Főmenü megnyitása

Jobbágyi község Nógrád megyében, a Pásztói járásban.

Jobbágyi
A Szent György római katolikus templom
A Szent György római katolikus templom
Jobbágyi címere
Jobbágyi címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeNógrád
JárásPásztói
Jogállás község
Polgármester Schoblocher István
Irányítószám 3063
Körzethívószám 32
Népesség
Teljes népesség2087 fő (2015. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség116,93 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület17,84 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jobbágyi (Magyarország)
Jobbágyi
Jobbágyi
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 49′ 46″, k. h. 19° 40′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 46″, k. h. 19° 40′ 55″
Jobbágyi (Nógrád megye)
Jobbágyi
Jobbágyi
Pozíció Nógrád megye térképén
Jobbágyi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jobbágyi témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Jobbágyi Nógrád megyében, a Mátra alján, a Nagy-Hársas hegy lábánál fekszik, a falut a Zagyva folyó és a 21-es főút szeli ketté; a belterület nagyobb része a főút nyugati oldalára esik, a főúttól keletre eső községrész a Losonci út, illetve Kisjobbágyi nevet viseli.

A települést érintő utak még a 21-esen felül a Galgagutától induló 2129-es közút, amely csaknem 30 kilométer megtétele után itt torkollik bele a 21-esbe, körforgalmú csomóponttal, valamint a 2405-ös közút, amely ugyanebből a körforgalomból indul a község keleti része és Apc felé. Utóbbiból ágazik ki északnak, a kisjobbágyi községrészben a 24 103-as út, amely az egykori jobbágyi „csokoládégyár”, a 7405. számú titkos fegyver- és lőszergyár objektumának bejáratáig vezet. (Maga az út tovább húzódik észak felé, a jelenleg is zárt honvédségi objektumon belül is, annak északi kijáratától 24 104-es számozással halad Szurdokpüspöki lakott területéig.)

A település megközelíthető vasúton is, a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonalon. Vasúti megállóhelye a 21-es főúttól mintegy 300 méterre, közvetlenül a 2405-ös út mellett fekszik.

Szomszédos települések: északról Szurdokpüspöki, nyugatról Szarvasgede, délről Apc határolja.

TörténeteSzerkesztés

Jobbágyi és környéke már az ősidők óta lakott hely volt, határa gazdag lelőhelye a -, bronz-, népvándorlás- és honfoglalás kori leleteknek.

Nevét 1342-ben említette először oklevél, a falut ekkor az Aba nemzetségből származott Szalánczi Miklós, a Jobbágyi család őse szerezte meg Szurdokpüspökivel együtt, aki 1344-ben e helységékre szabad ispánságot is nyert és utóbb át is költözött Jobbágyiba, ahol később fia Péter (1363-1375) is birtokos volt. 1424-ben Tari Lőrinc és fia Rupert nyerték a falut adományba Zsigmond királytól. 1454-ben Tari Rupert fia György birtokában volt, 1465-ben azonban Tari György, Guthi Országh Mihálynak zálogosította el. Halála után az Országh és a Nánai Kompolthi családokra szállt, majd 1598-ban Török István, 1754-ben Kanyó György volt itt birtokos, 1770-ben báró Haller Samu tábornok, báró Révay László, Bossányi Júlia és a Nikházy család, 1826-ban pedig gróf Berényi Terézia, Baloghy Lajos, gróf Stahrembergné és a Fáy család. Később pedig Sréter György, Cebrián Antal, Baloghy Lajos, Dobóczky Ignácz, Reviczky Mária, özvegy Koósné szül. Fáy Zsuzsánna volt itt a birtokos. A 19. század közepén Posztóczky János, Frivaldszky Imre, gróf Cebrián Ferencz és Meskó Johanna, a 20. század elején pedig Szent-Ivány Farkasné szül. Patay Jolán, Bérczy Géza és neje Bencsik Mária, továbbá gróf Degenfeld Lajos a legnagyobb birtokosai.

1831-ben a kolera miatt zendülés tört ki a községben, 1856-ban pedig a falu nagy része leégett, majd 1873-ban ismét a kolerajárvány pusztított a lakosok között. A jobbágyi bor, mely a filoxéra-pusztítás előtt országos hírű és a lakosság fő jövedelmi forrása volt. A 20. század elején már inkább a gyümölcstermesztésre helyeztek nagyobb súlyt, Bérczy Gézánénak volt itt 7 holdas cseresznye ültetvénye, amely akkor a legnagyobbnak számított az országban. A termését Bécsbe és az osztrák tartományokba szállították. A helység határában az egyik dűlőt Vámpart-dűlőnek nevezik, mert ezen vezetett a Szuhavölgyön át menő út, melyen azelőtt vámot is szedtek, és a vámszedőnek is volt háza a közelben. A községhez tartozó Kisjobbágyi-puszta a Révayak birtoka volt, akiktől Posztóczky Iván, tőle pedig 1900-ban Szent-Ivány Farkasné szül. Patay Jolán vásárolta meg. Az itteni úri lakot 1880-ban Posztóczky Iván építtette. Az e birtokhoz tartozó kőbányában még Posztóczky idejében, mammut-csontvázakat találtak, melyekből azonban csak töredékeket lehetett kiemelni, miután földomlás következtében két munkás járt szerencsétlenül. Ugyancsak e puszta határában, a Hermann szőlőben, a múlt század eleje körül száznál több honfoglalás kori sírt találtak, melyeknek egy része a Nemzeti Múzeumba került. A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott. 1910-ben 1659 lakosából 1495 római katolikus, 27 evangélikus, 41 izraelita volt. 2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[2]

NépességSzerkesztés

A település népességének változása:

 

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,9%-a magyarnak, 17,8% cigánynak, 0,2% németnek mondta magát (13% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,4%, református 2,2%, evangélikus 1,2%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 19,7% (27,7% nem nyilatkozott).[3]

NevezetességeiSzerkesztés

  • Templomának déli falán középkori részletek láthatók a román kori és a gótikus templomból.
  • A község Szurdokpüspöki felé eső végénél található az egykori Andezit Művek, ami Magyarország egyik legnagyobb földalatti hadiüzeme volt.[4] Az 1952-ben a Mátra egyik vonulata alá rejtett titkos lőszergyárat 1960. december 31-én zárták be véglegesen.[5] Jelenlegi funkciója nem ismert, de ma is aktív, feltehetően kormánybunker.

Híres emberekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  2. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  3. Jobbágyi Helységnévtár
  4. Elektrotechnika 2000 93.évfolyam 4.szám 160. oldal Turán György : "Egy 87 éves villamosmérnök emlékei" című cikke
  5. Titkos fegyvergyár a Mátra gyomrában – Falanszter.blog.hu, 2013. december 22.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés