Keresztényfalva

község Romániában, Brassó megyében

Keresztényfalva (románul: Cristian, németül: Neustadt, szászul: Noscht) falu Romániában, Brassó megyében. Keresztényfalva község központja, és egyetlen beosztott falva. Brassóval határos, a várostól 9 kilométerre nyugatra helyezkedik el. Fejlett, vagyonos, városias kinézetű település, melyet „mintaközségként” tartanak nyilván. Történelmének nagy része alatt lakosságának túlnyomó része szász volt, azonban a 20. század során kivándoroltak: míg az 1930-as években még többségben voltak, 2011-ben már csak a népesség 2%-át tették ki. A Barcaság területén ezen a településen található a legtöbb jó állapotban fennmaradt hagyományos szász ház; fő látványossága a központban álló evangélikus erődtemplom.

Keresztényfalva (Cristian)
A falu központja és a szász templom tornya
A falu központja és a szász templom tornya
Keresztényfalva címere
Keresztényfalva címere
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
Rang községközpont
Polgármester Gicu Cojocaru
Irányítószám 507055
Körzethívószám 0268
SIRUTA-kód 40900
Népesség
Népesség4490 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság77 (2011)[2]
Népsűrűség161,92 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság565 m
Terület27,73 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Keresztényfalva (Románia)
Keresztényfalva
Keresztényfalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 45° 37′ 43″, k. h. 25° 28′ 60″Koordináták: é. sz. 45° 37′ 43″, k. h. 25° 28′ 60″
Keresztényfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztényfalva témájú médiaállományokat.

A falu neve feltételezhetően egy Christian nevű alapítóra utal. Valószínűleg 1220 körül alapította tíz család, katolikus (a reformáció után evangélikus) nagytemploma 1270 körül épült. Mivel területén kevés legelő, kaszáló van, a legeltetés nem volt jellemző, a falusiak főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. A szomszédos Barcarozsnyóval többször volt határvitájuk. A 15–18. századok során többször feldúlták a törökök, tatárok, kurucok; járvány és tűzvész is pusztított a településen. A 19. század második felében az iparosodásnak köszönhetően a település nagymértékű fejlődésnek indult, több gyár épült, és a 21. században is fontos vidéki ipari központnak számít.

Neve és címereSzerkesztés

Magyar és román neve valószínűleg egy Christian nevű alapítóra utal (innen származik a Keresztényhavas neve is),[3][4] bár megjegyzendő, hogy Benkő József és Orbán Balázs a „keresztény” szóból eredeztetik.[5][6] Okmányban legelőször 1362-ben jelenik meg Kereztyenfalu néven, majd 1367-ben mint Villa Cristiani és 1377-ben mint Nova Civitas (latinul új város).[7] A 15–19. századokban különböző alakjai tűnnek fel a Keresztényfalva, Neustadt és Nova Civitas elnevezéseknek.[8]

Német Neustadt nevének jelentése „új város”, és valószínűleg a hasonló hangzású „Neustatt” (új hely) kifejezés elferdítéséből ered, ugyanis a település soha nem volt a mai értelemben vett város, és nem rendelkezett városi jogokkal. Feltételezések szerint már a kezdetektől így nevezték, mikor a 13. században a betelepülő a szászok egy „új helyet” választottak ki itt egy közösség létrehozására, és a Neustatt idővel Neustadtra módosult. Az „új” jelzőt egyesek azzal magyarázták, hogy a település későn jött létre, és brassóiak vagy barcarozsnyóiak alapították (fő érvük az volt, hogy igen kis területre van beékelődve az említett két város közé). Azonban a nagytemplom 13. századi román stílusú elemei arra utalnak, hogy a közösség már akkor létezett, amikor a többi környező település (beleértve Brassót) még nem volt annyira fejlett, hogy kolóniákat és leányegyházakat alapítson.[9]

A tölgyleveles, makkos falucímer szóbeli leírása már 1756-ban megjelenik egy egyházi okmányban, első képi ábrázolása egy 1889-ben készült templomi zászlón maradt fenn. Egy kézenfekvő magyarázat szerint a falu határában levő egykori tölgyerdőket és azok gazdasági jelentőségét idézi. Más értelmezés szerint a lakosok „német tölgyekhez hasonló” szabadságára és állhatatosságára utal; ezt az elméletet megerősíti, hogy a templomtorony falán, a címer alatt Hoffmann von Fallersleben erről szóló verse olvasható:[10]

Wie die Eichen himmelan
trotz den Stürmen streben,
wollen wir auch ihnen gleichen,
frei und fest wie deutsche Eichen
unser Haupt erheben.

FöldrajzSzerkesztés

FekvéseSzerkesztés

Határos Brassó városával; a várostól nyugatra fekszik, távolsága a városközponttól légvonalban 9, közúton 13 kilométer. Tengerszint feletti magassága 565 méter.[11] Áthalad rajta a Brassóból a Törcsvári-szoroson keresztül Pitești-ig haladó DN73-as főút, és a Brassó–Zernest-vasútvonal. Gyalogosan megközelíthető Brassópojána felől is, a falutól délkeletre húzódó dombokon áthaladó túraösvényen (Lexen-út).[12]

Térképen legelőször 1536-ban jelent meg, Johannes Honterus Bázelben készült Erdély-térképén.[13]

Domborzat és geológiaSzerkesztés

A településtől keletre, délkeletre a Nagy-tölgyes vonulata húzódik, délre pedig kisebb dombok. Dél felé az úgynevezett Lexen-úton keresztül elérhető a Hóvirág-rét (Poiana Cristian, Schneebrichtal), a DN1E út mellett. Északra és nyugatra találhatóak a falu sík mezőgazdasági területei. A településen átfolyik a Vidombák, ettől nyugatra pedig egy mesterséges csatornát is létrehoztak a malmok üzemeltetésére, azonban ezt a 20. században megszüntették.[12][14]

A Barcaságnak ezen a szélén két párhuzamos, délkeleti dőlésű törésében bukkan fel a vékony rétegű triászi mészkő, a tűzálló agyaggal és kőszénnel rendelkező kora jurai (liász) rétegek és a kvarc-homokkő dogger-rétegei. A helyi vízfolyások (Kurmesgrund, Schneebrich, Steinraben felső szakasza) a liász-rétegekben mélyítették völgyeiket. A geológiai felépítés különösen jól látható, ha délkelet felé indulunk; itt egy vékony mészkő-réteg látható (Dornberg), majd fennebb a liászi agyagrétegek.[15]

ÉghajlatSzerkesztés

Éghajlata nedves kontinentális, hasonló a szomszédos Brassó, és tágabban az egész Barcaság éghajlatához. Tavasszal és nyáron meleg, nedves, északnyugati szelek fújnak, télen pedig hideg északkeleti szelek.[11] Az évi középhőmérséklet 7,9 ºC, a legmelegebb hónap augusztus (18,5 ºC), a leghidegebb pedig január (-3,8 ºC). Évente átlagban 794 mm csapadék esik, a legszárazabb hónap a február (42 mm), a leginkább esős pedig június (100 mm).[16]

Flóra és faunaSzerkesztés

 
A százados tölgyek

Területét régen vegyes erdők borították, a tölgyerdők a Keresztényhavas oldalától egészen a síkságig nyúltak, azonban ezek nagy részét kivágták, hogy legelőket létesítsenek, és hogy eladják a faanyagot. A 21. század elején már csak néhány százados tölgyfa őrzi az egykori erdők emlékét, a település déli részén (Unter den Eichen). 2010-ben 70 tölgyet természeti emléknek (monument al naturii) nyilvánítottak.[17][18]

A 20. század végén az erdők 80%-a tűlevelűekből, főleg lucfenyőből állt, és csak 20%-a lombhullató fákból. Az erdőszéleken mogyoró, galagonya, borbolya, bodza, vadrózsa, nadragulya és más cserjék nőnek; az erdei tisztásokon megtalálható a bársonyos rókagomba, boroszlán, málna, vadrózsa, a nedvesebb területeken pedig számos páfrányfaj. Az erdei és mezei virágok sokfélesége a 20. században nagymértékben csökkent a mezőgazdasági permetezés, másrészt az ipari szennyezés miatt. Az erdei virágok közül megemlíthető a sáfrány, kankalin, hóvirág, májvirág, ibolya, jácint; a mezeiek közül a margaréta, szegfű, zsálya, árvácska, boglárka.[18]

A nagyvadakat a barnamedve, szarvas, őz, vaddisznó képviseli, de élnek itt farkasok, rókák, mókusok, nyulak, hörcsögök is. A madarak közül előfordul a holló, varjú, szarka, bagoly, vadgalamb, de időnként látható kakukk, harkály, rigó, pacsirta is.[18]

TörténeteSzerkesztés

Területét már a neolitikumban is lakták; régészeti feltárások egy újkőkorszaki, egy késő bronzkori, és egy római kori település nyomait is azonosították. A főbb leletek között megemlíthető 12 sarló, egy 240 körül keletkezett dák vas amulett, és egy római bronztál (ez utóbbi a Brukenthal-múzeumban van).[11]

A falut valószínűleg 1220 körül alapította tíz család, Szent Miklósnak szentelt katolikus (a reformáció után evangélikus) nagytemploma 1270 körül épült. Írásban legelőször 1362-ben említik Kereztyenfalu néven, Nagy Lajos augusztus 28-án kelt kiváltságlevelében.[4] Egy 1378-as okmány szerint a brassói tartomány bizottsága úgy határozott, hogy Keresztényfalva (Nova Civitas) három egész és három nyolcad „fizetőházzal” (Zahlhaus, latinul domus numeralis) rendelkezzen[3] (ez az egyes vidékek adózóképességét mutatta meg; Brassó tartományt száz domus numeralisra osztották, melyből Brassó városára 37 jutott, az egyes településekre pedig 2 és 9 között).[19]

A 14. század végéről és a 15. század elejéről több oklevél is utal a keresztényfalvi malom jövedelmére, amelyet Nicolaus de Kereztyenfalu leszármazottai kaptak. Egy tűzvész után a malmot a közösség újjáépítette, és bevételének egy részét az erődtemplom építésére fordították (pro fabrica ecclesiae). A templomerőd ovális alaprajzával arra utal, hogy ez volt a Barcaság egyik legrégebbi ilyen építménye a szászhermányi és a prázsmári mellett, és nagy mérete a középkori közösség jólétére és vagyonára enged következtetni. Az 1421-es török betörés alkalmával Keresztényfalva volt azon kevés szász erődök egyike, mely ellenállt az ellenséges ostromnak, az 1432-es invázió azonban súlyosan érintette.[3]

Amikor 1427-ben Zsigmond magyar király Brassóban tartózkodott, hogy megszervezze a török elleni védelmet, a keresztényfalviak panaszt tettek nála Brassó városa ellen, mivel a közelmúltban a brassóiak a Keresztényfalvához tartozó hegyi réteken (a mai Brassópojána területén) kezdték legeltetni állataikat. A király végül azt az ítéletet hozta, hogy a legelők „örökre” a városhoz tartozzanak. Bár a keresztényfalviak keresete megalapozott volt, és a Keresztényhavas elnevezés is ősi jogviszonyokra utalt, a helyiek nem tudtak szembeszegülni az akkor már igen erőssé vált várossal. Később a szomszédos Barcarozsnyóval pereskedtek, mivel a rozsnyóiak halastóvá duzzasztottak egy patakot a keresztényfalviak kárára. 1487-ben a brassói tanács elrendelte, hogy a patakot vissza kell terelni a régi medrébe.[3]

1497-ben egy határvita során a brassói bíró és tanácsosok Barcarozsnyónak ítélték a Barca folyó melletti, korábban Keresztényfalvához tartozó területsávot. Mivel egyik falunak sem volt elég bizonyítéka a tulajdonjogot illetően, kiválasztottak tizenkét rozsnyói lakost, akik a helyszínen meg kellett esküdjenek, hogy rozsnyói földön állnak.[13] 1533-ban és 1540-ben is határvitáik voltak Barcarozsnyóval; az előbbi valószínűleg az 1533. tavaszán bekövetkezett nagy árvíz következményeként.[20]

A 16. század közepén Johannes Honterus munkássága folytán a szászok evangélikus hitre tértek, és a templom is evangélikussá vált.[21]

 
A régi ortodox templom

1600-ban Vitéz Mihály, 1611-ben pedig Báthory Gábor felégette a falut, de a templomerődöt nem sikerült bevegyék. 1612 februárjában ismét megtámadták, Báthory pedig szeptemberig megszállva tartotta a templomerődöt.[22] 1658-ban tatárok dúlták fel, 1704–ben pedig kurucok vették be magukat.[17] 1718–1719-ben pestisjárvány pusztított a faluban, 1760-ban pedig tűzvész, melynek a házak legtöbbje áldozatul esett. 1792-ben megszüntették a templomerődöt körülvevő vizesárkot és egy gesztenyékkel és hársfákkal szegélyezett sétányt hoztak létre; ugyanekkor alapították az új evangélikus temetőt. 1795-ben felépült a román ortodox kőtemplom a falu északi, románok által lakott részén. 1841-ben az akkor már igen romos evangélikus templomot klasszicista stílusban újjáépítették.[14] 1843-ban, 1847-ben, és 1856-ban újabb tűzvészek pusztították a falut.[22]

A 19. század második felében az iparosodásnak köszönhetően a település nagymértékű fejlődésnek indult és városias kinézetet kezdett ölteni. Mivel nagy mezőgazdasági terület állt rendelkezésre, 1854-ben Friedrich Czell (a későbbi Czell-vállalat alapítója) és sógora, Paul Arzt szeszgyárat majd szeszfinomítót alapított. Ez az 1880-as évekre Erdély délkeleti részének legnagyobb ipartelepévé nőtte ki magát, és a tizenegyedik volt a legtöbb adót fizető magyarországi szeszgyárak közül.[23]

1863-ban kaszárnyát emeltek a faluban, 1877–1879-ben kétszintes, eklektikus stílusú iskolaépületet; 1891-ben pedig felépült az új evangélikus parókia (Christian Kertsch tervei alapján). 1890–1891-ben megépült a Brassó–Zernest-vasútvonal, melynek Keresztényfalván is van egy állomása. 1898-ban egy hársfát ültettek Johannes Honterus szász reformátor születésének 400. évfordulójára. A villanyt 1911-ben vezették be a településre. 1902-ben román iskola, 1927-ben szász kultúrház épült, 1929-ben a központban felépült a községháza, 1938-ban pedig az art déco stílusú óvodaépület.[14]

A trianoni békeszerződésig Brassó vármegye Felvidéki járásához tartozott.[24] A második világháborúban 140 keresztényfalvi szász harcolt a német hadseregben, a háború után pedig 279 személyt deportáltak a Szovjetunióba (közülük 39 nem tért vissza). A nagytemplom kovácsoltvas csillárja és két templomi emléktábla az első, illetve a második világháborúban elesett, vagy fogságban meghalt keresztényfalviaknak állít emléket.[17]

LegendákSzerkesztés

Egy legenda szerint a falut Christian barcarozsnyói gróf özvegyének telkén alapították. A jótékonykodó asszony tanyája és malma mellett egyre többen telepedtek le, míg végül létrejött egy nagyobb közösség. A legenda egy rokon változatában a gróf egyik fiát hívták Christiannak, de apja kitagadta az örökségből, mert egy rangján aluli lányt vett el. Anyja kárpótlásként egy Vidombák-parti telket és malmot adott neki, és itt alapított családot az ifjú pár. Időközben mind több barcarozsnyói polgár telepedett le a környéken, elhagyva a szívtelen gróf földjeit, míg végül megalapították a falut.[4]

Mint sok más szász településhez, Keresztényfalvához is fűződnek óriásokról szóló mondák. Egyikük alapján a falutól délre emelkedő dombok annak a homokos földnek a maradványai, melyet egy óriásgyerek mérgében a mezőre öntött.[17]

Egy anekdota szerint a Barcarozsnyóval folytatott határvita során a rozsnyóiak úgy esküdtek meg arról, hogy „rozsnyói földön állnak”, hogy a csizmájukba otthoni földet helyeztek. Miután több ilyen eset történt, egy idő után megkövetelték, hogy az ilyen esküt mezítláb tegyék.[7]

LeírásaSzerkesztés

 
Régi szász házak egy mellékutcában

Orbán Balázs a 19. század közepén így írja le: „igen szépen fekszik a Keresztyénhavas fenyves erdők által koronázott előhegyei alján, melyeknek a térben elenyésző részén szabályszerűleg sorakozott kupidomú kerek dombocskák huzódnak el, annyival szebbek, mert sűrün vannak fenyves és bükk erdőkkel benőve, s e díszruhájukban mint megannyi zöld gulák néznek ki. E pontról a Keresztyén havasnak nem csak előhegyei, hanem maga a havas is aljától tetejéig egész nagyszerüségében tűnik fel, eddig nem látott nyugati oldalával és igy már most az teljesen ismerősünk.”[5]

A települést már a 20. század előtt is a Barcaság mintaközségének tekintették,[25] és máig annak tartják.[11] A Barcaság területén ezen a településen található a legtöbb jó állapotban fennmaradt hagyományos szász ház.[26]

A falu régi kanyargós utcái a Vidombák pataknak és az egykori csatornának köszönhetik nyomvonalaikat, az újak azonban már egyenesek, és a szabályos telkek, merőleges utcák modern urbanisztikai tervezésre utalnak. A szászok főként a központban és a patak melletti utcákban éltek, a románok pedig az északi részen, a patak, a főút, és a Vidombáki út által közrezárt kis háromszögben (itt van az ortodox templom is). Az erődített evangélikus templom a központban, az úgynevezett Nagy téren (román neve Piața Libertății) helyezkedik el; itt épült fel a községháza, az evangélikus iskola és parókia, és az óvoda is. Ettől nyugatra van a Kis tér (Piața Mică, az egykori evangélikus iskolától északra).[14]

NépességSzerkesztés

A brassói kerület legelső népszámlálása 1510-ből maradt fenn; ekkor Keresztényfalva a hetedik legnépesebb település volt 124 háztartással, vagyis mintegy 500 lakossal. Az adófizetők legrégebbi névsora 1526-ból származik, és összesen 146 nevet tartalmaz. Ekkor 100 teljes (ganze Zinser) és 40 fél (halbe Zinser) adófizető háztartás és kilenc üres (wüste) ház volt a faluban. Megemlítik még a falutanácsot (Honnen), két pásztort, valamint egy papi majort és egy tanácsházat.[13]

1790-ben 400 szász háztartást jegyeztek, és románok jelenlétét is megemlítették. 1838-ban 2325 lakosa volt, melyből 1588 szász, 724 román, 13 magyar.[27] 1910-ben 2994 lakosából 1627 német, 1125 román, 228 magyar; a lakosság 73%-a tudott írni-olvasni és 37%-a beszélt magyarul.[24] Az 1930-as népszámlálásnál még a szászok voltak többségben, azonban a 20. század második felében már kisebbségbe kerültek, az 1989-es rendszerváltás után pedig kivándoroltak; míg 1977-ben még 1286 német lakos volt, három évtized múlva már száznál is kevesebb. 2011-ben 4490 lakosából 4114 román, 86 német, 77 magyar.[2]

Neves szülöttei: Michael Fronius brassói városkapitány és tanácsos (1675–1728), Hans Hermannstädter sportoló (1918–2006), George Ciucu matematikus (1927–1990).

GazdaságSzerkesztés

 
18. századi kallómalom

A kis területű község mindig is híján volt a legelőknek, kaszálóknak (ezért is legeltettek a középkorban a Keresztényhavas alatt), így a legeltetés nem volt jellemző; főként mezőgazdasággal és kézművességgel foglalkoztak. Több malom (kallómalmok, fűrészmalmok) is működött a településen; a legelsőről 1362-ben adnak hírt (ez a templomerőd közelében, a jelenlegi orvosi rendelő helyén volt), a ma álló legrégebbi 1786-ból maradt fenn (turisztikailag azonban nem használják ki). A régi mesterségek közül megemlítik a molnárokat, kovácsokat, szabókat, csizmadiákat, asztalosokat, téglavetőket stb.[14] A számlák szerint a keresztényfalviak számos alkalommal járultak hozzá a brassói védművek építéséhez meszet, téglát, deszkákat szállítva.[20]

A kézművesek közül a sarlókovácsok tűntek ki munkájukkal. A körülmények különösen kedvezőek voltak a kovácsmesterség számára, és a keresztényfalvi kovácsok elsősorban sarlókat készítettek; ennek oka valószínűleg a brassói kovácscéhhel kötött megállapodás volt, hogy ne jelentsenek konkurenciát a brassóiak számára. Egy 1510-ből származó dokumentum szerint egy keresztényfalvi műhely 17 arany értékű sarlót adott el a besztercei Petrus Schulernek, ami az akkori árakat tekintve körülbelül 500 darabot jelentett. 1586-ban a keresztényfalvi céh kiváltságot kapott, amelynek értelmében minden erdélyi vásáron szabadon árulhatták sarlóikat (bár nem lehet tudni, hogy milyen mértékben tudtak élni a privilégiummal, ugyanis a szász székeken a nagydisznódiak birtokolták a sarlóval kapcsolatos kereskedelmi monopóliumot). A 17. század folyamán a sarlókovácsok kereskedelme valószínűleg visszaesett a háborús zűrzavar és az ezzel járó gazdasági hanyatlás következtében.[7]

A 19. században megjelent az ipar; a gazdasági fejlődést nagyban elősegítette a Czell és Arzt által 1854-ben alapított szeszgyár, mely sok munkahelyet teremtett, a gazdák pedig jó áron eladhatták a burgonyát és a takarmánynövényeket. A szeszgyártás melléktermékeként keletkező takarmány a szarvasmarha-tenyésztés fellendülését vonta maga után; ekkoriban több, mint 1000 marhát tartottak, melyeket még külföldre is exportáltak.[25] A szeszgyár mellett szeszfinomító is épült, és az 1880-as években a létesítményt Erdély délkeleti részének legnagyobb ipartelepeként tartották számon; 1883−1884-ben országosan a tizenegyedik helyen volt a legtöbb adót fizető szeszgyárak között.[23] Az 1886-ban kirobbant osztrák–magyar–román vámháború azonban negatívan befolyásolta az erdélyi ipart, a keresztényfalvi Czell-gyárak pedig a 20. század elején megszűntek.[25]

1882-ben tűzálló kerámiát előállító gyárat alapítottak, mely az itt bányászott agyagot használta alapanyagként; ezt többször kibővítették, és egészen a 2000-es évekig üzemelt.[14] 1921-ben deszkagyárat létesítettek.[22]

Az 1970-es években a településen kerámián kívül bútort és betonelemeket is készítettek, és jelentős volt fakitermelése és mezőgazdasága (burgonya, cukorrépa, gabona). A mezőgazdasági földterület ekkor 1766 hektár volt.[28]

1990 után számos gazdasági befektető érkezett és több ipartelepet hoztak létre (Hutchinson, Duvenbeck, Lustic stb); a 2010-es években Románia egyik legnagyobb vidéki ipari központja.[29]

Oktatás és kultúraSzerkesztés

 
Az egykori evangélikus iskola épülete

Korai kultúrtörténetéről keveset tudunk. A Bécsi Egyetemen 1453 és 1487 között öt diák jelenik meg „de Nova Civitate” jelzővel, közülük azonban csak egyről állítható biztosan, hogy a barcasági Nova Civitasból, vagyis Keresztényfalváról származik (Bartholomaeus Lateratoris de Nova Civitate prope Coronam, 1487). Ez azt valószínűsíti, hogy a településen már a 15. században iskola működött.[30]

1877–1879 között a központban eklektikus stílusú, kétszintes iskolaépületet emeltek a szász evangélikus iskola számára (jelenleg az épületben a helyi román tannyelvű általános iskola működik). Első román iskolaépülete 1902-ben épült, a falu északkeleti részén. 1927-ben kultúrházat, 1938-ban óvodát építettek.[14] 1973-ban Ion Soiu (1946–1996) tanár vezetésével múzeumot alapítottak az általános iskola épületében, mely három szobában (történelem, néprajz, vallás) mutatja be Keresztényfalva és a Barcaság múltját.[31]

Mint minden szász településen, a háztartások Keresztényfalván is szomszédságokba (Nachbarschaften) tömörültek, melynek tagjai egymással együttműködtek és egymást támogatták. 1720-ben öt, 1779-ben hét, 1834-ben kilenc szomszédságra osztották. A 20. század második felében, a közjogi viszonyok megváltozása és a szászok kivándorlása eredményeként a szomszédságoknak már csak közösségszervező szerepük maradt, és az is csak az evangélikus egyház keretében.[32]

LátnivalókSzerkesztés

  • Az evangélikus keresztényfalvi erődtemplom a falu központjában áll. A középkori építményből csak néhány elem maradt fenn (például a román stílusú nyugati portál), a helyén 1839–1841 között emelt új csarnoktemplom a legfiatalabb szász templomépület a Barcaságon. A széles torony előcsarnokát barcasági címerek falfestményei díszítik. Az erődítmény egy 1,5-2 méter vastag és 6-10 m magas kerítőfalból és egy kisebb, mindössze 3-4 m magas gyámfalból áll. Az egykori kilenc bástyából nyolc maradt fenn eredeti állapotában (a kapubástyát a 19. században paplakká alakították át), és feltűnő eltérő alakjuk és magasságuk. Az erőd udvarán levő fa építményeket lebontották, helyükön ma gondozott gyümölcsöskert található.[25]
  • A központban megtekinthető az eklektikus stílusú, kétszintes egykori evangélikus iskola, a Christian Kertsch által tervezett neoklasszikus evangélikus parókia, és az art déco óvodaépület.[33]
  • Megtekinthető az egyetlen fennmaradt kallómalom, melyet 1786-ban említenek először, és egészen 1970-ig üzemelt (str. Mărășești).[34]
  • Istenszülő elszenderedésének szentelt román ortodox templomát 1795-ben emelték egy korábbi fatemplom helyén, a falu északi részén. Az építkezés fő támogatója a brassói Nicolae Ciurcu kereskedő volt. 1821-ben festette ki Nicolae Zugravu festő, Stoica Popovici pap költségén.[35]
  • A falutól keletre fekszik az Új Szent Efrémnek szentelt ortodox kolostor.[36]
  • A falutól délre láthatóak a százados tölgyek,[17] és a délkeletre fekvő dombokban húzódik a Nova Civitas tanösvény.[37]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. a b Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái: Keresztényfalva. adatbank.ro, 2011. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  3. a b c d Urkunden 18 99–100. o.
  4. a b c Name und Ortsgründung. neustadt-kr.de. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  5. a b Orbán Balázs. XXII. A rosnyói völgy: Keresztyénfalva, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868) 
  6. Gaali Zoltán. A székely ősvárak, 2. Budapest: Makkay, 225. o. (1938) 
  7. a b c Urkunden 7 87–89. o.
  8. Cristian. Arcanum. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  9. Urkunden 18 98. o.
  10. Siegel, Wappen & Fahnen. neustadt-kr.de. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  11. a b c d Art Press 6–7. o.
  12. a b Wachner 101–103. o.
  13. a b c Urkunden 7 90–93. o.
  14. a b c d e f g Art Press 31–33. o.
  15. Wachner 106. o.
  16. Cristian. climate-data.org. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
  17. a b c d e Kovács Lehel István. Térben és időben – Barangolás a Barcaságon. Négyfalu: HMMT, 283–285. o. (2017). ISBN 9789730258783 
  18. a b c Klima, Flora und Fauna. neustadt-kr.de. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  19. Nussbächer, Gernot: Contribuții la istoria administrației orașului Brașov în perioada medievală. Historia Urbana, 1. sz. (1994) 86. o. ISSN 1221-650X
  20. a b Urkunden 7 96–98. o.
  21. Urkunden 18 75. o.
  22. a b c Consiliul Local: Strategie dezvoltare comuna Cristian. 2015. 3. o.  
  23. a b Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői. 1887. 154–156. o.  
  24. a b A Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálása. Budapest: Athenaeum, 384–385. o. (1913) 
  25. a b c d Wachner 104–105. o.
  26. Art Press 56. o.
  27. Die Bevölkerung. neustadt-kr.de. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  28. Pop, Silviu; Princz, Ștefan. Brașov – ghid turistic (román nyelven). Bukarest: Editura pentru Turism, 129. o. (1974) 
  29. Art Press 90. o.
  30. Urkunden 18 101. o.
  31. Art Press 81. o.
  32. Die Nachbarschaften. neustadt-kr.de. (Hozzáférés: 2021. december 19.)
  33. Art Press 64–66. o.
  34. Art Press 82–83. o.
  35. Art Press 72. o.
  36. Mănăstirea Sfântul Efrem cel Nou de la Cristian va fi sfințită duminică. Bună ziua Brașov, 2021. május 7. (Hozzáférés: 2022. május 8.)
  37. Traseul turistic Nova Civitas. Cercetașii României Ion Soiu Cristian, 2021. október 15. (Hozzáférés: 2022. május 8.)

ForrásokSzerkesztés

  • Art Press: Art Press Consulting. Cartea de vizită a comunei Cristian (román nyelven). Brassó: Nice Print (2016) 
  • Urkunden 7: Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 7 (német nyelven). Brassó: Aldus (2018). ISBN 9786069840115 
  • Urkunden 18: Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 18 (német nyelven). Brassó: Aldus (2018). ISBN 9786069840122 
  • Wachner: Wachner, Heinrich. Krostadter Heimat- und Wanderbuch (német nyelven). Brassó: Wilhelm Hiemesch (1934)