Balatonmáriafürdő
Balatonmáriafürdő (németül: Marienbad) község Somogy vármegyében, a Marcali járásban.
| Balatonmáriafürdő | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Vármegye | Somogy | ||
| Járás | Marcali | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Balog Mátyás (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8647 | ||
| Körzethívószám | 85 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 835 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 25,92 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 26,77 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 42′ 22″, k. h. 17° 22′ 14″46.706100°N 17.370461°EKoordináták: é. sz. 46° 42′ 22″, k. h. 17° 22′ 14″46.706100°N 17.370461°E | |||
 Balatonmáriafürdő
Pozíció Somogy vármegye térképén
| |||
| Balatonmáriafürdő weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonmáriafürdő témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Fekvése
szerkesztésA község a Balaton délnyugati partján, Balatonfenyves és Balatonkeresztúr között fekszik a Szigliget és Balatonederics közti öböllel átellenben. Közigazgatási területe a két fenti település között elterülő 6-700 méter széles és mintegy 6 kilométer hosszú tóparti sávból áll, amely csaknem teljes egészéban belterület. A tó vízterületén határos Szigligettel és Balatongyörökkel is.
Megközelítése
szerkesztésA közelében, déli határszélétől nem messze húzódik a Budapest és Letenye közötti 7-es főút, valamint az azzal párhuzamos M7-es autópálya, ezeken kényelmesen elérhető Budapest-Székesfehérvár-Siófok és Nagykanizsa felől is (az autópályáról a balatonfenyvesi vagy a balatonszentgyörgyi lehajtónál kell letérni).
Közigazgatási területét az országos közutak közül csak a Balatonkeresztúr-Balatonberény közt húzódó 7119-es út érinti.
A hazai vasútvonalak közül a településen a Balaton déli parti településein végigvezető 30-as számú Budapest–Murakeresztúr-vasútvonal halad át, melynek itt, a falu nyugati részén, a 7119-es út vasúti keresztezésétől nem messze egy megállási pontja van, Balatonmáriafürdő vasútállomás. Ez a vasútvonal jó összeköttetést biztosít a fővároson kívül még egy nagyvárossal, Székesfehérvárral, és Nagykanizsával is.
Története
szerkesztésA terület a 19. század végén még a Festetics család hitbizományi birtoka volt, amelyet Festetics Tasziló idején a filoxéra károsultjainak parcelláztak. A berek és a Balaton között húzódó homokos területre szőlőjüket elvesztett zalai gazdák érkeztek, akik úgy vélték, hogy a homokos területen a filoxéra kevésbé pusztít.
A terület parcellázását Gróf Széchenyi Imre kormánybiztos kapta feladatul. Az ő érdeme is, hogy három-négy év alatt újra a hazai és a külföldi elvárásoknak is megfelelő magyar bort tudtak készíteni a helyi gazdák.
Az idő múlásával egyre többen kezdtek fürödni is a térségben, de az első fürdőház csak az 1880-as években jött létre, az első fürdőegylet pedig csak 1902-ben alakult. A Déli Vasút Társaság is megállóhelyet létesített itt, ezt 1932-ben a MÁV vette át.
Máriatelepen és Hullámtelepen egyre több szálloda és panzió létesült. Divatba jött a nyaralás, 1925-ben Máriatelep néven egyesítették a két területet. Nevét nem Szűz Máriáról, hanem Széchenyi gróf feleségéről, Andrássy Máriáról kapta. A kikötő sokkal később, csak 1969-ben készült el; akkor kezdődött keleti oldalán a mocsarasodás, mivel az építmény akadályozza a lerakódott iszapot elhordani képes áramlatok működését. A kikötő építésekor a tóból jelentős területet fel is töltöttek.
A település neve 1927-ben változott Balatonmáriafürdőre.
A második világháború a Balaton déli partján is végigsöpört, s a település többször cserélt gazdát a német és a szovjet csapatok között. A németek Balatonberény vonalában ásták be magukat, s miután a szovjetek másodszor is elfoglalták a települést, kitelepítették a nyaralókban bujkáló polgári lakosságot. A mai „Csatorna-parton” lévő hidakat a visszavonuló német csapatok felrobbantották, s a lakosság sokáig csak egy fahídon tudott közlekedni.
Az 1956-os események viszonylagos nyugalomban zajlottak. A forradalom hírére a 36. Műszaki Zászlóalj (Marcali) 3 katonát küldött a postán lévő telefonközpont védelmére. A forradalmi tömeg az állami épületeken lévő vörös csillag eltávolítása után megegyezett a helyszínen lévő katonákkal, hogy amennyiben eltávolítják sisakjaikról a vörös csillagot, nem követelik átállásukat. A zászlóalj parancsnoka – Varga Tibor őrnagy – másnap átállt a forradalom oldalára; e tettéért később megfosztották rangjától és börtönbüntetéssel sújtották.
A mai Rákóczi és Dózsa György út menti házak nagy többségéhez utcaközösségi magánlejárók tartoznak, oly módon, hogy a part menti terület osztatlan közös tulajdonban van, amelyekhez számos – még a parcellázás korából eredő – szolgalmi (pl. vízmerítési, bányászati stb.) jog társulhat. Az 1960-as évekig még utcanevek sem voltak ezen a területen, mivel a kialakított utcák eredetileg a háztulajdonosok birtokához tartoztak, amelyeket közös megegyezéssel alakítottak ki a könnyebb közlekedés érdekében.
A lakók – jelentős részben nyugdíjasok – száma az 1970-es évekig egyre nőtt. 1918-ban 555, 1926-ban 711, 1944-ben 800 lakost számoltak össze. 1977-ben azonban az elmúlt harminc évhez képest csökkent a népesség. 2012-ben 784 lakosa és 425 lakóingatlanja volt a településnek, üdülőingatlanként pedig 2285 házat tartottak nyilván.
1942-ben épült a parkszálló; ekkor 2760 látogatót számoltak össze, köztük 45 külföldit.
A község további fejlődése során emeletes szállóhelyek, éttermek, üdülőházak épültek, s a legnagyobb fejlődést az 1969-ben elkészült kikötő hozta el: a nyári időszakban rendszeresen indulnak személyszállító hajók Balatongyörökre, Szigligetre és Badacsonyba, és a kikötő építésekor kialakított móló lett az egyik legkedveltebb látványossága az üdülőtelepülésnek, ahonnét végig lehet nézni a szép balatoni naplementét. Vonzzák a turistákat a hangulatos faluközpont hosszú bazársorai is.
Balatonmáriafürdő ma is gyorsan fejlődik. A magyar vendégeken kívül sok a német nyelvterületről érkező is, egy német partnertelepülése és német vendéglői is vannak.
Két másik településsel, Balatonkeresztúrral és Balatonberénnyel közös hivatala van. 2007-ben átkerült a Fonyódi kistérségből a Marcali kistérségbe, majd 2013-ban a Marcali járás része lett.
Közélete
szerkesztésPolgármesterei
szerkesztés- 1990–1994: Szirják László (Baráti Kör Egyesülete)[3]
- 1994–1998: Szirják László (független)[4]
- 1998–2002: Szirják László (független)[5]
- 2002–2006: Dr. Bollók Sándor (független)[6]
- 2006–2010: Galácz György Vince (független)[7]
- 2010–2014: Galácz György Vince (független)[8]
- 2014–2019: Galácz György Vince (független)[9]
- 2019–2024: Galácz György Vince (független)[10]
- 2024– : Balog Mátyás (független)[1]
Népesség
szerkesztésA település népességének változása:
| Lakosok száma | 691 | 731 | 700 | 873 | 749 | 836 | 835 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 77,4%-a magyarnak, 3,7% németnek, 0,3% románnak, 0,3% szlováknak mondta magát (22,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,5%, református 3,3%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,2%, izraelita 0,2%, felekezet nélküli 7,8% (33,1% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 87,2%-a vallotta magát magyarnak, 6,1% németnek, 0,3% szlováknak, 0,1-0,1% cigánynak, örménynek és románnak, 3,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 37,5% volt római katolikus, 3,2% református, 2,7% evangélikus, 1,6% egyéb keresztény, 1,3% egyéb katolikus, 11,5% felekezeten kívüli (42,1% nem válaszolt).[12]
Szórakozás
szerkesztés- Delta Retro Music Factory, 8647 Balatonmáriafürdő, Rákóczi út 1-2
- Club Black Magic, 8647 Balatonmáriafürdő, Vasút tér
- Szkíta Dance Hall, 8647 Balatonmáriafürdő, Gr. Széchényi Imre tér 1
Partnertelepülések
szerkesztésBalatonmáriafürdőnek három partnertelepülése van:[13]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 30.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Balatonmária (sic!) települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 28.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 13.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
- ↑ Balatonmáriafürdő települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 24.)
- ↑ Balatonmáriafürdő Helységnévtár
- ↑ Balatonmáriafürdő Helységnévtár
- ↑ Partnertelepülések. A település honlapja. (Hozzáférés: 2020. március 27.)
