Monostorapáti

magyarországi község Veszprém vármegyében

Monostorapáti község Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban. A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

Monostorapáti
Monostorapáti címere
Monostorapáti címere
Monostorapáti zászlaja
Monostorapáti zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeVeszprém
JárásTapolcai
Jogállásközség
PolgármesterTakács Péter (független)[1]
Irányítószám8296
Körzethívószám87
Népesség
Teljes népesség1097 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség43,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület25,59 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 55′ 38″, k. h. 17° 33′ 24″Koordináták: é. sz. 46° 55′ 38″, k. h. 17° 33′ 24″
Monostorapáti (Veszprém vármegye)
Monostorapáti
Monostorapáti
Pozíció Veszprém vármegye térképén
Monostorapáti weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Monostorapáti témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A község a Tapolcát Veszprémmel összekötő 77-es főút mentén, az Eger-patak völgyében, Veszprémtől kb. 36, Tapolcától kb. 12 km távolságra fekszik.

Története

szerkesztés

A mai Monostorapáti közigazgatási területén a középkorban több település is létezett:közülük Almád oppidum, mely egykor Hegyesd tartozékai közé tartozott, valamint Győr, Csekőháza, Attak és Bécs, mára már elpusztult települések is. Ezeket a neveket többek között a korabeli adózási jegyzékek őrizték meg az utókor számára. Monostorapáti lakóinak egy része is az egykori Almád lakóinak leszármazottja, a falu ma élő lakói is Almádot tekintik községük ősének. A többi település neve dűlőnevek formájában őrződött meg: Atak, Ataki séd, Győri rétek.

Almád helység megjelenése az okleveles forrásanyag szerint az almádi monostor megalapításához kapcsolódik. A monostor 1121-ben kelt alapítóleveléből kitűnik, hogy az Atyusz nemzetségbeli Band és két fia: Ogiuz és Miske 1117-ben határozták el az almádi egyház alapítását.

Hazánkban a 12. századig tartó gyakorlat szerint csak az uralkodók, az érsekek és a püspökök alapítottak kolostorokat. Innentől viszont egyes világi előkelők is szerzetesi egyházalapításba fogtak és példájuk követésre talált. A magánalapítások sorában a legkorábbiak egyike az almádi Boldogságos Szűz Mária és Mindenszentek bencés monostor a Veszprém vármegyei Monostorapáti község keleti határában, az Eger-patak völgyében, a Boncsos-tető egyik északi oldalfennsíkján. Az almádi monostor kettős titulusa arra enged következtetni, hogy a Mindenszentek ünnepnapjához legközelebb eső Mária-napok valamelyike lehetett a felszentelés és az apátsági templom búcsújának a napja.

Bánd még az épület 1121-es elkészülte előtt meghalt. Második - fiatal - felesége, akinek neve is „Gyönyörű”, aki két fiúval ajándékozta meg, férje halála után - Jeruzsálembe zarándokolt, majd onnan hazatérve kolostorba vonult. Bánd vagyonát (azt a részt is, amit az egyháznak szánt) két fia örökölte egyenlő arányban. Azonban csak az egyik fiú, Ogiuz teljesítette apjának tett ígéretét, és az egyháznak szánt vagyon rá eső részét, a végrendeletbe foglaltak szerint, az egyháznak adományozta. Cselekedetét az előzményekkel együtt Nana veszprémi püspök foglalta írásba. Az alapítólevelet II. István király (1116-1131) parancsára királyi pecséttel erősítették meg. A felszentelést Nana veszprémi püspök végezte. Az alapítólevél számos – főleg Almád környéki – birtokkal, szolgával, állattal és gazdag egyházi felszereléssel látta el az almádi monostort. 1441-ben Berki Flóris szigligeti várkapitány lerohanta és kifosztotta.

A monostor a 14. századtól hiteleshely volt.

Közélete

szerkesztés

Polgármesterei

szerkesztés
  • 1990–1994: Török István (független)[3]
  • 1994–1998: Hárshegyi József (független)[4]
  • 1998–2002: Zentai János (független)[5]
  • 2002–2006: Hárshegyi József Gyula (független)[6]
  • 2006–2010: Hárshegyi József Gyula (független)[7]
  • 2010–2014: Hárshegyi József Gyula (független)[8]
  • 2014–2019: Takács Péter (független)[9]
  • 2019–2024: Takács Péter (független)[1]
  • 2024– :

Monostorapáti

szerkesztés

A településről Monostorapáti néven 1468-ban találunk említést.

II. Ulászló alatt a kolostor elvesztette jelentőségét, rohamosan hanyatlott. Az 1540-es években teljesen elnéptelenedett, szerzetesei is elhagyták. Az egykori Nagy hadiút vonalán fekvő község sokat szenvedett a töröktől, főleg Vázsony várának török hódoltsága alatt, illetve 1561-ben, amikor egy évre Hegyesd vára is megszállás alá került. Hosszú ideig volt a török hódoltsági terület határán, melynek során számtalan portyát, pusztítást és kegyetlenkedést szenvedett el, melyről számos monda, és emlék maradt fönn. Egyesek szerint ennek az emlékét őrzi a sok „Török” családnév (64 család, különféle melléknevekkel: Kis-Török, Nagy-Török, Török-Kuti, Török-Bognár, Török-Ádám stb.), valamint a község déli, valamikor erősen vízmosásos része, amely a Gidina[* 1] nevet viseli, vagy egyik dűlője a különös hangzású Zsibátor. Mások (köztük Sebestyén Gyula) a nevek eredetét a honfoglalásig vezetik vissza.

A török kiűzése után egyházi birtok lett. 1715-ben a helység földesura a veszprémi püspök. A 18. századra a falu kiheverte a hódoltság okozta károkat, ismét népes hellyé vált. 1787-ben 699 lakosa volt, többségük zsellér. 1855–ben kolerajárvány dúlt, 95 halottat jegyeztek fel. 1868–ben tűzvész pusztított, 120 lakás égett le. 1877–ben felosztanak 600 kataszteri hold közbirtokossági erdőt, hogy a lakosság gazdasági helyzetén mezőgazdasági területekkel javítsanak.

1893-ban a lakosság már 1112 fő. A nyomor egyre általánosabbá vált, így a lakosság a falun kívül keresett megélhetést. A Balaton-felvidéki szőlőkbe kapálni, Mencshelyre, Tótvázsonyba aratni, csépelni jártak. Naponta gyalog tették meg az utat a 2-3 óra járásnyira fekvő községekbe. Télen a fő kereseti forrás a favágás volt.

Az I. világháborúban összesen 132 embert hívtak be. Ezek közül 31 nem tért többé haza, a hadirokkantak száma 27 fő. Az „1919-es mozgalom” irányítói Babos Gyula tanító és Rohonczy Károly jegyző voltak, ezek az eszmék azonban Monostorapátiban nem vertek gyökeret.

A falu fekvéséből adódóan a 19. század folyamán a fő megélhetési forrást a szőlőtermelés és az állattenyésztés jelentette. Az egyre nagyobb településen 1925-ben már 14 iparos, két szatócsüzlet, és három kocsma látta el a helyi igényeket. A második világháború után, 1949-ben alakult meg a termelőszövetkezet, villamosították a községet. Az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A 60-as, 70-es években az Eger-völgyében található termelőszövetkezeteket egyesítették, benne többek között szőlőműveléssel, borászattal, erdőműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. 1990-ben számolták fel.

1996-2010 között Monostorapáti is csatlakozott a Művészetek Völgye rendezvénysorozathoz, s így ez az esemény is meghatározó lett a falu kulturális életében. 2011-ben civil kezdeményezésre, de az egyházközség égisze alatt kezdődött meg az almádi Szűz Mária és Mindenszentek bencés monostor maradványainak megmentésére irányuló munka.

Népesség

szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
1176
1152
1129
1114
1118
1097
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90%-a magyarnak, 1,4% németnek, 5,6% cigánynak mondta magát (10% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 75,4%, református 1,7%, evangélikus 1,1%, felekezeten kívüli 4,8% (16,6% nem nyilatkozott).[10]

Nevezetességei

szerkesztés
  • Az almádi kolostor romjai – turistajelzés felfestve;
  • A római katolikus templom, amelynek freskóit svájci származású veszprémi festő Bucher (Pucher) Xavér Ferenc (Franz Xaver Bucher) festette;
  • A falu környékén több jó vizű forrás van (Szentkút, Széles-forrás, Csigáskút), ezek remek kirándulási lehetőséget kínálnak;
  • Áldozói és Táltos dűlők, amik 1990 után Magyarországon elsőként, kaptak újra eredetvédettséget 2002-ben.[11]

Képgaléria

szerkesztés
  1. Geydina: török szó, vizes, mocsaras helyet jelent
  1. a b Monostorapáti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 31.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Monostorapáti települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Monostorapáti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
  5. Monostorapáti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 25.)
  6. Monostorapáti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 25.)
  7. Monostorapáti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 25.)
  8. Monostorapáti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  9. Monostorapáti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. január 1.)
  10. Monostorapáti Helységnévtár
  11. Minek nevezzelek? Eredetvédelmi szabályozás a Káli-medencében. borportal.hu. [2013. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva].

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Monostorapáti témájú médiaállományokat.