Főmenü megnyitása

Dankó Imre (Budapest, 1922. január 22.Debrecen, 2008. december 15.[1]) magyar etnográfus, történész, muzeológus, múzeumigazgató, címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora.

Dankó Imre
Született 1922. január 22.
Budapest
Elhunyt 2008. december 15. (86 évesen)
Debrecen
Foglalkozása etnográfus, történész, helytörténész, muzeológus, múzeumigazgató, egyetemi tanár
Kitüntetései Móra Ferenc-emlékérem (1976)

ÉleteSzerkesztés

Tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen és a Debreceni Tudományegyetemen végezte,[1] angol-magyar tanári (1945) és bölcsészdoktori (1946) oklevelet szerzett. Gimnáziumi tanár volt Hajdúnánáson, Kecskeméten, Szentendrén.[1] Iskolaigazgató Túrkevén 1950-1952-ig. Pedagógusi munkája mellett, élénk szervezői és közéleti szerepet is betöltött. Egyike volt a helytörténeti-honismereti mozgalom megindítójának. Túrkevén került először komolyabb kapcsolatba a muzeológiával, itt hozta létre élete első múzeumi gyűjteményét.

1954-1957-ig a Sárospataki Rákóczi Vármúzeum igazgatója. Ezután rövid ideig a bajai múzeum munkatársa. 1958-1964-ig gyulai Erkel Ferenc Múzeum igazgatója.

1964 és 1969 között a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Baranya megyei Múzeumok Igazgatósága vezetője. Többek között újjáalakította a múzeumbaráti kört, megszervezte a múzeumi hónapokat, a Múzeumi Körlevél és a Dunántúli Dolgozatok megjelentetését, a Természettudományi Múzeum épületének rendbehozatalát és az állandó természettudományi kiállítás megrendezését, a mohácsi múzeum újjászervezését.

Leghosszabb időt Debrecenben töltött. 1969 és 1982 között a Déri Múzeum és a Hajdú-Bihar megyei Múzeumi Szervezet igazgatója volt. Itt teljesedett ki munkássága. Sok minden köszönhető neki: a Hajdú-Bihar megyei múzeumi hálózat látványos fejlesztése, számos új egység létrehozása. Páratlan az a kiadói tevékenység, amit meghonosított. Az ő érdeme volt a településekhez kapcsolódó, kiemelkedő személyiségek emlékének ápolása, emléktáblákkal, szobrokkal való megjelölése, a hazai és nemzetközi (bolgár) kapcsolatok fellendítése. Sokat tett Debrecen és Sumen testvérvárosi kapcsolatának létrehozásáért. Debrecent a magyarországi bulgarisztikai kutatás központjává tette.

Debreceni időszakában sorra készültek el összefoglaló feldolgozásai a hajdúkról, a népi építészetről, fazekasságról, a vásárok és a kereskedelem néprajzáról. Vizsgálta a változás-váltás folyamatát a népi kultúrában. Ismereteit a Debreceni Egyetem több tanszékén is továbbadta. Kutatási területe a Hajdúság, valamint a szomszédos bihari és békési vidékek néprajza volt. Történeti kutatásai a hajdúk mint sajátos történelmi-társadalmi csoport kialakulására és térbeli elhelyezkedésére irányultak.

Nevéhez fűződik többek között számos vidéki múzeum, emlékház, kiállítóhely létrejötte. Széles körű tevékenységet végzett a múzeumszervezésben és a múzeumok közművelődési tevékenységének kiterjesztésében. Ő kezdeményezte az azóta már hónappá terebélyesedett múzeumi hét beindítását. Több múzeumi kiadvány, évkönyv, helytörténeti-néprajzi tanulmánykötet szerkesztője volt. Cikkei jelentek meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban és évkönyvekben. Sokak szerint ő volt a múzeumi szakma egyik utolsó polihisztora.

MunkáiSzerkesztés

  • A sárospataki járás története, Miskolc, 1955.
  • A Sajó-Hernád melléki hajdútelepek, Sárospatak, 1955.
  • Széphalom, Sárospatak, 1956.
  • Túrkeve kutatása, Túrkeve, 1957.
  • Túrkeve története 1945-ig (Györffy Lajossal és Veress Évával), 1957.
  • Nyírbátor hajdúváros, Nyírbátor, 1957.
  • Baja irodalma, Baja, 1957.
  • A Körösköz-Bihari hajdúság, Gyula, 1959.
  • Kötegyán (Korek Józseffel), Gyula, 1960.
  • Szakál Lajos, Gyula, 1961.
  • Petik Ambrus: Békés megye leírása, 1784 (szerkesztő), Gyula, 1961.
  • A gyulai vásárok, Gyula, 1963.
  • A gyulai fazekasság, Gyula, 1963.
  • Ismeretlen török kép Gyula váráról, Gyula, 1966.
  • Változások a magyar parasztság (dél-bihari síkság) életmódjában, 1967.
  • A magyarhertelendi női fazekasság, Pécs, 1968.
  • The Functions of Hungarian Fairs, 1971.
  • Bajomi krónika (antológia szerkesztője), Biharnagybajom, 1973.
  • Csengeri krónika(antológia szerkesztője), Csenger, 1975.
  • Bagosi krónika(antológia szerkesztője), Hajdúbagos, 1976.
  • A Dériek, a Déri-gyűjtemények, Debrecen, 1977.
  • Opuscula Ethnographica (válogatott tanulmányok), 1977
  • Csenger története (Fábián Lászlóval), Mátészalka, 1978.
  • Vándorlás és árucsere, 1979.
  • Békés Város néprajza (szerkesztette), Békés, 1983.
  • Árucsere és migráció, 1986.
  • Rendkívüli vételformák, szerzési módok, 1988.
  • A javak cseréjének néprajza, 1991.
  • Régi vásáraink világa, 1992.
  • Emlékezés egy tudós lelkipásztorra (Takács Béla), 1992.
  • Nagyecsed, Debrecen, 1994.
  • Püspökladányi tanulmányok, Püspökladány, 1996.
  • Szabolcsi révek a Tiszán, 2001
  • Magyarhomorog. Egy bihari falu etnokulturális képe; Ethnica, Debrecen, 2001
  • Fragmenta historica ethnographica. Válogatott tanulmányok; Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, Debrecen, 2002 (A Hajdú-Bihar megyei múzeumok közleményei)
  • Írások, nyomdászok, nyomdák; Méliusz, Debrecen, 2002
  • Zsáka; szerk. Selmeczi László; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)
  • Durkó Antal élete és munkássága; Jantyik Múzeum, Békés, 2003 (Békési téka)
  • Veress Endre élete és munkássága; Jantyik Mátyás Múzeum, Békés, 2004 (Békési téka)
  • Bajomi krónika. Néprajzi és helytörténeti antológia Szűcs Sándor 70. születésnapjára; szerk. Dankó Imre; Beklen Alapítvány, Karcag–Túrkeve, 2007 (Alföld könyvek)
  • Közleményeinek száma meghaladja a kétezret.

Tudományos fokozatai, kitüntetéseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 158. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Külső hivatkozásokSzerkesztés