Avasfelsőfalu
Avasfelsőfalu (románul: Negrești-Oaș, 1948-ig Negrești) város Romániában, Szatmár megyében.
| Avasfelsőfalu (Negrești-Oaș) | |||
 | |||
| Az avasi falumúzeum | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Szatmár | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Negrești-Oaș | ||
| Beosztott falvak | |||
| Polgármester | Aurelia Fedorca (Szociálliberális Unió), 2012 | ||
| Irányítószám | 445200 | ||
| Körzethívószám | 0261 | ||
| SIRUTA-kód | 136599 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 10 334 fő (2011. okt. 31.)[2] +/- | ||
| Magyar lakosság | 178 (1%, 2021)[3] | ||
| Község népessége | 14 616 fő (2021. dec. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 112,21 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 229 m | ||
| Terület | 130,26 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 52′ 10″, k. h. 23° 25′ 27″Koordináták: é. sz. 47° 52′ 10″, k. h. 23° 25′ 27″ | |||
 | |||
| Avasfelsőfalu weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Avasfelsőfalu témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Nevének eredete szerkesztés
Először 1490-ben, Felswfalw alakban említették. Román neve a 'fekete' jelentésű negru szóból való, valószínűleg személynévi közvetítéssel.
Fekvése szerkesztés
Az Avasi-medence keleti részén, a Túr partján, Szatmárnémetitől ötven kilométerre kelet–északkeletre, Nagybányától ugyanannyira északnyugatra, Máramarosszigettől 55 kilométerre nyugat–délnyugatra fekszik.
Népessége szerkesztés
Általános adatok szerkesztés
Népességének növekedése először az 1910-es és 20-as években torpant meg, majd pedig 1992 óta. A második világháború és 1992 között kétszeresére–háromszorosára nőtt.
A népességszám változása szerkesztés
- 1828-ban 1864 katolikus (görög és római, 142 zsidó és három református lakta.
- 1910-ben 3253 lakosából 2541 volt román, 490 magyar, 184 német és 32 szlovák anyanyelvű; 2613 görögkatolikus, 329 zsidó, 158 református és 145 római katolikus vallású.
- 2002-ben 11 603 lakosából 10 945 volt román és 542 magyar nemzetiségű; 8753 ortodox, 436 római katolikus, 412 pünkösdi, 385 görögkatolikus és 313 református vallású.
Története szerkesztés
A máramarosi sóút mentén települt, korábban Bikszád felé, a Valea Albă bal partján feküdt. A szinéri (meggyesi) uradalomhoz tartozott mint a Móroc, a Hunyadi család, majd később a Báthoryak birtoka. 1633-ban mezővárosként említették. A 17. században az avasi uradalommal együtt a szatmári vár birtoka volt. A Rákóczi-szabadságharc alatt negyven felsőfalusi román nemes állt kurucnak.[4] 1719-ben 37 jobbágy, 15 zsellér, három fazekas, két molnár, két egyéb kézműves és legalább öt nemes családfő lakta. A 18. században a Lónyay, a Teleki, a Wesselényi, a Kornis, a Vécsey és a Károlyi családoknak volt benne nagyobb birtokuk. Első zsidó lakói az 1750-es években költöztek be, saját rabbit 1845-től tartottak. 1893-tól jesiva is működött itt. 1786-ban 269 görögkatolikust számoltak össze benne. Magyarok az 1800-as évektől lakták.[5] A 19. században jelentős kallózó központ volt, mellette gubakalló telep alakult ki, amelyet a szélesebb környék gubásai is használtak. 1912-ben még negyven gubaványoló volt üzemben, és 1955-ben még dolgoztak a településen gubások. 1858-ban létesült benne gyógyszertár.[6] A 19. század végén legtöbb lakója juhászatból és napszámból élt, kukoricát, almát és szilvát termesztettek. A 20. században még az egyosztatú, tornácos házak voltak a meghatározóak.
Korábban Szatmár vármegye Avasi járásához tartozott, amelynek Avasújváros volt a székhelye. 1934-től az újjászervezett Szatmár megye Avasi járásának székhelyévé tették. 1940-ben, a magyar uralommal ismét Avasújváros lett a járási székhely, majd 1949–50-ben rövid időre újra Avasfelsőfalu töltötte be a funkciót. Az 1950-es években faipart, gépgyártást, élelmiszer- és textilipart telepítettek a faluba, a szomszédos Lunaforráson pedig lignitbánya és ásványvízüzem működött. 1964-ben városi címet kapott. Három legnagyobb vállalatában, az Oșanulban, az Integrata ken- és lenderfonó és szövő üzemben és a Tricotaje kötödében 1970-ben 1655 fő dolgozott. 1976 és 1980 között polipropilénzacskó-üzemet létesítettek.
Látnivalók szerkesztés
- Az Avasvidéki Múzeum beltéri részét 1966-ban, a skanzent 1972-ben hozták létre. Utóbbiban egy Avaslekencéről hozott 17. századi fatemplom, egy-egy avasfelsőfalusi, mózesfalvi és ráksai gazdaság, két kétosztatú kisgércei ház, egy vámfalusi fazekas háza és egy szeszfőzde látható.
Oktatás szerkesztés
- A településen egy elméleti líceum és egy Ioniță G. Andron fotóművészről elnevezett iskolacsoport működik. Az első középiskola 1953-ban létesült és az 1961/62-es tanévben költözött saját épületbe.
Híres emberek szerkesztés
- Itt született 1873. március 2-án Góth Móric festő.
- Itt született 1915-ben Iuliu Pop fotóművész.
- Itt született 1924. augusztus 30-án Szerdahelyi István nyelvész, eszperantista.
- Itt született 1945. november 11-én Domokos Lehel szobrász.
- Itt született 1917-ben Ioniță G. Andron fotós, ügyvéd.
Testvérvárosok szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás
- ↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
- ↑ Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc és Erdély nemzetiségei. A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat évkönyve 1907,138–139. o.
- ↑ Mizser Lajos: Szatmár vármegye Pesty Frigyes 1864–1866. évi Helynévtárában. Nyíregyháza, 2001, 130. o.
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 44. o.
Források szerkesztés
- Daniela Bălu – Nicolae Bura – Viorel Ciubotă – Adela Dobrescu – Natalia Lazăr – Maria Lobonț Pușcaș – Ioan Viman: Negrești-Oaș: Trecut și prezent. Cluj-Napoca, 2012
- Vende Aladár: Szatmár vármegye községei [1]
- A város honlapja (románul)
További információk szerkesztés
- Az Avasvidéki Múzeum honlapja (románul)
- avasfelsőfalusi abrosz és cseréptál a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményéből [2][halott link] [3][halott link]
.svg){kind=small}