Főmenü megnyitása

Műugrás és toronyugrás

(Toronyugrás szócikkből átirányítva)
Korszerű mű- és toronyugrás helyszín

A mű- és toronyugrás vízi sport, amelynek során a versenyzők rugalmas ugródeszkáról, vagy szilárd felületről ugranak a vízbe, különböző magasságokról és különböző nehézségű szaltók és/vagy forgások bemutatása közben. A versenyzők mindig fejjel előre, előre tartott kezekkel érnek a vízbe, a cél a függőleges érkezés és a minél kisebb csobbanás. Műugráskor az ugródeszkák 1 méter vagy 3 méter magasságban vannak a víz felületétől, míg toronyugrás esetén szilárd felületről ugranak el, általában 10 méter magasságból. A szólóversenyeken kívül páros, úgynevezett szinkronversenyeket is rendeznek, amikor a két versenyző ugyanazt a gyakorlatot hajtja végre (szinkronban).

Tartalomjegyzék

A sportágSzerkesztés

A műugrás állítható rugalmasságú ugródeszkákról zajlik. A deszkák 1 méter és 3 méter magasságban lehetnek a víz felületétől. Toronyugrás esetén a versenyzők szilárd felületről ugranak el, világbajnokságokon és olimpiákon 10 méter magasságból (más versenyeken rendezhetnek 5 méteres és 7,5 méteres versenyeket is). Szinkronugráskor két versenyző ugyanazt a gyakorlatot hajtja végre, a lehető legnagyobb szinkronitással. Ritkán látható érdekesség, hogy az ugrók ugyanazt a gyakorlatot eltérő forgásiránnyal mutatják be (a szabályok megengedik).

A sportág első évtizedeiben az amerikai versenyzők voltak az egyeduralkodók, manapság pedig a kínai versenyzők uralják a világversenyeket. A mű- és toronyugró sport legnagyobb férfi versenyzőjének Greg Louganist tartják, aki olyan univerzális versenyző volt, hogy mind műugrásban, mind toronyugrásban szerzett világbajnoki és olimpiai címeket. A nők között az NDK-beli Ingrid Krämer volt hasonló kvalitású versenyző, de ő még a világbajnokságok előtti időszakban versenyzett (1950–60-as évek).

A mű- és toronyugrást világbajnokságokon (Úszó, műugró, műúszó, hosszútávúszó és vízilabda világbajnokság, angolul World Aquatics Championships) együtt rendezik a különböző úszó versenyszámok és a vízilabdázás versenyszámaival.

SzabályokSzerkesztés

A mű- és toronyugrás érvényes szabályait a Magyar Úszószövetség szabálykönyve tartalmazza.[1] Ezek a szabályok minden olimpiai, világbajnoki, ifjúsági világbajnoki és világkupás versenyekre vonatkoznak. Azok az ugrók, akik a verseny évének december 31. napjáig nem töltötték be a 14. életévüket, nem versenyezhetnek olimpiai játékokon, világbajnokságokon és világkupákon.[2]

KorcsoportokSzerkesztés

Valamennyi ugró abban a korcsoportban jogosult ugrani, amilyen évet betölt a verseny megrendezésének évében január 1-jétől december 31-ig:

  • A-korcsoport (akik a verseny megrendezésének évében december 31-ig betöltik a 16., 17. vagy 18. életévüket);
×A-lány és A-fiú műugrás 1 és 3 méteren, toronyugrás 5, 7,5 és 10 méteren.
  • B-korcsoport (akik a verseny megrendezésének évében december 31-ig betöltik a 14. vagy 15. életévüket);
×B-lány és B-fiú műugrás 1 és 3 méteren, toronyugrás 5, 7,5 és 10 méteren.
×A-B összevont korcsoport lányok és fiúk szinkronugrás 3 méteren.
  • C-korcsoport (akik a verseny megrendezésének évében december 31-ig betöltik a 12. vagy 13. életévüket);
×C-lány és C-fiú műugrás 1 és 3 méteren, toronyugrás 5 és 7,5 méteren.[2]

PontozásSzerkesztés

Mű- és toronyugró versenyeken a résztvevőknek egy sor különböző, adott követelményeknek megfelelő ugrásfajtát kell bemutatniuk. Az ugrások különböző számú, előre és hátra végrehajtott szaltókból (a test kereszttengelye mentén) és forgásokból (hossztengely körüli) tevődnek össze. Az elugrás pozíciója és testhelyzete változatos, történhet helyből és nekifutással, szemben és háttal állva, vagy toronyugrásnál kézállásból is. A vízbe érkezés fejjel előre, előre tartott kezekkel történik.

A versenyzők teljesítményét nagy versenyeken hét, szinkronugrásnál kilenc pontozóbíró értékeli, akik egyenként maximálisan 10 pontot adhatnak egy gyakorlatra. A pontozó összbenyomásának megfelelően a következő osztályozási feltételek lehetnek:[2]

Feltétel Pont
teljesen elvétett ugrás 0 pont
nem megfelelő ugrás 0,5 – 2 pont
hiányos ugrás 2,5 – 4,5
megfelelő ugrás 5 – 6 pont
jó ugrás 6,5 – 8 pont
nagyon jó ugrás 8,5 – 10 pont
 
A sportágat szimbolizáló ikon

A minősítés során értékelik többek között az előre bejelentett ugrásfajta végrehajtását, a felugrás, a légmunka és a vízbe érkezés („csobbanás”) milyenségét. Az egyes ugrásfajták bonyolultságát nehézségi fokkal jelzik, amivel a bírói pontozás összeredményét megszorozzák.

Egyéni számok pontozásakor a titkárok kihúzzák a két legnagyobb és a két legalacsonyabb pontszámot (ha hét pontozóbíró értékel). Ha kettőnél több pontszám azonos a kihúzandóval, csak két azonos pontszám húzható ki. Amennyiben öt pontozóbíró értékel, akkor a legmagasabb és a legalacsonyabb pontszámot húzzák ki. Szinkronugrásban az egyéni kivitelezésre, valamint a szinkronitásra adott legmagasabb és legalacsonyabb pontszámot húzzák ki (ha kettő vagy több pontszám azonos a kihúzandóval, bármelyik kihúzható).

Az ugrás összpontszámának megállapításához a titkárok egymástól függetlenül összeadják a megmaradt pontokat, amit beszoroznak az ugrás nehézségi fokával. Például:

8,0 7,5 7,5 7,5 7,5 7,5 7,0 = 22,5 × 2,0 = 45,0.

UgrásSzerkesztés

 
Kézállásos ugrás

A különböző ugrásokat betűk és számok kombinációjával jelölik. Az első számjegy mindig az ugráscsoportot jelzi. Az ezután álló számjegyek a csoporttól függően jelentheti a szaltók és a csavarok számát, a forgásirányt. A kód végén szereplő betű az ugrás testhelyzetére utal.[2]

UgráscsoportokSzerkesztés

Általában véve hat ugráscsoportot különböztetnek meg:

  1. Előreugrások: az ugró a vízzel szemben áll ki az elugróhelyre, és elugrás után előre forog.
  2. Hátraugrások: az előzővel ellentétben a versenyző háttal áll ki az elugróhelyre, és hátrafelé forog az ugrás során.
  3. Auerbach-ugrások: a versenyző a vízzel szemben áll ki, majd az elugráskor hátra forog.
  4. Delfinugrások: háttal áll ki a versenyző, és az elugrás után előre forog.
  5. Csavarugrások: a test hossztengelye mentén történő forgások.
  6. Kézállásos ugrások: a versenyző az ugrást kézenállásból indítja (csak toronyugrásnál fordul elő).

Ugrás testhelyzetekSzerkesztés

Az ugrások végrehajthatók:[1][2]

Nyújtott testtel (A)   A nyújtott testtel végrehajtott ugrásnál a testet nem lehet sem térdben, sem csípőben behajlítani, a lábfejeknek zártnak és a lábujjaknak pedig leszorítottnak kell lenniük, a karok helyzete tetszőleges. A nyújtott testű csavarugrásoknál a csavar nem kezdhető meg sem a deszkáról, sem pedig a toronyból.
Csukamozdulattal (B)   A csukamozdulattal végrehajtott ugrásnál a test csípőben meghajlik, de a lábak zárva, és térdben nyújtottak, a lábujjak pedig leszorítottak. A karok helyzete tetszőleges. A csuka mozdulatnak tisztán kivehetőnek kell lennie.
Felhúzott térdekkel (C)   A felhúzott térdekkel történő ugrásoknál a test összehúzódik, s csípőben és térdben hajlítottnak kell lennie, a térdek és a lábfejek összeszorítottak, a kéz az alsó lábszáron van, és a lábfejek le vannak szorítva.
Szabad testtartásban (D)   Szabad testtartásban a test helyzete tetszőleges lehet, de a lábak össze vannak szorítva, a lábfejek pedig leszorítva.

MerülésSzerkesztés

A vízbemerülés minden esetben függőleges vagy a függőlegeshez közel álló nyújtott testtel történik, miközben a lábak zártak és a lábujjak nyújtottak. Minden fejjel történő vízbeérésnél a karok a fej felett, nyújtott állapotban vannak a test vonalában, és a kezek szorosan össze vannak szorítva. A lábbal történő vízbeérésénél a karok szorosan a test mellett helyezkednek el, és könyökben nem lehetnek hajlítottak. Az ugrás akkor tekinthető befejezettnek, ha az egész test a víz alá került.[1]

Mű- és toronyugró világversenyek győzteseiSzerkesztés

OlimpiákSzerkesztés

Férfi versenyszámokSzerkesztés

Év, helyszín 3 m műugrás 10 m toronyugrás 3 m szinkronugrás 10 m szinkronugrás
1904   St. Louis George Herbert Sheldon  
1908   London Albert Zürner   Hjalmar Johansson  
1912   Stockholm Paul Günther   Erik Alderz
(egyszerű és összetett)
Erik Alderz (5 és 10 m)
 
 
1920   Antwerpen Louis Edward Kuehn
(1 és 3 m)
Clarence Pinkston
(5 és 10 m)
 
 
Arwid Wallman  
1924   Párizs Albert Cosad White   Richmond Eve (egyenes)
Albert White (vegyes)
 
 
1928   Amszterdam Peter Desjardins   Peter Desjardins  
1932   Los Angeles Michael Galitzen   Harold Smith  
1936   Berlin Richard Degener   Marshall Wayne  
1948   London Bruce Ira Harlan   Samuel Lee  
1952   Helsinki David Browning   Samuel Lee  
1956   Melbourne Robert Lynn Clotworthy   Joaqnin Capilla Pérez  
1960   Róma Gary Tobian   Robert David Webster  
1964   Tokió Kenneth Sitzberger   Robert David Webster  
1968   Mexikóváros Bernard Charles Wrightson   Klaus Dibiasi  
1972   München Vlagyimir Vaszin   Klaus Dibiasi  
1976   Montréal Phillip Boggs   Klaus Dibiasi  
1980   Moszkva Alekszandr Portnov   Falk Hoffmann  
1984   Los Angeles Greg Louganis   Greg Louganis  
1988   Szöul Greg Louganis   Greg Louganis  
1992   Barcelona Mark Edward Lenzi   Szun Su-vej  
1996   Atlanta Hsziung Ni   Dmitrij Szautyin  
2000   Sydney Hsziung Ni   Liang Tian   Hsziao Haj-liang
Hsziung Ni
  Igor Lukasin
Dmitrij Szautyin
 
2004   Athén Peng Bo   Hu Jia   Nikolaosz Sziranidisz
Tomasz Bimisz
  Liang Tian
Csing Hui
 
2008   Peking He Chong   Matthew Mitcham   Wang Feng
Csin Kaj
  Yue Lin
Liang Huo
 
2012   London Ilja Zaharov   David Boudia   Luo Jü-tung
Csin Kaj
  Cao Jüan
Csang Jen-csüan
 
2016   Rio de Janeiro Cao Jüan   Csen Aj-szen   Chris Mears
Jack Laugher
  Csen Aj-szen
Lin Jüe
 

Női versenyszámokSzerkesztés

Év, helyszín 3 m műugrás 10 m toronyugrás 3 m szinkronugrás 10 m szinkronugrás
1912   Stockholm Margareta Johansson  
1920   Antwerpen Aileen Riggin   Stefani Fryland-Clausen  
1924   Párizs Elizabeth Anna Becker   Caroline Smith  
1928   Amszterdam Helen Meany   Elizabeth Pinkston-Becker  
1932   Los Angeles Georgia Coleman   Dorothy Poynton  
1936   Berlin Marjorie Gestring   Dorothy Hill-Poynton  
1948   London Victoria Manalo Draves   Victoria Manalo Draves  
1952   Helsinki Patricia McCormick   Patricia McCormick  
1956   Melbourne Patricia McCormick   Patricia McCormick  
1960   Róma Ingrid Krämer   Ingrid Krämer  
1964   Tokió Ingrid Engel-Krämer   Lesley Leigh Bush  
1968   Mexikóváros Susan Gossick   Milena Duchková  
1972   München Maxine Joyce King   Ulrika Knape  
1976   Montréal Jennifer Chandler   Jelena Vajcehovszkaja  
1980   Moszkva Irina Kalinyina   Martina Jäschke  
1984   Los Angeles Sylvie Bernier   Csou Csi-hung  
1988   Szöul Kao Min   Hszü Jan-mej  
1992   Barcelona Kao Min   Vu Min-hszia  
1996   Atlanta Vu Min-hszia   Vu Min-hszia  
2000   Sydney Vu Min-hszia   Laura Wilkinson   Vera Iljina
Julija Pahalina
  Li Na
Hszüe Sang
 
2004   Athén Kuo Csing-csing   Chantelle Newberry   Kuo Csing-csing
Vu Min-hszia
  Lao Li-si
Li Ting
 
2008   Peking Kuo Csing-csing   Csen Zso-lin   Kuo Csing-csing
Vu Min-hszia
  Vang Hszin
Csen Zso-lin
 
2012   London Vu Min-hszia   Csen Zso-lin   He Ci
Vu Min-hszia
  Csen Zso-lin
Vang Hao
 
2016   Rio de Janeiro Si Ting-mao   Zsen Csien   Si Ting-mao
Vu Min-hszia
  Csen Zso-lin
Liu Huj-hszia
 

VilágbajnokságokSzerkesztés

Férfi versenyszámokSzerkesztés

Év, helyszín 1 m 3 m 10 m 3 m szinkron 10 m szinkron
1973   Belgrád Phil Boggs   Klaus Dibiasi  
1975   Cali Phil Boggs   Klaus Dibiasi  
1978   Nyugat-Berlin Phil Boggs   Greg Louganis  
1982   Guayaquil Greg Louganis   Greg Louganis  
1986   Madrid Greg Louganis   Greg Louganis  
1991   Perth Edwin Jongjeans   Kent Ferguson   Sun Shuwei  
1994   Róma Evan Stewart   Yu Zhuocheng   Dmitrij Szautyin  
1998   Perth Yu Zhuocheng   Dmitrij Szautyin   Dmitrij Szautyin   Sun Shuwei,
Tian Liang
  Xu Hao,
Yu Zhuocheng
 
2001   Fukuoka Vang Feng   Dmitrij Szautyin   Liang Tian   Bo Peng,
Kenan Wang
  Liang Tian,
Jia Hu
 
2003   Barcelona Xu Xiang   Alekszandr Dobroszkok   Alexandre Despatie   Alekszandr Dobroszkok,
Dmitrij Szautyin
  Matthew Helm,
Robert Newbery
 
2005   Montréal Alexandre Despatie   Alexandre Despatie   HU Jia   HE Cson,
Vang Feng
  Dmitrij Dobroszkok,
Gleb Galperin
 
2007   Melbourne Lo Jü-tung   Csin Kaj   Gleb Galperin   Csin Kaj,
Vang Feng
  HUO Liang,
LIN Yue
 
2009   Róma Csin Kaj   Ho Csung   Tom Daley   Csin Kaj,
Vang Feng
  HUO Liang,
LIN Yue
 
2011   Sanghaj Li Si-hszin   Ho Csung   Csiu Po   Csin Kaj,
Lo Jü-tung
  Huo Liang,
Csin Po
 
2013   Barcelona Li Si-hszin   Ho Csung   Csiu Po   Csin Kaj,
Ho Csung
  Sascha Klein,
Patrick Hausding
 
2015   Kazán Hszie Sze-ji   Ho Csao   Csiu Po   Cao Jüan,
Csin Kaj
  Csen Aj-szen,
Lin Jüe
 
2017   Budapest Peng Csian-feng   Hszie Sze-ji   Tom Daley   Jevgenyij Kuznyecov,
Ilja Zaharov
  Csen Aj-szen,
Jang Hao
 

Női versenyszámokSzerkesztés

Év, helyszín 1 m 3 m 10 m 3 m szinkron 10 m szinkron
1973   Belgrád Christa Köhler   Ulrike Knape  
1975   Cali Irina Kalinyina   Janet Ely  
1978   Nyugat-Berlin Irina Kalinyina   Irina Kalinyina  
1982   Guayaquil Megan Neyer   Wendy Wyland  
1986   Madrid Kao Min   CSEN Lin  
1991   Perth Kao Min   Kao Min   FU Ming-hszia  
1994   Róma CSEN Li-hszia   TAN Su-ping   FU Ming-hszia  
1998   Perth Irina Lasko   Julija Pahalina   Olena Zsupina   Irina Lasko,
Julija Pahalina
  Olena Zsupina,
Szvetlana Szerbina
 
2001   Fukuoka Blythe Hartley   KUO Csing-csing   MIAN Hszu   Vu Min-hszia,
KUO Csing-csing
  Qing Duan,
Xue Sang
 
2003   Barcelona Irina Lasko   KUO Csing-csing   Emilie Heymans   Vu Min-hszia,
KUO Csing-csing
  LAO Li-si,
LI Ting
 
2005   Montréal Blythe Hartley   KUO Csing-csing   Laura Ann Wilkinson   LI Ting,
KUO Csing-csing
  JIA Tong,
PEJ Lin-juan
 
2007   Melbourne Ho Ce   KUO Csing-csing   VANG Hszin   Vu Min-hszia,
KUO Csing-csing
  JIA Tong,
Csen Zso-lin
 
2009   Róma Julija Pahalina   KUO Csing-csing   Paola Espinosa   Vu Min-hszia,
KUO Csing-csing
  Csen Zso-lin,
VANG Hszin
 
2011   Sanghaj Si Ting-mao   Vu Min-hszia   Csen Zso-lin   Vu Min-hszia,
Ho Ce
  Vang Hao,
Csen Zso-lin
 
2013   Barcelona Ho Ce   Ho Ce   Sze Ja-csie   Vu Min-hszia,
Ho Ce
  Liu Huj-hszia,
Csen Zso-lin
 
2015   Kazán Tania Cagnotto   Si Ting-mao   Kim Kukhjang   Si Ting-mao,
Vu Min-hszia
  Csen Zso-lin,
Liu Huj-hszia
 
2017 Budapest

ForrásokSzerkesztés

  • Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896-1976. Sport kiadó, Budapest, 1977.
  • Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1980. Sport kiadó, Budapest, 1981.
  • Kozák Péter, Rochy Zoltán szerk.: Olimpiai almanach. Tarsoly kiadó, Budapest, 2000.
  • Peter Matthew, Ian Morrison, Radó Péter szerk.: Guinness sport-enciklopédia. Solaris Kft., 1991.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. a b c Bárány István, Márton Jenő: Úszás, műugrás (1977–1980). In: Verseny- és játékszabályok. Sport, Budapest, 1978.
  2. a b c d e muugras.hu – Haász Katalin: A mű- és toronyugrás szabályai'. [2009. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 25.)