Konurbáció

A konurbáció több település által alkotott olyan városi terület, ahol a lakosszám növekedése és a beépített területek ebből fakadó bővülése miatt a települések fizikai határai elmosódnak, és összefüggő beépített területet alkotnak.

A konurbáció lehet egy központú, de gyakran két vagy több centrumtelepüléssel rendelkezik. A konurbáció legismertebb példája a Ruhr-vidék, ahol több mint 5 millió ember él közel 30 településen, melyből 15-nek a lakosszáma eléri a 100 000 főt.

Mára az urbanizációs folyamatok korai szakaszával ellentétben a konurbációnak egy új, a kereskedelem által generált változata alakult ki. Ezekben az esetekben az egyes települések lakóterületei gyakran nem kapcsolódnak, ám a városszéli bevásárlóközpontok, illetve egyéb szolgáltató létesítményeknek köszönhetően a beépített terület egy nagy egészet alkot. Hasonló jelenségek figyelhetők meg a magyar nagyvárosok környezetében és bizonyos iparvidékeken is.

Ismertebb konurbációk szerkesztés

Magyarországi példák konurbációra szerkesztés

A Balaton déli partja (60 251 fő)
Esztergom, Dorog, Tokodaltáró, Tokod és Tát (56 018 fő)
Kazincbarcika, Berente és Sajószentpéter (43 258 fő)
Hajdúhadház és Téglás (19 274 fő)
Nyergesújfalu és Lábatlan (12 775 fő)
Gödöllő, Szada, Veresegyház, Erdőkertes, Őrbottyán, Vácrátót (73 500 fő)
Aszód, Iklad, Domony, Bag, Hévízgyörk, Galgahévíz, Tura (27 300 fő)
Kismaros és Verőce (mikrokonurbáció)
Bükkszenterzsébet, Tarnalelesz és Szentdomonkos (mikrokonurbáció)

Konurbáció

Ismertebb konurbációk szerkesztés

Magyarországi példák konurbációra szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés