Főmenü megnyitása

Az Egyesült Királyság világörökségi helyszínei

A Stonehenge a Stonehenge, Avebury és a megalit-kultúra környező emlékei néven ismert világörökségi helyszín része.

Az Egyesült Királyság világörökségi helyszíneihez 2019. július óta harminckét helyszín tartozik. Az UNESCO által elismert helyszínek közül 18 található Anglia területén,[1] öt Skóciában, három Walesben, egy Észak-Írországban, további egy-egy pedig a tengerentúli brit felségterületnek számító Bermudán, a Pitcairn-szigeteken, Gibraltáron és a Szent Ilona szigeten.

Az első világörökségi helyszínek az Óriások útja (Giant's Causeway) és a hozzá tartozó tengerpart, a durhami székesegyház és vár, az Ironbridge Gorge ipartörténeti műemlékei, a Studley Királyi Park a Fountains-apátság romjaival, Stonehenge, Avebury és a megalit-kultúra környező emlékei (Anglia), valamint I. Eduárd király várai és városfalai Gwynedd grófságban (Wales) voltak, amelyeket 1986-ban vettek fel a listára. Legutoljára 2009-ben a Pontcysyllte vízvezeték és csatorna lett világörökség.

Az Egyesült Királyság egyike volt azon 26 országnak, amelyek elfogadták az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) alapokmányát. Nagy-Britannia évente 130 000 fonttal járul hozzá a fejlődő országokban található világörökségi helyszínek megóvásához.

A brit kormány tanácsadó szervezeteként működik az United Kingdom National Commission for UNESCO (Egyesült Királyság Nemzeti UNESCO Bizottság), amely egyrészt felelős a világörökségi helyszínek megóvásáért, másrészt tanácsokat ad a kormánynak a világörökségi helyszíneket érintő politikai kérdésekben.

2008-ban az akkor hivatalban lévő kulturális, média és sportminiszter, Andy Burnham, aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy túl sok helyszínt jelölnek a világörökségi listára és felhívta a kormány, hogy vizsgálja felül álláspontját. Ezt részben a helyszínek fenntartásának egyre növekvő költségei, részben pedig a vártnál alacsonyabb bevétel indokolta. A látogatók jelentős része nem is volt tisztában azzal, hogy a világörökségi listára került az adott helyszín.[2]

Az UNESCO által elismert világörökségi helyszínek közül 23 kulturális, négy természeti és egy tartozik a vegyes kategóriába. Ez nagyjából megfelel a világszerte elismert világörökségi helyszínek megoszlásával: ezek közül 77,4% kulturális, 19,8% természeti és csak 2,8% tartozik a vegyes kategóriába. A vegyes kategóriába tartozó Saint Kilda-szigetcsoportot eredetileg (1986-ban) a természeti kategóriába vették fel, de azóta a világörökségi terület határait kiterjesztették és mára magában foglalja az egykor a szigetcsoporton élő közösséget is.

Az alábbi listák tartalmazzák a jelenleg hivatalosan elismert világörökségi helyszíneket, a brit kormány által javasolt helyszíneket és azokat a helyszíneket, amelyeket a javasolt listára neveztek.

Hivatalos helyszínekSzerkesztés

Az Egyesült Királyság világörökségi helyszínei
A világörökségi helyszín megnevezése Kép Típus Felvétel Hivatkozás Megjegyzés
Óriások útja (Giant's Causeway) és a hozzá tartozó tengerpart   természeti 1986 [1] Az „Óriások útját” több, mint 40 000 bazaltoszlop alkotja, amelyeket a földtörténeit harmadidőszak vulkanikus tevékenysége hozott létre
A durhami székesegyház és vár   kulturális 1986 [2] A durhami katedrális a normann építészet legnagyobb és legkiemelkedőbb példája, míg a katedrális boltozatos mennyezete a gótikus építészet kezdetét jelzi. A katedrálisban találhatók Szent Cuthbert és Beda Venerabilis földi maradványai, ezért jelentős zarándokhely. A vár a durhami hercegérsek székhelye volt.
Ironbridge Gorge ipartörténeti műemlékei   kulturális 1986 [3] Az Ironbridge Gorge völgyben bányák, gyárak, munkástelepek és az ipari forradalom korában létrehozott közlekedési infrastruktúra maradványai találhatók meg. A környék koksztermelése hozzájárult az ipari forradalom beindításához, míg az itt található híd volt az első, teljesen vasból épített híd, ennek következtében jelentős műszaki és építészeti hatása is volt abban a korban.
A Studley Királyi Park a Fountains-apátság romjaival   kulturális 1986 [4] A szerzetesrendek 1536 és 1541 közötti feloszlatása előtt az itt található Fountains-apátság volt az egyik legnagyobb és leggazdagabb ciszteri apátság Angliában, egyike azon keveseknek, amelyeket még a 12. században alapítottak. A királyi park, amely magában foglalja az apátság romjait, jórészt az eredeti terveknek megfelelően maradt fenn és a 19. században nagy hatással volt az európai kertépítésre.
Stonehenge, Avebury és a megalit-kultúra környező emlékei   kulturális 1986 [5] Az újkőkorszaki Avebury és Stonehenge a világ két legnagyobb és lehíresebb megalitikus helyszínei. A kapcsolódó megalitikus helyszínek: Silbury Hill, Beckhampton Avenue és West Kennet Avenue.
I. Eduárd király várai és városfalai Gwynedd grófságban (Wales)   kulturális 1986 [6] I. Eduárd angol király uralma alatt (1272–1307) számos erődítmény épült Wales területén, hogy féken tartsák a meghódított lakosságot és elősegítsék az angol telepesek terjeszkedését. A világörökségi helyszínbe számos kastély tartozik, mint Beaumaris, Caernarfon, Conwy és Harlech. Ezek a kastélyok a korabeli erődítmények építészetileg legkiemelkedőbb példái.
Saint Kilda-szigetcsoport (Hirta, Dun, Soay és Boreray szigetek)   vegyes 1986, 2004, 2005 [7] Bár a szigetcsoportot eredetileg a természeti kategóriába nevezték, később a világörökségi helyszín a régen itt élő közösséget is magába foglalja. A St. Kilda szigetcsoporton 2000 évig folyamatosan élt emberi közösség, de az utolsó állandó lakos az 1930-as években elhagyta a szigetet. A szigeten számos prehisztorikus és későbbi építészeti stílus maradványai megtalálhatók, emellett fontos fészkelőhely. A szigeteken található a világ legnagyobb szula-kolóniája és több, mint 160 000 lunda pár.
A Blenheim kastély   kulturális 1987 [8] A Blenheim kastély John Churchill, Marlborough első hercegének rezidenciája volt, John Vanbrugh és Nicholas Hawksmoor tervei alapján épült, míg a parkot Capability Brown tervezte. A kastély, amelyet a franciák felett aratott blenheimi győzelem emlékére emeltek, az angol romantikus építészeti stílus kiemelkedő példája.
Bath városa   kulturális 1987 [9] A rómaiak által alapított fürdőváros a középkorban az angol textilipar egyik fontos központja lett, majd a 18. századtól kezdve ismét visszanyerte hírnevét, mint kedvelt fürdőváros. A városban megtalálhatók a római múlt emlékei és a környékbeli homokkőből emelt, palladiano stílusú épületek.
A Római birodalom határai – Hadrianus fala, Antoninus fala és a limes (Egyesült Királyság – Nagy-Britannia és Észak-Írország, Németország)   kulturális 1987, 2005, 2008 [10] A Németországgal közösen fenntartott helyszínből angol területen találhatók Hadrianus (Kr. u. 122) és Antoninus fala (Kr. u. 142), amelyek a barbár törzsektől védték a római tartományok lakosságát. A helyszín eredetileg csak Hadrianus fala volt, de később (2005-ben és 2008-ban) úgy módosították, hogy a Kr. u. 2. századi Római Birodalom határvidékének maradványait magába foglalja.
A Westminster-palota, a westminsteri apátsági templom és a Szent Margit-templom (London)   kulturális 1987 [11] A jelenleg a brit parlamentnek székhelyének számító Westminster-palota a 11. századtól kezdve az angol, majd később a brit közigazgatás központja volt. Hódító Vilmos megkoronázása után minden angol és brit uralkodót a Westminsteri apátságban koronáztak meg. A Szent Margit-templom korábban a Westminster-palotához csatolt kápolna volt, bár a palotánál korábban épült.
Henderson-sziget   természeti 1988 [12] A Csendes-óceán déli részén található sziget szinte teljesen mentes az emberi behatástól és érintetlen formában őrizte meg eredeti növény- és állatvilágát, amelyek közül tíz növény- és négy állatfaj csak ezen a szigeten él.
A londoni Tower   kulturális 1988 [13] Az 1066-ban Hódító Vilmos által kezdett erődítmény a normann építészeti stílus egyik kiemelkedő alkotása, amely a normann hódítás után egész Anglia területén elterjedt. A királyi hatalmat jelképező épületet III. Henrik és I. Eduárd bővítette ki a 13. században és máig az egyik legfontosabb és leglátogatottabb épület az Egyesült Királyságban – többek között itt őrzik a brit koronaékszereket.
A canterburyi katedrális, a Szent Ágoston-apátság és a Szent Márton-templom   kulturális 1988 [14] A Szent Márton-templom a legrégebbi templom Angliában – a templomot és a kapcsolódó apátságot akkor építették, amikor az első keresztény hittérítők megjelentek az angolszászok között. A katedrális román és gótikus stílusban épület és jelenleg a Anglikán Közösség fejének, a canterburyi érsek székhelye.
Edinburgh ó- és újvárosa   kulturális 1995 [15] Edinburgh óvárosát a középkorban alapították, míg az újvárost 1767–1890 között építették fel. A két városrész között szembeötlőek a különbségek – az óvárost girbegurba utcák, az újvárost alaposan megtervezett városkép jellemzi. Utóbbi terveihez hozzájárult William Chambers és William Playfair, akik a 18. és 19. század híres várostervezői voltak.
A Gough-sziget vadrezervátuma   természeti 1995 [16] A Gough-sziget és a szomszédos Inaccessible Island együttesen olyan ökoszisztémát őriztek meg, amelyet szinte nem is befolyásolt az ember. A két sziget a Szent Ilona-szigetcsoport tagja.
Maritime Greenwich   kulturális 1997 [17] Greenwich egyik fő látványossága az itt található Királyi Obszervatórium, de emellett számos palladiano stílusú épület, illetve Sir Christopher Wren és Inigo Jones alkotásai találhatók itt.
Orkney-szigetének neolitikus építményei   kulturális 1999 [18] A helyszínen számos újkőkorszaki építmény maradványai találhatók, amelyek közül a legfontosabbak Skara Brae település, Maes Howe sírhely, illetve a Stennessi és Brodgari körök.
Blaenavon ipartörténeti műemlékei   kulturális 2000 [19] A 19. században Wales volt a kőszén kitermelésének és a vaskohászatnak az egyik legfontosabb központja. Blanavonban fennmaradtak azok az ipari helyszínek, épületek, amelyeket ez a két ipar hozott létre, illetve tett lehetővé, többek között bányák, gyárak, munkáslakások és vasútvonalak.
St. George történelmi városa és erődítményei, Bermuda   kulturális 2000 [20] Az 1612-ben alapított St. George a legrégebbi város az Újvilágban (ahogy az amerikai kontinenst akkor elnevezték), és jó példája a 17. században létesített kolóniáknak. A város körül fennmaradt erődítmények a 17.–20. századi katonai építészet fejlődését illusztrálják.
Derwent Valley textilgyárai   kulturális 2001 [21] A Derwent völgyét tartják a modern gyári termelés bölcsőjének, az bevezetett újítások – például a gyárhoz kapcsolódó munkáslakások, a vízerővel hajtott szövőszék – hozzájárultak az ipari forradalom kiteljesedéséhez. Hatásukat egész Európában és Észak-Amerikában is éreztették.
Saltaire ipari falu   kulturális 2001 [22] Saltaire-t Titus Salt textilgyáros alapította és munkásait telepítette ide. A helyszín, amelybe beletartozik a Salt Mill textilgyár is, a korabeli paternalizmus jellegzetes példája.
New Lanark   kulturális 2001 [23] A Derwent völgyben kifejlesztett gyári termelés mintájára épült New Lanark a közeli textilüzem munkásainak biztosított otthont. Robert Owen később megvásárolta és egy mintaközösséget próbált létrehozni, nyilvános épületekkel, iskolákkal és modern gyárakkal.
Dorset és Kelet-Devon tengerpartja („Jurassic Coast")   természeti 2001 [24] A Dorset környéki tengerpart sziklái fontos fosszília-lelőhelyek, amelyek az elmúlt 185 millió év szárazföldi és tengeri élővilágába biztosítanak bepillantást.
Királyi Botanikus Kertek, Kew   kulturális 2003 [25] A Kew-ben található, 1759-ben alapított Királyi Botanikus Kerteket Charles Bridgeman, William Kent, Capability Brown és William Chambers tervezték, az itt összegyűjtött növényfajok (a világ legnagyobb gyűjteménye!) a botanika fejlődését segítették elő.
Liverpool tengeri kereskedelmi városrészei   kulturális 2004 [26] A 18. és 19. században Liverpool volt a világ egyik legfontosabb kereskedelmi kikötője. Kiterjedt kereskedelmi kapcsolatai elősegítették a Brit Birodalom terjeszkedését és fenntartását és a rabszolgaság megszüntetéséig a rabszolgakereskedelem egyik fontos központja volt. Az Amerikába kivándorló britek nagy számban hajóztak ki Liverpoolból.
A cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék   kulturális 2006 [27] Devon és Cornwall területén számos ón- és rézbánya működött, az iparág a 18. és 19. században élte virágkorát – amikor is a világ réztermelésének 2/3-a innen származott. A cornwalli és devoni bányákban kifejlesztett fejtési és bányaművelési technikákat aztán világszerte átvették.
Pontcysyllte vízvezeték és csatorna   kulturális 2009 [28] A vízvezeték lényegében az Ellesmere Csatorna vizét vezeti át a Dee folyó völgye felett. A vízvezetéket az ipari forradalom idején fejezték be, építése során innovatív módon alkalmazták az öntött és kovácsolt vasat, amelyet aztán széles körben másoltak a világon.
Forth Bridge   kulturális 2015 [29] A Forth Bridge egy konzolos vasúti híd a skóciai Edinburgh közelében a Firth of Forth tengeröböl felett. Teljes hossza 2528 méter, legnagyobb támaszköze 520 méter. 1890. március 4-én nyílt meg a forgalom számára. Sokáig a világ leghosszabb vasúti hídja volt.
Gorham barlangrendszer, Gibraltár   kulturális 2016 [30] Gibraltár keleti részén a meredek mészkősziklákon négy barlangban a neandervölgyi ember több mint százezer éven át tartó megtelepedését bizonyító leleteket tártak fel. A leletek alapján rekonstruálhatóvá váltak az akkori életmód egyes elemei, többek között a vadászat és a halászat módszerei. Az itt lakók kognitív képességeinek bizonyítékai a díszítőelemként használt madártollak maradványai és a barlangok falán talált absztrakt sziklavésetek amelyek több mint 39 ezer évvel ezelőtt keletkeztek. A barlangokban számos régészeti réteget különítettek el, a jelenleg is folyó kutatások lényeges információkkal szolgálnak a neandervölgyi ember és az emberi evolúció kutatásához.
Lake District   kulturális 2017 [31] Az Anglia északnyugati részén fekvő Lake District egy hegyvidéki terület, amelynek völgyeit a Jégkorszak gleccserei alakították ki. A völgyek mai formájukat a térség mezőgazdasági hasznosításakor nyerték el, ennek során a földterület egyes parcelláit kőfalakkal vették körül. A természet és az ember közösen egy harmonikus tájat hozott létre, ahol a hegyek a közöttük lévő tavakban tükröződnek.
Jodrell Bank csillagvizsgáló   kulturális 2019 [32]

Javasolt helyszínekSzerkesztés

A javasolt helyszínek listájára azok a helyszínek kerülnek fel, amelyeket 5–10 éven belül szándékoznak nevezni az UNESCO felé. A javasolt listát a kormány bármikor felülvizsgálhatja. A legutolsó ilyen felülvizsgálatra 2006-ban került sor és ekkor határozták meg a jelenlegi lista 15 helyszínét:

  1. A Cairngorm hegység, Skócia
  2. Chatham Haditengerészeti Hajógyár, Anglia
  3. Darwin otthona és munkahelye: Down House és környéke, Anglia
  4. A Flow Country, Skócia
  5. Fountain Cavern, Anguilla – az őslakos indiánok rajzait tartalmazó mészkőbarlang[3]
  6. Gibraltár védművei
  7. A Great Western Railway vasútvonal PaddingtonBristol közötti szakaszának részei, Anglia
  8. Manchester és Salford (Ancoats, Castlefield és Worsley), Anglia
  9. Monkwearmouth-Jarrow apátság, Anglia
  10. Mount Stewart Gardens, Észak-Írország
  11. A New Forest nemzeti park, Anglia
  12. Shakespeare szülőháza, Stratford, Anglia
  13. The Wash és Norfolk északi partvidéke, Anglia

Jelentkezők a javasolt helyszínek listájáraSzerkesztés

Az Egyesült Királyság világörökségi politikájának felülvizsgálata 2008 decemberében kezdődött és a brit kormány tervei szerint egy új listát fog benyújtani az UNESCO-nak, hogy 2012-től kezdődően újra jelöljenek helyszíneket a világörökségi listára.[4] 2010-ben a kormány felkérte a helyi önkormányzatokat és más civil szervezeteket, hogy az Egyesült Királyság területéről nevezenek meg olyan helyszíneket, amelyeket fel akarnak venni a várólistára. Létrehoztak egy, a kormány mellett működő független szakértői bizottságot, amely ebben a korai fázisban fogja kiszűrni azokat a jelöléseket, amelyeknek a legkevesebb esélye van a sikerre. 2010. július 7-én a Kulturális, média és sportminisztérium közzétett egy listát, amely felsorolja a fennmaradt 38 helyszínt – egyesek közülük már rajta vannak a korábban összeállított „javasolt helyszínek” listáján. A teljes lista itt található.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Római birodalom határai – Hadrianus fala, Antoninus fala és a limes néven ismert helyszín Németországgal közös
  2. Andy Burnham launches debate on the future designation of World Heritage Sites in the UK, Department for Culture, Media and Sport, 2008-12-02, <http://www.culture.gov.uk/reference_library/media_releases/5640.aspx>. Hozzáférés ideje: 2009-08-17 Archiválva 2009. szeptember 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Foundation Cavern, Anguilla, UNESCO, <http://whc.unesco.org/en/tentativelists/1328>. Hozzáférés ideje: 2010-01-01
  4. From Chatham to Chester and Lincoln to the Lake District – 38 UK places put themselves forward for World Heritage status, United Kingdom Department for Culture, Media and Sport, 2010-07-07, <http://www.culture.gov.uk/news/media_releases/7220.aspx>. Hozzáférés ideje: 2010-07-07

FordításSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés