Főmenü megnyitása

Melis György

magyar operaénekes (bariton)

Melis György (Szarvas, 1923. július 2.Budapest, 2009. november 27.) Kossuth- és háromszoros Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (bariton), érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

Melis György
Melis György fortepan 146533.jpg
Életrajzi adatok
Született 1923. július 2.
Szarvas
Elhunyt 2009. november 27. (86 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (–1951)
Pályafutás
Műfajok opera
Hangszer ének
Hang bariton
Díjak
Tevékenység operaénekes
A Wikimédia Commons tartalmaz Melis György témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

PályájaSzerkesztés

 
Figaro szerepében Domahidy Lászlóval

Békés megyei szlovák paraszti családból származott (szülei: Melis Mihály és Szrnka Judit), hetedik gyermekként, csak ötéves korában tanult meg magyarul. A lelkésze fedezte fel és az evangélikus gyülekezet patronálta. A szarvasi evangélikus gimnázium után, 1943-ban került Budapestre. Először a Műegyetemre járt, majd 1945 és 1951 között a Zeneakadémián tanult. A Magyar Állami Operaházba Tóth Aladár hívta próbaéneklésre, amelynek sikere után ösztöndíjas lett. 1949-ben mutatkozott be, Bizet Carmen című operájában (Morales szerepében), majd a Don Pasqualéban Malatesta doktort énekelte. Még abban az évben magánénekes lett. Wagner műveinek kivételével az operairodalom szinte minden jelentős baritonszerepét (közel 70-et) elénekelte. Énektudása mellett színészi tevékenysége is elismert. Szlovák anyanyelve ellenére, egyetlen énekesként a Kazinczy-díjat is átvehette. 1988-ban alapította saját díját: a Melis György-emlékplakettet évente adják a legszebb, legtisztább magyar kiejtésű énekesnek. Két évtized alatt csaknem húsz művész vette át az elismerést. 1989 óta az Operaház örökös tagja. 1991 decemberében ünnepelték kétezredik operai fellépését, a Così fan tuttéban. Szerte Európában és a tengerentúlon is (Egyesült Államok, Mexikó) nagy sikerrel vendégszerepelt, legnagyobb külföldi sikereit Mozart Don Giovannijával aratta.

A Milánói ScalábanMarton Évával – énekelte a Kékszakállú herceg várát.

EmlékezeteSzerkesztés

Főbb szerepeiSzerkesztés

FilmjeiSzerkesztés

  • Erkel (1952)
  • „C'est la guerre” (1964, tv-film)
  • A denevér (1965, tv-film)
  • A csengő (1966, tv-film)
  • Don Giovanni (1966, színházi közvetítés a Komische Operből, NDK)
  • Nem várok holnapig... (1967)
  • A kékszakállú herceg vára (1970, tv-film)
  • Gianni Schicchi (1975, tv-film)
  • Barrabás (1977, tv-film)
  • A sevillai borbély (1977, tv-film)
  • Otelló (1978, tv-film)
  • Bajazzók (1979, tv-film)
  • Névtelen hősök (1982, tv-film)
  • Székelyfonó (1982, tv-film)
  • Az élet muzsikája – Kálmán Imre (1984)
  • Hoffmann meséi (1984, tv-film)
  • Hány az óra, Vekker úr? (1985)
  • Banánhéjkeringő (1987)
  • Három a kislány (1988, tv-film)
  • Szomszédok, 82–84. rész (1990, tv-sorozat)
  • Esküdtszéki tárgyalás (1991, tv-film)
  • Balekok és banditák (1997)

Számos mozi- és tv-filmben kölcsönözte a hangját színészeknek.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

 
Emlékműve Szarvason

Kép és hangSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés