1964-es Eurovíziós Dalfesztivál
Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a kilencedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Dánia fővárosa, Koppenhága adott otthont. A helyszín a koppenhágai Tivolis Koncertsal volt.
| 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál | |||||
Tivolis Koncertsal, Koppenhága,  Dánia | |||||
 | |||||
| Döntő | 1964. március 21. | ||||
| Műsorvezető | Lotte Wæver | ||||
| Rendező csatorna | DR | ||||
| Győztes dal |  Gigliola Cinquetti (Non ho l’età) | ||||
| Magyar versenyző | — | ||||
| Szavazási rendszer | Mindegyik országnak 10 zsűritagja volt, akik tetszőlegesen elosztottak 3 pontot a dalok között. A pontokat összeadták, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Ha csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak. | ||||
| Indulók száma | 16 | ||||
| Először részt vevő országok |  Portugália | ||||
| Visszatérő országok | — | ||||
| Visszalépő országok |  Svédország | ||||
| Nulla pontos dal | .svg){kind=small} Jugoszlávia Németország Portugália Svájc | ||||
| Meghívott előadók | Koppenhágai balett | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||
A résztvevők
szerkesztésAz először versenyző Portugália lett az első ország, amelyik pont nélkül maradt az első részvételén. (1994-ben Litvánia lett a második ország, amelyik nulla pontot kapott a debütálásán.)
Svédország nem vett részt, mert az énekeseik bojkottálták a versenyt. A svéd tévé ennek ellenére közvetítette a versenyt, és a következő évben már újból küldött versenyzőt.
A svájci énekesnő, Anita Traversi másodszor vett részt a versenyen, ám ezúttal pont nélkül zárt.
A német dal, a Man gewöhnt sich so schnell an das Schöne egy rekordot tudhatott magáénak egészen 2024-ig: a leghosszabb dalcím volt a dalverseny történetében, 2024-ben ezt a rekordot azonban megdöntötte Észtország (Nendest) narkootikumidest ei tea me (küll) midagi című dala. A sok betű ellenére a pontok száma nulla maradt.
Hollandia volt az első ország, melyet egy nem európai származású énekes képviselt, az indonéz származású Anneke Groenloh személyében.
Érdekesség, hogy először fordult elő, hogy egy énekes – a francia Rachel – csak a keresztneve feltüntetésével versenyzett.
A verseny
szerkesztésAz 1956-os mellett ez az egyetlen verseny, melyről nem maradt fenn videófelvétel, csak hangfelvétel. Ennek oka, hogy a '70-es években a dán televízió épületében történt tűzeset során megsemmisült a felvétel. Csak a nyitány egy részlete, valamint a győztes dal előadásának egy részlete maradt fenn.
Először történt meg, hogy valaki a közönség soraiból megzavarta a versenyt: a belga dal előtt egy politikai tüntető szaladt a színpadra, kezében egy "Bojkottáljátok Francót és Salazart!" feliratú transzparenssel. Ezalatt a tévénézőknek a pontozótáblát mutatták. Miután a tüntető férfit elvezették, folytatódott a verseny.[1] A második alkalom, hogy megzavarták a versenyt, 2010-ben történt meg, amikor a spanyol produkció közben Jimmy Jump a színpadra futott. A harmadik alkalom, hogy megzavarták a versenyt, a 2017-es Eurovíziós Dalfesztivál döntőjében történt, amikor az előző évi győztes Jamala produkciója közben egy ukrán férfi ausztrál zászlóval felfutott a színpadra és letolta a nadrágját.
A későbbi győztes olasz dal szokatlanul nagy ovációt kapott. Az énekesnőt, Gigliola Cinquettit egyedülálló módon visszatapsolta a közönség, hogy még egyszer meghajoljon.
A szavazás
szerkesztésIsmét módosítottak a szavazás menetén. Az egyes országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik tetszőlegesen osztottak szét három pontot a dalok között. Ezután összeadták a pontokat, és az összesített lista első három helyezettje kapott 5, 3 és 1 pontot. Amennyiben csak egy dalra szavazott az összes zsűritag, akkor az 9 pontot kapott, ha csak kettőre, akkor azok 6 és 3 pontot kaptak.
A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott: Luxemburg volt az első szavazó, és Spanyolország az utolsó. Az olasz dal rögtön az első ország zsűrije után az élre állt, és előnyét végig megőrizve zárt az élen. A norvég, a dán és a spanyol zsűri kivételével mindegyik zsűritől kapott pontot, és összesen nyolc zsűritől gyűjtötte be a maximális öt pontot.
A szavazás ismételt módosítása ellenére sorozatban harmadik alkalommal négy ország dala maradt pont nélkül: ezúttal Jugoszlávia, Németország, Portugália és Svájc. Mind a négy ország először végzett nulla ponton. Portugáliának ez volt az első részvétele is egyben.
A szavazás során Olaszország óriási fölénnyel győzött, majdnem háromszor annyi pontot kapott, mint a második helyezett brit énekes. Ez a dalverseny történetének legnagyobb relatív különbségű győzelme.
Eredmények
szerkesztés
Ponttáblázat
szerkesztés| Zsűrik | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Össz | 
|
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
|
|
|
|
|
|
.svg){kind=small}
|
| |
 Luxemburg
|
14 | 3 | 3 | 5 | 3 | ||||||||||||
 Hollandia
|
2 | 1 | 1 | ||||||||||||||
 Norvégia
|
6 | 5 | 1 | ||||||||||||||
 Dánia
|
4 | 1 | 3 | ||||||||||||||
 Finnország
|
9 | 3 | 3 | 3 | |||||||||||||
 Ausztria
|
11 | 5 | 1 | 5 | |||||||||||||
 Franciaország
|
14 | 1 | 3 | 5 | 3 | 1 | 1 | ||||||||||
 Egyesült Királyság
|
17 | 1 | 5 | 3 | 1 | 1 | 1 | 5 | |||||||||
 Németország
|
0 | ||||||||||||||||
 Monaco
|
15 | 3 | 5 | 3 | 1 | 3 | |||||||||||
 Portugália
|
0 | ||||||||||||||||
 Olaszország
|
49 | 5 | 5 | 5 | 5 | 5 | 3 | 3 | 5 | 5 | 3 | 5 | |||||
 Jugoszlávia
|
0 | ||||||||||||||||
 Svájc
|
0 | ||||||||||||||||
 Belgium
|
2 | 1 | 1 | ||||||||||||||
 Spanyolország
|
1 | 1 | |||||||||||||||
Visszatérő előadók
szerkesztés| Előadó | Ország | Előző év(ek) |
|---|---|---|
| Anita Traversi | Svájc
|
1960 |
A szavazás és a nemzetközi közvetítések
szerkesztésPontbejelentők
szerkesztés
|
|
Kommentátorok
szerkesztés| Ország | Kommentátor | Közvetítés | ||
|---|---|---|---|---|
| Ausztria |
Emil Kollpacher | |||
| Belgium |
Paule Herreman (franciául) | |||
| Herman Verelst (hollandul) | ||||
| Dánia |
||||
| Egyesült Királyság |
David Jacobs (televízió) | |||
| Tom Sloan (rádió) | ||||
| Finnország |
Aarno Walli | |||
| Franciaország |
Robert Beauvais | |||
| Hollandia |
Ageeth Scherphuis | |||
| Jugoszlávia |
Miloje Orlović | |||
| Gordana Bonetti | ||||
| Tomaž Terček | ||||
| Luxemburg |
Jacques Navadic | |||
| Monaco |
Robert Beauvais | |||
| Németország |
Hermann Rockmann | |||
| Norvégia |
Odd Grythe | |||
| Olaszország |
Renato Tagliani | |||
| Portugália |
Gomes Ferreira | |||
| Spanyolország |
Federico Gallo | |||
| Svájc |
Theodor Haller (németül) | |||
| Georges Hardy (franciául) | ||||
| Giovanni Bertini (olaszul) | ||||
 Svédország |
Sven Lindahl | |||
Térkép
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 14.)
További információk
szerkesztés
