Grażyna Bacewicz

lengyel hegedűművész, zeneszerző és pedagógus

Grażyna Bacewicz (Orosz Birodalom, Łódź, 1909. február 15.Lengyelország, Varsó, 1969. január 17.) lengyel hegedűművész, zeneszerző és pedagógus.[1][2]

Grażyna Bacewicz
Életrajzi adatok
Született 1909. február 5.
Łódź, Petrokovi kormányzóság, Orosz Birodalom
Származás lengyel
Állampolgársága lengyel
Elhunyt 1969. január 17.
(59 évesen)
Varsó, Lengyelország
Sírhely Powązki katonai temető
Családja
Édesapja Vincas Bacevičius
Édesanyja Maria Modlińska
Házastárs Piotr Andrzej Biernacki
Gyermekei Alina Biernacka
Pályafutás
Tevékenység hegedűművész, zeneszerző, zenepedagógus
Műfajok
Hangszer hegedű
Híres művei Hét hegedűverseny
Brácsaverseny
Négy szimfónia
Díjak
  • a Polonia Restituta-rend lovagja
  • a Lengyel Népköztársaság 10. évfordulójának emlékérme
  • Work Flag Order, 1st class
  • Work Flag Order, 2nd class
  • Commander of the Order of Polonia Restituta
IPI névazonosító
  • 00001745911
  • 00001746124

Grażyna Bacewicz aláírása
Grażyna Bacewicz aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Grażyna Bacewicz témájú médiaállományokat.

Élete, pályája szerkesztés

Zeneszerető lengyellitván családban született, édesapja és két bátyja szintén zeneszerző volt. Apja Vincas (Wincenty, 1875−1952) és egyik bátyja, Vytautas (1905−1970) a Bacevičius nevet viselték és litvánoknak vallották magukat. Édesanyja, Maria Modlińska (a Zdzitowiecki-házból származó Stanisław és Natalia lánya) lengyel volt, 1958-ban hunyt el Varsóban. A másik három testvére lengyelnek tekintette magát. Másik bátyja, Kiejstut Bacewicz (1904 - 1993) zongoraművész és zeneszerző volt, 1957 és 1969 között a łódźi Zeneakadémia rektora. Két bátyja mellett egy húga is volt, a költő, újságíró Wanda. Férje, Piotr Andrzej Biernacki (1903-1963) a varsói Orvostudományi Akadémia professzora, belgyógyász volt. Egyetlen lányuk, Alina Biernacka (1942-), festőművész és költő.

Grażyna Bacewicz első hegedű és zongoraleckéit édesapjától kapta, 1919-ben pedig Helena Kijenska-Dobkiewiczowa łódźi konzervatóriumában folytatta, ahol hegedűt, zongorát és zeneelméletet tanult, de mellette Janiny Pryssewiczówna humán gimnáziumába is járt. 1923-ban a család Varsóba költözött, Grażyna pedig beiratkozott a varsói Nemzeti Zenei Konzervatóriumba. Zeneszerzést Kazimierz Sikorskitól, hegedűt Józef Jarzębskitől, zongorát pedig Józef Turczyńskitől tanult. Párhuzamosan a filozófia szakra is járt a Varsói Egyetemen, de azt másfél év után abbahagyta, mint ahogy a zongoratanulást is, hogy teljes energiáját a hegedűnek és a zeneszerzésnek szentelhesse.[3] 1932-ben kapta meg hegedűművészi és zeneszerzői diplomáját. Ignacy Jan Paderewski segítségével még abban az évben folytathatta zeneszerzési tanulmányai a párizsi Ecole Normale de Musique-on, ahol 1932-33-ban Nadia Boulanger volt a tanára. Privát hegedűórákat is vett Henri Touret-tól, 1934-ben pedig, visszatérve Párizsba, Flesch Károlynál csiszolta tovább hegedűtudását.[3]

Hegedűművészi pályája szerkesztés

 
Grażyna Bacewicz mellszobra a Hírességek Sétányán, Kielcében

Szólóhegedűsként már 1935-ben sikert aratott a varsói Henryk Wieniawski Nemzetközi Hegedűversenyen, ahol első díjas lett. 1936 és 1938 között a Varsói Lengyel Rádió zenekarának első hegedűse volt, Grzegorz Fitelberg irányítása alatt. Itt sokat fejlődött a hangszerelési tudása is. A II. világháború előtt számos hangversenyt adott, így fellépett Litvániában, Franciaországban, Spanyolországban is, gyakran testvére, a kiváló zongorista Kiejstut kíséretével.[3] A náci megszállás alatt titkos koncerteket adott. A világháború után folytatta a hangversenyezést, járt Belgiumban, Csehszlovákiában, a Szovjetunióban, Romániában, Magyarországon és újra Franciaországban. 1946-ban Párizsban előadta Karol Szymanowski 1. hegedűversenyét, Paweł Klecki vezénylete alatt. Játékát a tökéletes intonáció, a ritmikai precizitás, kiváló forma- és stílusérzék jellemezte, amely megbízható zenei memóriával, intelligenciával, elragadó előadásmóddal és technikai könnyedséggel párosult. Fellépésein a hegedűdarabok mellett olykor zongoraműveket is előadott.

Pedagógusként 1934/35-ben és 1945/46-ban összhangzattant, ellenpontot és szolfézst, valamint hegedűt tanított a łódźi Konzervatóriumban, 1966-tól pedig, haláláig a varsói Nemzeti Zeneművészeti Főiskolán (ma Zeneakadémia) volt a zeneszerzés tanára, 1967-től professzora. A zenei élet szervezésében is tevékeny szerepe volt, és számos lengyel és nemzetközi verseny zsűrijében vett részt (Poznań, Varsó, Liège, Párizs, Moszkva, Nápoly, Budapest). 1962-től haláláig a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének alelnöke volt.

Zeneszerzői munkássága szerkesztés

Sok éven át neoklasszikus stílusban alkotott, hasonlóan a két háború közötti és a második világháború utáni időszak sok lengyel zeneszerzőjéhez, akik soha nem követték a szocialista realizmus iránymutatásait. Művészete később fokozatosan az erősebb kifejező erejű stílus irányában haladt előre. A változó zenei formák ellenére, a kifejezés tisztasága és logikája erős pozícióra tett szert a klasszikus hangverseny repertoárban. Az 1950-es években visszavonult a pódiumtól és a komponálásnak szentelte az idejét.

Első zeneszerzői sikerei már 1933-ban kezdődtek: első díjat nyert a Aide aux femmes de professions libre társaság zenei versenyén az 1932-ben írt Fúvós kvintettjével.Trió oboára, hegedűre és csellóra című műve 2. helyezést ért el, vonós zenekarra írt Sinfoniettája pedig dicséretet kapott a Lengyel Zeneműkiadók Társaságának zeneszerzői versenyén 1936-ban. A Lengyel Zeneszerzők Egyesületének 1949-es Fryderyk Chopin zeneszerzői versenyén Zongoraversenye 2. díjas lett (az első díjat nem adták ki). 1951-ben a Liège-ben megrendezett Nemzetközi Zeneszerzői Versenyen nyerte el az első díjat 4. vonósnégyese, 1956-ban pedig ugyanott az 5. vonósnégyese. 1960-ban az UNESCO párizsi Nemzetközi Karmesteri Pódiumán kapott 3. helyezést Zene vonósokra, trombitákra és ütőkre című darabja (azon a versenyen ez volt a zenekari művek között elnyert legmagasabb díj). 1965-ben a belga kormány díját és aranyérmét kapta meg Brüsszelben, a Nemzetközi Zeneszerzői Versenyen, 7. hegedűversenyével.[3]

Hazájában is számos elismerésben részesült: mint zeneszerző és mint a zenei élet szervezője, tevékeny alakítója egyaránt. 1949-ben Varsó városának Zenei Díját kapta meg, mint zeneszerző, hegedűvirtuóz, szervező és tanár. 1950-ben a Nemzeti Díj 3. fokozatát kapta Concerto vonós zenekarra című művéért. 1951-ben a Lengyel Zenei Fesztivál 1. díját érdemelte ki a fesztiválok szervezéséért és kiváltképpen 4. hegedűszonátájáért. 1952-ben a Nemzeti Díj 2. fokozatát kapta 4. hegedűversenyéért,[4] 4. vonósnégyeséért és 4. hegedűszonátájáért. 1955-ben a lengyel kulturális és művészeti miniszter díját nyerte el a 4. szimfónia, 3. hegedűverseny és a 3. vonósnégyes művekkel. 1960-ban a Lengyel Zeneszerzők Egyesületének díját kapta meg kiemelkedő zeneszerzői teljesítményéért, 1962-ben pedig a kulturális és művészeti miniszter díjának 2. fokozatát a Pensieri notturni című kamarazenekari művéért. A művészeti elismeréseken kívül különböző magas állami kitüntetésekben is részesült.[3]

 
Grażyna Bacewicz síremléke a varsói Wojskow temetőben, 2006

Grażyna Bacewicz Lengyelország és a világ igen kevés női zeneszerzői közé tartozott. Olyan terület ez, ahol a nők minden korban erősen alulreprezentáltak voltak. Néhány példát azért említsünk meg: a középkori Hildegard von Bingen, Francesca Caccini (Giulio Caccini leánya), Clara Schumann, Fanny Mendelssohn, a lengyel Maria Szymanowska, Germaine Tailleferre és Nadia Boulanger. Grażyna Bacewicz méltó helyet vívott ki magának a világ zeneszerzőinek körében.

Képzett muzsikusként és kitűnő előadóművészként mint komponistát is különösen érdekelte a hegedű és a vonós hangszerek világa. Hét hegedűversenyt, egy brácsa- és két csellóversenyt, hét vonósnégyest, öt hegedű-zongora szonátát és két szóló hegedű szonátát írt. Ezek a darabok, illetve kamara és szimfonikus művei a mai napig méltó vetélytársai a „férfi” szerzők kompozícióinak a hangversenypódiumokon.

Írói munkássága szerkesztés

Bacewicz több regényt és novellát írt az 1960-as években, amelyek nagy része ma is csak kéziratban létezik. Egy novelláskötete jelent meg "„Znak szczególny” (Különös ismertetőjegy) címmel a varsói Czytelnik kiadónál, 1970-ben és 1974-ben.

Grażyna Bacewicz 1969. január 17-én hunyt el Varsóban, szívinfarktus következtében.

Születésének 100. évfordulójára emlékezve a 2009-es év a lengyel zenében Grażyna Bacewicz-év volt. A Lengyel Posta szintén ebből az alkalomból bélyeget bocsátott ki a zeneszerző arcképével.

Művei szerkesztés

Hangszeres művek szerkesztés

Zenekari művek szerkesztés

  • Sinfonietta vonós zenekarra (1929)
  • Suita (Szvit vonós zenekarra, 1931)
  • 3 karykatury (3 karikatúra, 1932)
  • Convoi de joie (Pochód radości) (1933)
  • Symfonia (elveszett) (1933)
  • Sinfonietta vonós zenekarra (1935)
  • Symfonia (Szimfónia, 1938)
  • Uwertura (Nyitány, 1943)[5]
  • I Symfonia (1. szimfónia, 1945)
  • Symfonia na ork. smyczk. (zaginęła) (Szimfónia vonós zenekarra, elveszett, 1946)
  • Introdukcja i Kaprys (Bevezetés és caprice, 1947)
  • Koncert na ork. smyczk. (Concerto vonós zenekarra, 1948)
  • II Symfonia (2. szimfónia, 1951)
  • III Symfonia (3. szimfónia, 1952)
  • IV Symfonia (4. szimfónia, 1953)
  • Uwertura polska (Lengyel nyitány, 1954)
  • Partita (transkr. Partity na skrz. i fort.) (A Partita átirata hegedűre és zongorára, 1955)
  • Wariacje symfoniczne (Szimfonikus változatok, 1957)
  • Muzyka na smyczki, trąbki i perkusję (Zene vonósokra, trombitákra és ütősökre, 1958)
  • Pensieri notturni (Éjszakai gondolatok, 1961)
  • Koncert na wielką orkiestrę symfoniczną (Koncert nagy szimfonikus zenekarra, 1962)
  • Musica sinfonica in tre movimenti (Szimfonikus muzsika három tételben, 1965)
  • Divertimento na ork. smyczk. (Divertimento vonós zenekarra, 1965)
  • Contradizione na ork. kam. (Ellentmondás, kamarazenekarra, 1966)
  • In una parte (Egy tételben, 1967)

A Lengyel Rádió számára írt darabok:

  • Mazur (Mazur, 1944)
  • Suita Pod Strzechą (Szvit a zsúptető alatt, 1945)
  • Suita Ze Starej Muzyki (Szvit régi dallamokra, 1946)
  • Suita (Szvit, 1946)
  • Szkice Ludowe (Népi vázlatok, 1948)
  • I Taniec polski (1948)
  • Groteska (Groteszk, 1949)
  • Oberek (Oberek, 1949)
  • Walc (Keringő, 1949)
  • Kaprys polski (Lengyel caprice, 1949)
  • Suita Tańców Polskich (Lengyel táncszvit, 1950)
  • Serenada (Szerenád, 1950)
  • II Taniec Polski (2. Lengyel tánc, 1950)
  • Krakowiak (Krakowiak, 1950)
  • Taniec mazowiecki (Mazóviai tánc, 1951)
  • Oberek Noworoczny (Újévi oberek, 1952)
  • Suita z baletu „Z Chłopa Król" (Szvit a „Parasztkirály” című balett zenéjéből, 1954)

Szólóhangszerre és zenekarra írt művek szerkesztés

  • I Koncert skrzypcowy (1. hegedűverseny, 1937)
  • II Koncert skrzypcowy (2. hegedűverseny, 1945)
  • III Koncert skrzypcowy (3. hegedűverseny, 1948)
  • Rapsodia polska na skrzypce (Lengyel rapszódia hegedűre, 1949)
  • Koncert fortepianowy (Zongoraverseny, 1949)
  • IV Koncert skrzypcowy (4. hegedűverseny, 1951)
  • I Koncert wiolonczelowy (1. csellóverseny, 1951)
  • V Koncert skrzypcowy (5. hegedűverseny, 1954)
  • VI Koncert skrzypcowy (6. hegedűverseny, 1957)
  • II Koncert wiolonczelowy (2. csellóverseny, 1963)
  • VII Koncert skrzypcowy (7. hegedűverseny, 1965)

(nagr. Rządu Belgijskiego i złoty medal na Międzynarod. Konkursie Kompoz. im. Królowej Elżbiety Belg., Bruksela 1965)

Kamaraművek szerkesztés

 
Grażyna Bacewicz emlékműve Bydgoszcz-ban, a Paderewski nevét viselő Filharmonia Pomorska szoborparkjában
  • I Kwartet smyczkowy (1. vonósnégyes, 1938)
  • II Kwartet smyczkowy (2. vonósnégyes, 1943)
  • Suita na 2 skrz. (Szvit két hegedűre, 1943)
  • Łatwe duety na tematy ludowe na 2 skrz. (Könnyű duettek népi témákra, két hegedűre, 1945)
  • III Kwartet smyczkowy (3. vonósnégyes, 1947)
  • Kwartet na 4 skrz. (Kvartett négy hegedűre, 1949)
  • IV Kwartet smyczkowy (4. vonósnégyes, 1950)
  • V Kwartet smyczkowy (5. vonósnégyes, 1955)
  • VI Kwartet smyczkowy (6. vonósnégyes, 1960)
  • Quartetto per 4 violoncelli (Kvatett négy csellóra, 1964)
  • VII Kwartet smyczkowy (7. vonósnégyes, 1965)
  • Kwintet na instr. dęte (Kvintett rézfúvós hangszerekre, 1932)
  • Trio na ob., skrz. i wioloncz. (Trió oboára, hegedűre és csellóra, 1935)
  • Sonata na ob. i fort. (Szonáta oboára és zongorára, 1936)
  • Andante sostenuto na skrz. (lub wioloncz.) i org. (Andante sostenuto hegedűre (vagy csellóra) és orgonára, a 4. hegedű-zongora szonáta átirata, 1945)
  • Trio na ob., kl. i fg. (Trió oboára, klarinéta és fagottra, 1948)
  • Łatwe utwory na kl. i fort. (Könnyű darabok klarinétra és zongorára, 1948)
  • Oberek nr 1 na kl. i fort. (1. oberek klarinétra és zongorára, 1949)
  • Wiwat na kl. i kwartet smyczk. (Vivát!, klarinétra és zongorára, 1950)
  • I Kwintet fortepianowy (1. zongorás kvintett, 1952)
  • Inkrustacje na waltornię i zespół kam. (Intarziák kürtre és kamaraegyüttesre, 1965)
  • Trio na ob., hf. i perk. (Trió oboára, hárfára és ütőhangszerekre, 1965)
  • II Kwintet fortepianowy (2. zongorás kvintett, 1965)

Hegedűre és zongorára írt darabok szerkesztés

  • Partita (Partita, 1930)
  • Kaprys nr 1 (1. caprice, 1932)
  • Witraż (Vitrázs, 1932)
  • Kaprys nr 2 (2. caprice, 1933 vagy 1934)
  • Pieśń litewska (Litván dal, 1934)
  • Temat z wariacjami (Téma változatokkal, 1934)
  • Andante i allegro (Andante és allegro, 1934)
  • Legenda (Legenda, 1945)
  • Concertino w I—III pozycji (Concertino I-III. fekvésben, 1945)
  • Sonata da camera (Kamaraszonáta, 1945)
  • Łatwe utwory w I pozycji (Könnyű darabok I. fekvésben, 1946)
  • Kaprys (Caprice, 1946)
  • II Sonata (2. szonáta, 1946)
  • III Sonata (3. szonáta, 1947)
  • Taniec polski (Lengyel tánc, 1948)
  • Łatwe utwory w I—III pozycji (Könnyű darabok I-III. fekvésben, 1949)
  • Melodia i Kaprys (Melódia és caprice, 1949)
  • I Oberek (1. oberek, 1949)
  • IV Sonata (4. szonáta, 1949)
  • Taniec antyczny (Antik tánc, 1950)
  • Taniec mazowiecki (Mazóviai tánc, 1951)
  • V Sonata (5. szonáta, 1951)
  • II Oberek (2. oberek, 1952)
  • Taniec słowiański (Szláv tánc, 1952)
  • Kołysanka (Bölcsődal, 1952)
  • Humoreska (Humoreszk, 1952)
  • Partita (Partita, 1955)

Szólóhangszerre írt művek szerkesztés

Hegedű szerkesztés

  • Sonata (Szonáta, 1929)
  • Sonata (Szonáta, 1941)
  • Kaprys polski (Lengyel caprice, 1949)[6]
  • II Kaprys (2. caprice, 1952)
  • II Sonata (2. szonáta, 1958)
  • 4 capricci (Négy capriccio, 1968)

Zongora szerkesztés

  • Temat z wariacjami (Téma változatokkal, 1924)
  • Preludium (Prelúdium, 1928)
  • Allegro (Allegro, 1929)
  • Sonata (Szonáta, 1930)
  • Trois pieces caracteristiques (Három karakterdarab, 1932)
  • Toccata (Toccata, 1932)
  • Sonatina (Szonatina, 1933)
  • Suita dziecięca (Gyermek szvit, 1933)
  • Scherzo (Scherzo, 1934)
  • Sonata (Szonáta, 1935)
  • 3 Groteski (Három groteszk, 1935)
  • 3 preludia (Három prelűd, 1941)
  • I Sonata (1. szonáta, 1949)
  • Krakowiak koncertowy (1949)
  • Etiuda tercjowa (Terc-etűd, 1952)
  • II Sonata (2. szonáta, 1953)
  • Sonatina (Szonatina, 1955)
  • 10 etiud (10 etűd, 1957)
  • Mały tryptyk (Kis triptichon, 1965)

Más hangszer szerkesztés

  • Esquisse per organo (Vázlat orgonára, 1966)
  • Kaprysy polskie na kl. (Lengyel caprice-ok klarinétra, 1952)

Vokális/hangszeres művek szerkesztés

Dalok énekszólóra és zongorára szerkesztés

  • Trzy róże (Három rózsa – 10. századi arab költemény, L. Staff fordításában, 1934)
  • Mów do mnie, miły (Szólj hozzám, kedvesem, Rabindranáth Tagore versére, Jan Kasprowicz fordításában) (1936)
  • 3 pieśni: Mamidio, Inna, Samotność (Három dal, 10. századi arab versek, L. Staff fordításában, 1938)
  • Oto jest noc (Itt az éjszaka, K. I. Gałczyński) (1947)
  • Smuga cienia (Árnyékcsík, W. Broniewski) (1948)
  • Rozstanie (Elválás, R. Tagore versére, Jan Kasprowicz fordításában) (1949)
  • Usta i pełnia (Ajak és teljesség, K. I. Gałczyński) (1949)
  • Dzwon i dzwonki (Harang és harangszó, A. Mickiewicz, 1955)
  • Nad wodą wielką i czystą (A széles, tiszta víz fölött, A. Mickiewicz, 1955)
  • Boli mnie głowa, (pieśń żartobliwa) (Fáj a fejem, humoros dal Grażyna Bacewicz saját szövegére, 1955)
  • Sroczka (ludowy) (Szarka, népdal, 1956)
  • Zaloty na chór m. (Udvarlás, vegyes karra, A. Mickiewicz, 1968)

Énekszólóra, kórusra és zenekarra szerkesztés

  • Psalm „De profundis clamavi ad te Domine" (Zsoltár, 1932)
  • 3 pieśni na tenor solo i ork. (Három dal tenor szólóra és zenekarra, 10. századi arab versek, L. Staff fordításában, 1938)
  • Kantata olimpijska na chór miesz. i ork. (Olimpiai kantáta, vegyes karra és zenekarra, Pindarosz ódájára, 1948)
  • Akropolis, kantata na 600-lecie UJ, na chór miesz. i ork. (Akropolisz, kantáta vegyes karra és zenekarra, a Jagelló Egyetem alapításának 600. évfordulójára, Stanisław Wyspiański Akropolis című drámája nyomán, 1964)
  • Przygoda króla Artura, opera radiowa (Artúr király kalandja, rádió-opera, ősi kelta legenda nyomán, 1959)

Balettek szerkesztés

  • Z chłopa król (A parasztkirály, A.M. Swinarski, P. Baryk nyomán) (1953/54)
  • Esik w Ostendzie, balet komiczny, 1 -akt. (Esik Ostendében, komikus balett, 1 részben, L. Terpilowski, Tadeusz Boy-Żeleński műve alapján) (1964)
  • Pożądanie, 2-akt. (Vágyakozás, M. Bibrowski, Pablo Picasso Le desir attrapé par la queue című színpadi műve nyomán) (1968–69)

Grażyna Bacewicz kéziratai a Varsói Nemzeti Könyvtár zenei részlegében találhatóak.

Grażyna Bacewicz nevét viselő intézmények, helyek szerkesztés

 
Emléktábla a varsói Ulica Koszykowa 35. ház homlokzatán. E házban lakott Grażyna Bacewicz 1936 és 1962 között.[7]
  • Koszalin: Grażyna Bacewicz Állami Zeneiskola
  • Łódź: Grażyna és Kiejstut Bacewicz Zeneakadémia, Grażyna Bacewicz-ház
  • Gdańsk-Wrzeszcz: Grażyna Bacewicz Zenei Általános Iskola
  • Radomsko: Grażyna Bacewicz Állami Zenei Általános Iskola
  • Varsó: Grażyna Bacewicz Zenei Általános és Középiskola
  • Wrocław: Grażyna Bacewicz Zenei Általános Iskola
  • Tychy: Grażyna Bacewicz játszótér
  • Limanowa: Grażyna Bacewicz Zenei Általános Iskola
  • Jaworzno: Grażyna Bacewicz Zenei Általános Iskola
  • Nowa Sól: Grażyna Bacewicz Zeneiskola

Jegyzetek szerkesztés

  1. Kisielewski, Stefan. Dzienniki. Varsó: "Iskry", 171. o. (1997. március 15.). ISBN 83-207-1516-4 
  2. A nekrológok gyakran, tévesen 1913-at adták meg születési évként.
  3. a b c d e Grażyna Bacewicz életrajza
  4. Grażyna Bacewicz: Violin Concerto No 4. YouTube
  5. Grażyna Bacewicz: Overture for Orchestra. YouTube
  6. Janusz Wawrowski plays Kaprys Polski. YouTube
  7. Ciepłowski, Stanisław. Napisy pamiątkowe w Warszawie XVII-XX w.. Varsó: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 99. o. (1987. március 15.). ISBN 83-01-06109-X 

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Grażyna Bacewicz című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

  • Dziębowska, Elżbieta. Ludomira Stawowy: Grażyna Bacewicz, in: Encyklopedia muzyczna PWM (lengyel nyelven). Kraków: Polskie Wydawnictwo Muzyczne, 100-108. o. (1979). ISBN 83-224-0113-2. OCLC 468356768 

Grażyna Bacewicz életrajza angol nyelven

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Grażyna Bacewicz témájú médiaállományokat.