Gyermekkorában műugrott és úszott. Hosszú ideig balhátvédként művelte a labdarúgást. 1932-1944 között az FC Basel kölyökcsapatában balhátvédként kezdte a labdarúgást, majd 18 éves korában bekerült az A-ligában szereplő csapatba, ahol az egyik mérkőzésen súlyos térdsérülést szenvedett. Levezetésként 1944-1948 között az FC Kleinhüningen egyesületében szerepelt. A labdarúgáshoz való ragaszkodását jól bizonyítja, hogy az edzői oklevelet is megszerezte, de a játékvezetés mellett döntött.
1948-ban vizsgázott. 1954-ben lett az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1968-ban vonult vissza. Játékvezetői pályafutása alatt több mint 823 találkozót vezetett, vagy társának partbíróként segített. Első ligás mérkőzéseinek száma: 252.
Nemzetközi játékvezetés
szerkesztés
A Svájci labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1955-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Első játékvezető (a második Sergio Gonella), aki világbajnoki- (1966) és Európa-bajnoki (1968) döntő mérkőzést vezethetett. A svájci nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával az 5. helyet foglalja el 13 találkozó szolgálatával. Európai-kupamérkőzések irányítójaként az örök ranglistán a 42. helyet foglalja el 38 találkozó vezetésével. 38 különböző minősítésű nemzetközi klubtalálkozót vezetett. Járt 20 ország 44 városában. Válogatott mérkőzéseinek száma: 24 nemzetek közötti "A", 6 nemzetek közötti "B", összesen: 30. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1968-ban búcsúzott.
1964-ben a Brazil labdarúgó-szövetség jubileumi tornájára kapott meghívást, ahol a Brazília–Argentína, valamint a Brazília–Portugália találkozókat vezette. Ugyanebben az évben a jugoszláv földrengés áldozatainak megsegítésére az UEFA egy jótékonysági mérkőzést rendezett, a Jugoszlávia–Európa válogatott (2:7) találkozót koordinálta. 1965-ben az Olasz labdarúgó-szövetség felkérésére az olasz labdarúgó bajnokság kimenetele szempontjából döntő jelentőségű FC Internazionale Milano–AC Milan mérkőzést irányította.
A világbajnoki döntőhöz vezető úton Chilébe a VII., az 1962-es labdarúgó-világbajnokságra és Angliába a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. A FIFA JB elvárásának megfelelően, ha nem vezetett mérkőzést, akkor valamelyik társának partbíróként segített. 1962-ben egy csoportmérkőzésen és az egyik negyeddöntőben volt partbíró. A negyeddöntőn első számú beosztást kapott, játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. 1966-ban a nyolcadik világbajnokság döntőjét 8. európaiként, első svájciként vezethette. Egy csoportmérkőzésen és az egyik nyolcaddöntőben kapott partbírói küldést. A nyolcaddöntőn első számú beosztást kapott.
Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 5 + 4 (partjelzés).
1962-es labdarúgó-világbajnokság
szerkesztés
Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
---|
1961. szeptember 28.
|
Parc des Princes Stadion, Párizs
|
előselejtező (2. csoport)
|
Franciaország–Finnország
|
5 : 1
|
17 013
|
1966-os labdarúgó-világbajnokság
szerkesztés
Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
---|
1964. november 4.
|
Olimpiai Stadion, Berlin
|
előselejtező (2. csoport)
|
NSZK–Svédország
|
1 : 1
|
74 000
|
1965. november 21.
|
Augusztus 23. Stadion, Bukarest
|
előselejtező (4. csoport)
|
Románia–Portugália
|
2 : 0
|
27 532
|
Hugo Meisl az Európa-kupa, majd Dr. Gerő-kupa kigondolója. Az 1920-as évektől az öt legerősebb közép-európai válogatott, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Olaszország, Svájc indult harcba érte. A magyar válogatott 1953-ban megnyerte a tornát. AZ Európa-bajnokság létrehozása után, 1960-tól megszűnt.
Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
---|
1957. október 13.
|
Práter Stadion, Bécs
|
1955-1957 selejtező
|
Ausztria–Csehszlovákia
|
2 : 2
|
55 000
|
Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Franciaországba az I., az 1960-as labdarúgó-Európa-bajnokságra és Olaszországba a III., az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. 1968-ban a 3. labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét, első svájciként vezethette.
1960-as labdarúgó-Európa-bajnokság
szerkesztés
Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
---|
1958. október 1.
|
Parc des Princes Stadion, Párizs
|
előselejtező (1. mérkőzés)
|
Franciaország–Görögország
|
7 : 1
|
37 000
|
1958. november 2.
|
Augusztus 23. Stadion, Bukarest
|
előselejtező (1. mérkőzés)
|
Románia–Törökország
|
3 : 0
|
67 000
|
1968-as labdarúgó-Európa-bajnokság
szerkesztés
Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
---|
1967. október 31.
|
Karaiskaki Stadion, Pireusz
|
előselejtező (3. csoport)
|
Görögország–Szovjetunió
|
0 : 1
|
33 588
|
Európa-bajnoki mérkőzés
szerkesztés
Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
Nézők száma
|
---|
1968. április 20.
|
San Paolo Stadion, Nápoly
|
egyik negyeddöntő
|
Olaszország–Bulgária
|
2 : 0
|
95 000
|
1968. június 8.
|
Olimpiai Stadion, Róma
|
döntő (első mérkőzés)
|
Olaszország–Jugoszlávia
|
1 : 1
|
85 000
|
Nordic Championships/Északi Kupa labdarúgó tornát Dánia kezdeményezésére az első világháború után, 1919-től a válogatott rendszeres játékhoz jutásának elősegítésére rendezték a Norvégia, Dánia, Svédország részvételével. 1929-től a Finnország is csatlakozott a résztvevőkhöz. 1983-ban befejeződött a sportverseny.
Időpont
|
Helyszín
|
Mérkőzés típusa
|
Mérkőzés
|
Eredmény
|
---|
1958. június 15..
|
Nemzeti Stadion, Oslo
|
selejtező
|
Norvégia–Finnország
|
2 : 0
|
Nemzetközi kupamérkőzések
szerkesztés
Vezetett kupadöntők száma: 3.
A 6. és a 10. játékvezető – az első, és a 2. svájci – aki BEK döntőt vezetett. A torna történetében 2014-ig rajta kívül Leo Horn, Concetto Lo Bello és Palotai Károly vezethetett kettő alkalommal döntőt. Vezetett mérkőzéseinek száma: 8.
A versenykiírás szerint egy mérkőzésen dőlt el a kupasorozat győztesének neve. A tornasorozat 12. döntőjének – az első svájci – bírója. Vásárvárosok Kupája (VVK) mérkőzéseinek száma: 16.