[11] A korszak alatt az uralkodó társadalmi réteg részvételével a holdnaptár tizedik hónapjában állami szervezésű rituálét tartottak, melynek Tongmeng a neve. Ekkor hímzett selymeket öltöttek, illetve arany és ezüst ékszerekkel ékesítették magukat. A rituálét a jó aratás köszöneteként rendezték. A Tongmenget más néven Tongmjongnak hívták. Ennek az az oka, hogy tőle származtatják a rituálét.[17] Dzsumong kultusza a középkor alatt is virágzott: a Korjo királyság idején (10-14. század), mint ősatya gondoltak rá.

Észak-Korea Dzsumongot a felmenőjének tekinti és nagy becsben tartja. Életét politikai okok és a propaganda miatt sokkal korábbra datálja: Kim Dzsongil vezető 1964-ben egy dolgozatában i. e. 277-re tette az állam alapításának idejét (eredetileg i. e. 37). E mögött az áll, hogy a mai KNDK területén létezett Kogurjónak régebbi eredettel, és így nagyobb presztízzsel kell rendelkeznie, mint a Dél-Korea felmenőjének tartott Silla királyságnak, amit i. e. 57-ben alapítottak. Dzsumong sírját később rekonstruálták Phenjanban, s 2004-ben az UNESCO világörökség része lett.[18]

Dél-Korea többek közt az életét népszerűsítő történelmi sorozattal emlékezett meg róla, személyét újra a köztudatba emelve. Az MBC által készített 81 részes, nagy sikerű sorozatot 2006 és 2007 között sugározták, Csumong (teljes címen: A három Han könyve: Dzsumong fejezete) címmel. Ez volt az első olyan sorozat, amely a Kogurjo-korszakról készült. Közel hárommilliárd vonba került az elkészítése. A forgatási helyszíneket gyakran ötezer turista is látogatja naponta.[19]

A modern időkben bélyegeken is feltűnik az alakja.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Legenda
  2. a b c d e f Tokarev 459. o.
  3. Seo 1394. o.
  4. a b c Tokarev 459, 463, 476. o.
  5. Tokarev 463-464. o. Csoma  16-17. o.
  6. Metevelis 187. o.
  7. Tokarev 463-464. o. Csoma  16-17. o.
  8. Tokarev 463-464. o. Csoma  16-17. o.
  9. a b c Tokarev  476. o.
  10. a b Tokarev 471. o.
  11. a b c d Tokarev 464. o.
  12. Tokarev 462. o.
  13. a b c Obayashi 178-179. o.
  14. Birtalan  199. o.
  15. a b c Naver
  16. Jeon  99. o.
  17. Folkency
  18. Csoma 17-18. o.
  19. Visitkorea

ForrásokSzerkesztés

  • Tokarev: Tokarev, Sz. A. 1988. Mitológiai enciklopédia. II. Gondolat Könyvkiadó. p. 459. pp. 462–464. p. 471.
  • Csoma: Csoma, Mózes. Egy nemzet, két ország – A közös gyökerektől, Korea. Napvilág Kiadó (2013). ISBN 978-963-338-360-5  pp. 16–19.
  • Jeon: Jeon Ho-Tae. 2006. Artistic Creation, Borrowing, Adaptation, and Assimilation in Koguryǒ Tomb Murals of the Fourth to Seventh Century. in. Archives of Asian Art, Vol. 56. University of Hawai'i Press. p. 99.
  • Obayashi: Obayashi Taryo. 1984. Japanese Myths of Descent from Heaven and Their Korean Parallels. in. Asian Folklore Studies, Vol. 43, No. 2. Nanzan University. pp. 178–179.
  • Metevelis: Metevelis, Peter. 1992. Martyred Childe of God. in. Asian Folklore Studies, Vol. 51, No. 2. Nanzan University. p. 187.
  • Seo: Seo Dae-seok and Lee, Peter H. 2002. Myths of Korea. in. The Journal of Asian Studies, Vol. 61, No. 4. review by: Grayson, James Huntley. Association for Asian Studies. p. 1394.
  • Birtalan: Birtalan Ágnes. 2006. Initiation of Shaman-Type Mediators. Brief Survey of the Cases of Korean Mudang, Mongolian Böö and Hungarian Táltos. in. Hungary, Central and Eastern Europe and Korea. Current Issues in Humanities and Social Sciences 17th – 19th July 2006. (The Sixth International Conference of KACEEBS). Hankuk University of Foreign Studies. pp. 197–201.
  • Visitkorea: Jumong. Visitkorea. (Hozzáférés: 2015. február 27.)
  • Folkency: Ancient Celestial God Worship Rituals. Enyclopedia of Korean Folk Beliefs. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 27.)
  • Naver: 주몽신화 (koreai nyelven). Naver. (Hozzáférés: 2015. február 27.)


Előző uralkodó:
Kogurjo királya
i. e. 37 – i. e. 19
Következő uralkodó:
Juri