Wikipédia

Galgahévíz

magyarországi község Pest vármegyében

Galgahévíz község Pest vármegyében, az Aszódi járásban.

Galgahévíz
Római katolikus templom
Római katolikus templom
Galgahévíz címere
Galgahévíz címere		 Galgahévíz zászlaja
Galgahévíz zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
VármegyePest
JárásAszódi
Jogállásközség
PolgármesterVanó András (független)[1]
Irányítószám2193
Körzethívószám28
Testvértelepülései
Lista
Rahden
Népesség
Teljes népesség2496 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség79,79 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület31,18 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 37′ 21″, k. h. 19° 33′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 37′ 21″, k. h. 19° 33′ 05″
Galgahévíz (Pest vármegye)
Galgahévíz
Galgahévíz
Pozíció Pest vármegye térképén
Galgahévíz weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Galgahévíz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése szerkesztés

A Galga patak jobb partján, a Gödöllői-dombság keleti nyúlványán terül el, a Hatvani-síkság nyugati peremén. Pest megye keleti széle közelében helyezkedik el, északkeleti szomszédja, Kerekharaszt már Heves megyéhez tartozik. A további határos települések: kelet felől Tura, dél felől Vácszentlászló, nyugat felől Bag és Hévízgyörk, észak felől pedig Kartal.

Megközelítése szerkesztés

Közigazgatási határai között, központjától messze északra áthalad a 3-as főút és az M3-as autópálya is, így ezek révén az ország távolabbi részei felől is viszonylag könnyen megközelíthető (a sztrádáról a bagi elágazásnál, a 3-as főútról pedig Aszód déli széle után letérve). Csomópontja azonban egyiknek sincs a területén, s a központján csak a 3105-ös út halad keresztül, melyen Tura vagy Hévízgyörk érintésével érhető el.

A hazai vasútvonalak közül a Budapest–Hatvan-vasútvonal érinti, melynek egy megállási pontja van itt; Galgahévíz megállóhely a belterülettől északi irányban, a Galga túlsó partján fekszik, közúti elérését a 31 312-es számú mellékút teszi lehetővé.

Története szerkesztés

A község területén jelentős régészeti lelőhelyeket tártak fel. A Monostori-dűlőben az újkőkori dunántúli vonaldíszes kultúra kerámiatöredékeit, rézkori temető nyomait, bronzkori település maradványait, urnatemetőt és szarmata halomsírokat találtak.

A honfoglalást követően az Ákos nemzetség telepedett meg a területen, aminek nyomait egy földvár és egy monostor maradványai őrzik. Első írásos emléke 1214-ből származik, amikor Hewyz néven említették. Nevét a község alatt fakadó meleg vízről kapta, Heővíz majd Hévíz lett. A melegvíz-forrása később teljesen elapadt. 1425 előtt az Ákos nemzetségből leszármazott Prodavizi Ördög Miklós birtokához tartozott több környékbeli településsel együtt. 1530 táján Tahy Ferenc tulajdonába került.

1559-ben a török hódoltság része és 21 porta után fizettek adót. 1690-ben jelentős népessége volt. A római katolikus egyház 1697-ben újra létezett a község területén, az első anyakönyvet 1710-ben kezdték vezetni. 1863-ig az Esterházy család birtoka volt. Ekkor határrendezés során a földbirtok, amelyen a község feküdt, báró Schossberger Viktor és Hevessy Lajosné tulajdonába került. A Galga patak szabályozását 1840 körül végezték el.

1910-ben a községben 356 házat és 1945 lakost írtak össze.

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

  • 1990–1994: Dr. Basa Antal (független)[3]
  • 1994–1998: Dr. Basa Antal (független)[4]
  • 1998–2002: Dr. Basa Antal Zoltán (független)[5]
  • 2002–2006: Dr. Basa Antal Zoltán (független)[6]
  • 2006–2010: Dr. Basa Antal Zoltán (független)[7]
  • 2010–2014: Vanó András (független)[8]
  • 2014–2019: Vanó András (független)[9]
  • 2019-től: Vanó András (független)[1]

Nevezetességei szerkesztés

 
Galgahévíz ökofalu - légi fotó
 
Galgahévíz - légifotó a környékről
 
Galgahévíz, Pap-halom légi fotón

Monostorpuszta szerkesztés

  • Barokk stílusú katolikus templom a 18. század elején épült, amelyet 1796-ban Esterházy Miklós herceg, akkori földbirtokos kibővíttetett.

Itt éltek, alkottak szerkesztés

  • Ihász-Kovács Éva Quasimodo-díjas költő, a Magyar Kultúra Lovagja (1930–2013)
  • Irottfa Virág János fafaragó, énektanár, népi festő (Cserhát-díjas népművész) (1914–1987)
  • Kiss János (Galgahévíz, 1900. augusztus 10. – Galgahévíz, 1983. november 2.) földműves, az FKGP országgyűlési képviselője Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyei választókerületben 1947 augusztusától 1948. novemberig
  • Dr. Erősváry Pál pedagógus, író, helytörténész

Galgahévízi ökofalu szerkesztés

 Bővebben: Galgahévízi ökofalu

A 2001. március 15-én indult kezdeményezés célja 50 házból álló autonóm lakóegyüttes felépítése és működtetése Galgahévíz határában. Az ökofalu a humán ökológia, az ökológiai építészet, települési energia- és vízgazdálkodás, biogazdálkodás tudományos és technikai vívmányainak felhasználása, és hazai meghonosítása, ötvözve a magyar és közép-európai építészeti, gazdálkodási és kulturális hagyományok olyan elemeivel, melyek a XXI. században is érvényesek. A lakóközösség életmódja és megélhetésének forrásai tükrözik a lakók tudatos elkötelezettségét az ökológiai értékek és a társadalmi méltányosság iránt. A lakók ismerik és vállalják magyar és közép-európai szellemi hagyomány értékeit, ugyanakkor mindenkinek lehetősége van arra, hogy saját sorsát a maga belső ösvénye mentén élhesse meg.[10]

Remete Szent András emlékműve szerkesztés

Korábbi ásatások során a régészek egy középkori földvár és egy középkori falu magjának nyomaira bukkantak E helyen valamikor templom és kolostor állt, és bencés remeték éltek. A millecentenárium évére, 2000-ben készíttette Remete Szent András szobrát Galgahévíz Község Önkormányzata. A fából készült szobrot Galgahévíz legszebb természeti környezetében, a Szentandrás parton helyezte el. A millenniumi emlékmű egy 6,7 m magas, fából készült feszületből és 3,5 méteres, egy darab fából faragott remeteszoborból áll. Az emlékmű Szilágyi Dezső, galgahévízi születésű fafaragó munkája. Dr. Semjén Zsolt akkori helyettes államtitkár avatta fel a millenniumi faluünnep alkalmából. Azóta hagyománnyá vált, hogy minden faluünnep az emlékműnél, szabadtéri szentmisével kezdődik.

Galgahévízi Kegyeleti Park szerkesztés

3105-ös út melletti temető első emlékei 1792-ből valók. A nyolcvanas évek végén az új temető megnyitása óta a falu lakossága nem temetkezett ide, funkcióját vesztette, s 1995-ben a Faluszépítő Egyesület és a község vezetése ezt az igen elhanyagolt temetőt mintegy 100x100 méteres kegyeleti parkká alakította ki. A park három fő részből áll, melyeket az 1892-ben készült Nepomuki Szt. János szobor, a Szentháromság szobor, és egy szép régi feszület A három részre osztott parkban sétáló utak vannak. A Kegyeleti Parkot szegélyező új platánsort és a sok zöld növényt az önkormányzat gondozza.

Bika tó szerkesztés

A Galga-mente egyik legszebb horgásztava, kellemes pihenőhely. Pontyot, csukát és harcsát is foghatnak az ide látogató horgászok. A több mint 20 hektáros, duzzasztott tó a Galgamenti Faluszövetkezet tulajdona.

Galgahévízi Helytörténeti Gyűjtemény szerkesztés

2000-ben létrehozott egyszerű, de szépen berendezett kis emlékszoba a rég- és a közelmúlt használati, viseleti és díszítő tárgyait mutatja be.[11][12]

Népesség szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
2489
2486
2533
2534
2531
2496
201320142018202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,7%-a magyarnak, 9,1% cigánynak, 0,3% németnek, 0,5% románnak mondta magát (8,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,3%, református 2,5%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 6,2% (14% nem nyilatkozott).[13]

2022-ben a lakosság 89,7%-a vallotta magát magyarnak, 4,3% cigánynak, 0,4% németnek, 0,4% románnak, 0,2% ukránnak, 0,2% szlováknak, 0,1% horvátnak, 2,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 48,5% volt római katolikus, 3,2% református, 1,3% evangélikus, 0,6% görög katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,8% egyéb katolikus, 7,2% felekezeten kívüli (37,4% nem válaszolt).[14]

A település az irodalomban szerkesztés

  • Galgahévíz az egyik, bár érintőlegesen említett, de a történet szempontjából mégis lényeges helyszíne Berkesi András Sellő a pecsétgyűrűn című történelmi-bűnügyi regényének.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Galgahévíz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2022. január 22.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ Galgahévíz települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Galgahévíz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  5. ↑ Galgahévíz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 29.)
  6. ↑ Galgahévíz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 29.)
  7. ↑ Galgahévíz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 29.)
  8. ↑ Galgahévíz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  9. ↑ Galgahévíz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  10. ↑ A Gaia Ökológiai Alapítvány - Galgafarm honlapja Archiválva 2009. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
  11. ↑ Galgahévízi Helytörténeti Gyűjtemény (Text). Itthon.hu, 2007. április 2. (Hozzáférés: 2010. április 2.)[halott link]
  12. ↑ Galgahévíz község honlapja. (Hozzáférés: 2010. április 2.)
  13. ↑ Galgahévíz Helységnévtár
  14. ↑ Galgahévíz Helységnévtár

Források szerkesztés

  • Pest-Pilis-Solt-kiskun Vármegye, Dr. Borovszky Samu (szerk.), Budapest: Országos Monográfia Társaság (1910. április 25.) 
  • [1]

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Galgahévíz&oldid=27028319”