Kékkút

	Kékkút
	; Kékkút címere
	; Kékkút címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Veszprém
Járás	Tapolcai
Jogállás	község
Polgármester	Kardosné Csaba Gyöngyi (független)
Irányítószám	8254
Körzethívószám	87
	Népesség
Teljes népesség	72 fő (2015. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	19,02 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	3,68 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Kékkút Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 51′ 01″, k. h. 17° 33′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 51′ 01″, k. h. 17° 33′ 32″
	Kékkút Pozíció Veszprém megye térképén
	Kékkút weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kékkút témájú médiaállományokat.

Kékkút község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

FekvéseSzerkesztés

A Káli-medence a Balaton-felvidék mediterrán jellegű, méltán népszerű vidéke. A változatos formájú hegyek által körbevett központi medence tőzeges láprétjének délnyugati részén találjuk Kékkút települést.

Salföldtől ~3 kilométerre, Káptalantóti-tól ~5 kilométerre, Kővágóörstől mintegy ~4 kilométerre található. A megye legkisebb falvai közé tartozik, ma körülbelül nyolcvan lakosa van. Belterülete csak a 73 133-as számú mellékúton érhető el, amely a falu nyugati határszélén ágazik ki a 7346-os útból és Kővágóörsön ér véget, a 7314-es útba csatlakozva.

Nevének eredeteSzerkesztés

Régészeti leletek szerint erre vezetett a rómaiak Itáliából, Aquincumba vezető útja. A legenda szerint az itt feltörő savanyúvízforrás Theodóra bizánci császárné kedvenc itala volt. A Kékkút (Kőkút) elnevezés ebből ered, vagyis kővel kirakott forrásra, kútra utal. A kisközség ásványvízével vált világhírűvé, melyet az ország minden részébe és külföldre is szállítanak. Az úgynevezett földes, meszes gyógyvíz többféle betegség gyógyítására alkalmas.

TörténeteSzerkesztés

Már az avar korban éltek ezen a helyen emberek, erről tanúskodik az itt feltárt egykori temető gazdag leletállománya.

Kékkút területén a római korból származó villa, és a hozzá tartozó gazdasági épületek alapfalait is feltárták a régészek.

A honfoglalás korában Kál horka szállásterülete volt itt, akinek fia Bulcsú vezér volt.

A település legrégebbi ismert okleveles említése 1338-ból származik, akkor Kőkút formában került említésre, mint az Atyus nembeli Sal comes birtoka.

A településen áthaladó, Fülöptől a bácsi szőlőhegyig 4715 öl hosszan húzódó útját megemlíti Zala vármegye 1831-es útkönyve is.^[3]

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,1%-a magyarnak mondta magát (14,9% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,4%, református 2,7% felekezeten kívüli 5,4% (33,8% nem nyilatkozott).^[4]

NevezetességeiSzerkesztés

Kékkúton találjuk a Káli-medence legrégibb, az egész Dunántúlon egyedülállóan érdekes, 18. században épített eredetileg zsúpfedeles, szabadkéményes népi műemlék lakóházát.