Fáy András Gimnázium

A Fáy András Gimnázium a Ferencváros egyik legrégibb középfokú oktatási intézménye, a Mester utcában. 2017 szeptembere óta hivatalos neve Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum Fáy András Közlekedésgépészeti, Műszaki Szakgimnáziuma.

Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum Fáy András Közlekedésgépészeti, Műszaki Szakgimnáziuma

Fáy András, az iskola névadója
Fáy András, az iskola névadója
Alapítva 1908
Típus gimnázium
Elérhetőség
Cím 1095 Budapest, Mester u. 60-62.
[www.fayamszki.hu A Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum Fáy András Közlekedésgépészeti, Műszaki Szakgimnáziuma weboldala]

TörténeteSzerkesztés

A 20. század elején az ipari külváros, a Ferencváros lélekszáma gyors ütemben emelkedett: 1900-ban 65 ezer, 1910-ben már 83 ezer fő volt. Ez a kerületben sok iskola alapítását tette szükségessé, így 1908-ban negyedikként a Fáy jogelődjét, a nyolcosztályos humángimnáziumot a VIII. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium fiókiskolájaként. Az első tanévben két osztály indult, majd évenként egy-egy újabb osztály, így 1916-ban lezajlott az első érettségi vizsga. Az iskola vezetője 1918-ban bekövetkezett haláláig dr. Fodor Gyula volt. Az 1917–18-as tanévben nyolc osztályba 370 tanuló járt. Az iskolában magas színvonalú oktatás folyt – az ekkor itt tanító tanárok közül többen egyetemen is oktattak, Lukinich Imrét később a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, Bán Aladár a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára volt, Szilasi Vilmos pedig, már emigrációban, világhírű filozófiatörténész lett. Rövid ideig itt tanított Kuncz Aladár, aki Erdélybe visszatérve Fekete kolostor című regényével szerzett hírnevet. Pethő Sándor a Magyar Nemzet alapítója lett az 1930-as években, ekkor a Révai nagy lexikona szerkesztője volt.

A nyolc osztályban végig tanultak hittant, magyar és latin nyelvet, matematikát, valamint testnevelést. A humán irány ellenére a matematikára is nagy gondot fordítottak – a differenciál- és integrálszámítást is tanították. A 3. osztálytól tanultak német nyelvet és történelmet, az 5. osztálytól ógörög nyelvet vagy például szabadkézi rajzot vagy klasszikusokat tanulmányoztak magyarul. Az 1–2. osztályban szépírást, az első négy évben geometriát, 7–8.-ban fizikát, 4–6.-ban földrajzot, természetrajzot, illetve biológiát. A hitoktatást bármely nagy felekezethez tartozó tanuló számára biztosították, a római katolikus és az izraelita diákoknak az iskola épületében, a többieknek iskolán kívül. Az osztályok létszáma gyakran 40 főnél is magasabb, akár 55 volt. Az első világháború előtt az éves tandíj 72 osztrák–magyar korona volt, a 17 koronás beíratási díjon felül. Napjainkig már több mint 11 ezren érettségiztek a Fáyban.

1916-tól az Önképzőkör, 1917-től pedig a katolikus tanulók számára a Mária Kongregáció működött. A nyolcadikosok még színjátszást is próbálhattak: legnagyobb sikerüket egy latinul előadott Plautus-vígjátékkal aratták. 1918. november 5-én az iskola első igazgatója elhunyt. Az egy éves „interregnum” közben a tanácsköztársaság négy hónapja alatt direktórium vezette a gimnáziumot, eltörölték az osztályzást, a folyosók falain pedig Karl Marx és más kommunisták képe függött. Agitátorok próbálták átnevelni a fiatalokat. Osztálybizalmiknak kellett a proletár öntudatot beléjük verni. A kommün bukása után, 1919 novemberétől 1924-ig Korpás Ferenc volt az iskola igazgatója, akit a VIII. kerületből helyeztek ide. Működése alatt helyreállította a rendet. Az akkori barakképületbe a közeli piacról a tanítást zavaró hangok, bűzök szűrődtek be. Az iskola 1923–24-ben mégis harmadik lett a budapesti tanulmányi versenyen, megelőzve jó néhány sokkal kedvezőbb helyzetben lévő gimnáziumot. Az új épület elhelyezésére többféle elképzelés született: 1922–1928 között épült fel az iskola mai otthona Fábián Gáspár és Lechner Loránd tervei alapján. A munka elhúzódását a súlyos infláció, a korona elértéktelenedése is indokolta, így 1924-ig csak a tornacsarnok készülhetett el. 1919 után újjászerveződött az iskolai Önképzőkör, amely elsősorban irodalmi témákat vitatott meg, de foglalkozott az új művészettel, a filmmel is. 1919-ben alakult a később majd országos hírű Lóczy Lajos Cserkészcsapat, dr. Hermann Győző vezetésével. A cserkészet főleg fúvószenekarával vívott ki nemzetközi elismerést, amikor az 1924-es a koppenhágai dzsemborin ők szolgáltatták a zenét. 1922-től Ifjúsági Segítő Egyesület alakult a háború utáni ínséges időkben, főként tankönyvsegélyt adva a szegényebb tanulóknak. A kerület lakói évi 6–800 koronával támogatták az egyesületet. Horthy Miklós bevonulásakor az iskola diákjai is jelen voltak, Trianon következtében pedig három menekült tanárt helyeztek ide: Gazdag Lajos Szatmárnémetiből, Győri János Trencsénből, Kováts Gyula pedig Brassóból érkezett. 1921. szeptember 1-jén az iskola felvette Fáy András nevét, ettől kezdve 1924-ig Magyar Királyi Állami Fáy András Főgimnáziumnak hívták. Azért eshetett rá a választás, mert Ferencvárosban birtoka volt, de „a nemzet napszámosában” elsősorban követendő erkölcsi példája, jeligéje indokolta: „minden törekvésünk használni a hazának”. Az első világháború utáni években nehéz idők jártak Ferencvárosra is, amely a dualizmus éveihez képest kisebb ütemben növekedett, így a gimnázium is csak vegetált. A Horthy-korszak két meghatározó kultúrpolitikusa a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumot 1922-től 1931-ig irányító Klebelsberg Kuno, majd 1932–1942 között Hóman Bálint volt. 1924-ben bevezették az új középiskolai törvényt (XI. tc.), amely szerint a középiskoláknak immár három típusuk volt: a reáliskola a korábbi maradt, a gimnáziumokat reálgimnáziumokra és humán gimnáziumokra bontották szét. A reálgimnáziumokban nem tanítottak ógörögöt, helyette a latin és a modern nyugati nyelvek kerültek előtérbe. A humán gimnáziumok latin, ógörög és történelmi tanulmányokra koncentráltak, és a széles körű klasszikus ismeretanyag átadása lett a feladatuk. A lányok a fiúgimnáziumoknak megfelelő leánygimnáziumokba, és a reáliskoláknak megfelelő leánylíceumokba járhattak. Ekkortól mind az ötfajta középiskola között megvalósult az átjárhatóság, vagyis ha valaki nem bírta a gimnáziumi terhelést, 14 éves korától átmehetett szakiskolába. Minden középiskolai érettségi jogosított a felsőfokú tanulmányokra.

1924-ben Korpás Ferenc halála után Haszler Károly lett az igazgató 1936-ig, és Magyar Királyi Állami Fáy András Reálgimnázium volt az intézmény hivatalos neve. 1936/37-ben dr. Kovács Géza, majd Róder Pál (1937–1938), Sallay Géza dr. (1938–1941), végül Várady Zoltán dr. 1941–46-ig voltak a direktorok. Az 1912-től 1942-ig terjedő korszak legnevezetesebb tanárai Bodor Aladár, Éry Emil, Gyergyai Dezső, Janson Vilmos, Koczab Frigyes, Nagy István, Póka Gyula és Udvarhelyi (Uhlitz) Ágoston voltak.

A legnagyobb óraszámban a modern európai nyelvek tanítását is megalapozó latint tanulták, ezt követte a magyar nyelv és irodalom, illetve a német és a mennyiségtan (matematika). Ötödiktől tanultak egy második idegen nyelvet, szintén magas, heti 5 órás tárgyként. Az említett három tárgyon kívül továbbra is nyolc évig tartott a hittan és a testnevelés oktatása. A heti óraszám 25-30 között változott. A rendes tárgyak mellett a diákok rendkívüli tárgyak közül is választhattak: ilyen volt a vívás, a gyorsírás, hegedű, természetrajzi, illetve fizikai gyakorlatok. A legsikeresebb a gyorsírás tanítása volt: a Fáy ebben országosan élen járt, amit a csapat 1929-es második, Gergely István és Weisz Tibor 1928-as 1. helye bizonyít. Ezek a kiemelkedő eredmények mindenekelőtt Hajba Károlynak és Csekély Aladárnak köszönhetők, akik az Országos Gyorsíró Egyesületnek is vezetőségi tagjai voltak.

A természettudományos és humán tárgyakat egyaránt magas szinten oktatták. A matematika és fizika tananyaga nagyjából a maival egyezett meg, bár természetesen atomfizikát még nem tanultak, csillagászatot ugyanakkor igen. Szerepeltek a matematika tananyagában az olyan gyakorlatban hasznosítható ismeretek is, mint például a váltók leszámítolása. A matematikát végig tanították, első évben 6, később többnyire 4, majd nyolcadikban már csak heti 2 órában. Magyarból csak az utolsó két évben tanítottak irodalomtörténetet – Zrínyitől Adyig eljutva. A korábbi évfolyamokon alapozás folyt – eleinte még meseszerű, majd mind komolyabb olvasmányok feldolgozása. A legrészletesebben a reformkort tanulták. A Nyugat akkor kortárs többi szerzőjével (Adyt kivéve) nem foglalkoztak. (Az Önképzőkörben azonban igen!) A világirodalom csaknem teljesen hiányzott, viszont részletesen tanulták a műfajokat. A mainál több volt a kívülről megtanulandó memoriter, többnyire vers. Történelemmel hat évig, harmadiktól kezdve foglalkoztak. A maitól eltérően az egyes évfolyamokon csak magyar, vagy csak az egyetemes történelem került szóba. Nyolcadikban rendszerező módon áttekintették a teljes magyar históriát.

1934-től, a Hóman-féle iskolareform keretében megint változott az iskola neve: Magyar Királyi Állami Fáy András Gimnázium lett, de a felsőbb évfolyamok még reálgimnáziumként működött egészen 1942-ig. A földrajz tananyagába bevonták a néprajzot is, és a francia nyelv mellett megjelent az olasz nyelv 5. osztálytól. (Ez összefüggött a Benito Mussolinivel fenntartott szövetségesi viszonnyal is.) A rendkívüli tárgyak közé bekerült a német, olasz és a francia társalgási gyakorlat. Igyekeztek az akkor legkorszerűbb tanítási módszereket alkalmazni: oktatófilmeket, diákat mutattak be, élő nyelvi hangfelvételeket hallgattak pl. franciából. Megkezdődött 1933-tól a természetrajzi munkáltató tanítás is, amelynek során a diákok a különböző anyagok tulajdonságairól a kísérletek során már a gyakorlatban is meggyőződhettek. A jól felszerelt szertárak között 1940-ben már külön vegytani, fizikai, földrajzi, torna, valamint rajz és zeneszertár szerepelt.

A tanulólétszám az 1924–25-ös tanévtől 1930–31-ig folyamatosan emelkedett, 339-ról 670-re. Ez viszont azzal a hátrányos következménnyel járt, hogy az iskola „túlnépesedett”, szinte elviselhetetlenné vált a zsúfoltság. Az alsóbb évfolyamokon ezért 2, sőt elsőben 3 párhuzamos osztály indult. A harmincas évek elején átmenetileg csökkent a létszám – valószínűleg a világgazdasági válság miatt – majd rövid ideig tartó növekedés után 1939–40-re ismét jelentősen, 515-re csökkent, aztán a háborús években 500 körül stabilizálódott.

Minden évben megrendezték az iskolai szavalóversenyt, amelyeken, akárcsak ma, előfordult, hogy egy-egy diák saját költeményével lépett fel. A szakosztályok közül országos hírű volt a gyorsíró szakosztály, amelynek tagjai számos díjat nyertek. A tantárgyakat összefogó (latin nyelvi, ének, természetrajz – földrajz-kémiai) szakosztályokon kívül fényképész és repülő szakkör is működött. Ez utóbbi tagjai számos modellt is elkészítettek az elméleti előadások mellett.

A katolikus tanulókat tömörítette a Mária Kongregáció és az 1939-ben újjáalakult Szent Sebestyén Szívtestőr Gárda, amely a cserkészmozgalomhoz hasonló szervezetben és programmal működött a mindenkori hittantanár irányításával.

1922 óta megszakítás nélkül az Ifjúsági Segítő Egyesület látta el a legfontosabb szociális feladatokat az iskolában. Fenntartását adományokból és az öregcserkészek rendszeresen megtartott műsoros estjének jövedelméből fedezték. 1939–40-ben például 1143 pengőt adtak ki segélyekre. A szegény diákok fél- vagy negyedáron juthattak hozzá a tankönyvekhez az egyesület támogatásával.

1929 nyarán például az angliai Birkenheadben került sor a világ cserkészeinek összejövetelére. A tábor befejezése után Lord Rothermere vendégeként öt napot tölthettek Londonban is, és a zenekar a város utcáin masírozhatott.

1918 után az órán kívüli sporttevékenységet a Kinizsi Sportkör fogta össze. Atlétika, asztalitenisz, labdarúgó, torna, úszó és vívószakosztálya működött ténylegesen. (Néhány évig sakk-kör is szerveződött a Fáyban, de nem a sportkör keretében.) A labdarúgó edzéseket az FTC-pályáján, az úszóedzések helyszíne a Császár uszoda vagy a Nemzeti Sportuszoda, a többi sportágét az iskola tornacsarnokában vagy udvarán tartották.

A tanulókat takarékosságra ösztönözte a harmincas évek végén megszervezett Diákkaptár csoport, amelynek tagjai az összegyűjtött hulladékok árából gazdálkodtak Udvarhelyi Ágoston patronálásával. Az országos szervezettel rendelkező Diákkaptár célja a tanulók érdeklődésének felkeltése volt a gazdasági kérdések iránt. Diákbankot is létrehoztak, a Diákkaptár azonban a háború alatt megszűnt.

A második világháború kitörése kezdetben még csak kis mértékben befolyásolta az iskolai életet. A mind militarizáltabb viszonyokat azonban a tanulók is megérezték. 1937-től kötelezővé vált a diákok légoltalmi kiképzése. Kunfalvi Rezső vezetésével síszakosztály alakult, és egészen 1943–44 teléig minden évben a Máramarosi-havasokban táboroztak, illetve a Svábhegyen is gyakoroltak. A sízés is a katonai kiképzés előkészítését szolgálta már. Új sportágként megjelent az ökölvívás is. Szintén a katonai felkészítéshez kapcsolódott a leventeképzés: ezt a háborús években kötelezővé tették. A Fáy II. korosztályos csapata megnyerte az országos levente mezei futóbajnokságot. Az 1942–43-as tanév elején az iskola átmenetileg hadikórház lett. A lépcsőkön lovak jártak, patáik nyoma még az ötvenes években is látszott. Az épület nem rendeltetésszerű használata már az ostrom előtt súlyos károkat okozott. A háború alatt többször is a Zrínyi Gimnáziumban folyt a tanítás, amelynek igazgatója ekkor Éry Emil volt, akit éppen a Fáyból helyeztek át.

1944 tavaszán az előrehozott érettségi vizsgákat már a nem sokkal korábban átadott Református Gimnázium modern óvóhelyén tartották meg. 1944 őszén alig néhány hét után az ostrom félbeszakította a tanévet, amit már csak 1945 tavaszán, teljesen más körülmények között, egy lerombolt városban folytattak, ismét a Fáy András Gimnázium mindössze 17 éves, de súlyosan megrongálódott épületében.

1945 utánSzerkesztés

1945-ben a nyolcosztályos középiskolát négyosztályos középiskola váltotta fel. A 8+4-es modell, amely a korábbitól eltérő egységes általános iskolát jelentett. Ennek tervét már a világháború idején elkészítették, de csak 1945-ben vált kötelezővé.

1956 után fennmaradt a 8+4-es osztályszerkezet, közben folyamatosan reformálták az oktatást. 1961-ben törvény született a középiskolai oktatás kiterjesztésére. 1965-ig felével nőtt ugyan a gimnáziumok száma, ám később többükből szakközépiskola vált.

Az 1961-es törvény alapján az 1950-es évek technikumai helyett a szakmát és érettségit is adó szakközépiskolákat szerveztek, 1970-ben országszerte már 161 működött belőlük.

A világháborútól 1967-igSzerkesztés

Budapest ostroma szinte a falakig lerombolta az iskolát, a szertárakból is alig maradt meg valami. Életét vesztette Rózsa Kálmán igazgatóhelyettes, és legalább egy tanuló. Mivel a tanulók negyed része kimaradt, vagy átmenetileg nem járt iskolába, nem lehet pontosan tudni, hogy közülük hányan haltak meg. A 104-es kezdőlétszám később a 400-at is meghaladta.

A súlyos károk ellenére márciustól a Fáyban újra elkezdődött a tanítás, miután az félévet a Zrínyi Gimnáziumban töltötték. A korábbi alsós gimnazistákból felső tagozatos általános iskolások lettek.

Az 5-ös lett a legjobb jegy a korábbi 1-es helyett, de 1945 után pár évig előfordult hétfokozatú értékelés is.

A cserkészmozgalommal párhuzamosan 1947 decemberében megalakult úttörőszervezet József Attila nevét vette fel. 1948-ban cserkészek már nem tevékenykedhettek, viszont újra működött a Sakk-kör, a Modellező szakosztály, sőt az újonnan alakult Dal szakosztály titkára Kaló Flórián lett.

A Fáyban 1948 szeptemberétől a délutáni órákban megindult az esti gimnáziumi oktatás, elvileg a nappalival azonos követelményekkel és óratervvel. Az eleinte fennállott 22 éves felső felvételi korhatárt később eltörölték. Az esti tagozaton kevesen tanítottak teljes állásban, főként a nappalin oktató tanárok túlórában. Az 1952-ben érettségizettek közül többen a Műegyetemen vagy a Bölcsészkaron tanulhattak tovább. A Fáyban esti tagozaton csak 1972-ig folyt képzés, Preisinger Ferenc, majd Keresztély Ernő irányításával.

Az iskola igazgatója 1950–51-ben Berend Miklós, majd 1951–1956 között Tóth Géza volt. Utóbbinak önálló festészeti kiállításai is voltak.)

SzakközépiskolakéntSzerkesztés

1959-ben, a Szovjetunióból vett minta alapján, párthatározatra indult meg a szakközépiskolai oktatás a Fáyban Helényi Ferenc igazgatása alatt, aki mintaiskolává óhajtotta tenni az intézményt. Ezért elsőként kapcsolódott be – kísérleti jelleggel – a politechnika oktatásába. Akkoriban még 6 napos volt az oktatás, így a szakképzés először 5+1-es, majd 4+2-es rendszerben indult meg. Nem minden osztály vett ebben részt, megmaradt a „sima” gimnáziumi képzés is. Az új rendszer heti egy, majd heti két nap szakmai gyakorlat bevezetését jelentette. A szakmai képzés hat területen indult meg: a lányoknak textilipari, a fiúknak szerszámlakatos, rádiós, asztalos, motorszerelő és autóvillamossági szakmákban. A szerszámlakatos szakmát tanuló diákok az érettségivel egyidejűleg szakmunkás-bizonyítványt is kaptak, a többieknek érettségi után rövidebb idő alatt volt módjuk a szakképesítés megszerzésére.

A gimnázium fokozatosan, felmenő rendszerben alakult át szakközépiskolává: 1963–1967 között gimnáziumi és szakközépiskolai osztályok működtek párhuzamosan, 1967-től már csak szakközépiskolai osztályok. A változás nem ment zökkenőmentesen, mivel a szükséges tárgyi és személyi feltételek eleinte teljesen hiányoztak, azokat menet közben kellett megteremteni. A második tanműhely létrehozása érdekében át kellett építeni az iskolai elektromos hálózatot, beszerezni többek között 18 szerszámgépet. A gimnáziumban természetesen nem volt tanműhely, ezért néhány évig a Puskás Tivadar Távközlési Technikum helyiségeiben oldották meg a gyakorlati oktatást, és a technikum szakoktatói felügyelték a Fáy diákjait is. A műszaki elméleti tárgyak oktatását eleinte a mérnöki végzettséggel rendelkező Kazy Dezső látta el.

Az iskolában műhelyt, szertárakat kellett létesíteni, és a szükséges gépeket, bemutató berendezéseket is beszerezni. A kezdeti években a Lámpagyár támogatásával oldották meg ezeket a feladatokat. Ebből a gyárból érkeztek a szakoktatók is, persze eleinte ezeknek a szakembereknek nem volt semmilyen pedagógusi végzettségük, némelyiknek érettségije sem. A legtöbben utólag szereztek szakoktatói képesítést. A műszaki tanárképzés csak a hetvenes évektől biztosított elegendő felsőfokú végzettségű pedagógust. A Fáy fizikatanárai a tantervet a kisebb óraszámban teljesíthetetlennek ítélték. Magyarból a munkaközösség a tananyagból kimaradt részeket hiányolta. A fokozatosan teljesen megszűnő tárgy a földrajz, amelyet eleinte a szűkebb anyagú és csak egy évig tanított gazdasági földrajz követett. Éneket, szabadkézi rajzot és biológiát sem tanítottak.

Az 1959–60-as tanévben az esti tagozat mellett beindult a levelező tagozat is, Radnai Antal vezetésével.

Híres tanáraiSzerkesztés

Híres tanulóiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés