Főmenü megnyitása

Piros (szerbül Руменка / Rumenka, németül Piross) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Újvidék községben.

Piros (Руменка / Rumenka)
A református templom
A református templom
Piros címere
Piros címere
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bácskai
KözségÚjvidék
Rang falu
Irányítószám 21201
Körzethívószám +381 21
Népesség
Teljes népesség5729 fő (2002)[1] +/-
Népsűrűség187 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság88 m
Terület30,7 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Piros (Szerbia)
Piros
Piros
Pozíció Szerbia térképén
é. sz. 45° 17′ 35″, k. h. 19° 44′ 38″Koordináták: é. sz. 45° 17′ 35″, k. h. 19° 44′ 38″
Piros weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Piros témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Újvidék északnyugati szomszédjában, a város és Petrőc közt fekszik.

TörténeteSzerkesztés

Piros Árpád-kori település. Nevét 1237-ben említette először oklevél Pyros néven.

A bodrogi vár Bács megye területére eső faluja volt. 1237-ben IV. Béla király a falut a bélakúti apátságnak adta, mivel a bodrogi vártól távol esett. Ekkor leírták szolgáltatásaikat is, mely szerint minden háznép évenként 8 akó tiszta gabonát (minden akó 5 szerémi köblöt tartalmaz), 1 tyúkot, 1 tálat és 2 dénárt volt köteles fizetni, melyeket tartoztak az apátság házába vinni, de a Dunán nem kell átkelniük.

1267-ben még az apátság birtokaként említették. Ekkor Harsány és Kér szomszédja volt.

1910-ben 2208 lakosából 960 magyar, 52 szlovák, 1136 szerb volt. Ebből 893 református, 93 evangélikus, 1155 görögkeleti ortodox volt.

1918-ig a Magyar Királysághoz, Bács-Bodrog vármegye Újvidéki járásához tartozott. Ettől az évtől kezdve a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság majd 1929-től Jugoszlávia része lett. 1941-1944- között ismét Magyarországhoz tartozott. 2003-tól 2006. májusáig Szerbia és Montenegró, azóta pedig Szerbia része. Mezőgazdasági jellegű település.

Határa 1909-ben 5166 kataszteri hold volt. Legnagyobb birtokosa a gr. Chotek család volt, akinek az uradalma 632 kh.-t tett ki. A településen 1948-1952. között termelőszövetkezet tevékenykedett. 1952-ben kendergyár épült, és bővítették a gőzmalmot. A 20. század elején alapították hitelszövetkezetét.

Az első világháború végéig református elemi iskola működött a faluban. 1980-ig a felső tagozatban magyarul is tanítottak, de azóta csak az alsó tagozatban. A második világháború idején a Délvidéki Magyar Közművelési Szövetségnek fiókintézménye volt a településen.

NépességSzerkesztés

Demográfiai változásokSzerkesztés

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002
1951 2028 2546 2906 3629 4361 5729[2]

Etnikai összetételSzerkesztés

Nemzetiség Szám %
Szerbek 4302 75,09
Magyarok 747 13,03
Jugoszlávok 139 2,42
Horvátok 111 1,93
Szlovákok 67 1,16
Montenegróiak 44 0,76
Ruszinok 40 0,69
Ukránok 32 0,55
Muzulmánok 16 0,27
Németek 10 0,17
Románok 7 0,12
Cigányok 7 0,12
Macedónok 7 0,12
Szlovének 3 0,05
Albánok 3 0,03
Bolgárok 1 0,01
Egyéb/Ismeretlen[3]

LátnivalókSzerkesztés

  • Ortodox temploma - 1704-ben épült
  • Református temploma - 1844-ben épült

KéptárSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés