Lakompak

	Lakompak (Lackenbach)
	; Lakompak címere
	; Lakompak címere
	Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Burgenland
Rang	mezőváros
Járás	Felsőpulyai járás
Alapítás éve	1222
Polgármester	Heinrich Dorner (SPÖ)
Irányítószám	7322
Körzethívószám	02619
Forgalmi rendszám	OP
	Népesség
Teljes népesség	1167 fő (2018. jan. 1.)
Népsűrűség	62 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	313 m
Terület	18,1 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 35′ 22″, k. h. 16° 27′ 46″Koordináták: é. sz. 47° 35′ 22″, k. h. 16° 27′ 46″
	Lakompak weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lakompak témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Lakompak (németül: Lackenbach, horvátul Lakimpuh) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőpulyai járásban.

Fekvése szerkesztés

Felsőpulyától 15 km-re északnyugatra fekszik.

Nevének eredete szerkesztés

Eredeti Lók neve a magyar ló főnévből származik. Lakompak neve a német "Look am Bach" magyarításával jött létre.

A régészeti leletek tanúsága szerint területén egykor kelták, rómaiak, avarok éltek, majd a 10. században magyarok érkeztek erre a vidékre. A mai település első írásos említése 1222-ben "minor Louku" azaz Kislók néven történt, a 13. században a lánzséri váruradalomhoz tartozott. Plébánosát 1410 körül említik "Plebanus in Lakenpooh" alakban.

1425-től a település Alsó- és Felsőlókból állt. A lánzséri uradalomhoz tartozott. Várkastélyát 1548 és 1552 között egy korábbi vizivár helyén Erasmus Teuffl építtette. 1612-ben Esterházy Miklós lett a lánzséri uradalom birtokosa. 1620 szeptemberében határában döntő csatát vívtak Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai a császáriakkal, a fejedelem serege itt szenvedte el első vereségét, sőt kapitányuk, Tarródy Mátyás is elesett. A győztes Esterházy Miklós nádor 1622-ben síremléket állíttatott neki, amely ma is látható. 1708-ban kuruc csapatok ütöttek rajta a falun. 1809-ben várkastélyában francia csapatokat kellett elszállásolni.

1670–71-ben Bécsből elűzött nagy számú zsidó érkezett a településre. Egyike volt annak a hét várvidéki településnek, ahol önálló zsidó közigazgatás működött. 1869-ben 770 zsidó élt itt, ami az akkori lakosság 62 százalékát tette ki. 1934-re számuk 346-ra csökkent. 1938-ban az Anschlusst követően a lakompaki zsidókat Bécsbe szállították, zsinagógájukat 1942-ben felgyújtották. A zsidó temetőben ma több mint 1700 sírkő található.

Fényes Elek szerint „Lakenbach, Laktó v. Lákompaknak is neveztetik, német falu Sopron vmegyében, Sopronhoz nyugotra 2 mfld. 517 kath., 1200 zsidó lak., synagógával. A lakosság bir 162 hold szántóföldet, 87 h. rétet; az uraság birtokát nem adta be. Földje sovány. Birja h. Eszterházy Pál, kinek itt egy vára van, melly vár a kapu feletti felirás szerint 1618-ban épült, a maig is jó karban van. A vár keritésén kivül emelkedettebb helyen áll Tarródy Mátyás kurucz vezérnek siremléke.”^[2]

A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Soproni járásához tartozott. 1940-ben a németek az Esterházy birtokon cigánytábort létesítettek itt, ahol több ezer cigányt, többségben burgenlandi romákat tartottak fogva. 1943-ban a tábor lakóit részben az Auschwitzi koncentrációs táborba, részben Birkenauba szállították, ahol elpusztították őket. A tábort 1945 márciusában szabadította fel a szovjet munkás-paraszt Vörös Hadsereg.

1968-ban felépült a főiskola épülete. 1974 és 1982 között megépült a víz és csatornahálózat, új utcák létesültek. 1991-ben az iskolaépületet bővítették és átépítették. 1997-ben címert kapott a település.

Népessége szerkesztés

1910-ben 1668, többségben német lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

Neves személyek szerkesztés

Itt született 1641-ben Esterházy Orsolya grófnő.
Itt született 1811-ben Feitel Mór író, tisztiorvos.
Itt született 1815-ben Rózsay József zsidó származású magyar orvos, gerontológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1864).
Itt született 1844-ben Bún Samu izraelita polgári és középkereskedelmi iskolai igazgató-tanár.
Itt született 1913-ban Kálmán Béla nyelvész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja.
Itt szolgált Buchner Chaim (?–1684) rabbi.
Innen származott Schey Fülöp (1798-1881) egy osztrák-magyar nemes, nagykereskedő, Kőszeg és a kőszegi szegények legnagyobb mecénása.

Nevezetességei szerkesztés

Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1962-ben épült. A főoltáron álló feszület a 18. századból származó barokk alkotás.
Esterházy-kastélya az egykori vízivár helyén 1548 és 1552 közt épült reneszánsz stílusban. A kastély a reneszánsz építészet első példája volt ezen a vidéken. A kastélyt bástyák és vizesárok esősítette. Még a 16. század folyamán Dersffy Ferenc kezdte bővíteni, az építkezéseket 1618-ban már Esterházy Miklós fejezte be. 1650 körül felújították, Esterházy Miklós nádor pompás udvart tartott itt. 1806-ban a tűzvész után a kastély északnyugati szárnyát lebontották. A kastély leglátványosabb része az árkádos kastélyudvar, főkapuja felett az Esterházy és a Dersffy-címer és egy 18. századi Mária-szobor látható. Ma kastélymúzeum működik benne. Az udvar északnyugati oldalán látható a 18. századi magtárépület, délkeleti sarkában pedig a kastélykápolna.
Tarródy-síremlék, egy faragott kőszarkofág, melyet Esterházy Miklós 1622-ben állíttatott a lakompaki csatában elesett Taródy Mátyásnak. Eredetileg a kapitány halálának helyén állt, de 1950 körül áthelyezték a Bahnstrasséra. Felirata a következő:

"Hic jacet dux bellicus sepultus

In pugna ad Lakompak occisus

Principis Bethlehem Primarius

Nomine Mathias Tarodius

Dum Nicolaus Esterazius

Ad obsidione liberatus

Fit victor, a Dampero adjutus

Anno MDCXXIII."

A Szent Antal-oszlopot a 17. században állították, a rajta álló szobor újabb keletű munka.
A kastély bejáratánál álló Mária-oszlop szintén 17. századi alkotás.
A Szentháromság-oszlop a 18. században készült.
A Szent Flórián-oszlop 18. századi munka.
Zsidó temetőjében több mint 1700 sírkő áll, köztük Arthur Schnitzler osztrák drámaíró nagyapjának Markus Mordechai Scheynek a sírköve is.