Trinità dei Monti
A Santissima Trinità dei Monti templom egy katolikus imahely Rómában, a Campo Marzio kerületben, a híres Spanyol lépcső tetején. A templom francia nyelven is működik, mivel az Emmánuel közösségre bízták.[1] Egyike az öt francia ajkú római katolikus templomnak, a San Luigi dei Francesival, a San Nicola dei Lorenesivel, a Sant'Ivo dei Bretonival, a Santival, a Claudio és Andrea dei Borgognonival együtt.
| Trinità dei Monti | |
| itáliai nemzeti emlék | |
_-_esterno.jpg) | |
 | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Római egyházmegye |
| Építési adatok | |
| Építése | 1502 |
| Stílus | reneszánsz építészet |
| Tervezője |
|
| Felszentelés | 1585 |
| Felszentelő | V. Szixtusz pápa |
| Elérhetőség | |
| Település | Róma |
| Elhelyezkedése | |
 Trinità dei Monti
Pozíció Róma belvárosa térképén
| |
 é. sz. 41° 54′ 22″, k. h. 12° 29′ 01″Koordináták: é. sz. 41° 54′ 22″, k. h. 12° 29′ 01″ | |
 | |
| A Trinità dei Monti weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Trinità dei Monti témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A templom első részének munkálatai valószínűleg 1502-ben kezdődtek és a század nagy részében tartottak. A templom neve eredetileg Trinità del Monte volt, valószínűleg a Pincio-dombra utalva, amelyen áll. A templom első részét teljesen gótikus stílusban Annibale Lippi és Gregorio Caronica építészek tervezték, és a francia Narbonne városából származó kövekből építették.[2]
A Róma 1527-es kifosztása által okozott károkat követően a környező telkek megvásárlásának köszönhetően a teljes komplexum helyreállítása és bővítése mellett döntöttek. Az 1549–50-es konklávéval különböző francia bíborosok finanszírozták a bővítési munkálatokat, amelyekkel 1570-ben elkészült a Giacomo Della Porta és Carlo Maderno által tervezett homlokzat, amelyet a két híres harangtorony díszített.[3]
A templomot 1585-ben szentelte fel V. Szixtusz pápa, aki Domenico Fontana építészt bízta meg egy út megépítésével, amelyet maga a pápa Felice utcának nevezett el, amely összeköti a Pincio környéket a Santa Maria Maggiore-bazilikával. Az útépítéshez szükséges ásatások azonban nagy magasságkülönbséget okoztak a templom főbejáratához képest, ezért Fontana két járattal rendelkező monumentális lépcsősor megépítését tervezte, amely ma is megoldja az épület megközelítését.[4]
Leírása szerkesztés
A Trinità dei Monti komplexum két összefüggő épületre oszlik: a kolostorra és a templomra.
A templom egyetlen hajóból áll, amelyre hat oldalkápolna néz. A két szimmetrikus, nyolcszögletű kupolájú harangtoronnyal ékesített homlokzat egysoros pilaszterekből áll, amelyeket egy tetőtér központi lunettával zár le. A keresztboltozat (az egyik első épületrész) késő francia gótikus stílusú, egymásba fonódó bordás boltozatokkal, az egyetlen példa erre a stílusra Rómában. A két harangtornyon egy óra és egy napóra látható, amelyek Róma, illetve Párizs idejét mutatják.
A jobb oldali mellékoltárok szerkesztés
A jobb oldali első mellékoltárt (Altoviti) Giovanni Battista Naldini, a Krisztus megkeresztelkedése című oltárkép szerzője Keresztelő Szent János történeteit ábrázoló freskóciklusa díszíti. A másodikon nincsenek domborműdíszek, míg a harmadikon (Lucrezia della Rovere) Daniele da Volterra és segédei figyelemre méltó freskóciklusát őrzik. Giorgio Vasari szerint az összes kartont a művész rajzolta, míg a kivitelezés nagy részét a növendékeire bízta, akik közül sokan később bizonyos mélységű művészekké váltak. A mester minden bizonnyal „felelős” a hátsó falon lévő Mennybemenetelért (1548–50), a jobb oldalon pedig a Szűzanya bemutatásáért. A volterrai Giovanni Paolo Rossetti Angyali üdvözletre (középső lunetta) és Jézus bemutatására a templomban (bal oldali lunetta), Michele Albertire, az Ártatlanok lemészárlására (bal oldali fal) és a Prófétákra a boltívben (1553–60) utal, Gaspar Becerrában A Szűz születése (jobb fal), Pellegrino Tibaldinak és Marco Pinónak a boltozat és a boltív (bibliai és meztelen jelenetek Della Rovere-címerfákkal).
-
Ernest Hébert: A római Trinità dei Monti, Musée Hébert, La Tronche, Franciaország -
Daniele da Volterra: Krisztus levétele a keresztről -
Az Orsini-kápolna következik, Louis Vincent leon Pallière 1817-es oltárképével (Flagellation), a falakat pedig Rodolfo Pio da Carpi bíboros (1567 körül) és Cecilia Orsini (1575), Savoyai Alberto III Pio feleségének temetési emlékművei díszítik. Mindkettőt Leonardo Sormani készítette. Maga a művész a szerzője Prospero Antichival a boltozatban található stukkóknak, amelyek Paris Nogari (1575 előtt) Krisztus szenvedéstörténetét foglalják magukban. Nogari freskókkal díszítette a lunettákat a Lobozással, Elmentek a Kálváriára, a Prófétákat és az angyalokat töviskoronával (oltárfal).
A következő két kápolnát jelentős érdeklődésre számot tartó ciklusok jellemzik, de a szerző nevét még nem sikerült megállapítani. Az ötödik, Besançon kánonja, Pierre Marciac, egy raffaellói kultúrájú művészé, aki valószínűleg részt vett a vatikáni loggiák díszítésében (a javasolt nevek között Michele Alberti); a hatodikat egy valószínűleg umbriai művész díszítette, közel Pinturicchióhoz.
A bal oldali mellékoltárok szerkesztés
Az egyik első kápolnában a bal oldalon Daniele da Volterra egy híres freskóciklust hagyott hátra 1541-ben, köztük a gyönyörű Depozíciót, amelyet egyöntetűen a manierizmus egyik csúcsának tartanak. A jobb oldali nyolcadik kápolna (Massimo kápolna) ehelyett Perin del Vaga gyönyörű freskóciklusát őrzi (az Ó- és Újszövetség történetei; 1537), amelyet 1563 és 1589 között Taddeo és Federico Zuccari készített el. Krisztus megkeresztelkedése és a San Giovanni Battista-kápolna freskói Giovanni Battista Naldini (1580) alkotásai. A templom eredetileg Jean Auguste Dominique Ingres oltárképét is őrizte.
A kolostor és környéke szerkesztés
A kolostorban meg kell emlékeznünk a Perspektíva Galériáról, amelyet Andrea Pozzo freskókkal festett az anamorfózis egyedülálló példájával 1642-ben Emanuel Maignan, S. Francesco di Paolát ábrázolva,[5] valamint a 18. század végi romok szobájára freskókkal. akinek érzékenysége korábban a romantika lánya, a francia Charles-Louis Clérisseau munkája, egy művész, aki Szentpéterváron, a cárok udvarában fejezte be napjait. A kolostorban van egy második anamorf festmény, amelyet Jean François Niceron festett 1642-ben, s az apokalipszist író Szent Jánost ábrázolja[6], majd Emanuel Maignan befejezte. A kolostor egyik folyosóján egy reflexiós napórát készített Maignan.[7] A folyosó boltozata különböző elrendezéseket mutat a színek szerint.
A területet, amelyen a templom épült, Paolai Szent Ferenc vásárolta meg a Minimális Atyák Rendjének kolostorának építésére. A telket a velencei Barbaro nemesek adták el, amint az az adásvételi okiratból is kitűnik, miközben a francia királyi hozzájárulásról szóló mítosz nem dokumentálható.
A franciák azt állítják, hogy befolyásuk a Trinità dei Monti területére a 16. századra nyúlnak vissza; 19. században a Francia Akadémiát is áthelyezték nem messze, a szomszédos Villa Medicibe. A közhiedelem ellenére a híres lépcsőt, amelyet XIII. Benedek pápa 1725-ben avatott fel, Francesco De Sanctis építette (1726-ban fejeződött be) alapvetően magánfinanszírozásból (Etienne Gueffier diplomata hagyatéka), és nem a Franciaországban uralkodó családtól, hogy megfelelő pompával és barokk pompával jelölje meg a város végét és a kertek kezdetét, amelyeket korábban az Olmata viridiárium foglalt el. A templom egyik harangtornyán óra, a másikon napóra van.
VI. Piusz pápa 1788-ban a Trinità dei Monti előtt állíttatta Antinori építész által a szallusti obeliszket, a pápai Rómában emelt nagy obeliszkek utolsó előtti részét, amelyet a római császárkorban építettek az egyiptomi obeliszkek utánzására.
Mater admirabilis szerkesztés
A Mater admirabilis (Csodálatos anya) egy Pauline Perdrau által 1844-ben festett freskó.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ “Avenant” tra la Santa Sede e la Repubblica francese alle Convenzioni diplomatiche e agli “Avenants” relativi alla chiesa e al convento della Trinità dei Monti, 25.07.2016
- ↑ La chiesa
- ↑ Chiesa della SS. Trinità dei Monti (olasz nyelven)
- ↑ Trinità dei Monti (olasz nyelven), 2019. február 22.
- ↑ La perspective curieuse di Jean François Niceron. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
- ↑ Agostino De Rosa: through a glass darkly: vita e opere del padre minimo Jean François Niceron
- ↑ astrolabio catottrico
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Chiesa della Trinità dei Monti című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Bibliográfia szerkesztés
- M. Armellini, Róma templomai a IV. századtól a XIX. századig, Róma 1891, 339–341. o.
- C. Hülsen, Róma templomai a középkorban, Firenze, 1927, 543. o.
- F. Titi, A Rómában kiállított festmények, szobrok és építészet leírása, Róma, 1763, 375–380. o.
További információk szerkesztés
- Guida a Trinità dei Monti nel sito del Polo museale romano (olasz nyelven). [2016. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 6.)
- Articolo dedicato all'affresco di San Francesco D Paola a Trinità dei Monti (olasz nyelven)
