Főmenü megnyitása

Mahler Ede

magyar-osztrák orientalista, csillagász, természettudós, régész, egyiptológus, MTA tag

Mahler Ede (Eduard Mahler) (Cífer, 1857. szeptember 28.Újpest, 1945. június 29.) magyar-osztrák orientalista, csillagász, természettudós, régész, egyiptológus, az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszékének alapítója, az MTA levelező tagja. Mahler Gyula orvos testvérbátyja.

Mahler Ede
Született 1857. szeptember 28.
Cífer
Elhunyt 1945. június 29. (87 évesen)
Újpest
Állampolgársága
Foglalkozása orientalista, csillagász, természettudós, régész, egyiptológus, egyetemi oktató, akadémikus
Iskolái
Sírhely Kozma utcai izraelita temető

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Mahler Salamon (1823–1895), Cífer rabbija, és Regner Klára (1822–1897) családjában, három fiuk közül a középsőként született. Bátyja, Miksa gimnáziumi tanár, öccse, Gyula orvos lett. Mahler Ede az 1880-as években vette feleségül Friedmann Rózát (1861–1926). Három gyermekük született: Hildegarde, Lénárt és Friga.

Mahler alapfokú tanulmányairól nincsenek adatok, valószínűleg édesapja hitközségének iskolájában végezte őket. A család 1873-tól Pozsonyban élt, ahol Mahler Salamon a város neológ főrabbija lett. Mahler itt érettségizett kitűnő eredménnyel 1876-ban. Még ugyanebben az évben megkezdte felsőfokú tanulmányait a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen (mai nevén Eötvös Loránd Tudományegyetem; az intézmény Mahler életében többször is nevet változtatott) és a Bécsi Egyetemen. Matematikusnak és csillagásznak készült – diplomamunkája Az egyenes vonalú sugárrendszer általános elmélete címmel jelent meg Bécsben 1880-ban –, de bécsi tanárainak köszönhetően az egyiptológia és a sémi nyelvek iránt is érdeklődni kezdett. 1880-ban a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

Tanulmányai befejeztével egy tanára, Theodor Oppolzer csillagvizsgálójában helyezkedett el asszisztensként. Itt ismerkedett meg a csillagászati kronológiával. Számos matematikai lapban publikált, tudóstársai Gausshoz hasonlították jelentőségét. Oppolzernél annak haláláig, 1886 végéig dolgozott, de már 1885-ben kinevezték a Császári és Királyi Osztrák Fokmérő Bizottságnál asszisztensnek. Az Osztrák-Magyar Monarchia háromszögelésével és feltérképezésével foglalkozott, ezt azután sem hagyta abba, hogy 1896-ban Budapestre költözött.

Ókortörténeti munkássága 1885-től kezdődik, amikor Bécsben egy dolgozatot jelentetett meg a bibliai tíz csapás egyikének, a háromnapos sötétségnek datálásáról. Matematikai tudása segítségével élete során számos vallási, illetve történelmi jelentőségű esemény időpontját számította ki vagy tett rá kísérletet, az Exodus mellett Jézus kereszthaláláét is.

Egyiptomi nyelvet még Bécsben kezdett tanulni, tanára, Leo Reinisch az első egyiptológusprofesszor, Karl Lepsius tanítványa volt. Nyelvészeti témában is publikált, nemcsak egyiptomi nyelvvel kapcsolatban, 1904-ben például, amikor nagy divatja volt a sumér–magyar nyelvrokonság elméletének, egy magyar szó feltételezett sumér eredetét cáfolta meg.

1899-ben kezdett a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályán dolgozni, egészen 1910 végéig, egyetemi tanári kinevezéséig dolgozott itt. Több mint tíz éven át vezette Dunapentele római elődje, Intercisa feltárását. Szalkszentmárton, Szolnok, Csákberény környékén római leleteket tárt fel. Egyiptomban 1909–1910-ben járt először, elsősorban kronológiai, csillagászati jelentőségű feliratokat és ábrázolásokat vizsgált.

1898-ban lett az egyiptológia és asszírológia magántanára; kinevezése szerint szakterülete „az ókori Kelet története és kronológiája, összefüggésben az aegyptológiával és assyriológiával”. 1905-ben címzetes rendkívüli tanári címet kapott. Nyilvános rendkívüli tanárrá 1910. november 29-én nevezték ki, ezzel együtt létrejött a Keleti Népek Ókori Története tanszék, melyet Mahler 1928-ig, nyugdíjba vonulásáig vezetett. Akadémiai tagságra 1899-ben javasolták először, de több jelölés után csak 1909-ben választották be, levelező tagnak. Székfoglalóját Egyiptomi emlékek Magyarországon címmel tartotta. 1914-ben a keleti népek történetének nyilvános rendes tanára lett. Goldziher Ignác halála után Mahler a Sémi Filológiai Tanszék helyettes vezetője, 1922-től a Keleti Szeminárium vezetője is lett, emellett a Keleti Kereskedelmi Akadémián is tanított.

1911-ben Beöthy Zsolt irodalmár, akadémikus és politikus haláláig az egyetemnek adományozta 541 darabból álló egyiptomi gyűjteményét, melyet Mahler katalogizált. A gyűjteményt Beöthy 1922-ben bekövetkezett halála után örökösei felajánlották megvételre az egyetemnek, az azonban az elsőként ajánlott ár töredékét sem tudta kifizetni érte, így a gyűjtemény 1936-ban a svéd Uppsalai Egyetem tulajdonába került, ahol ezután egyiptológiai tanszéket is alapítottak.

Mahler 1923-ban alapítványt tett olyan, szegény sorsú hallgatók támogatására, akik kiemelkedő tehetséget tanúsítanak a keleti nyelvek, az ókori keleti történelem vagy egyetemes ókori történet terén; gondot fordított arra is, hogy az ösztöndíjban évente váltakozva hol keresztény, hol zsidó diák részesüljön.

Mahler 1927-ben betöltötte hetvenedik életévét, amikor is nyugdíjba kellett volna vonulnia. Az egyetemen már az előző évben megszavazták, hogy kérik szolgálati ideje meghosszabbítását, a minisztérium azonban elutasította a javaslatot. Mahler 1928-ban nyugdíjba vonult, előadásait azonban továbbra is megtartotta, egészen 1938-ig.

Már a század elejétől fogva munkálkodott azon, hogy a Magyarországon őrzött egyiptomi gyűjteményeket egy közös gyűjteménnyé vonja össze. Erre csak évtizedekkel később, már a Beöthy-gyűjtemény külföldre kerülése után került sor. Mahler tanítványai, Dobrovits Aladár és Wessetzky Vilmos közreműködésével szerveződött meg a Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteménye 1934 és 1939 között, majd nyílt meg 1939-ben.

Mahler csillagászati tevékenységét is folytatta. Az ország egyetlen csillagvizsgálója, az ógyallai a trianoni döntéssel Csehszlovákiához került. Helyette a budapesti Svábhegyen kezdték meg új csillagvizsgáló építését már a rákövetkező évben. Az intézmény építésének, működésének segítése volt a Mahler által alapított Stella Csillagászati Egyesület fő célja. Mahler a Stella évkönyveiben is publikált ókori kronológiával foglalkozó cikkeket. A gazdasági világválság okozta pénzhiány miatt a Stella 1933-ban beolvadt a Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályába, de Mahler már nem vett részt további működésében.

Az 1940-es években már idős és beteg Mahler visszavonult a tudományos tevékenységtől. Bár tudományos jelentősége miatt mentesült az elhurcolástól, később rejtőzködnie kellett, tanártársai, majd piarista szerzetesek bújtatták. Széchenyi utcai háza Budapest bombázásának utolsó napján kapott bombatalálatot, leégésével megsemmisült Mahler minden vagyona, könyvtára, kéziratai és gyűjteménye, kivéve amit már korábban átadott az Akadémiának. Mahler életének 88. évében Újpesten hunyt el (a város későbbi Budapesthez csatolása miatt sok helyen Budapest szerepel halálozási helyeként). 1945. július 3-án vagy 4-én helyezték örök nyugalomra felesége mellé a Kozma utcai neológ zsidó temetőbe, ahová később 1959-ben elhunyt fiukat is temették. Sírjánál Kornis Gyula filozófus, az MTA elnöke, illetve Lukinich Imre, az egyetem egykori dékánja, az Országos Levéltár és az Országos Széchényi Könyvtár volt igazgatója mondott gyászbeszédet.

EmlékezeteSzerkesztés

  • Sokáig a nevét viselte a Szépművészeti Múzeumban az egyiptomi gyűjteménynek otthont adó Mahler Ede terem.
  • Nevét viseli az 1984-ben alakult Mahler Ede Művészettörténeti Kör. A foglalkozásaiknak helyszínt nyújtó terem a 2007-ben megszüntetett Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskolában szintén a nevét viselte.

MűveiSzerkesztés

 
Ókori Egyiptom (1909)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés