Főmenü megnyitása
Wikipédia

Hincz Gyula

magyar festő, grafikus és iparművész

Hincz Gyula (Budapest, 1904. május 17. – Budapest, 1986. január 26.) magyar festő, grafikus és iparművész.

Hincz Gyula
Született1904. április 17.
Budapest
Meghalt1986. január 26. (81 évesen)
Budapest
Mestere(i) Rudnay Gyula
Vaszary János
A Wikimédia Commons tartalmaz Hincz Gyula témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

1922–1929 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Tanulmányi úton járt 1926-ban Párizsban, ahol Paul Gauguin, s Pablo Picasso műveit tanulmányozta, s megismerte André Breton Szürrealizmus kiáltvány c. manifesztumát.

1928-as berlini tanulmányútján kapcsolatba került a Der Sturm körül csoportosuló expresszionista képzőművészekkel, de a Der Sturm valamennyi modern művészeti irányzat (kubizmus, konstruktivizmus, futurizmus, dadaizmus) gyűjtőmedencéje volt. Hincz ismeretséget kötött a Der Sturm főszerkesztőjével, Herwarth Waldennel, aki a következő évben, Moholy-Nagy Lászlóval közösen kiállította műveit a Sturm Galériában.

Itthon Kernstok Károly, Galimberti Sándor és Kmetty János festészete állt hozzá közel, 1928-ban az UME, 1929-ben a KUT tagja lett, velük állított ki a Tamás Galériában és az Ernst Múzeumban. Az 1940-es évek elején komor balatoni tájképeket festett, de 1943-ban Erdélybe utazott, az ottani táj és folklór hatása alatt művészete újra derűsre változott.

1946–1949 között az Iparművészeti Főiskola tanára, majd 1958–1963 között igazgatója volt. 1950–1963 között tanított a Képzőművészeti Főiskolán is. Nemcsak festményeket és rézkarcokat, hanem könyvillusztrációkat, szobrokat, murális alkotásokat, köztük üvegmozaikot, kerámiát, gobelint is készített. A Képzőművészeti Főiskolán számos jeles tanítvány került ki keze alól, köztük Meggyes László festőművész, Gácsi Mihály grafikusművész, Kass János grafikus- és szobrászművész, Reich Károly grafikusművész, Gyémánt László festőművész.

MűvészeteSzerkesztés

Egész életművére jellemző volt a nyitottság új és új művészeti irányzatok befogadására, kipróbálására, de az alapvető optimizmus, a tiszta színek használata, a szépség megragadására, a dekorativitásra való törekvés mindig állandó maradt, talán ezért lett újra kedvelt az ő művészete a 2000-es években is. A legelvontabb témák ábrázolása sem jelentett számára gondot (lásd „tudomány”, „művészet” Budapesti Corvinus Egyetem dísztermének 16 táblás üvegmozaikja). Nem öregedett bele egyetlen sajátos stílusba, egész életében megőrizte megújulásra való képességét, nemcsak a fejlett világnak tekintett régióra figyelt, megragadta őt az ázsiai országok kalligrafikus művészete és a dél-amerikai festők (Diego Rivera, Frida Kahlo) folklórra építkező színes világa. Műveinek gyakran az ő felesége volt a modellje, felesége 1983-ban bekövetkezett halála után alkotói tevékenysége abbamaradt, három év múlva őt is elragadta a halál.

HagyatékaSzerkesztés

Hincz Gyula 1980-ban felajánlott 107 alkotást Vác városának. A kollekció sorsáról folyó tárgyalások során megállapodás született, hogy a város a felajánlott művekből állandó kiállítást létesít, és a gyűjtemény kezelését a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságára (PMMI) bízza. 1986-ban bekövetkezett halála után az örökösök – elsősorban unokaöccse, Hincz Jenő – jóvoltából a kollekció további több száz alkotással bővült, s így ma már mintegy 1700 festményt, egyedi és sokszorosított grafikát, valamint kisplasztikát tartalmaz. A hagyatéki anyagól rendezett kiállítás 1983 és 2006 között a Vak Bottyán (ma Tragor Ignác Múzeum[1]] fenntartásában volt megtekinthető a korábbi váci könyvtár épületéből átalakított Lőwy Sándor (ma Káptalan utcai) múzeum épületben. A gyűjteményt 2009-ben a Váci Értéktár vette át és gondozta 2013-ig. 2013 és 2016 között a váci Madách Imre Művelődési Központ által fenntartott Pannónia Ház Közérdekű Muzeális Kiállítóhely kezelte, majd 2016-ban visszakerült a váci Tragor Ignác Múzeum gyűjteményébe.

KiállításokSzerkesztés

Egyéni kiállítások (válogatás)Szerkesztés

  • 1929 Galerie der Sturm, Berlin
  • 1929 Tamás Galéria, Budapest (Mattis Teutsch Jánossal és Mészáros Lászlóval)
  • 1938 Ernst Múzeum, Budapest
  • 1943 Tamás Galéria, Budapest
  • 1964 Dürer Terem, Budapest
  • 1968 Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest[2]
  • 1968 Galerie de Saxe, Párizs
  • 1971 Csók Galéria, Budapest (Farkas Aladár szobrászművésszel)[3]
  • 1971 Budapesti Történeti Múzeum, Budapest Somogyi Józseffel
  • 1976 Csontváry Terem, Pécs ; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • 1980 Vigadó Galéria[4] Budapest
  • 1981 Görög templom, Vác[4]
  • 1983 Újpesti Mini Galéria, Budapest[4]
  • 1983 Hincz Gyula Állandó Kiállítás, Vác
  • 2005 Merítés a KUT-ból IX. : Hincz Gyula emlékkiállítás, Haas Galéria, Budapest[5]
  • 2006 Egykor és ma : Adorján Attila és Hincz Gyula kiállítása, Görög Templom Kiállítóhely (Tragor Ignác Múzeum), Vác
  • 2007 Hincz Gyula művei a két világháború között : válogatás köz- és magángyűjteményekből, Városi Művészeti Múzeum Képtára - Esterházy-palota, Győr
  • 2009 Hincz Gyula 36 képét bemutató kiállítás, 20'21 Galéria, Budapest[6]
  • 2010 Hincz Gyula elfeledett grafikái, Váci Értéktár[7]
  • 2011 Bóbitától a Bibliáig - Hincz Gyula könyvillusztrációi, Váci Értéktár[8]
  • 2012 Hincz Gyula: Erdély, Váci Értéktár[9] majd Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely[10]
  • 2017 Aktok - Hincz Gyula titkos múzsája, BÁV Apszisterem, Budapest[11]
  • 2017 Az ezerarcú művész - válogatás a Hincz Gyula hagyatékból, Tragor Ignác Múzeum - Pannónia Ház kiállítóhely, Vác[12]

Csoportos kiállítások (válogatás)Szerkesztés

  • 1937 CLXVII. kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
  • 1950-1952, 1954, 1955, 1962, 1965 Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1956 Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
  • 1960 XXIX. velencei biennále, Velence
  • 1964 Kortárs magyar művészet, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz
  • 1965 Grafikai és kisplasztikai kiállítás, Prága ; Berlin ; Helsinki ; Belgrád
  • 1967 XX. századi magyar művészet, Royal Institute Gallery, London
  • 1968 Kortárs magyar művészet, Folkwang-Museum, Essen
  • 1969 Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest ; Kunstforening, Oslo ; Bergen
  • 1969 I. Nemzetközi festészeti fesztivál, Cagnes-sur-Mer, Franciaország
  • 1969 Magyar grafika, Sonnenhalle, Kiel ; Archiginnasio, Bologna
  • 1970 XXXV. velencei biennále, Velence
  • 1977 Festészet '77, Műcsarnok, Budapest
  • 1983 A magyar grafika külföldön : Németország 1919-1933, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest ; Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest[4]
  • 2009 Három generáció mestergrafikusai, Koller Galéria, Budapest[13]

MűveibőlSzerkesztés

  • Pietà (1925; hidegtű, papír, 293 x 353 mm) Magyar Nemzeti Galéria (MNG), Budapest
  • Sugarak (1925; rézkarc, papír, 297 x 355 mm) MNG
  • Nő a kertben (1930-as évek; olaj, vászon, 60 x 60 cm), Tragor Ignác Múzeum (TIM), Vác
  • Két akt asztal mellett (1940-es évek; olaj, vászon) TIM
  • Angyali üdvözlet (1941; olaj, fa, 202 x 250 cm) MNG
  • Siratás (1945; olaj, vászon, 125 x 80 cm) TIM
  • Május 1. (1950 körül)
  • Olvasztár (1950 körül; olaj, vászon, 135 x 100 cm) TIM
  • Béke-ciklus (1950-1958)
  • A Fészek Klub gobelinjei: Népek barátsága és a Martinász (1956-59)
  • A Debreceni Agrártudományi Egyetem gobelinje (1967)
  • A Corvinus Egyetem dísztermének üvegmozaikja (1970)
  • Akt (1970-es évek; Olaj, vászon, 120 x 150 cm) TIM
  • Mozaik (1973), Gödöllői Agrártudományegyetem
  • A SOTE nagy üvegablaka (1973)

Illusztrált könyvköteteibőlSzerkesztés

  • Márai Sándor: Kaland : színmű három felvonásban. Budapest : Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, 1940.[14]
  • Herczeg Ferenc: Sziriusz : elbeszélés. Budapest : Új Idők, 1943.
  • Karinthy Frigyes: Martinovics : versek. Budapest : Új Idők Irodalmi Intézet, 1947
  • Anatole France: Les contes de Jaques Tournebroche Jaques Tournebroche, vagyis Nyársforgató Jakab meséi. Békéscsaba : Tevan Kiadó, 1948.[15]
  • Heltai Jenő: Öt mesejáték. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1955.
  • Krúdy Gyula: Valakit elvisz az ördög - és más kisregények. Debrecen : Alföldi Magvető, 1956.
  • Mao Tse-tung: Le poesie. Milano - Roma : Ed. Avanti, 1959.
  • József Attila összes versei. Budapest : Szépirodalmi Kiadó, 1962.
  • Anatole France: (L'île des Pingouins) Pingvinek szigete. Budapest : Magvető Könyvkiadó, 1956.
  • Lev Tolsztoj: Polikuska: Hincz Gyula rajzaival. (elbeszélés, fordította Szőllősy Klára) Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968. (Képes Regénytár sorozat)
  • Heltai Jenő: A néma levente. Budapest : Szépirodalmi Kiadó, 1968.
  • Attila József / [Ausw. Stephan Hermlin] ; [übertr. von Franz Fühmann et al.] ; [ill. Gyula Hincz] Berlin : Neues Leben, 1975. (Poesiealbum 90.)
  • Voltaire: Candide, Gyergyai Albert fordításában. Magyar Helikon 1966

Díjak, elismerésekSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Bauer Jenő: Hincz Gyula, Budapest, Képzőművészeti Alap, 1975.
  • Losonci Miklós: Hincz Gyula állandó gyűjteménye. Vác, 1983.
  • Losonci Miklós: Hincz Gyula életműve, Szentendre, PMMI, 1989.
  • Haas János, Iványi Bianca, Kopócsy Anna, Zsákovics Ferenc: Merítés a KUT-ból IX. Hincz Gyula festőművész emlékkiállítása. Budapest, 2005.

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Tragor Ignác Múzeum. muzeumvac.hu. (Hozzáférés: 2018. január 22.)
  2. ↑ Könyvillusztrációk bemutatása.
  3. ↑ Harcolnak az életért: Vietnam : Farkas Aladár szobrászművész, Hincz Gyula festőművész kiállítása. 1971. 8 p. ill.
  4. ↑ a b c d Katalógussal.
  5. ↑ Művek (vál.) Hincz Gyula (1904-1986) festőművész emlékkiállítása : Haas Galéria, Budapest, 2005. október 15-étől november 19-éig / [... vál., rend. és a katalógus szerkesztésében közrem. Haas János et al.] Budapest : Haas Galéria, 2005. 12 p. : ill., főként színes
  6. ↑ A kiállítást megnyitotta egykori tanítványa Gyémánt László festőművész.
  7. ↑ Hincz Gyula elfeledett grafikái. ertektar.vac.hu. (Hozzáférés: 2018. január 11.)
  8. ↑ Bóbitától a Bibliáig - Hincz Gyula könyvillusztrációi. ertektar.vac.hu. (Hozzáférés: 2018. január 11.)
  9. ↑ HINCZ GYULA: ERDÉLY. ertektar.vac.hu. (Hozzáférés: 2018. január 11.)
  10. ↑ Hincz Gyula: ERDÉLY. www.hrmuzeum.ro. (Hozzáférés: 2018. január 11.)
  11. ↑ Aktok – Hincz Gyula titkos múzsája - BÁV. bav.hu. (Hozzáférés: 2018. január 11.)
  12. ↑ Dunaweb: http://muzeumvac.hu/programok_idoszaki/98/Az-ezerarcu-muvesz-8211-valogatas-a-Hincz-Gyula-hagyatekbol.html. muzeumvac.hu. (Hozzáférés: 2018. január 11.)
  13. ↑ A következő művészek alkotásai szerepeltek: Artner Margit, Gross Arnold, Gyulai Líviusz, Hincz Gyula, Kass János, Orosz István (sz. 1951), Reich Károly, Szabó Vladimir, Szalay Lajos, Takáts Márton.
  14. ↑ Második kiadás: 1941.
  15. ↑ További kiadások: 1958, 1970.

ForrásokSzerkesztés

  • Kortárs magyar művészeti lexikon. Szerk. Fitz Péter. 2. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2000. Hincz Gyula festő, grafikus lásd 129-130. p. ISBN 963 8477 458
  • Magyar művészeti kislexikon kezdetektől napjainkig. Szerk. Körber Ágnes. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 2002. Hincz Gyula festő, grafikus, iparművész lásd 146-147. p. ISBN 963-8477-66-0

További információkSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hincz_Gyula&oldid=20790107”