Dolomitok

A Dolomitok (olaszul Dolomiti, németül Dolomiten, friuliul Dolomitis) az Alpok egyik hegycsoportja. Észak-Olaszországban terül el, legnagyobb része a Veneto régióban található Belluno megye területén, továbbá Trentino-Alto Adige autonóm régió Bolzano (Bozen) és Trento (Trident) megyéjében és Friuli-Venezia Giulia autonóm régió Udine és Pordenone megyéjében. Hagyományos határai nyugaton az Adige (Etsch), keleten pedig a Piave folyó völgye. Északon a Puster-völgy választja el az olasz-osztrák határt átszelő Tauerntől, délen a Sugana-völgy (Valsugana) választja el a Lombard–Venetói-síkság felé átmenetet képező Elő-Alpoktól. A Dolomitok hegycsoportja azonban túlnyúlik ezeken hagyományos határokon, kelet felé a Piave folyón túl terül el a Dolomiti d’Oltrepiave (Piavén-túli Dolomitok), nyugat felé pedig az Adige völgyén túl terülnek el a Nyugati-Dolomitok, más nevén a Brenta-csoport vagy Brentai-Dolomitok. Trento autonóm megye és a Veneto régióhoz tartozó Vicenza megye területén fekszik a Piccole Dolomiti (Kis-Dolomitok) hegycsoport. A Dolomitok vidéke 2009 óta része az UNESCO világörökségének.

Dolomitok
Kilátás a Pordoi-hágóból
Magasság	3343 m
Hely	Olaszország
Hegység	Alpok
Legmagasabb pont	Marmolada (3343 m)
Típus	gyűrthegység
Terület	15 942 km2
Hosszúság	150 km
Szélesség	191 km
Kor	triász
Elhelyezkedése
Dolomitok Pozíció az Alpok térképén
é. sz. 46° 23′, k. h. 11° 51′46.383333333333, 11.85
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolomitok témájú médiaállományokat.

Nevének eredete

A Dolomitok a nevét a francia geológus, Déodat Gratet de Dolomieu-ról kapta, aki az 1700-as évek végén vizsgálta az Déli-Mészkőalpok ezen részén található kőzetek anyagát, és megállapította, hogy kis mértékben magnéziumot is tartalmaznak. Felfedezésének emlékére ezt a mészkőfajtát, a dolomitot és az Alpok ezen szegletét azóta így nevezik.

Geológiai jellegzetességei

A mai Dolomitok helyén egykoron tenger volt, a hajdani sekély tengerben található korallzátonyok voltak a mai hegyek ősei. Az Alpok többi részével együtt körülbelül 65 millió éve (a triászban) kerültek a szárazföldre. A kiemelkedett Dolomitok vidéke eredetileg hatalmas fennsík lehetett, erre vall a csúcsainak megközelítően azonos, 3000 m körüli magassága is, amelybe a jégkorszakok során keletkezett gleccserek, majd a folyók mély völgyeket hasítottak. A hőmérséklet, a jég és a szél környezetformáló tevékenységének eredményeként alakult ki a hegység mai formája. Az erodálódott mészkőszikláknak a lábait általában hatalmas törmelékkúpok borítják.

A völgyekben gyors sodrású hegyi patakok folynak, helyenként kiszélesedve tavakat alakítva ki. A különleges szirtalakulatok, fűrészfogak, gigászi pillérek, groteszk alakokat formáló sziklák, mély szakadékok változatos képe mellett a Dolomitok egyik fő varázsa a színek játéka, köszönhetően a kőzetanyag magnézium-tartalmának, amely a különböző fényhatásokra különbözőképpen válaszol, így a hegység hol vöröses-barna, hol fehéres-szürke, hol kékes-lila színben tündököl. Napkeltekor és napnyugtakor élénk rózsaszínbe vagy bíboros lilába burkolóznak a hegycsúcsok. Ez a jelenség az Alpenglühen (olaszul enrosadira), a sziklacsúcsok izzása.

Felosztása

A Keleti-Alpok felosztása. A 31-es szám a Dolomitokat jelöli

Tofana-csoport

Sella-csoport

Vajolettürme

Langkofel

Pordoi-hágó

Grödeni-hágó

Marmolada

Via ferrata

A Sorapis-csoport

A Monte Cadini

A Sorapis- és Marmarole-csoport

A Marmarole-csoport

Monte Schiara

Monte Civetta

A SOIUSA rendszer geológiai szempontokat figyelembe véve öt alegységbe és tizenhárom nagycsoportra osztja a Dolomitokat. Nem sorolja viszont ide a Brentai Dolomitokat, viszont felvesz nem a Dolomitokhoz tartozó hegycsoportokat is (Lagorai, Cima d’Asta)

• Dolomiti di Sesto, di Braies e d’Ampezzo – Sestói-, Braiesi- és Ampezzói-Dolomitok
  • Dolomiti di Sesto – Sexteni / Sestói-Dolomitok (Sextener Dolomiten)
  • Dolomiti di Braies – Pragsi / Braiesi-Dolomitok (Pragser Dolomiten)
  • Dolomiti Orientali di Badia – Badiai Keleti-Dolomitok
  • Dolomiti Ampezzane – Ampezzói-Dolomitok
  • Dolomiti Cadorine – Cadorei-Dolomitok
• Dolomiti di Zoldo – Zoldói-Dolomitok
  • Dolomiti Settentrionali di Zoldo – Zoldói-Dolomitok északi vonulata
  • Dolomiti Meridionali di Zoldo – Zoldói-Dolomitok déli vonulata
• Dolomiti di Gardena e di Fassa – Gardenai- és Fassai-Dolomitok
  • Dolomiti di Gardena – Grödeni / Gardenai-Dolomitok
  • Dolomiti di Fassa – Fassai-Dolomitok
• Dolomiti di Feltre e delle Pale di San Martino – Feltrei- és Pale di San Martinó-i Dolomitok
  • Gruppo Pale di San Martino–Feruc – Pale di San Martino–Feruc csoport
  • Gruppo Pizzocco–Cimonega–Vette – Pizzocco–Cimonega–Vette-csoport
• Dolomiti di Fiemme – Fiemmei-Dolomitok
  • Monti della Val d'Ega – Val d’Ega-hegység
  • Catena del Lagorai e Cima d’Asta – Lagorai-vonulat és az Asta-csúcs

A SOIUSA rendszer az alábbi dolomitos hegységeket, hegycsoportokat nem sorolja a Dolomitokhoz:

• Gruppi oltre il Piave – a Piavén túli csoportok
  • Dolomiti di Comelico–Dolomiti Carniche – Comelicói- és Karni-Dolomitok
  • Dolomiti Friulane – Friuli-Dolomitok
  • Dolomiti di Lienz – Lienzi-Dolomitok
• Gruppi oltre l’Adige – az Etsch (Adige) folyón túli csoportok
  • Dolomiti di Brenta – Brentai-Dolomitok
• Altre – Egyéb hegycsoportok
  • Piccole Dolomiti – Kis-Dolomitok

A Dolomitok hagyományos felosztása a SOIUSA-rendszer elfogadása, azaz 2005 előtt:

• Marmolada
• Latemar
• Catinaccio (Rosengarten)
• Gruppo del Sella (Sella-csoport)
• Sassolungo (Langkofel)
• Pale di San Martino
• Gruppo delle Odle–Gruppo del Puez (Odle- és Puez-csoport)
• Sciliar (Schlern)
• Dolomiti di Fanes–Braies (Fanes–Sennes–Prags)
• Dolomiti di Sesto (Sextener Dolomiten, Sexteni-Dolomitok)
• Cristallo
• Cadini di Misurina
• Tofanák (Tofane)
• Gruppo delle Marmarole (Marmarola-csoport)
• Col di Lana
• Sorapiss
• Antelao
• Gruppo della Croda da Lago (Croda da Lago-csoport)
• Nuvolau
• Monte Civetta
• Monte Pelmo
• Bosconero
• Vette Feltrine
• Gruppo dello Schiara (Schiara-csoport)

Legmagasabb csúcsok

Név	magasság	Név	magasság
Punta Penia (Marmolada)	3344	Pale di San Martino	2996
Antelao	3264	Rosengartenspitze / Catinaccio	2981
Tofana di Mezzo	3241	Marmarole	2961
Punta Sorapis	3229	Cima di Fradusta	2941
Civetta	3220	Monte Agner	2872
Gran Vernel (Marmolada)	3210	Fermedaturm	2867
Monte Cristallo	3221	Cima d'Asta	2848
Cima di Vezzana	3192	Cima di Canali	2846
Cimon della Pala	3184	Croda Grande	2839
Langkofel / Sassolungo	3181	Vajoletturm / Torri del Vajolet	2821
Monte Pelmo	3169	Sass Maor	2816
Dreischusterspitze	3162	Cima di Ball	2783
Boespitze / Piz Boè	3152	Cima della Madonna (Sass Maor)	2751
Croda Rossa (Hohe Gaisl)	3148	Rosetta	2741
Piz Popena	3143	Croda da Lago	2716
Elferkofel	3115	Középső-Grasleitenspitze	2705
Grohmannspitze (Langkofel)	3111	Schlern	2562
Zwölferkofel	3091	Sasso di Mur	2554
Geislerspitzen (Sass Rigais)	3027	Cima delle Dodici	2338
Drei Zinnen (Tre Cime di Lavaredo)	3003	Monte Pavione	2336
Kesselkogel	3001	Cima di Posta	2235
Fünffingerspitze	2997	Monte Pasubio	2232

Hágók

Név	Magasság (m)
Ombretta-hágó (Campitello – Caprile), gyalogos	2738
Langkofeljoch (Gröden – Campitello), gyalogos	2683
Tschagerjoch (Karer-tó (Karersee) – Vajolet-szoros), gyalogos	2644
Grasleiten-hágó (Vajolet-szoros – Grasleiten-szoros), gyalogos	2597
Pravitale-hágó (Rosetta-plató – Pravitale-szoros), gyalogos	2580
Comelle-hágó , gyalogos	2579
Rosetta-hágó (San Martino di Castrozza – Rosetta-plató, gyalogos	2573
Vajolet-hágó (Tiers – Vajolet-szoros), gyalogos	2549
Canali-hágó (Fiera di Primiero – Agordo), gyalogos	2497
Tierseralpljoch (Campitello – Tiers), gyalogos	2455
Ball-hágó (San Martino di Castrozza – Pravitale-szoros), gyalogos	2450
Forcella di Giralba (Sexten – Auronzo), gyalogos	2436
Col dei Bos (Falzarego-hágó – Travernanzes-szoros), gyalogos	2313
Forcella Grande (San Vito – Auronzo), gyalogos	2262
Pordoi-hágó (Arabba – Fassa-völgy), autóút (SR 48)	2250
Sella-hágó (Sella-hágó, Grödeni-völgy (Val Gardena) – Fassa-völgy), autóút	2244
Giau-hágó (Cortina – Val Fiorentina), autóút	2236
Tre Sassi-hágó (Cortina – St Cassian), gyalogos	2199
Valparola-hágó (Cortina – St Cassian), autóút	2168
Mahlknechtjoch (Felső-Duron-szoros – Seiser-Alp), gyalogos	2168
Grödeni-hágó (Val Gardena – Colfuschg/Colfosco), autóút	2121
Falzarego-hágó (Caprile – Cortina), autóút (SR 48)	2117
Fedaia-hágó (Val di Fassa – Caprile)	2046
Valles-hágó (Paneveggio – Falcade), autóút	2032
Würz-hágó (Eisacktal – Val Badia), autóút	2003
Rolle-hágó (Predazzo – San Martino di Castrozza – Fiera di Primiero	1984
Forcella Forada (Caprile – San Vito)	1975
San Pellegrino-hágó (Moena – Cencenighe Agordino), autóút	1910
Campolongo-hágó (Corvara in Badia – Arabba), autóút	1875
Forcella d’Alleghe (Alleghe – Zoldo-szoros), gyalogos	1820
Tre Croci-hágó (Cortina – Auronzo), autóút (SR 48)	1808
Karer-hágó (Welschnofen (Nova Levante) – Vigo di Fassa), autóút	1753
Kreuzberg-hágó / Monte Croce di Comelico (Innichen – Sexten - Piave völgye és Belluno), autóút	1638
Ampezzo-hágó (Toblach – Cortina – Belluno), ösvény	1544
Cereda-hágó (Fiera di Primiero – Agordo), autóút	1372
Toblach-nyereg (Bruneck – Lienz), vasút	1209

Panorámakép a Marmolada-csúcs nyugati gerincéről

Élővilág

A kiterjedt platókat havasi legelők borítják. A délebbre fekvő völgyekben gesztenyések, mandula- és olajfák, szőlők és gyümölcsösök, cédrusok és agavék flórája virul. A magasabban fekvő vidékeken tűlevelűek élnek (vörösfenyő, közönséges jegenyefenyő, erdeifenyő).

A Dolomitok területén több természetvédelmi terület létezik:

• Bellunói Dolomitok Nemzeti Park
• Ampezzói Dolomitok Természetvédelmi Park
• Fanes - Sennes e Braies Természetvédelmi Park
• Paneveggio - Pale di San Martino Természetvédelmi Park
• Sciliari Természetvédelmi Park
• Sestói Dolomitok Természetvédelmi Park
• Puez Odle Természetvédelmi Park
• Adamello-Brenta Regionális Természetvédelmi Park
• Friuli-Dolomitok Természetvédelmi Park

Néprajz

Dolomitok
Világörökség
Dolomitok
Adatok
Ország	Olaszország
Típus	Természeti helyszín
Kritériumok	VII, VIII
Felvétel éve	2009
Elhelyezkedése
Dolomitok Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 46° 36′ 47″, k. h. 12° 09′ 47″46.613056, 12.163056
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolomitok témájú médiaállományokat.

Néprajzilag is különleges vidék. Az ősi hegylakók, a svájci (graubündeni) rétoromán törzsekkel rokon ladinok élnek itt, akik a régi latin nyelv egy egyedi változatát beszélik, amely sokban eltér az olasz nyelvtől. A mai Trentino-Alto Adige régió területe 1919-ben került az Osztrák Császárságtól az Olasz Királysághoz. Dél-Tirol, a mai Bozen megye (Dél-Tirol) területén, így pl. az Etsch (Adige) völgyében, a Puster-völgyben, Bozen (Bolzano) és Meran (Merano) környékén, le egészen a Salurni-szorosig németajkú lakosság él, amely ma is tirolinak vallja magát. A két világháború között a római kormány betelepítéseket és erőszakos olaszosítást hajtott végre az újonnan szerzett területeken. A második világháború után, az 1946-ban Párizsban megkötött kétoldalú osztrák–olasz megállapodás, az ún. „Gruber–De Gasperi-egyezmény” alapján e régió (Trentino-Alto Adige) széles körű autonómiát nyert, bár ennek mértékével a német nacionalista elemek sokáig elégedetlenek voltak, Ausztriához való visszacsatolásuk mellett tüntettek. Az 1950-es években terrorakciókra is sor került. Az Európai Gazdasági Közösség létrejötte (1958) valamelyest enyhített a helyzeten. 1964-ben Bruno Kreisky az ENSZ elé vitte a kérdést, 1969-ben, majd 1971-ben a két ország megállapodott a Dél-Tirol-csomag (Südtirolpaket) elfogadásáról. A németajkúak jogait Ausztria, mint védőhatalom (Schutzmacht) garantálja, a két ország kormánya azóta is többször tárgyalt helyzetükről. Ausztria csatlakozása az Európai Unióhoz (1995) megoldani látszik a dél-tiroli kérdést. A helyi önkormányzatokban paritásos alapon kapnak helyet a német (tiroli) és olasz képviselők. A közigazgatás hivatalosan kétnyelvű, a ladin völgyekben a helységnevek három nyelven vannak feltüntetve. A helyi politikának azonban a 21. században is küzdenie kell a római kormány meg-megújuló központosító törekvéseivel szemben. Kielégítő megoldást találni azért is bonyolult, mert a nemzetiségi válaszvonal nem a természetes határként adódó hegygerinceken húzódik, a nyelvi területek erősen egymásba nyúlnak.

Történelem

A vidék történelmét az határozta meg, hogy a Brenner-hágón, az Adige és Isarco (Issar) völgyén át bonyolódik le ősidők óta az Észak- és Dél-Európa közötti forgalom zöme. Ennek köszönhetik fejlődésüket Bolzano, Trento és a völgyek kisebb városai. A középkorban Trento (Trident) és Bressanone (Brixen) püspökei gyakoroltak fejedelmi hűbérhatalmat a Dolomitok keleti, illetve déli határáig, ahol Velence területe kezdődött. Az Adige felső völgye a tiroli grófok hűbére volt, akik a Merano (Meran) melletti Tirol várában székeltek. (Merano város nevét sokszor tévesen kapcsolatba hozzák Merániával, ami a történelmi Magyarország egy – nagyjából a mai Dalmáciát felölelő – tartománya, Gertrúd magyar királyné családja, a Bánk bán c. magyar nemzeti drámában, ill. operában is szereplő merániak névleges címbirtoka.) A férfiág kihaltával, a 14. században, a Habsburgok örökölték Tirolt. Trento az ellenreformációt megindító, itt tartott tridenti zsinat (1545-1563) miatt került a világtörténelembe. Napóleon hatalmi törekvései Tirolban találták először szemben magukat a népfelkeléssel. A turistáknak annyi örömet okozó pompás hegyi utak, amelyek a Dolomitokat megnyitották az idegenforgalom előtt, az első világháború évekig tartó borzalmas állóharcai (Piave-front) során épültek ki, a csapatok utánpótlása érdekében. Ennek az időszaknak maradványai az utast lépten-nyomon megrendítő nagy katonatemetők és a szédítő meredélyeken kiépített bonyolult katonai állásrendszerek.

Turizmus

A turistaforgalom két időszakban éri el a tetőfokát. A téli sportidény decemberben kezdődik és március végén zárul. A fennsíkok, havasi rétek széles, hullámos lejtőikkel eszményi síterepek, ezért a Dolomitok a téli sportok egyik központja. A pályákat és sílifteket üzemeltető társaságok a Dolomiti Superski elnevezésű regionális szövetség keretében működnek, egységes bérletrendszerrel. A júliustól szeptember 15-ig tartó nyári szezon még ennél is keresettebb, ilyenkor a legnehezebb szállást kapni. Ezekben a hónapokban a sziklamászók lepik el a Dolomitokat, mert a meredek szirtek, hegyormok a legváltozatosabb túrákra nyújtanak lehetőséget. Sok orom függőlegesen meredek fala alig mászható meg, vagy a felhatolás nyaktörően veszélyes. Vannak viszont vad sziklabércek, melyek más oldalukról a jó turistautak révén elég könnyen megközelíthetők, illetve – hála a via ferrata (németül Klettersteig) elnevezésű, létrákkal, lépcsőkkel, hidakkal, kapaszkodó kábelekkel kiépített utaknak – néhol még a járatlanabbak számára is vezető segítsége nélkül megmászhatók.

Források

• Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5

További információk

• Dolomitok lap.hu – Linkgyűjtemény
• Túraleírások
• Dolomitok fényképes információk
• Időjáráskövető (olaszul)
• Bellunói Dolomitok Nemzeti Park honlapja (olaszul)