Erdei pinty

madárfaj

Az erdei pinty (Fringilla coelebs) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Erdei pinty
Fringilla coelebs, hím  Hangja
Fringilla coelebs, hím Hallgat Hangja
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
Alcsalád: Valódi pintyformák (Fringillinae)
Nem: Fringilla
Faj: F. coelebs
Tudományos név
Fringilla coelebs
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei pinty témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei pinty témájú médiaállományokat és Erdei pinty témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.[3]

Alfajai szerkesztés

  • coelebs alfajcsoport
    • Fringilla coelebs alexandrovi (Zarudny, 1916) – Irán északi része
    • Fringilla coelebs caucasica (Serebrovski, 1925) – a Balkán-félsziget, Görögország északi része, Törökország északi része, a Kaukázus középső és keleti része. valamint Irán északkeleti része
    • magányos erdei pinty (Fringilla coelebs coelebs) (Linnaeus, 1758) – Nyugat-Európától Szibéria keleti részéig
    • Fringilla coelebs balearica (von Jordans, 1923) – az Ibériai-félsziget és a Baleár-szigetek
    • brit erdei pinty (Fringilla coelebs gengleri) (O. Kleinschmidt, 1909) – Brit-szigetek
    • szardíniai pinty (Fringilla coelebs sarda)Szardínia
    • korzikai pinty (Fringilla coelebs tyrrhenica) (Schiebel, 1910) – Korzika
    • krími pinty (Fringilla coelebs solomkoi)Krím félsziget és a Kaukázus délnyugati része
    • Fringilla coelebs syriaca (J. M. Harrisson, 1945) – Ciprus, Törökország délkeleti része, Szíria, Izrael és Jordánia
    • kaszpi pinty (Fringilla coelebs transcaspica) (Zarudny, 1916) – a Kaszpi-tenger vidéke
  • spondiogenys alfajcsoport
    • Fringilla coelebs africana (J. Levaillant, 1850) – Marokkó, Algéria, Tunézia északnyugati része és Líbia északkeleti része, mindenütt a Földközi-tenger menti parti sáv
    • afrikai pinty (Fringilla coelebs spodiogenys) (Bonaparte, 1841) - Tunézia keleti része és Líbia északnyugati része
  • canariensis alfajcsoport
    • Fringilla coelebs canariensis (Vieillot, 1817) – a Kanári-szigetek középső szigetei közül Tenerife, Gran Canaria és La Gomera
    • Fringilla coelebs bakeri (Illera et al., 2018) – Gran Canaria
    • Madeira-pinty (Fringilla coelebs madeirensis)Madeira
    • azori-szigeteki pinty (Fringilla coelebs moreleti) (Pucheran, 1859) – Azori-szigetek
    • hierro-szigeti pinty (Fringilla coelebs ombriosa)El Hierro szigete
    • palmai pinty (Fringilla coelebs palmae) (Tristram, 1889) – La Palma

Előfordulása szerkesztés

Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában él. Erdőkben, ligetekben és gyümölcsösökben található. Fellelhető mindenütt, ahol legalább néhány fa koronája védelmet nyújthat számára.

Betelepítették Ausztrália, Új-Zéland, a Dél-afrikai Köztársaság, Kanada és az Egyesült Államok területére.

A Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

Magyarországon rendszeres fészkelő, az északkelet-európai állomány egy része itt tölti a telet, míg az itteni állomány a mediterrán térség nyugati részén telel.[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 14–16 centiméter, farka 63–68 mm, csüdje 17–19 mm. Szárnyfesztávolsága 24–29 centiméter, a hím testtömege 20-29 gramm, a tojó kisebb, 18-27 gramm közötti. Csőre 13–14 milliméteres.

Díszes, nagyon szépen éneklő madarunk; jókedvében pink-pink-nek hangzó hangokat, röptében pjü-pjü kiáltásokat hallat. A hím revirt jelző, ún. esőhívó hangja egyénileg nagyon eltérő. Változatos futamokból áll, amelyekben a szakemberek szigorú szabályokat mutattak ki.

A hím olyan, mintha kékesszürke sapkát viselne: a homloka koromfekete, fejteteje, nyakszirtje kékes palaszürke. Szeme környéke, pofája világos rozsdabarna, begye és melle vörhenyes. Dolmánya vörhenyesbarna, felső háta és farcsíkja élénk sárgazöld. A test alsó része borpiros. Szárnyán a színek csíkokban váltakoznak: a középső szárnyfedőtollak fehérek, a két szélső kormánytoll csaknem fehér, a többi szürke.

 
A hím
 
röpképe
 
és a tojó

Életmódja szerkesztés

Magokkal, gyümölcsökkel, hernyókkal, rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Fiókái számára leginkább a földön gyűjt rovarokat; a magvakra főleg télen fanyalodik.

Éneke szerkesztés

Viszonylag könnyen tartható. A szakemberek a madarakat strófáik, a „verésük” szerint osztályozzák; minden jellegzetes strófának megvan a maga neve. Az erdei pinty verése februárban kezdődik és júliusig tart – ezt januárban a beszéd, a „dichtolás” előzi meg.

A 19–20. század fordulóján komoly hagyományai voltak a pintyek énekversenyeinek. A jó verésű hímeket felhasználták a – szomszédos kalitkában nevelt – fiatalok tanítására, és nagy értékként becsülték meg őket. Manapság ezzel a módszerrel próbálnak elterjeszteni néhány, háttérbe szorult dallamot (amit már csak nagyon kevés hím énekel), és próbálkoznak egyes, kihalt dallamok újratanításával is – az erdei pinty öröklött hangutánzó képessége ugyanis jelentős, de csak a sajátos faji énekéhez illeszkedő dallamokat tanulja el.

Szaporodása szerkesztés

Lomb- és tűlevelű erdőkben, ártéri ligeterdőkben, parkokban, gyümölcsösökben, erdősávokban, fasorokban fészkel. Évente 2-3-szor költ, és ilyenkor 12–13 napig kotlik – egyszerre 4–6 tojáson. A barnásvörös rajzolatú tojás alapszíne kékesszürke. Fészkét előszeretettel álcázza zuzmóval vagy pókhálóval. Az első fészekalj áprilisban, az utolsó június végén röpül ki.

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint, az állománya mérsékelten növekszik.[4]

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
  4. a b Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. február 2.)
  5. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. február 2.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés