Az Egyesült Királyság kultúrája
Az Egyesült Királyság a korábban független államok politikai uniója. A brit kultúrát a nemzet története befolyásolta; a múltban túlnyomórészt keresztény vallásos élete, kapcsolata Európa más kultúráival, Anglia, Wales, Skócia és Írország hagyományaival, valamint a hatalmas Brit Birodalom hatása. Noha a brit országrészek négy államában a regionális kultúrák néha jelentős különbségeket mutatnak, eltérő mértékben fedik is egymást.[1]
Nagy-Britannia globálisan jelentős hozzájárulást nyújtott a zene, a mozi, a művészet, az építészet és a televízió területén is. A modern kori regény Nagy-Britanniából indult,[2] és a drámaírók, a költők és a szerzők a legismertebb brit művészek közé tartoznak.[3] Az ország állami és anyaegyháza az anglikán közösség, az egyik legnagyobb keresztény felekezet. Az Egyesült Királyság a világ egyik legrégebbi egyetemeivel rendelkezik, nagyfokú hozzájárulást nyújtott a filozófiához, a tudományhoz és a modern technológiához, és számos kiemelkedő tudós hazája és találmány szülőhelye. Az ipari forradalom az Egyesült Királyságban kezdődött, és mély hatással volt a világ társadalmi-gazdasági és kulturális körülményeire. A Brit Birodalom idején terjedt el világszerte az angol típusú gazdasági berendezkedés, oktatási rendszer, az angolszász jogrendszer, a westminsteri kormányzási struktúra, jelentős brit befolyás figyelhető meg a korábbi gyarmatok nyelvén, törvényén, kultúráján és intézményein, amelyek többsége még a Brit Nemzetközösség tagja. Ugyanakkor a brit kolóniák is befolyásolták a brit kultúrát, különösképpen a brit konyhát.[4] A sport a brit kultúra fontos része, és számos sport az országból származik, ideértve a labdarúgást is.
Az Egyesült Királyságot "kulturális szuperhatalomnak",[5][6] Londont pedig a világ egyik kulturális fővárosaként is jellemzik.[7][8]
|
Képek a kultúráról              |
Oktatási rendszer szerkesztés
Az oktatás fontos része a brit kultúrának. Több száz főiskola és egyetem található az országban, köztük számos világhírű intézmény.
Az 5 és 16 év közöttieknek az oktatás ingyenes és kötelező.
Az Egyesült Királyság mindegyik országrésze külön oktatási rendszerrel rendelkezik. A gyermekek oktatása Angliában két szakaszra osztható. Alapfokú tanulmányaikat ötéves korukban kezdik, és 11 éves korukban fejezik be. Ezután középiskolába kerülnek, és itt tanulnak tovább 16, 17 vagy 18 éves korukig.
Egyetemek szerkesztés
Az olyan intézmények, mint a Cambridge-i Egyetem, az Oxfordi Egyetem, a Londoni Imperial College és a University College London a világ tíz legjobb egyeteme közé sorolhatók.[9]
Nyelvek szerkesztés
Az ország elsődleges nyelve a brit angol. Skóciában ennek skóciai angol változatát beszélik.
Az elismert regionális nyelvek a következők:
Kulturális intézmények szerkesztés
Múzeumok szerkesztés
.JPG)
Az Egyesült Királyság leglátogatottabb múzeumai (beleértve a művészeti galériákat) 2017-es adatok alapján [10]
Kulturális világörökség szerkesztés
Az ország világörökségi helyszíneihez 2019 júliusában harminckét helyszín tartozik. Az UNESCO által elismert helyszínek közül 18 található Anglia területén,[11] öt Skóciában, három Walesben, egy Észak-Írországban, további egy-egy pedig a tengerentúli brit felségterületnek számító Bermudán, a Pitcairn-szigeteken, Gibraltáron és a Szent Ilona szigeten.
Művészet szerkesztés
Építészet szerkesztés
Az Egyesült Királyság a világ egyik legismertebb kastélyainak és erődítményeinek ad otthont, ilyen például Warwick vára, a londoni Tower, vagy éppen a Windsori kastély – a világ legnagyobb, és legrégebben folyamatosan lakott kastélya. Hatalmas nemesi kúriái, középkori és későbbi templomai, katedrálisai közismertek.
A szigetországi építészek a századok során mindenféle stílusban építkeztek, beleértve
- normann stílus (11-12. sz.)
- gótikus stílus
- francia chateaux (neoreneszánsz) (16. század)
- Tudor-stílus (kb. 1500-1600)
- angol barokk (17-18. sz.)
- Anna királynő-stílus (Orániai Vilmos és Anna királynő alatt: 1689-1714)
- György-stílus (1714-1830)
- Viktoriánus építészet (19. sz.)
- neostílusok
- Edvárd kori építészet (neobarokk) (20. sz. eleje)
- modern
- posztmodern
A modern angol építészetben ismert nevek Norman Foster és Richard Rogers.
Angliában a reneszánsz építészet tulajdonképpen csak nyomokban mutatható ki. A legnagyobb része főúri kastély, palota, villa, néhány egyetemi épület (Oxford, Bodleiana stb.) és néhány városi, polgári és középület. A gótika utolsó változata, a „perpendicular” ugyanis oly szívós erővel élt a 16. században is, hogy a reneszánsz elemek csak ennek a már elfajult gótikának elemei közé lopakodhattak be, s ezekkel kellett elvegyülniük. Az új stílust, helyesebben az új stílus elemeit csak a 16. század második felében bevándorolt olasz és német művészek (Giovanni da Maiano, Hans Holbein) ismertették meg az angolokkal. Az angol reneszánsz építőstílusát Tudor-stílusnak is nevezik, s ennek kicsendülése az Erzsébet királynő uralkodásának idejét jelentő Erzsébet-kori stílus. Még a 17. század első felében is él a Jakab-korinak nevezett, reneszánsz elemeket is idéző építészet, amelyet azután az angol klasszicizmus váltott fel. [12]
A 17. század angol építészete, hasonlóan a hollandokéhoz, igazában sohasem vált barokk stílusúvá. Inigo Jones (1573 – 1651) architektúrája az olasz reneszánszból, mégpedig Palladio művészetéből indult ki, és a késő reneszánsz teoretikusok, Scamozzi, Sebastiano Serlio elméleteinek megemésztésével vált egyénivé. Vidéki kastélyai és az általa tervezett, de csak részben elkészült londoni Whitehall nyugodt, ünnepélyes, zárt tömbök, amelyeknek tagolását óriás rendekből, finoman profilált, egyenes párkányokkal szerkesztette meg. Jones épületeinek némi barokk jelleget csak a fokozott méretek és a hosszanti sodrú egységes belsőterek adtak.
A korszak legnagyobb angol építésze Christopher Wren (1632 – 1723), aki az 1666-i nagy londoni tűzvész után jóformán egymaga építette újjá a várost. Munkásságának méretei szinte felbecsülhetetlenek. Londonban több mint hatvan templomot, igen sok palotát és lakóházat, számos középületet tervezett, de dolgozott Oxfordban (Sheldon-színház, Trinity College udvari részei), Cambridge-ben (Pembroke College; Trinity-könyvtár), Hampton Courtban és Winchesterben is. A világhírűvé vált londoni Szt. Pál-székesegyház a maga nemében méretre is egyike a világ legnagyobb alkotásainak. Wren részben Inigo Jones nyomán, olasz teoretikusokon és Palladión nevelte magát. Tanulmányozta azonban a holland és a francia példákat is, amelyektől főleg a klasszicista elveket szűrte ld a maga művészete számára. Szt. Pál-temploma különösen szerencsés alkotás, mert a kissé sovány plasztikájú külső felületek egyensúlyozott tömegelosztása, párosulva a koronázó kupola oszlopos dobjának, nemes körvonalainak és gonddal arányosított méreteinek hatásával, méltó ruházatát adja a szintén egyszerű, de egységében lenyűgöző központos belsőtérnek. [12]
Wrennek kortársa és részben vetélytársa volt John Vanbrugh (1666 – 1726), aki Inigo Jones példája mellett a Tudor-stílus némely hagyományát, sőt csekély részben az olasz barokk elemeit is felhasználta épületeiben (Blenheim-kastély, Howard-kastély stb.). [12]
Gazdag volt Anglia klasszicista építészeinek névsora. Az angolok a 18. század második felében szenvedéllyel vetették magukat az ókor művészetének közvetlen tanulmányára. Építészeik éveket töltenek olasz és görög földön a fennálló romemlékek felmérésével és kutatásaik eredményének nyomtatott közlésével. Nyilvánvaló, hogy Winckelmann munkássága és Pompeji izgalma sokban elősegítette ezt az érdeklődést. [12]
A két Adam-fivér (Robert [1728 – 1792] és James [1728 – 1794]) a spliti (spalatói) Diocletianus-palotáról készített szép és gazdag kiadványt. Mint gyakorló építész inkább Robert volt jelentős (Edinburghi Egyetem épülete stb.). Fivérét jobbára városrendezési problémák érdekelték (London, Adeplhi-terasz). Mindketten foglalkoztak belső díszítések, egységes szoba- és lakásbelsők tiszta klasszicista szellemű tervezésével (Adam-stílus). [12]
John Nash (1752 – 1835) volt építője a londoni Buckingham-palotának. О tervezte London diadalívét, a Marble Archot. Ezekben a munkáiban értékes klasszicista stílusú művésznek mutatkozott. Ugyancsak a hellén-római klasszicizmus hívének szegődött kortársa, John Soane (1753 – 1837) is, aki a Bank of England székházát tervezte. [12]
Az Inwood-család tagjai (William [1771 – 1843], és fiai, Henry William [1794 – 1843], s Charles Frederik [1798 – 1849]) a görög építészet emlékeiből merítettek ihletet. Közös alkotásuk a londoni St. Pancras-templom. Egyes részei az athéni Erechtheiont utánozzák, tornya az athéni „Szelek tornya” külsejét és szerkezetét ismétli meg. Soane tanítványa volt Robert Smirke (1781 – 1864), aki a görög architektúra átvételében és felhasználásában mesterénél is különbnek bizonyult (London, British Museum épülete stb.). [12]
A felméréseken alapuló tudatos és tudományos újgótika legkiválóbb művésze volt Charles Barry (1795 – 1860) és fia Edward (1830 – 1880). Főalkotásuk a londoni parlament épülete, amelyet az apa tervezett és kezdett építeni, de a befejezés már a fiúra maradt. Charles Barry mellett még Gilbert Scott (1811 – 1878) az angol újgótika nagyszerű építésze. [12]
-
St Nicholas óratornya, New Romney, Kent
(normann stílus) -
Knockdrin kastélya -
Westminster-palota, London
(angol neogótika) -
Royal Crescent, Bath -
Sorházak, Bath -
Hagyományos házak Walesben -
Szent Pál-katedrális Londonban
(angol barokk) -
Founder's Building (RHUL), Egham, Surrey -
Highclere Castle, Hampshire -
Burghley House, Peterborough
(16. sz.) -
A viktoriánus építészet egy példája -
Port of Liverpool Building
(újbarokk, 20. sz. eleje) -
Norman Foster 'Gherkinje' (2004) emelkedik a 16. századi St Andrew Undershaft fölé Londonban
.jpg)
.JPG)
Irodalom szerkesztés
A következő brit szerzők nyerték el az irodalmi Nobel-díjat: Rudyard Kipling (1907), John Galsworthy (1932), T. S. Eliot (1948), Bertrand Russell (1950), Winston Churchill (1953), William Golding (1983), Harold Pinter (2005) és Doris Lessing (2007).[13]
.jpg)
Filmművészet szerkesztés
Zene szerkesztés
A brit zenét nagy sokszínűség jellemzi, és számos zenei stílus itt jelent meg. Különösen igaz ez az 1960-as évek óta, amikor a brit zenészek segítették a rock 'n' roll ismertté tételét az egész világon. Azóta az ország számos zenei műfajt hozott létre olyan stílusban, mint a heavy metal, a britpop vagy a drum and bass.
Klasszikus szerkesztés
Neves zeneszerzők:
- Georg Friedrich Händel
- Henry Purcell
- Edward Elgar
- Arthur Sullivan
- Ralph Vaughan Williams
- Benjamin Britten
- William Walton
Modern zene szerkesztés
Az Egyesült Királyságnak és az Egyesült Államoknak a világon vezető szerepe volt (és van ma is) a rock és a pop zene fejlesztésében. Nem sokkal azután, hogy az első rock 'n' roll-lemezt az USA-ban kiadták, Nagy-Britanniába is eljutottak, ahol kialakult egy független stílus, amelyet a skiffle és a brit népi hagyomány alkotott. Az 1960-as években a brit invázió a Beatles vezetésével megindította a brit rock és pop zene diadalmas felvonulását az egész világon. A „Beatles-mánia” nyomán más együttesek is nagy sikereket ünnepeltek, például például a Rolling Stones, The Who, The Kinks, The Dave Clark Five, Status Quo, The Searchers vagy a Gerry & the Pacemakers.[14]
Az 1960-as évek végén megjelentek a folk-rock fontos képviselői, például olyan együttesek, mint a Fairport Convention vagy a Steeleye Span, valamint az énekes-dalszerzők, mint például Donovan, Bert Jansch, Nick Drake vagy a Cat Stevens. A blues rock együttesek, mint például a Fleetwood Mac vagy a Free és olyan zenészek, mint John Mayall vagy Alexis Korner a hard rock úttörőivé váltak. Az USA-ban létrehozott pszichedelikus rock számos brit együttest is inspirált egy kísérleti hangzás létrehozására, amely olyan egzotikus hangszereket tartalmazott, mint az indiai szitár. A terület legfontosabb együttesei között szerepelt a Pink Floyd, a Beatles, a Cream és a Pretty Things.
Számos új zenei stílus jelent meg az 1970-es években. A heavy metal úttörői voltak a Led Zeppelin, Deep Purple és a Black Sabbath, akiknek a zenéjét olyan együttesek fejlesztették tovább, mint például az Iron Maiden, Motörhead vagy a Judas Priest .[15] Kialakult a progresszív rock is az Egyesült Királyságban is, a Genesis, King Crimson, Jethro Tull, Yes és Emerson, Lake and Palmer együttesek vezetésével.[16] A Glam Rock a Slade, T. Rex, Gary Glitter és (legalább a korai éveikben) Elton John, David Bowie, a Queen együttesével különös figyelmet fordított a jelmezekre és a színpadi show-ra.[17] A punk zenéjének áttörése 1977-ben érkezett a Sex Pistolsszal, amelyet a The Clash és a Elvis Costello követett.[18] A Bee Gees legnagyobb sikereit korai disco zenéjével ünnepelte.
A brit reggae és soul zene az UB40, Hot Chocolate, Sade, Billy Ocean, Lisa Stansfield, Eurythmics, Culture Club, a Simply Red együttesével szintén nagyon ismertté vált. A 80-as évek sikeresebb együttesei és művészei: The Police, Sting, Rod Stewart, Dire Straits, Depeche Mode.
Az elektronikus tánczene különféle formái is kialakultak az Egyesült Királyságban, nevezetesen a Drum and Bass és a Trip Hop. E területről ismert együttesek Underworld, Orbital, Massive Attack, The KLF, The Prodigy, The Chemical Brothers, Portishead.[19][20] A fiú- és lányegyüttesek, amelyek többnyire néhány év után szétestek: Bay City Rollers, Wham!, East 17, Blue, Take That, One Direction, All Saints, Atomic Kitten, Bananarama, Sugababes, Spice Girls. Az ilyen csoportok kevés tagja, nevezetesen George Michael, Robbie Williams, Melanie C sikeres volt egyéni karrierjével is.
Zenei fesztiválok szerkesztés
- Big Dance UK
- Blackpool Dance Festival
- Breakin' Convention
- Dance Master UK
- Dance Umbrella
- Greenwich+Docklands International Festival
- Inter Varsity Folk Dance Festival
- Moves – International Festival of Movement on Screen
- Oxford Odissi Festival
- TDK Cross Central
Képzőművészet szerkesztés
Társadalom szerkesztés
Szokások szerkesztés
Főbb szokások, illemtan az üzleti életben és a társadalomban [21]
- A britek általánosságban hűvösek és tartózkodóak. Nem kedvelik az erős érzelemkitöréseket és jobban elfogadják a nyugodt, tartózkodó viselkedést és a visszafogott érzelmeket.
- A kézfogás a köszöntés megszokott formája. Hölgyekkel szemben viszont mindig nekik kell kezdeményezniük.
- Az üzleti életben nem illő a keresztnév használata. A megfelelő megszólítási forma a Mr., Mrs., Miss, Dr., Professor stb. után a családnév használata. Lovagok bemutatása esetén ugyanakkor a Sir után a keresztnév és a családnév is elhangzik.
- A nyilvánosság előtti hangoskodást a britek megvetik.
- Ne bámuljunk meg senkit hosszan. A magánélet nagy becsben áll az országban.
- Nem illik tolakodni a sorban álló britek között.
- Aki a királynővel találkozik, annak nem illik megszólítania őt. Csak a királynőnek szabad megszólítania másokat.
Sport szerkesztés
A sport fontos szerepet játszik a brit kultúrában. A futball messze a legnépszerűbb csapatsport, ezt a Rugby Union és a tenisz követik. Jelentős egyéni sportok az atlétika, a vívás, a golf, a motoros sportok és a lóverseny. Számos nagy sportág szabályai alakultak ki az Egyesült Királyságban. Ezek közé tartozik a foci, a tenisz, a squash, a golf, a boksz, a rögbi, a krikett, a snooker, a biliárd, a tollaslabda, a curling és a lovaspóló.[22]
Sportágak népszerűsége 2003-as felmérés alapján:[23]
| Sport | TV-nézés | részvétel | érdeklődés |
|---|---|---|---|
| Labdarúgás | 46% | 10% | 45% |
| Rugby union | 21% | NA | 27% |
| Tenisz | 18% | 3% | 23% |
| Krikett | 18% | 2% | 19% |
| Atlétika | 18% | 2% | 21% |
| Snooker | 17% | 5% | 24% |
| Autóverseny | 16% | NA | 20% |
| Ligarögbi | 12% | NA | 15% |
Labdarúgás szerkesztés
Az Egyesült Királyságban a részvétel és a nézés szempontjából egyaránt a legnépszerűbb sport a futball.[24] A sport eredete az angol állami iskolai focimeccsekre vezethető vissza. A szabályokat először Angliában, 1863-ban dolgozta ki Ebenezer Cobb Morley (1831–1924). Itt van a világ legrégebbi futballklubja.[25] A FIFA Angliát a klubfoci születési helyének ismerte el, a Sheffield F.C.-vel, amelyet 1857-ben alapítottak, a világ legrégebbi futballklubja.[26] Az első nemzetközi labdarúgó-mérkőzés Skócia és Anglia között 1872-ben zajlott.[27]
Gasztronómia szerkesztés
A hagyományos angol konyha fogásai:
- apple pie
- bangers and mash
- bedfordshire clanger
- black pudding
- bubble and squeak
- cornish pastry
- cottage pie
- devonshire cream tea
- faggot and peas
- fish and chips
- english breakfast – virsli, bab, tojás alkotja
- gravy
- Lancashire hotpot
- Lincolnshire sausage
- Mince pies
- Pie and mash
- Ploughman's lunch
- Pork pie
- Scouse
- Shepherd's pie
- Spotted Dick
- Steak and kidney pie
- Sunday roast
- Toad in the hole
- Yorkshire pudding
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Little, Allan. „Scotland and Britain 'cannot be mistaken for each other'”, BBC News, 2018. június 6. (Hozzáférés: 2018. június 6.) (brit angol nyelvű)
- ↑ Ian Watt: The Rise of the Novel (1957)
- ↑ The rise of the novel. The British Library . [2020. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 15.)
- ↑ „Jeremy Paxman: what empire did for Britain”, The Telegraph , 2011. október 2. (Hozzáférés: 2011. november 19.)
- ↑ "The cultural superpower: British cultural projection abroad" Archiválva 2018. szeptember 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. Journal of the British Politics Society, Norway. Volume 6. No. 1. Winter 2011
- ↑ Sheridan, Greg. „Cameron has chance to make UK great again”, The Australian, 2010. május 15. (Hozzáférés: 2012. május 20.)
- ↑ London is the world capital of the 21st century... says New York | News. Evening Standard. [2012. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 10.)
- ↑ Calder, Simon. „London, capital of the world”, The Independent, 2007. december 22.
- ↑ QS World University Rankings - 2020. QS Quacquarelli Symonds Limited. (Hozzáférés: 2019. augusztus 26.)
- ↑ Visits made in 2017 to Visitor Attractions in Membership with ALVA. Association of Leading Visitor Attractions. (Hozzáférés: 2018. április 5.)
- ↑ A Római birodalom határai – Hadrianus fala, Antoninus fala és a limes néven ismert helyszín Németországgal közös
- ↑ a b c d e f g h A Kultúra világa 3. - A képzőművészetek. (Budapest, 1960)
- ↑ Liste der Literatur-Nobelpreisträger
- ↑ The British Invasion von Encyclopædia Britannica Online
- ↑ Eintrag zu Heavy Metal auf laut.de
- ↑ Kevin Holm-Hudson: Progressive Rock Reconsidered. Routledge, New York-London 2002.
- ↑ Philip Auslander, Performing Glam Rock: Gender and Theatricality in Popular Music. Ann Arbor, University of Michigan Press, 2006.
- ↑ Punk celebrates 30 years of subversion - Malcolm McLaren auf der Website der BBC
- ↑ History of Drum ’n’ Bass , BBC
- ↑ Az Egyesült Királyság kultúrája az AllMusicon
- ↑ Az üzleti kultúra enciklopédiája, 1998.
- ↑ Nauright, John; Parrish, Charles, eds. (2012). Sports around the world history, culture, and practice. ABC-CLIO. p. 169. ISBN 9781598843019.
- ↑ MORI Sports Tracker - Interest in Sports Ipsos MORI Retrieved 2 May 2011
- ↑ Britain's Most Popular Sports – MORI Sports Tracker Ipsos MORI Retrieved 2 May 2011
- ↑ Rudd, Alyson. „The father of football deserves much more”, Times Online , 2008. április 7. (Hozzáférés: 2015. január 15.)
- ↑ Rawcliffe, Jonathan. „Pelé joins Sheffield celebrations”, BBC News, 2015. június 25.
- ↑ „The first international football match”, BBC (Hozzáférés: 2007. szeptember 23.)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Culture of the United Kingdom című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Kultur des Vereinigten Königreichs című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.