Lantfarkú mézkalauz

madárfaj
(Melichneutes robustus szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. november 9.

A lantfarkú mézkalauz (Melichneutes robustus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a mézkalauzfélék (Indicatoridae) családjába tartozó Melichneutes madárnem egyetlen faja.[1][2][3]

Lantfarkú mézkalauz
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Picides
Család: Mézkalauzfélék (Indicatoridae)
Nem: Melichneutes
Reichenow, 1910
Faj: M. robustus
Tudományos név
Melichneutes robustus
(Bates, 1909)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lantfarkú mézkalauz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lantfarkú mézkalauz témájú kategóriát.

Rendszerezése

szerkesztés

A fajt George Latimer Bates amerikai ornitológus írta le 1909-ben, a Melignomon nembe Melignomon robustus néven.[4]

Előfordulása

szerkesztés

Afrika nyugati és középső területein honos. Angola, Egyenlítői-Guinea, Elefántcsontpart, Gabon, Ghána, Guinea, Kamerun, Kongói Demokratikus Köztársaság, Kongói Köztársaság, Közép-afrikai Köztársaság, Libéria, Nigéria, Sierra Leone és Uganda területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[5]

Megjelenése

szerkesztés

Átlagos testhossza 18 centiméter.[6] Tollazata zöldes, szárnyain sárga mintázattal. A nevét a farktollainak széttárt végeiről kapta.

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  3. F. Gill, M. Wright D. & Donsker (2013) - IOC World Bird Names (version 3.3)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)

További információk

szerkesztés