Darányi Ignác (politikus)
Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignác (Pest, 1849. január 15. – Budapest, Terézváros, 1927. április 27.)[1] magyar jogász, agrárpolitikus, nagybirtokos, miniszter, ifj. Andrássy Gyula elkötelezett híve. 1909-től tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. A 19–20. század fordulójának kivételes tehetséggel megáldott agrárpolitikusa, aki munkásságával a magyar mezőgazdaság fellendítését szolgálta és 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot.
Darányi Ignác | |
Magyarország földművelésügyi miniszter | |
Hivatali idő 1895. november 2. – 1903. november 3. | |
Előd | Festetics Andor |
Utód | Tallián Béla |
Magyarország földművelésügyi minisztere | |
Hivatali idő 1906. április 8. – 1910. január 17. | |
Előd | Feilitzsch Artúr |
Utód | Serényi Béla |
Született | 1849. január 15. Pest |
Elhunyt | 1927. április 27. (78 évesen) Budapest |
Párt | |
Szülei | Darányi Ignác |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái |
|
Díjak | Munkács díszpolgára (1897) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Darányi Ignác témájú médiaállományokat. |
Származása, családja
szerkesztésKecskemétről elszármazott, református vallású középnemesi családba született, Darányi Ignác (1811–1877) ügyvéd és földvári és bernátfalvi Földváry Borbála (1820–1888) első gyermekeként. Az apai nagyszülei Darányi György (1777-1830), földbirtokos és balásfalvi Kiss Erzsébet voltak. Az anyai nagyszülei földvári és bernátfalvi Földváry Pál (1790–1849),[2] Pest megyei földbirtokos és bernátfalvi Bernáth Terézia (1796–1836) voltak.[3] Az anyai nagyapai dédszülei földvári és bernátfalvi Földváry Mihály (1760–1825), táblabíró, földbirtokos[4] és szemerei Szemere Erzsébet voltak. Az anyai nagyanyai dédszülei bernátfalvi Bernáth György (1763–1839), földbirtokos,[5] valamint nagycsepcsényi és muthnai Vladár Terézia (1770–1848) voltak.[6][7][8]
Pályafutása
szerkesztésA budai Királyi Egyetemi Főgimnáziumban 1867. július 31-én érettségizett. Ősztől a Pesti Egyetem orvosi, 1868-tól a jog- és államtudományi karát látogatta, ahol 1871-ben végzett. A végbizonyítvány megszerzése után megkezdte kétéves joggyakornokoskodását Lövény György ügyvédi irodájában. 1872-ben jogtudori, 1873-ban ügyvédi vizsgát tett, majd 1874-ben köz- és váltóügyvéd lett. Ezután nem sokkal apjával közösen ügyvédi irodát nyitott a Belvárosban, amelyet apja 1877-ben bekövetkezett halála után, 1892-ig egyedül vezetett. 1874 nyarán közép-európai körutazásra indult Bécs–München–Zürich–Bern–Bécs útvonalon.
1875-ben az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár titkárává, 1876-ban Budapest székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának tagjává választották. 1877. június 3-án a Darányi család nemesi címet kapott. Édesapja halála után az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgató-választmányi tagja, 1878-ban a Tiszavölgyi Ármentesítő Társulat ügyész-titkára lett.
1882-től az Országgyűlés Közlekedés és Pénzügyi Bizottságának előadójaként is működött. 1887-től a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt. 1892-ben felhagyott az ügyvédi praxissal és örökölt, vagy vásárolt dunaörsi, töki (anyácsapusztai) és tassi birtokain gazdálkodott. Számtalan magyar város, község díszpolgárává megválasztották,[9] így 1897. november 3-án Munkács városa is.[10]
1881 és 1905 között Budapest II. kerülete országgyűlési képviselőjévé választotta, a Szabadelvű Párt programjával. 1893-tól 1905-ig a Szabadelvű Párt alelnöke, 1895-ben a képviselőház alelnöke volt. 1905-ben többekkel együtt kilépett a pártból, és a belőlük szerveződött „disszidensek” csoportja, majd az abból alakult Országos Alkotmánypárt elnöke lett. 1905 és 1910 között a tapolcai kerület ellenzéki, 1910–1927 között ugyanazon kerületben a független, pártonkívüli 67-es programmal került be az Országgyűlésbe.
1895. november 2-ától 1903. november 3-áig és 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig a földművelésügyi miniszteri posztot töltötte be Bánffy Dezső, Széll Kálmán és Khuen-Héderváry Károly kormányában, a következő ciklusban pedig Wekerle Sándor kabinetjében. Miniszterségéhez kapcsolódóan nevéhez kötik az 1897-es földmunkás sztrájkmozgalom letörését, az 1898. és az 1907. évi úgynevezett cselédtörvények (közkeletű nevükön „rabszolgatörvény”, illetve „derestörvény”)[11] bevezetését. Támogatta a Mezőgazdasági Múzeum, az Ampelológiai Intézet (ma Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet) létrejöttét és a Földtani Intézet új, Stefánia úti palotájának építését. 1918-ban a politikától visszavonult, és nem vállalt további felelős beosztást.
Darányi Ignác soha sem nősült meg,[12] de testvéreinek házasságát segítette, és jó kapcsolatot ápolt a rokonaival.[13]
Budapest VI. kerületében (Terézváros) hunyt el Andrássy út 52. szám alatti lakásában érelmeszesedésben hajnali 5 órakor.[1]
Emlékezete
szerkesztés- A „Balaton Szövetség” 1938-ban Tihanyban, a hajókikötő bejáratánál emlékművet állított tiszteletére.[14]
- Budapest XVIII. kerületében utcát neveztek el róla
- A második Orbán-kormány 2012 januárjában 10 évre szóló Nemzeti Vidékstratégiát hirdetett meg, amelyet róla neveztek el Darányi Ignác Tervnek.[15][16]
Művei
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Halálesete bejegyezve a Bp. VI. ker. állami halotti akv. 637/1927. folyószáma alatt.
- ↑ Tekintetes Földváry Pál úr, tekintetes Madarassy Anna férje (második felesége) – 59 év – Betegség: szárazbetegség – Temetés módja: Imádság. familysearch.org - Tass - református anyakönyvek - halottak - Földváry Pál - 1849. október 7. 59 esztendős
- ↑ Tekintetes Bernátfalvi Bernát Therezia asszony Tekintetes Földváry Pál úr volt hitvestársa – 40 esztendő – Betegsége: vízi betegség – Temetés módja: prédikáció.familysearch.org - Tass - református anyakönyvek - halottak - Földváry Pálné Bernáth Terézia - 1836. október 17. - 40 esztendős
- ↑ Tekintetes nemes, nemzetes és vitézlett földvári és bernátfalvi idősebb Földváry Mihály úr Tekintetes nemes Pest vármegye táblabírája, – 65 esztendős – Nyavalya: belső dugulás – Temetési ceremónia: tanítás. familysearch.org - Tass - református anyakönyvek - halottak - idősebb Földváry Mihály - 1825. július 27. - 65 esztendős
- ↑ Tekintetes bernátfalvi idősebb Bernát György úr – 76 esztendős – Betegsége: „rothasztó hideg” – Temetés módja: prédikátzio és oratio. familysearch.org - Tass - református anyakönyvek - halottak - Bernáth György - 1839. február 4. (temetés február 8.) - 76 esztendős
- ↑ Tekintetes Vladár Terézia asszony, néhai tekintetes Bernát György úr özvegye – 78 év – Betegsége: szélütés – Temetés módja: prédikátzio és oratio familysearch.org - Tass - református anyakönyvek - halottak - Bernáth Györgyné Vladár Terézia - 1848. január 9. (temetés január 13.) 78 esztendős
- ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok 3. kötet, Caballini-Ezbar (1912) 2. Dab-Dzián – Darányi (245. oldal)
- ↑ Közgazdasági Szemle – 1940. 3. október–november, Irodalom – Könyvismertetések rovat, Dr. Kendi-Finály István: A magyar földért (Darányi Ignácz élete és munkássága.) (763. oldal)
- ↑ Darányi Ignácot díszpolgárrá választó települések listája
- ↑ Почесні громадяни Мукачева. Мукачево (ukránul) (2010) (Hozzáférés: 2012. december 11.) arch
- ↑ http://www.ace.hu/daranyi/eletrajz/eletrajz.html
- ↑ N. Tóth Ida: Akit Mikszáth okosnak nevezett – Százötven éve született Darányi Ignác In: Magyar Nemzet, 1999. febr. 10.
- ↑ http://mtda.hu/books/finaly_istvan_a_magyar_foldert.pdf
- ↑ Darányi emlékmű, Tihany (magyar nyelven). Magyar Mezőgazdasági Múzeum. (Hozzáférés: 2012. január 16.)
- ↑ Széll Kálmán után Darányi tervvel jön a kormány (magyar nyelven). klubradio.hu. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 16.)
- ↑ Vidékfejlesztés: indul a Darányi Ignác Terv (magyar nyelven). fidesz.hu. (Hozzáférés: 2012. január 16.)
Források
szerkesztés- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 348. o.
- Пагиря В. В., Федів Є. Т. Творці історії Мукачева. — Ужгород : ТДВ «Патент», 2011. — 120 с., іл. ISBN 978-617-589-012-7)
- Darányi Ignác (magyar nyelven). Vidékfejlesztési Minisztérium, 2004. november 2. [2012. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 16.)
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 3 (Caballini-Ezbar) Budapest: Grill Károly. 1912. 244–245. o. Hozzáférés: 2022. november 1.
- Finály István, kendi: A magyar földért: Darányi Ignác élete és munkássága. Czettler Jenő (előszó). Budapest: Pátria. 1940. 1–218. o. Hozzáférés: 2022. november 1.
További információk
szerkesztés- In memorian Darányi Ignác (magyar nyelven). Magyar Mezőgazdasági Múzeum. (Hozzáférés: 2012. január 16.)
- Fehér György: Darányi Ignác Válogatott dokumentumok (magyar nyelven). Osiris Kiadó, 1999. (Hozzáférés: 2012. január 16.)
- Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2003. ISBN 963 8312 890