Vita:Ászik

Áthozat a szarmaták cikkéből, nem oda tartozik

Legutóbbi hozzászólás: 6 hónappal ezelőtt1 hozzászólás1 résztvevő

A szkíta ászik

„Szarmaták” által lakott terület a Kárpát-medencében, a 460. évben

„Szarmata” síremlék: lovas harcos sárkánykígyóval, a szkíta népek hadi jelvényével

A helytelenül szarmatáknak is címzett ászik, avagy jazigok, jászok a szkíta szövetség kötelékébe, a szkíta népek, közelebbről a közép-ázsiai szakák közé tartoztak. Szövetségük neve (görögösen) masszagetai (μασσαγεται), az i. e. 130. év tájától pedig – amikor a kangarok alárendeltjei, alanyai lettek – alanoi (αλανοι). Három törzsükről – névadó ászik (ασιοι, ιαζυγες stb.), valamint aorszok (αορσοι stb.) és rhoxolánok (ροξολανοι stb.) – van tudomásunk.

Hadseregük, hasonlóan más szkíta népekéhez, lovasokból állt. A tehetősebbek, például a törzsfők felvértezett nehézlovasságot állítottak ki, a közrendűek pedig a könnyűlovasságot alkották. Buzogánnyal, dákossal, íjjal, pajzzsal, pányvával, szekercével, szigonnyal fegyverezték fel magukat. Utóbbi különösen hosszú változatát a görögök kontosz (csáklya, evezőrúd) névvel is illették. Felvértezett nehézlovasságot elsőként a szkíta népek állítottak hadrendbe. A vérteket bőrre stb. erősített fém- vagy szarupikkelyekből készítették.

Az ászikat, illetve nyelvüket iranisták, mint például Harmatta János vagy Rüdiger Schmitt, általában iráninak vélik,^[1]^[2] ádáz török pártiak pedig – miként minden pusztai népet – mindenáron töröknek akarják megtenni őket.^[3]^[4]^[5]^[6]^[7]

Az ászik írott történelme az i. e. 2. században kezdődik, amikor a Közép-Ázsia pusztáin zajló változások – a jüecsik (utóbb kusánok) vándorlása, illetve ezzel kapcsolatban Görög Baktria összeomlása, valamint a kangarok terjeszkedése – kimozdította őket, pontosabban csak egy részüket közép-ázsiai lakóhelyükről.

A Szir-darja középső szakaszának alföldjét, valamint a Talasz és a Csu folyó lapályát birtokló Kangcsü az i. e. 130. év táján kiterjesztette fennhatóságát az ászik és az isszédok országára. Az ászik szövetségük nevét (masszagetai) ez okból alánra (alanoi) változtatták, és kirajzottak közép-ázsiai hazájukból. Jó részük a Szir-darja alsó szakaszától, illetve az Aral-tó vidékéről, Khoraszmia tartományból a kelet-európai pusztára költözött.

Az i. e. 2. század végéig az ászik törzse (Sztrabón művében nevük iazügész: ιαζυγες) a Dnyeperig nyomult előre, a rhoxolánok az Azovi-tenger vidékéig jutottak, az aorszok pedig a Don és az Urál folyó között foglaltak maguknak szállást.^[8]

Időszámításunk kezdete előtt, a 16. évben, az ászik törzse először lépte át a Római Birodalom határát, és csapott össze a véderőkkel. Ettől kezdve Róma és az ászik kapcsolatát az újra és újra fellángoló harcok jellemezték.^[9]

A jazigoknak, később jászoknak is nevezett szkíta nép névadó törzse a Duna mentén vándorolt felfelé, és időszámításunk szerint 20. körül, Tiberius római császár uralkodása idején költözött az Alföldre.^[10] Legkorábban a Duna és a Tisza völgyét, valamint a Duna–Tisza közét foglalták el. Birtokaik az Olt folyótól a Bánságon keresztül nagyjából a Borsodi-Mezőségig terjedtek. A 2. században, amikor a dákok uralmának vége szakadt, a Tiszántúlon is megtelepedtek.

Az Alföldön az ászik beköltözése előtt korai szkíta, dák és kelta népesség lakott. Őket az ászik vonták uralmuk alá. A Dunántúl területén illír és kelta népek éltek római fennhatóság alatt. A Felvidék hegyes-dombos területeit, illetve az ott élő kelta stb. népességet ez időben a nyugati germán (szvéb) szövetséghez tartozó kvádok és markomannok uralták.

A 3–4. században a rómaiak nagyobb ászi tömegek letelepedését engedélyezték birodalmuk határain belül. A gótok féken tartására, és a hadseregben utánpótlásként kívánták alkalmazni őket. A Notitia dignitatum 18 központot sorol fel, ahova telepítették őket Gallia és Itália között. A „szarmata” elnevezés helynevekben is nyomot hagyott, például a Reims környéki Sermaise és Sermiers is szkíta fészek volt.^[11] Sok ászi nemes úr római polgárságot nyert, vagy rangot szerzett. Leghíresebb közülük Victor, magister equitum, a lovasok parancsnoka, a dictator közvetlen és teljes jogú helyettese. Közben az Alföldre újabb ászi népesség – társaságukban a királyi szkíták egyes csoportjai – érkeztek keletről, a rómaiak azonban megrögzötten szarmatának nevezték valamennyit.

Történelmi kutatások megállapították, hogy Artúr király akkor lépett színre, amikor a római légiókat kivonták Britanniából, s Itália, valamint a többi tartomány védelmére rendelték őket. A római légiókban szkíta, közelebbről ászi nehézlovasság is harcolt. Pendragon vörös sárkánya eredetileg a szkíta népek hadi jelvénye volt.^[12]^[13]

Az ászik birodalma virágkorában Közép-Ázsiától a Kárpát-medencéig nyújtózott. E hatalmas birtokot a gótok – elfoglalván a Dnyeper vidéki pusztát a 2. század második felében – kettévágták.

Az ászik közép-ázsiai uradalmait az i. sz. 350. év táján a hunoknak is nevezett törökök egyik csoportja szállta meg, s az ászik betagozódtak a hun szövetség kötelékébe, azaz a török népek közé.^[14]^[15]

A 375. évben a hunok megjelentek Kelet-Európában. Legyőzték és hűbéres szövetségesükké tették Kelet-Európa pusztai népeit, szkítákat és germánokat egyaránt. A Kaukázus vidékén lakó ászik ellenben megőrizték függetlenségüket. Az általuk benépesített terület nagyjából a Dariel-szorostól a Kubány folyó forrásvidékéig terjedt.^[14]^[15]^[16]^[17]

A Kárpát-medencében letelepedett ászik egy része a hunok uralma idején csatlakozott a vandálokhoz (401.), Nyugat-Európába költözött, s utóbb Észak-Afrikába is eljutott. A lakóhelyükhöz ragaszkodó ászik a hunok uralma után mintegy száz évig a germánok hűbéres szövetségeseként folytatták életüket. Utóbb pedig, az 567–568. évben – germán uraik egy részével egyetemben – a Kárpát-medencét megszálló szkíta avarok köznépévé lettek.^[18]

Az ászik, hűbéres szövetségesként, részt vettek az európai hunok – Attila népének – hadjárataiban, utóbb pedig a hun szövetség különböző népeinek kötelékében tűntek fel, pl. kutrigurok, utrigurok, szabarok, kazárok, eszkilek, kunok (úzok).^[19]

A 830. év táján az egyik ászi (közelebbről aorsz) kötelék – magukat kavaroknak nevezték – elpártolt a kazároktól, a szabarok egyik, szakadár csapatához csatlakozott, s a két csoport szövetsége magyar néven írta be magát a történelembe.^[20]^[21]

A Kaukázus északi előterében élő ászik – leigázták az ironokat, szembeszálltak a türkökkel, az arabokkal, szövetkeztek a kazárokkal és a grúzokkal – megőrizték függetlenségüket. Államukat a mongol támadások számolták fel a 13. században. A kaukázusi ászik jó része – magával ragadva ironokat, illetve a Kazár Birodalom kötelékéből kiszakadt ászikat is – a kunok egyes csoportjaival nyugat felé vonult, és végül a magyarok országában lelt hazára. Az oszétokat általában az ászik örököseinek tartják, ők azonban magukat ironoknak nevezik, s nyelvük iráni. Az oszét nevet szomszédaik aggatták rájuk.^[17] Szilas ^vita 2024. május 17., 16:30 (CEST)Válasz

Új téma nyitása

[Schmitt_1989_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--1] Schmitt 1989

[Harmatta_1997:_123._-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Harmatta 1997: 123.

[Kurat_1992_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] Kurat 1992

[Zakiev_1995_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--4] Zakiev 1995

[Shnirelman_1996_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--5] Shnirelman 1996

[Güzel_ve_Birinci_2002_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--6] Güzel ve Birinci 2002

[Zekiyev_2006_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--7] Zekiyev 2006

[Istvánovits_és_Kulcsár_1998''a''_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--8] Istvánovits és Kulcsár 1998a

[Szombathy_1875_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--9] Szombathy 1875

[Istvánovits_és_Kulcsár_2007_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--10] Istvánovits és Kulcsár 2007

[Bachrach_1973_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--11] Bachrach 1973

[Littleton_and_Malcor_2000_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--12] Littleton and Malcor 2000

[Littleton_és_Malcor_2005_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--13] Littleton és Malcor 2005

[Németh_1940_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--14] Németh 1940

[Szász_1943_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--15] Szász 1943

[Maenchen-Helfen_1973_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--16] Maenchen-Helfen 1973

[Alemany_2000_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--17] Alemany 2000

[Pohl_1988_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--18] Pohl 1988

[Golden_1992_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--19] Golden 1992

[Róna-Tas_1997_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--20] Róna-Tas 1997

[Бубенок_и_Радивилов_2004_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--21] Бубенок и Радивилов 2004

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]

[19]

[20]

[21]