Galgahévíz

magyar település

Galgahévíz község Pest megyében, az Aszódi járásban.

Galgahévíz
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Galgahévíz címere
Galgahévíz címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
MegyePest
JárásAszódi
Jogállás község
Polgármester Vanó András (független)[1]
Irányítószám 2193
Körzethívószám 28
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség2533 fő (2018. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség79,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület31,18 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Galgahévíz (Magyarország)
Galgahévíz
Galgahévíz
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 37′ 21″, k. h. 19° 33′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 21″, k. h. 19° 33′ 05″
Galgahévíz (Pest megye)
Galgahévíz
Galgahévíz
Pozíció Pest megye térképén
Galgahévíz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Galgahévíz témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

A Galga patak jobb partján, a Gödöllői-dombság keleti nyúlványán a Hatvani-síkság nyugati peremén terül el. A község Pest megyében, Aszód várostól déli irányban fekszik Hévízgyörk község és Tura város között. Közúton megközelíthető az M3 jelű autópályáról a bagi elágazásnál déli irányban letérve, vagy a 3. számú főközlekedési útról az Aszód közelében leágazó úton át. A község külterületén húzódik a Budapest–Hatvan-vasútvonal, amelyen megállóhely üzemel a község nevével.

TörténeteSzerkesztés

A község területén jelentős régészeti lelőhelyeket tártak fel. A Monostori-dűlőben az újkőkori dunántúli vonaldíszes kultúra kerámiatöredékeit, rézkori temető nyomait, bronzkori település maradványait, urnatemetőt és szarmata halomsírokat találtak.

A honfoglalást követően az Ákos nemzetség telepedett meg a területen, aminek nyomait egy földvár és egy monostor maradványai őrzik. Első írásos emléke 1214-ből származik, amikor Hewyz néven említették. Nevét a község alatt fakadó meleg vízről kapta, Heővíz majd Hévíz lett. A melegvíz-forrása később teljesen elapadt. 1425 előtt az Ákos nemzetségből leszármazott Prodavizi Ördög Miklós birtokához tartozott több környékbeli településsel együtt. 1530 táján Tahy Ferenc tulajdonába került.

1559-ben a török hódoltság része és 21 porta után fizettek adót. 1690-ben jelentős népessége volt. A római katolikus egyház 1697-ben újra létezett a község területén, az első anyakönyvet 1710-ben kezdték vezetni. 1863-ig az Esterházy család birtoka volt. Ekkor határrendezés során a földbirtok, amelyen a község feküdt, báró Schossberger Viktor és Hevessy Lajosné tulajdonába került. A Galga pata szabályozását 1840 körül végezték el.

1910-ben a községben 356 házat és 1945 lakost írtak össze.

KözéleteSzerkesztés

PolgármestereiSzerkesztés

  • 1990–1994:
  • 1994–1998: Dr. Basa Antal (független)[3]
  • 1998–2002:
  • 2002–2006:
  • 2006–2010:
  • 2010–2014: Vanó András (független)[4]
  • 2014–2019: Vanó András (független)Forráshivatkozás-hiba: Egy <ref> címke lezáró </ref> része hiányzik

Szent András remete emlékműveSzerkesztés

Korábbi ásatások során a régészek egy középkori földvár és egy középkori falu magjának nyomaira bukkantak E helyen valamikor templom és kolostor állt, és Bencés remeték éltek. A Millennium évében, 2000-ben készíttette Szent András remete szobrát Galgahévíz Község Önkormányzata. A fából készült szobrot Galgahévíz legszebb természeti környezetében, a Szentandrás parton helyezte el. A millenniumi emlékmű egy 6,70 m fából készült feszületből és 3,5 méteres, egy fából faragott remete szoborból áll. Az emlékmű Szilágyi Dezső, galgahévízi születésű fafaragó munkája. Dr. Semjén Zsolt h. államtitkár avatta fel a millenniumi faluünnep alkalmából. Azóta hagyománnyá vált, hogy minden faluünnep az emlékműnél kezdődik egy szabadtéri szentmisével.

Galgahévízi Kegyeleti ParkSzerkesztés

3105-ös út melletti temető első emlékei 1792-ből valók. A nyolcvanas évek végén az új temető megnyitása óta a falu lakossága nem temetkezett ide, funkcióját vesztette, s 1995-ben a Faluszépítő Egyesület és a község vezetése ezt az igen elhanyagolt temetőt mintegy 100x100 méteres kegyeleti parkká alakította ki. A park három fő részből áll, melyeket az 1892-ben készült Nepomuki Szt. János szobor, a Szentháromság szobor, és egy szép régi feszület A három részre osztott parkban sétáló utak vannak. A Kegyeleti Parkot szegélyező új platánsort és a sok zöld növényt az önkormányzat gondozza.

Bika tóSzerkesztés

A Galga-mente egyik legszebb horgásztava, kellemes pihenőhely. Pontyot, csukát és harcsát is foghatnak az ide látogató horgászok. A több mint 20 hektáros, duzzasztott tó a Galgamenti Faluszövetkezet tulajdona.

Galgahévízi Helytörténeti GyűjteménySzerkesztés

2000-ben létrehozott egyszerű, de szépen berendezett kis emlékszoba a rég- és a közelmúlt használati, viseleti és díszítő tárgyait mutatja be.[5][6]

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

 

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,7%-a magyarnak, 9,1% cigánynak, 0,3% németnek, 0,5% románnak mondta magát (8,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,3%, református 2,5%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 6,2% (14% nem nyilatkozott).[7]

ÖnkormányzataSzerkesztés

PolgármestereiSzerkesztés

Jelenleg
  • Vanó András (független)
Korábban

JegyzetekSzerkesztés

  1. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) ”19önkvál” nevű ref-eknek
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. (Hozzáférés: 2018. október 17.)
  3. Galgahévíz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  4. Galgahévíz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)[halott link]
  5. Galgahévízi Helytörténeti Gyűjtemény (Text). Itthon.hu, 2007. április 2. (Hozzáférés: 2010. április 2.)[halott link]
  6. Galgahévíz község honlapja. (Hozzáférés: 2010. április 2.)
  7. Galgahévíz Helységnévtár

ForrásokSzerkesztés

  • Pest-Pilis-Solt-kiskun Vármegye, Dr. Borovszky Samu (szerk.), Budapest: Országos Monográfia Társaság (1910. március 17.) 
  • [1]

További információkSzerkesztés