Jurij Abramovics Basmet

orosz brácsa- és hegedűművész, karmester

Jurij Abramovics Basmet (oroszul: Юрий Абрамович Башмет; Rosztov-na-Donu, 1953. január 24. – ) orosz brácsa- és hegedűművész, karmester, zenepedagógus.

Jurij Abramovics Basmet
Юрий Башмет.jpeg
Életrajzi adatok
Született 1953. január 24. (68 éves)[1][2]
Rosztov-na-Donu
Iskolái Moszkvai Csajkovszkij Állami Konzervatórium
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer brácsa
Díjak
  • A Szovjetunió Állami Díja
  • Becsületrend
  • a Szovjetunió népművésze
  • Haza Szolgálatáért Érdemrend 3. fokozata
  • A Haza Szolgálatáért-érdemrend, IV. osztály
  • Léonie Sonnings musikpris (1995)
  • Officer's Crosses of the Order of the Lithuanian Grand Duke Gediminas
  • Officier des Arts et des Lettres
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje
  • Commander of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Order of the Badge of Honour
  • Barátságért Érdemrend
  • A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze
  • A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze
  • Ukrán Köztársasági Érdemrend 3. osztály
  • Order of St. Sergius of Radonezh 3rd class
  • Medal "For Labour Valour"
  • Order of Francisc Skorina (2008. október 6.)
  • az Oroszországi Föderáció Állami Díja
  • Russian Federation's Government Award (2016)
  • Szarovi Szent Szerafim-érdemrend
Tevékenység
Kiadók Deutsche Grammophon
A Wikimédia Commons tartalmaz Jurij Abramovics Basmet témájú médiaállományokat.

Élete, munkásságaSzerkesztés

Basmet a Szovjetunióban született, 1953-ban, zsidó családban. Szülei Abram Boriszovics Basmet vasútmérnök és Maja Zinovjevna Basmet (szül. Kricsever) filológus voltak. Az apát 1958-ban áthelyezték Lvovba, a család is követte. A fiú gyermekkorában hegedülni és zongorázni tanult. Tizennégy évesen vette fel a brácsát, miközben egy rockegyüttesben is gitározott. A Lvovi Speciális Zenei Középiskolában 1971-ben végzett, ezután az anyja Moszkvába vitte meghallgatásra, aminek nyomán felvették a Moszkvai Konzervatóriumba, ahol 1971 és 1976 között tanult. Előbb Vagyim Boriszovszkij volt a brácsatanára, majd annak halála után, 1972-től Fjodor Druzsinyin vette át az oktatását. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, aki az osztálytársa volt (a házasságot Msztyiszlav Rosztropovics melegen támogatta).

Basmet a végzés után még két év asszisztensi képzésben vett részt, és ennek végén, 1978-ban azonnal a konzervatórium tanára lett, mint az intézmény minden idők legfiatalabb tanára. 1975-ben – még hallgatóként – második lett a Budapesti Nemzetközi Hegedűversenyen, majd a következő évben a müncheni ARD Nemzetközi Zenei Verseny első helyezettje lett. A sikereket követően széles körben ismert művésszé vált, de az akkori Szovjetunióban nem volt egyszerű a külföldi fellépések intézése. A következő évben azonban felléphetett Németországban, majd lassan Európa más országai, az Egyesült Államok, Kanada, Latin-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland és Japán következett. Basmet beemelte a brácsát a hangversenyek elfogadott szólóhangszerei közé, ő volt az első mélyhegedűs, aki szóló hangversenyt adott a Carnegie Hallban, a Concertgebouw-ban, a Barbicanben, a Milanói Scalában és a Leningrádi Filharmónia nagytermében.

Még 1972-ben megvette a milánói Paolo Testore mestermélyhegedűjét, és a mai napig azon játszik. Eleinte csak szólistaként lépett fel, majd 1985-ben, Szvjatoszlav Richter ösztönzésére kezdett el dirigálni. 1986-ban megalakította a Moszkvai Szólisták kamarazenekart, amely gyorsan ismertté vált otthon és külföldön egyaránt. A zenekar párizsi fellépése után a zenekari tagok úgy döntöttek, hogy Franciaországban maradnak (a zenekar Basmet nélkül hamar felbomlott). Hazatérve Basmet 1992-ben, csupa fiatal zenészből újjáalakította a zenekart, amely ugyanolyan sikeres volt, mint az elődje. 2008-ban a zenekar Grammy-díjat nyert Stravinsky és Prokofjev műveinek hangfelvételéért.

Basmet 1978 óta tanít a Moszkvai Konzervatóriumban, 1996 óta professzorként. 1996-ban létrehozta és vezette a konzervatórium brácsa kísérleti osztályát, ahol a hallgatók szélesebb képzést kapnak, tanulmányaik felölelik a kamara-, az opera- és a szimfonikus zene területét is. Zenepedagógiai tevékenysége a nagyközönség felé is kiterjed: szerzője és műsorvezetője az Az álom állomása című (ilyen címmel önéletrajzi könyvet is írt), díjnyertes televíziós műsornak. 1980 után mesterkurzusokat vezet Japánban, Európában, Amerikában és Hongkongban, nyári tanfolyamokat tart Sienában és Tours-ban.

2002-ben Basmetet kinevezték az „Új Oroszország” Állami Szimfonikus Zenekar művészeti igazgatójának és vezető karmesterének, 2012-ben pedig megalapította 28 orosz város 79 fiatal zenészéből az Összorosz Ifjúsági Szimfonikus Zenekart (amellyel rendszeresen fellép karmesterként és szólistaként is). Karmesteri tevékenysége mellett szólistaként egyébként is gyakori fellépő, nem ritkán egyetlen koncerten. Szeret kamarazenélni is, különböző felállásokban játszik kamaraműveket brácsán, hegedűn. Számos hírneves zenésszel lépett fel, például Szvjatoszlav Richter, Msztyiszlav Rosztropovics, Isaac Stern, Gidon Kremer, Martha Argerich, Oleg Kagan, Natalja Gutman, Viktor Tretyjakov, Yehudi Menuhin, Charles Dutoit, Kurt Masur, Bernard Haitink, Jurij Tyemirkanov és Nikolaus Harnoncourt.

A klasszikus szerzők mellett szívesen játszik kortárs szerzőktől is. Több zeneszerző írt, dedikált számára műveket, ezek száma több mint ötven. Ilyenek például Alfred Schnittke, Szofija Gubajdulina, Alekszandr Csajkovszkij, Vytautas Barkauskas, Andrej Espaj, Poul Ruders, Andrej Golovin, Alekszandr Raskatov és Gia Kancseli művei. Többször járt Magyarországon. Egy Richterrel adott budapesti koncertje után Kroó György írta róla: „Basmet tökéletes technikával és gyönyörű hangon muzsikál, salaktalan, nemes, éneklő, de szenvedélytől sem mentes tónusa, pazarul hajlékony vonóvezetése, a zenei anyagot nemcsak megmunkáló, hanem átható szellemisége a legszebb távlatokkal kecsegtet”.

Számos nemzetközi jelentőségű jótékonysági akcióban vett részt, megalapította a Nemzetközi Jótékonysági Alapot és a Dmitrij Sosztakovics Nemzetközi Díjat a nemzetközi művészet területén elért kiemelkedő eredményekért. Ezt a díjat megkapta többek között Gidon Kremer, Thomas Quasthoff, Viktor Tretyjakov, Benjamin Britten, Valerij Gergijev, Anne-Sophie Mutter, Olga Borogyina, Irina Antonova, Natalja Gutman, Jevgenyij Kiszin, Makszim Vengerov és Gyenyisz Macujev. Alapítója a moszkvai Nemzetközi Brácsaversenynek, valamint elnöke az Egyesült Királyságbeli Nemzetközi Lionel Tertis brácsaversenynek. 1998-tól művészeti vezetője a Szvjatoszlav Richter Zenei Fesztiválnak, 2006 óta Rosztyiszlav Krimer fehérorosz zongoristával együtt szervezi a minszki Nemzetközi Jurij Bashmet Fesztivált, és ő irányítja a szocsi Téli Nemzetközi Művészeti Fesztivált és a Jaroszlavli Nemzetközi Zenei Fesztivált is.

Basmet tagja az Orosz Föderáció elnöke alá tartozó Kulturális és Művészeti Tanácsnak. Kritikák érték, miután 2014-ben aláírta a Vlagymir Putyint – a Krím Oroszországhoz csatolásában – támogató levelet. Emiatt a lvivi Liszenko Nemzeti Zeneakadémia visszavonta a korábban számára adományozott tiszteletbeli professzori címet. A döntést az akadémia tudóstanácsa – a helyi sajtó szerint – majdnem egyhangúlag hozta meg.

Felesége Natalja Tyimofejevna Basmet hegedűművész, lánya Kszenyija zongoraművész, fia Alekszandr közgazdász. Testvérbátyja Jevgenyij aki most is Lvivben él, utcai zenész.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • 1975 – Második díj a Budapesti Nemzetközi Hegedűversenyen
  • 1976 – Első díj a müncheni ARD Nemzetközi Zenei Versenyen
  • 1983 – Az Orosz Föderáció érdemes művésze
  • 1986 – A Szovjetunió Állami díja
  • 1991 – A Szovjetunió népművésze
  • 1993 – Az Orosz Föderáció Állami díja
  • 1995 – Sonning-díj (Dánia)
  • 1995 – Az Orosz Föderáció Állami díja
  • 1999 – Gediminas Nagyfejedelmi Rend tisztje (Litvánia)
  • 2000 – Az Orosz Föderáció Állami díja
  • 2000 – Az Ordre des Arts et des Lettres tisztje (Franciaország)
  • 2000 – Az Olasz Köztársaság Érdemrendjének parancsnoka
  • 2002 – A hazáért érdemrend 3. fokozata
  • 2003 – A Francia Köztársaság Becsületrendje
  • 2004 – Ukrán Érdemrend 3. fokozata
  • 2004 – A Moszkvai Állami Egyetem tiszteletbeli professzora
  • 2005 – Rusze díszpolgára (Bulgária)
  • 2008 – Orosz Becsületrend
  • 2008 – Grammy-díj a Moszvai Szólistákkal együtt Stravinsky és Prokofjev műveinek hangfelvételéért
  • 2009 – A londoni Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagja
  • 2013 – Az Orosz Föderáció Állami díja
  • 2013 – Örmény Becsületrend
  • 2014 – Rosztov-na-Donu díszpolgára
  • 2014 – Barátságért érdemrend (Oroszország)
  • 2020 – A hazáért érdemrend 2. fokozata
  • Franciszk Szkarina-rend (Fehéroroszország)

FelvételeiSzerkesztés

Válogatás az AllMusic és a Discogs nyilvántartásából.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1978 Schubert, Reger, Druzsinyin: Sonatas for Viola and Piano Mihail Muntyan Melogyija
1981 Mozart: Concerto No. 3 for Violin And Orchestra, Sinfonia Concertante for Violin, Viola and Orchestra English Chamber Orchestra, Vlagyimir Szpivakov Melogyija
1990 Schubert: Sonata in A; Schumann: Märchenbilder, Adagio & Allegro; Bruch: Kol Nidrei; Enescu: Konzertstücke Mihail Muntyan RCA
1990 Schnittke: Concertos for Viola & Cello Natalja Gutman, USSR Ministry of Culture Symphony Orchestra, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij Regis Records
1990 Csajkovszkij: Serenade for Strings; Grieg: Holberg Suite Moscow Soloists RCA Victor
1991 Schnittke: Viola Concerto, Trio Sonata Msztyiszlav Rosztropovics, Moscow Soloists, London Symphony Orchestra RCA
1992 Sosztakovics: Viola Sonata in C Op147; Glinka: Sonata for viola in Dm Mihail Muntyan RCA Victor
1992 Hindemith: Viola sonata in F; Britten: Lachrymae; Sosztakovics: Viola Sonata Szvjatoszlav Richter Mezhdunarodnaya Kniga
1994 Espaj: Concertos for Viola, Violin, Piano; Concerto Grosso Eduard Grach, Vlagyimir Krajnyev Russian Disc
1996 Schnittke: Concerto for Three, String Trio, Minuet, Canon Gidon Kremer, Msztyiszlav Rosztropovics EMI
1997 Music for Viola & Piano (Britten, Sosztakovics, Hindemith) Szvjatoszlav Richter Alto
1998 Bruch: Double Concerto; Walton: Viola Concerto London Symphony Orchestra, Neeme Järvi, André Previn RCA
1999 Brahms: Viola Sonatas; Two Songs Mihail Muntyan, Larisza Gyadkova RCA
2002 Mozart: Piano Concertos Nos. 20 & 25 Martha Argerich, Szvjatoszlav Richter, Alekszander Rabinovics Elatus
2004 Brahms: Piano Quartet Op. 25; Schumann: Fantasiestücke Op. 88 Martha Argerich, Gidon Kremer, Mischa Maisky Deutsche Grammophon
2005 Sosztakovics, Szviridov, Vajnberg: Chamber Symphonies Moscow Soloists Onyx
2007 Stravinsky: Apollo; Concerto for Strings; Prokofjev: 20 Visions fugitives Moscow Soloists Onyx
2008 Csajkovszkij: Serenade for Strings; Grieg: Holberg Suite; Mozart: Eine kleine Nachtmusik Moscow Soloists Onyx
2011 Brahms: Symphony No. 3; Csajkovszkij: Symphony No. 6 Novaya Rossiya State Symphony Orchestra ICA
2012 Igor Raykhelson: Viola Concerto; Violin Concerto Nyikolaj Szacsenko, Novaya Rossiya State Symphony Orchestra, Alekszandr Szlatkovszkij Toccata
2014 Schubert, Brahms: Sonatas for Viola and Piano Mihail Muntyan Melogyija
2015 Gia Kancseli: Mourned by the Wind Jansug Kahidze Melogyija
2016 Schnittke: Viola Concerto; Cello Concerto No. 1 Natalja Gutman, USSR Ministry of Culture Symphony Orchestra, Gennagyij Rozsgyesztvenszkij Alto
2017 Brahms: Quintet for Clarinet and String Quartet C Minor, Op. 115 Moscow Solists Melogyija

JegyzetekSzerkesztés

  1. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Yuri Bashmet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Башмет, Юрий Абрамович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés