Főmenü megnyitása

A barázdabillegető (Motacilla alba) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a billegetőfélék (Motacillidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Barázdabillegető
Motacilla alba alba
Motacilla alba alba
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Billegetőfélék (Motacillidae)
Nem: Motacilla
Faj: M. alba
Tudományos név
Motacilla alba
Linnaeus, 1758
Elterjedés
MotacillaAlbaDistribution.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barázdabillegető témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barázdabillegető témájú médiaállományokat és Barázdabillegető témájú kategóriát.

Lettország nemzeti madara.[1]

ElőfordulásaSzerkesztés

Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában költ, télen délebbre vonul. Törzsalakja (az európai alfaj) a Kárpát-medencében rendszeres fészkelő, a Brit-szigeteken elterjedt yarrellii alfaj rendkívül ritka vendég, első bizonyított hazai előfordulását 2008. január 18-29. között Fertőújlakon regisztrálták.[2] A vizes élőhelyeket kedveli.

AlfajaiSzerkesztés

 
Angol barázdabillegető (Motacilla alba yarrellii)
 
Közép-ázsiai barázdabillegető (Motacilla alba personata)
 
Kínai barázdabillegető (Motacilla leucopsis)

Korábban e faj alfajainak tartották az alábbi, ma már önálló fajként kezelt madarakat is:

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 18 centiméter, szárnyfesztávolsága 25–30 centiméter, testtömege 17–25 gramm. Felsőtestének színe szürke, torka, begye mellének felső részéig fekete, nyakának hátsó része és tarkója bársonyos feketék, szemsávja, a fej és a nyak oldala, valamint alsóteste fehér, miáltal a szárnyon két világos csík keletkezik. A középső farktollak feketék, a többiek fehérek. A tojó hasonló színezetű, de torokfoltja kisebb, fejrajzolata pedig szürkébb. A két ivar őszi tollazata abban különbözik a tavaszitól, hogy fekete torokfoltjuk jórészt eltűnik, azaz torkuk, begyük egy patkó alakú fekete sávtól eltekintve fehér. A fiatalokra a szürke és a barna szín a jellemző.

ÉletmódjaSzerkesztés

A barázdabillegető nem kötődik túlzottan a vízhez, mégis szívesen él a part közelében. Emellett az alacsony növényzetű, nyílt terepet is kedveli. Ezért gyakran parkokban és kertekben, valamint útszéleken is megtalálható. Még a városok közepén is megél. Egyes madarak etetőhelyeket is felkeresnek, különösen kora tavasszal, amikor szűkösen akad táplálék. A felnőtt hím hevesen védelmezi revírjét a betolakodókkal szemben. Előfordul, hogy a madár egy fiatalabb hím segítségét is igénybe veszi területe védelmezésénél, de csak akkor, ha revírjének védelme fontosabb számára, mint hogy minden elérhető táplálékot ő maga szerezzen meg. Ez a territoriális viselkedés különösen a költési időszakban mutatkozik meg. Máskor a barázdabillegetők békésen megvannak egymás mellett. Alvóhelyeiket a nedves területek növényzetében, bokrokban, padlásokon, sőt, néha üvegházakban alakítják ki. Arra is akad példa, hogy a barázdabillegetők fűtött épületben, például kórházakban vagy gyárcsarnokokban telelnek át.

SzaporodásaSzerkesztés

Növényi anyagokból csésze alakú fészket épít, melyet tollakkal és fűszálakkal bélel ki. Fészekalja 5–6 tojásból áll, melyen 12–13 napig kotlik. A fiókák 14–15 napig maradnak a fészekben.

 
A fészke tojásaival
 
és a fiókái

JegyzetekSzerkesztés

  1. Other Latvian Symbols. Latvian Institute. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
  2. [1]

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés