Timár
Timár község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nyíregyházi járásban.
| Timár | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Észak-Alföld | ||
| Megye | Szabolcs-Szatmár-Bereg | ||
| Járás | Nyíregyházi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Türk János[1] | ||
| Irányítószám | 4466 | ||
| Körzethívószám | 42 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1293 fő (2015. jan. 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 59,12 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 21,82 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Timár
Pozíció Magyarország térképén
| |||
| é. sz. 48° 09′ 23″, k. h. 21° 27′ 58″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 23″, k. h. 21° 27′ 58″ | |||
Timár
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg megye térképén
| |||
| Timár weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Timár témájú médiaállományokat. | |||
FekvéseSzerkesztés
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Hajdú megyéből átnyúló Hajdúhát kistérség része, a Tisza-folyó mellett, közel (3 km-re) Rakamaz városhoz.
TörténeteSzerkesztés
A település nevét már 1067-ben mint a szabolcsi várhoz tartozó birtokot említi oklevél, és a várat kiszolgáló tímárok lakhelyét. nevét ekkor még Vense alakban írták. Későbbi neve is bizonyára egykori lakóinak tímár foglalkozásából ered.
A falu a tatárjárás alatt valószínűleg elpusztult, mert 1245-ben már csak pusztának nevezik. IV. Béla király a tatárjárás után a Gutkeled nemzetségből származó István comesnek adta. 1347-ben földesurai a Báthoriak voltak, majd Bethlen István erdélyi fejedelem, később a Rákócziak, II. Rákóczi György, és II. Rákóczi Ferenc birtoka lett, egészen a Szatmári békéig, és az Ecsedi uradalom része volt.
A Szatmári béke után a kincstáré lett, mely az 1700-as évek vége felé római katolikus, és görögkatolikus ruszin telepesekkel népesítette be az akkorra már lényegében újra elpusztult falut.
1800-ban egy nagy tűzvészben a falu majdnem teljesen leégett, de hamarosan újraépült.
A település kincstár tulajdonában maradt egészen 1848-ig, a jobbágyfelszabadításig.
Régi helynevei közül a 20. század elején jegyezték fel: Luka-hát, Péterke-oldal, Godolya, Aranyos, Sváb-út, Csorka, Megyesi-dűlő, Dányi dülő, Bika rét, Butyka part, Miadon part, Mogyorós, Nagy tó, Kistisza, Bagoly-szeg és Vaskapu homok nevét.
Tímár határába olvadt, mára már eltűnt település volt: Erkete (Erekcse), amelyet egy 15. századi oklevél említ mint Tímárral szomszédos települést, de a Dl. 1367. évi oklevele Vécse nevű települést is említ Tímár szomszédjaként.
NépcsoportokSzerkesztés
2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
NevezetességekSzerkesztés
- Görögkatolikus templom – 1795-ben épült.
Oktatási intézményeSzerkesztés
A községben működik a Szabolcsvezér Általános Iskola, mely a Szabadság út 57. szám alatt található.
Híres emberekSzerkesztés
- Vasvári Pál keresztapja, Lupess István, 1821-ig a dorogi esperességbe tagolódó Timár község parókusa is beírta nevét a magyar művelődéstörténetbe: Aranyszájú Szent János liturgiájának első teljes fordítása az ő másolatában őrződött meg.
- Csisztu Mihály
- Sója Miklós
- Zajácz András
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Timár települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 8.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
ForrásokSzerkesztés
- Leleszi Országos llt.
- Anjou Okmánytár
- Diplomatikai levéltár
- Borovszky Samu: Szabolcs vármegye
- Hajdudorogi Főesperesi Levéltár
