Sablon:Téka/Vasút/Ajánlott cikk/doc

Ez a lap a(z) Sablon:Téka/Vasút/Ajánlott cikk dokumentációja.
Ez a lap tartalmazza az eredeti sablon használati útmutatóját és kategóriáit.

Ez a sablon a Vasútportál cikkajánlójában megjelenő cikkek bevezetőjét tartalmazza.

Ebben a kinyitható dobozban találhatod a cikkajánlóban megjelenő cikkeket

A TGV francia nagysebességű vonat (franciául: „Train à Grande Vitesse”). A TGV vonatokat a francia Alstom cég gyártja. Franciaország egyik nemzeti szimbólumaként is szolgál, és az egyik legsikeresebb nagysebességű vasútnak számít a világon a japán Sinkanszen után, megelőzve a német ICE-rendszert.

A világ egyik leghíresebb nagysebességű vonalának, a Párizs és Lyon közötti TGV vonal megnyitásának 25 éves évfordulóját 2006. szeptember 22-én ünnepelték a franciák. A 25 év alatt folyamatosan bővülő francia nagysebességű vasúthálózaton a TGV szerelvények eddig összesen több mint 2 milliárd kilométert tettek meg, kezdetben 260 km/h, az új vonalakon ma már 320 km/h sebességgel száguldva. A 35 évnyi folyamatos üzemeltetési, kereskedelmi és műszaki fejlődés lehetővé tette a sebesség folyamatos emelését.

Az ICE (InterCityExpress) a Német vasutak (Deutsche Bahn) nagysebességű villamos motorvonat-családja, egyben márkaneve a német nagysebességű vonatoknak. Ez a DB Fernverkehr legmagasabb termékkategóriája és DB vezérhajója. Az ICE védjegy Németország legismertebb márkái között van.

A németeknél kötőjellel írt típust Svájcban és Ausztriában egybe írják (InterCityExpress), ami alapvetően mindegy, mert mindenki az ICE néven ismeri a vonatcsaládot.

Az ICE a vonatokon kívül magába foglal egy 180 ICE vasútállomásból felépülő hálózatot, melyen a vonatok ütemesen közlekednek (ezek az állomások Németországon kívül az alábbi országokban találhatók: Ausztria, Svájc, Franciaország, Hollandia és Dánia).

A vasút-villamos vagy tram-train rendszerek célja a települések belterületét kiszolgáló közúti vasutak (villamosok) és a városhatárokon kívüli tágabb vonzáskörzetben található hagyományos vasutak összekapcsolása oly módon, hogy a hálózaton átszállásmentes utazások váljanak lehetővé a városon kívüli területek és a városközpont között.

Az első tram-train rendszert 1992-ben Karlsruhéban valósították meg, amikor megindult a forgalom a karlsruhei belváros és Bretten között, részben az Albtal Közlekedési Társaság (AVG) közúti vasúti hálózatán 750 voltos egyenáramú, részben pedig a Deutsche Bahn (DB) 15 000 voltos váltóárammal villamosított vasúti hálózatán két áramnemű közúti vasúti járművekkel. Ez a Karlsruhei modell néven vált ismertté. A hálózat hossza azóta megtöbbszöröződött, s ma meghaladja a 400 kilométert. A korai fejlesztés hátránya azonban, hogy a hálózat nem akadálymentesített, a járművekbe csak lépcsőn lehet beszállni.

A Semmering-bázisalagút, németül: Semmering-Basistunnel egy épülő, normál nyomtávolságú 25 kV 50 Hz-cel villamosított 27,3 km hosszú, kétcsöves vasúti alagút Ausztriábanban Gloggnitz és Mürzzuschlag között. A hivatalos alapkőletétel 2012 április 25-én történt meg, az építkezés 2014-ben indult, az alagút várható átadása 2027.

Jelenleg Gloggnitz és Mürzzuschlag között a Világörökség részét képező Semmeringi vasútvonalon közlekednek a vonatok. Ez a vonal azonban igen meredek és rengeteg szűk ív található rajta, azért a vonatokat kettő, de néha három, esetleg több mozdony is továbbítja. Az új alagút ezt a szakaszt fogja tehermentesíteni. Jelenleg Bécs és Graz között az utazási idő 2 óra 35 perc, az új alagútnak hála ez jelentősen rövidül majd, körülbelül 2 órára. Az áruszállításban az üzemvitel jelentősen leegyszerűsödik, elmaradhat a jelenleg szükséges toló- ill. előfogati mozdonyok alkalmazása.

Az alagútban a vonatok maximum 230 km/h sebességgel haladhatnak majd.

Az 1995 és 2002 közt, 6 milliárd euró költségen épített 180 km hosszú Köln–Frankfurt nagysebességű vasútvonal (hivatalos nevén Köln-Rajna/Majna nagysebességű vasútvonal) Köln városát köti össze Siegburg, Montabaur és Limburg érintésével Frankfurt repülőterének távolsági pályaudvarával. A csatlakozó Breckenheim-Wiesbaden vonal Wiesbaden városát köti be, míg a Köln reptéri hurok a Köln–Bonn repülőtér bekötésére szolgál. A 300 km/h-val járható nagysebességű vasútvonal a 15 milliós összlakosságú Rajna-Ruhr és Rajna-Majna régiót köti össze - mely a két legnagyobb német metropolisz-régió -, több országos és nemzetközi viszonylat menetidejét a Rajna-balpart vasútvonalhoz képest egy teljes órával csökkentve. A 2010-es menetrendi évben a legrövidebb menetidő Köln Hauptbahnhof és Frankfurt Hauptbahnhof közt 62 perc volt (vö.: ütemes menetrend). A vonal Németországban elsőként kizárólag az ICE nagysebességű távolsági személyforgalmat szolgálja, különlegességei közé tartozik az A3 autópályával való nyalábolt nyomvonalvezetés, a 40 ezreléket elérő emelkedők, és a nagy alkalmazott túlemelés a szűk ívekben. További technikai újítás a vasbeton pályalemezes felépítmény, valamint az örvényáramú fék üzemi fékként való használata. A vonalat menetrend szerint kizárólag az ICE 3-motorvonatok használják, teherforgalom nincs.

A Transzszibériai vasútvonal egy oroszországi vasúti fővonal, a Föld leghosszabb vasútvonala. A személyforgalomba bevont teljes hossza 9288,2 km. Ebből 1777 km (19,1%) esik a vasútvonal európai, 7512 km (80,9%) a vasútvonal ázsiai szakaszára.

A vasútvonal induló állomása a Jaroszlavli pályaudvar Moszkvában, végállomása Vlagyivosztok pályaudvara. Eredeti hossza – a forradalmat megelőzően – Szentpétervár és Vlagyivosztok között 9508 km volt.

A Transzszibériai vasútvonal széles nyomtávú (1520 mm), kétvágányú, teljes hosszán villamosított (nagyobbrészt 25 kV 50 Hz-cel, kisebbrészt 3 kV egyenárammal).

Az Európai Vonatbefolyásoló Rendszer (angolul European Train Control System, ETCS) az alapvető funkcióit tekintve egy vonatbefolyásoló rendszer. Az ETCS elsődleges feladata a vonatok közlekedésének felügyelete, a vasúti forgalom biztonságának a legkülönbözőbb üzemi helyzetekben történő garantálása. Ha a mozdonyvezető a rendszer figyelmeztetése után nem csökkenti a sebességet megfelelő mértékben, amikor a sebesség túl magas, illetve amikor a vonat egy „megállj!” vagy egy sebességcsökkentésre utasító jelző felé közelít, automatikusan bekapcsolja az üzemi féket, és ha szükséges a vészféket is.

Az ETCS mint az Európai Vasúti Közlekedésirányítási Rendszer (European Railway Traffic Management System, ERTMS) „biztonsági lába” elsősorban a vonatbefolyásolással kapcsolatos funkciókat és eljárásokat foglalja magába, de fontos megemlíteni, hogy az ETCS – szerteágazó szolgáltatásai lévén – túlmutat a hagyományos értelemben vett vonatbefolyásoló rendszereken, és a vasúti közlekedés biztonságát szinte minden téren igyekszik szavatolni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a rendszer nem csupán a járművek sebességét felügyelheti, hanem például személyszállító vonatok esetében az ajtók helyes nyitását és zárását is, de akár különböző külső rendszerek riasztási információinak feldolgozására is képessé tehető. Bizonyos többletszolgáltatásai pedig kifejezetten a szolgáltatásminőség fejlődését célozzák meg.

A Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút rövidítve GYSEV (kiejtése: „gyesev”), németül: Raab–Oedenburg–Ebenfurter Eisenbahn AG, rövidítve Raaberbahn, (magyar beceneve – a járművek színezése miatt – „Repcevasút”) Magyarországon és Ausztriában működő, 434,7 kilométeres pályahálózatot fenntartó és üzemeltető integrált vasúttársaság. Székhelye Sopronban, ausztriai központja Vulkapordányban található.

A társaság működését 1872-ben Viktor Erlanger báró kérelmezte, amelyet az 1872. évi XXVII. törvény szentesített.

A részvénytársaság alakuló közgyűlését 1875. február 1-jén Budapesten tartották meg, melyen Viktor Erlanger báró nem vett részt. Az ő nevében testvére, Ludwig Erlanger, aki a bécsi Erlanger banknak volt a vezetője, jelent meg e közgyűlésen.

Az első vonalszakasz Győr és Sopron között 1876. január 2-án nyílt meg. A Sopron és Ebenfurt közötti szakaszt 1879. október 28-án adták át a forgalomnak. A csatlakozó Fertővidéki Helyiérdekű Vasút 1897. december 19-én kezdte meg működését.

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után különös módon fennmaradó társaság részvényeinek jelenlegi tulajdonosi szerkezete: Magyar Állam 65,6%, Osztrák Állam 28,2%, és a Strabag SE 6,1%. A mai tulajdonosi szerkezet 2009-ben alakult ki.

A halberstadti kocsi egy, az NDK-ban az 1970-es és 80-as években gyártott személykocsi-sorozat neve. Személyforgalomban a MÁV, a GYSEV, valamint a német, a bolgár és az albán államvasutak használja.

A kocsik Halberstadtból származnak, innen ered a név. Szokták még "félegyházi" kocsinak is hívni, mert a Halberstadt szó szerinti fordításban "félváros"-t jelent. A kocsikat a RAW Halberstadt gyártotta az NDK-ban 1978-1982 között. A kocsikat főként a belföldi gyorsvasúti rendszerben, Städteexpressként közlekedtették. A sorozat első főjavítását a Deutsche Bundesbahn kezdte el a RAW Delitzsch üzemben, később azonban a Werk Potsdam üzemben is folyt a főjavítás. A felújítás után RegioExpress-ként közlekedtek az egykori NSZK területén.

A volt Deutsche Reichsbahn kocsiparkján, amíg létezett az NDK, Halberstadt városban végezték el az átépítéseket, de az egyesülés után, mivel kb. 9000 kocsit kellett Nyugat-Németország szintjére felhozni, és ezt egyedül Halberstadt már nem lett volna képes megcsinálni, ezért több nyugati kocsijavító is közreműködött, sőt a volt NDK-ban is alakultak ilyen manufakturák.

A MÁV 424 sorozat egy legendás gőzmozdonytípus, egykor a magyar ipar büszkesége volt. Számos nosztalgikus műben tűnik fel, a szépirodalomban, a filmekben, a popzenében, klubokban, az emberek emlékezetében és a modellezésben.

Az államvasutak az első hat mozdonyt 1918-ban rendelte meg. A 424,001-424,006 pályaszámú "Bivaly" vagy "Nurmi" becenevű gőzmozdonyokkal próbafutásokat végeztek, majd kialakították a végleges igényeket, de a gyártást csak az első világháború után tudták megkezdeni.

A Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak 1924-től gyártotta a 424-es sorozatú, 2'D tengelyelrendezésű, univerzális, túlhevítős gőzmozdonyát. Próbaútját 1924. április 22-én tartották Budapest és Vác között. Kertész Béla mozdonykonstruktőr (1882–1970) irányította a tervezését, de a munkában részt vett a későbbi kormányzóhelyettes Horthy István is.

A sorozaton később több változást kísérleteztek ki. Legjelentősebb újítások a csillagfúvó, a Wagner-féle füstterelő, a kettős kémény, a székek és a habzásgátló alkalmazása volt.