Vöröstorkú gyurgyalag

madárfaj

A vöröstorkú gyurgyalag (Merops bulocki) a madarak osztályának a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjéhez, ezen belül a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Vöröstorkú gyurgyalag
Merops bulocki frenatus.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Szalakótaalakúak (Coraciiformes)
Család: Gyurgyalagfélék (Meropidae)
Nem: Merops
Faj: M. bulocki
Tudományos név
Merops bulocki
Vieillot, 1817
Elterjedés
Az elterjedési területe
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vöröstorkú gyurgyalag témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröstorkú gyurgyalag témájú médiaállományokat és Vöröstorkú gyurgyalag témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1817-ben.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Merops bulocki bulocki Vieillot, 1817
  • Merops bulocki frenatus Hartlaub, 1854[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Afrika középső részén, Benin, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Csád, Kamerun, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Etiópia, Gambia, Ghána, Guinea, Mali, Mauritánia, Niger, Nigéria, Szenegál, Sierra Leone, Szudán, Togo és Uganda területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, szavannák és cserjések, édesvizű mocsarak, folyók és patakok környéke, valamint legelők, szántóföldek és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 22 centiméter, testtömege 20–30 gramm.[5]

ÉletmódjaSzerkesztés

Rovarokkal, főleg méhekkel táplálkozik.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 16.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 16.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 16.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 16.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 16.)

További információkSzerkesztés