Visegrádi Együttműködés

Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország regionális szervezete
(Visegrádi országok szócikkből átirányítva)

A Visegrádi Együttműködés (más néven visegrádi országok, visegrádi négyek vagy V4-ek) együttműködés az Európai Unión belül, négy közép-európai tagállam, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia regionális szervezete. Az együttműködés célja ezen országok gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeinek közös képviselete, esetleges lépéseinek összehangolása. A 2022 február végén kirobbant Ukrán - Orosz konfliktus nem tett jót a Visegrádi Együttműködés tagállamainak viszonyában, főleg ami az Oroszországgal való kapcsolattartás mikéntjét illeti. Magyarország fokozódó elszigetelődése Orbán Viktor oroszbarát politikája miatt már a V4-es együttműködés szintjén is érződik. Az együttműködés felbomlásáról hivatalosan nincs szó, Magyarországot viszont az együttműködés összes többi országa nyíltan kritizálja. A lengyel miniszterelnök és a szlovák külügyminiszter is kemény hangnemben bírálta Magyarország politikáját az ukrajnai helyzettel kapcsolatban. 2022 novemberében, Pozsonyban találkoztak volna a V4-ek házelnökei, de a lengyel és a cseh házelnök bojkottot jelentett be a magyar kormány oroszpolitikája miatt. Pekaróvá Adamová, a cseh képviselőház elnöke úgy véli, hogy a V4 jelen helyzetében halott, mert míg Lengyelország, Szlovákia és Csehország a háború kezdetétől segíti Ukrajnát, Magyarország engedékenyebb a Kreml agressziójával szemben, ugyanakkor van értelme a Visegrádi Együttműködésnek, főképpen alsóbb szinteken.

Visegrádi Együttműködés
A Visegrádi országok az Európai Unión belül
A Visegrádi országok az Európai Unión belül

Egyéb nevekvisegrádi országok, visegrádi négyek vagy V4-ek
Alapítva1991. február 15.
Típusgazdasági, diplomáciai és politikai szövetség
TagságCsehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia

A Visegrádi Együttműködés weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Visegrádi Együttműködés témájú médiaállományokat.

Adatok a tagokról szerkesztés

 
Visegrádi országok nemzeti zászlói
Név Terület
(km²)
Népesség
(fő)
GDP/fő (PPP)
(USD, 2018)
Korrupcióérzékelési index
(CPI)
Államadósság
kvóta
EU EU-csatlakozás dátuma Pénznem Államfő Miniszterelnök
  Csehország 78 866 10 650 000 37 340 [1] 57 35   2004. május 1. Korona Petr Pavel Petr Fiala
  Lengyelország 312 679 38 386 000 32 005 [1] 60 51   Złoty Andrzej Duda Mateusz Morawiecki
  Magyarország 93 030 9 772 000 31 914 [1] 45 70   Forint Sulyok Tamás Orbán Viktor
  Szlovákia 49 036 5 440 000 35 136 [1] 50 50   Euró Zuzana Čaputová Ódor Lajos
  Összesen 533 611 64 248 000

Története szerkesztés

Középkori visegrádi királytalálkozó szerkesztés

A visegrádi egyezmény létrejöttének apropóját egy középkori megállapodás adta. A visegrádi királyi palotában 1335 novemberében Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király részvételével. A három ország találkozójának célja az volt, hogy elsimítsák ellentéteiket és gazdasági-politikai együttműködésben állapodjanak meg Bécs árumegállító joga ellenében.

Új kereskedelmi utakat jelöltek ki, hogy kikerüljék a bécsi vámot. A BudaBrünn-útvonal főbb állomásai Esztergom, Nagyszombat és Holics voltak. Buda és Brünn teljes árumegállító jogot kaptak. A lengyel–orosz kereskedelem magyarországi központja Kassa lett.

Ez az együttműködés olyan sikeres volt, hogy a három királyság gazdasága ebben a korban virágkorát élte.[2]

 
A Visegrádi Nyilatkozat aláírása

Az együttműködés modern kori felújítása szerkesztés

Ennek az együttműködésnek a felújítására került sor 1991. február 15-én. Ekkor írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot Václav Havel, a Csehszlovák Köztársaság köztársasági elnöke, Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság elnöke és Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. 1993-ban Csehszlovákia kettészakadásával vált négytagúvá a Visegrádi Együttműködés. Eredetileg Románia is szerepet vállalt volna az együttműködésben, azonban a marosvásárhelyi fekete március és a bányászjárások után Ion Iliescu közölte, hogy országa nem vesz részt a V4-ek munkájában. Az együttműködés mind a négy tagállama 2004. május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.

Céljai szerkesztés

Az 1991-es deklaráció céljai között szerepelt a totalitárius rendszer maradványainak felszámolása, a demokrácia védelme és a három ország összefogása a gazdasági előrehaladásban és az euroatlanti csatlakozás előremozdításában. Ezeket a célokat a 90-es évek során még sok gazdasági és politikai megbeszélés és egyeztetés követte. Ezalatt az évtized alatt a V4 valóban erős és hiteles védjeggyé és együttműködéssé vált. A V4-ek céljai immár a NATO-n és az Európai Unión belül megváltoztak.

Az új célokat Kroměřížben tartott találkozójuk során fektette le 2004-ben a négy ország vezetője. A felek hangsúlyozták, hogy hosszú távú együttműködésre volna szükség a közös agrárpolitikában, a strukturális és kohéziós alapok ügyében, a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos kérdésekben, illetve a schengeni rendszer működtetésében. Különösen fontos a NATO által is képviselt alapelvek érvényesítése, a transzatlanti kapcsolatok erősítése.

A V4 naplója szerkesztés

 
A V4 államfői 2009-ben. Balról jobbra Václav Klaus cseh, Ivan Gašparovič szlovák, Lech Kaczyński lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnök

Az 1990-es évek során sok nagy jelentőségű dolgot sikerült elérnie a négy országnak, és ezt a 2000-es években is folytatták.

CEFTA szerkesztés

1992-ben a visegrádi országok létrehozták a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást, azaz a CEFTA-t. Ez a szervezet a nyugat-európai minta alapján megkönnyítette a nemzetközi kereskedelmet a négy ország között. A CEFTA sikeres működését gazdasági fejlődés kísérte a tagállamokban.

Nemzetközi Visegrádi Alap szerkesztés

2000. június 9-én hozta létre a négy tagország pozsonyi székhellyel. Az IVF (International Visegrád Fund) sokak szerint a V4-ek legsikeresebb vállalkozása volt. Az Alap az egyezmény alapján, erősíti a tagországok együttműködését a kultúra, a tudomány és kutatás, az oktatás, illetve az ifjúsági cserekapcsolatok területén. A 2003-tól már évi 2.400.000 euróra emelt költségvetésének köszönhetően a négy tagországból minden esztendőben hat alkalommal lehet pályázatokat benyújtani a pozsonyi titkárságra. Az Alap által kínált lehetőségek egyre bővülnek: a kulturális támogatás egyéb formái mellett kiterjednek a visegrádi tagországok közötti humanitárius segélyezésre is. 2003-tól indult be a visegrádi ösztöndíjas program. Ez a program lehetővé teszi, hogy a visegrádi diákok ösztöndíjjal tanulhassanak a tagországok határain belül bármely egyetemen vagy főiskolán. Másrészt az ösztöndíj harmadik országokba is megpályázható a kiemelkedő tanulók számára.

Egyéb találkozók szerkesztés

Az 1994-es prágai csúcs azért is vált nevezetessé, mert a négy tagország miniszterelnökein és elnökein kívül a találkozón részt vett Bill Clinton amerikai elnök is. A látogatáson a NATO-ról volt szó, valamint a V4-eknek nyújtott amerikai támogatásról.

Augusztusban České Budějovice városában találkoztak a négyek, és lefektették a közös agrárkereskedelmet és a mezőgazdasági politikájukat. Ezen a találkozón részt vettek Ausztria és Szlovénia megfigyelői is.

1998-ban Budapest adott otthont a lengyel–cseh–magyar megbeszéléseknek. A találkozó célja az volt, hogy megerősítsék a visegrádi együttműködés létjogosultságát az euroatlanti integráció révbe érésének éveiben is.

Működése szerkesztés

A Visegrádi Együttműködésnek nincs konkrét székvárosa vagy székháza. A pozsonyi IVF-titkárság az egyetlen kézzelfogható létezése a V4-eknek. Azonban az együttműködés ügyeinek intézését és összehangolását minden évben egy ország vállalja magára. Az elnökség feladatait előre meghatározzák, év végén pedig kiértékelik.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d "World Economic Outlook Database, October 2019". IMF.org
  2. Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

További információk szerkesztés

  • A Visegrádi csoport hivatalos honlapja
  • Halász Iván: Államfő, parlament, kormány. Az államszervezet fejlődése a visegrádi országokban 1989 után; Lucidus, Bp., 2014 (Kisebbségkutatás könyvek)
  • A migránsok politikai integrációja a visegrádi államokban; szerk. Halász Iván; Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Bp., 2014
  • Biztonsági tanulmányok. Új fogalmi keretek, és tanulságok a visegrádi országok számára; szerk. Marton Péter, Balogh István, Rada Péter; Antall József Tudásközpont, Bp., 2015
  • Együttműködési lehetőségek a Kárpátok térségében; szerk. Duray Miklós, Kulcsár László, Szász Jenő; Nemzetstratégiai Kutatóintézet–NYME, Bp.–Sopron, 2016 (Kárpát-haza napló)
  • Visegrádi kézikönyv. Történelem, politika, társadalom; szerk. Mészáros Andor, Halász Iván, Illés Pál Attila; Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány, Esztergom, 2017
  • (Közép-európai) érdekérvényesítés az Európai Unióban. A Visegrádi Együttműködés 25 éve; szerk. Szekeres Ildikó; SZTE ÁJK NRTI, Szeged, 2017 (Nemzetközi és regionális tanulmányok)
  • A Visegrádi Csoport parlamenti együttműködése a magyar elnökség idején, 2017–2018; szerk. Kovács Krisztián; Országgyűlés Hivatala, Bp., 2018
  • A visegrádi négyek jelentősége, struktúrája és értékei; Külügyi és Külgazdasági Intézet, Bp., 2018
  • A Visegrádi Csoport gazdasági együttműködésének stratégiai lehetőségei; Századvég Alapítvány–Külgazdasági és Külügyminisztérium, Bp., 2018
  • Szakpolitikai együttműködés a V4-en belül. Visegrád magyar kormányzati szemmel; szerk. Balaskó Angéla; Külügyi és Külgazdasági Intézet, Bp., 2018
  • Közép-Európa és a Visegrádi Együttműködés. Történelmi és politikai nézőpontok; szerk. Stepper Péter; Antall József Tudásközpont, Bp., 2019
  • Európa jövője. V4 – egység és erő; szerk. Békés Márton; Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, Bp., 2019
  • Emil Brix–Erhard Busek: Közép-Európa újragondolása. Miért Közép-Európában dől el Európa jövője?; ford. Kurdi Imre; IASK–Savaria University Press, Kőszeg, 2019
  • Mezei Cecília: Fejlesztési kényszerpályák; Dialóg Campus, Bp., 2019 (Studia regionum)
  • Trendek és töréspontok II.; szerk. Szanyi Miklós, Szunomár Ágnes, Török Ádám; Akadémiai, Bp., 2021 (Nemzetközi gazdaság szakkönyvtár)