Őze Lajos

(1935–1984) magyar színművész, színjátékos

Őze Lajos (Szentes, 1935. április 22.[3]Budapest, 1984. október 21.) posztumusz Kossuth-díjas magyar színművész, vagy ahogy ő nevezte „színjátékos”. A 20. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, jellegzetesen fanyar humorú színészegyénisége. Fiai: Őze Gábor és Őze Áron színművész.

Őze Lajos
1969-ben
1969-ben
Született1935. április 27.[1][2]
Szentes
Elhunyt1984. október 21. (49 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaThoma Ildikó
Gyermekei
Foglalkozásaszínész
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Főiskola (–1956)
Kitüntetései
Halál okatüdőrák
SírhelyeFarkasréti temető (25-7-44)
Színészi pályafutása
Aktív évek1955 – 1984
Híres szerepei
Tevékenységszínész
Díjai
Kossuth-díjak
1990
Jászai Mari-díj
1970
Kiváló művész-díj
1984
Érdemes művész-díj
1975
További díjak
Farkas–Ratkó-díj (1970)

A Wikimédia Commons tartalmaz Őze Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Farkasréti temető 44-VII-1-44
Az Őze Lajos-emlékkő avatása a lakásához közeli Naphegyen, Budapesten (2009. október 17.). A követ arra a helyre állították, ahol gyakorta tanulta szerepeit. Az avatás alkalmából készült fotón balról Őze Áron színművész, jobbról Őze Gábor operatőr, a művész két fia áll, középütt a húga
Az emlékkő
Őze Lajos utolsó napjának személyes tárgyai, amelyeket magánál tartott. Névjegye a noteszben, golyóstolla, és olvasószemüvege. Ezekhez azóta senki sem nyúlt…

Életpályája

szerkesztés

Szentesen született szegénysorsú családban, Őze Lajos mészárosmester és Szabó Erzsébet főzőasszony gyermekeként. Szülővárosának mezőgazdasági technikumát végezte el 19491952 között, majd a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1956-ban. Pályafutását a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, de 1959-ben átszerződött a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja volt. Markáns színészi egyénisége – fanyar humora, jellegzetesen egzaltált hanghordozása – elsősorban vígjátékokban és szatírákban érvényesült, de drámai szerepeit is rendkívüli hitelességgel, mély átéléssel formálta meg. Főszerepekben és jellemszerepekben egyaránt egyenletes teljesítményt nyújtott. Különösen emlékezetesek Shakespeare-drámákban játszott alakításai, de nagyban hozzájárult magyar szerzők színpadi műveinek sikerre vitelében is (például Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre). Kiváló versmondó volt, már életében legendássá vált „harca” Ady Az ős Kaján című versével: számtalanszor elmondta, de soha nem volt elégedett magával.

Első filmszerepeit az 1950-es évek második felében játszhatta el, de igazán foglalkoztatott filmszínész csak tíz évvel később lett, s élete utolsó két évtizedében több tévéjáték- és filmszerepet is eljátszhatott (például Virág elvtárs A tanú, Gyurica Miklós Az ötödik pecsét című filmekben). Már halálos betegen vállalta el Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmjének főszerepét, de még a forgatási időszak alatt meghalt. Színművészi munkássága elismeréseképpen 1970-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1975-ben érdemes, 1984-ben pedig kiváló művész lett. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjban részesült. Szülővárosában, Szentesen nevét őrzi a városi mozi.[4]

Főbb szerepei

szerkesztés

Főbb színházi szerepei

szerkesztés

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 100; ugyanitt százöt színházi felvételen is látható.[5]

Főbb filmszerepei

szerkesztés

Főbb tévéfilmjei

szerkesztés

Hangjátékok

szerkesztés
  • Vészi Endre: A Piros Oroszlán (1962) .... Különös vendég
  • Gosztonyi János: Dániel és a krokodilok (1965)
  • Révész Tibor: Királyi trón (1965)
  • Donald Martin: Fiatal férfi idegen házban (1966)
  • Kuncz Aladár: A fekete kolostor (1967)
  • Dygat, Stanislaw: A Bodeni tó (1968)
  • Nowitzky, Andrzej: Antik óra (1968)
  • Kozmac-Mejak: Tantadruj (1968)
  • Reymont, Wladislaw: Parasztok (1968)
  • Zaid Habukki: A csodatevő mágus (1968)
  • Az emlékmű (1969)
  • Gosztonyi János: A nagy lehetetlen (1969)
  • Eötvös József: Magyarország 1514-ben (1970)
  • Szergej Jeszenyin: Pugacsov (1970)
  • Balogh László: A tűnékeny alma (1972)
  • Darvas József: Elindult szeptemberben (1972)
  • Gogol: A szorocsinci vásár (1972)
  • Günther Kunert: Idővel tűz támad (1972)
  • Montanelli, Indro: Della Rovere tábornok (1972)
  • Babits Mihály: Kártyavár (1973)
  • Galgóczi Erzsébet: Nyári gyakorlat (1975)
  • Hemingway, Ernest: Tengeren (1975)
  • Kopányi György: Mindenki tűzoltó (1975)
  • Szaltikov-Scserdin: Juduska (1975)
  • Erich Kastner: Emil és a detektívek (1976)
  • Balázs József: Koportos (1977)
  • Hegedüs Géza: Erdőntúli veszedelem (1977)
  • Hegedűs Tibor: Gyógyászok (1977)
  • Moberg, Vilhelm: A hosszú út (1977)
  • Naughton, Bill: Késő éjjel a Watling Streeten (1977)
  • Kocsonya Mihály házassága - Ismeretlen szerző közjátéka (1978)
  • Louis MacNeice: Találkája volt (1979)
  • Zygmunt Kraszinski: Istentelen színjáték (1979)
  • Mándy Iván: Temetői járat (1979)
  • Móra: Négy apának egy leánya (1979)
  • Nádor Tamás: Agyagangyal (1979)
  • Bor Ambrus: Hullámneszek (1980)
  • Capek: Az ellopott 139/VII. c. üo. sz. irat (1980)
  • Fekete Gyula: Ház a pataksoron (1980)
  • Lázár Ervin: Capriccio (1980)
  • Lengyel Péter: Cseréptörés (1980)
  • Mándy Iván: Szivarfüst-keringő (1980)
  • Régi kövek beszélnek életről és halálról (1980)
  • Zoltán Péter: A dárdavivő (1980)
  • Kopányi György: Hősök gőzben (1981)
  • Smuul, Juhan: A zugkapitány (1982)
  • Strindberg: Haláltánc (1982)
  • Kamarás István: Normarendezés (1982)
  • Matteo Bandello: A pajzán griffmadár (1982)
  • Stefan Zweig egy tegnapi európai (1982)
  • Synge: A szentek kútja (1982)
  • Vészi Endre: Sufni (1982)
  • Bárdos Pál: Volt itt egy asztalos (1983)
  • Heijermans, Herman: Remény (1983)
  • Kopányi György: Hazalátogató (1983)[6]
  • Kopányi György: Ember a semmiben (1983)
  • Kós Károly: Varjú nemzetség (1983)
  • Gyárfás Miklós: Halálugrás (1984)
  1. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven)
  3. A Magyar Televízióban 1992. október 12-én bemutatott, Az Őze című dokumentumfilmben (szerk: Kende Tamás) a keresztelési anyakönyvről készült felvétel alapján, amelyben tisztán olvasható a születés dátuma, 1932. április 22. és a bejegyezés (keresztelés) dátuma: 1935. május 12.
  4. Archivált másolat. [2019. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  5. 2012 november 10-i lekérdezés
  6. Rádiószínház - Hazalátogató Kopányi György hangjátéka (Szereposztás: Szauer - Sinkovits Imre, A fiatal Szauer - Dunai Tamás Közreműködik: Kovács Nóra, Agárdi Gábor, Ujlaky László, Császár Angela, Béres Ilona, Inke László, Kovács Mária, Őze Lajos, Harkányi Endre, Horkay János, Huszár László, Sugár László, Budai István és Markaly Gábor; Zongorán: Balassa P. Tamás; Dramaturg: Lékay Ottó; Rendező: Magos György (1983) ), hangtar.radio.hu - 2015. szeptember 6. (nava 2010. január 31.)

További információk

szerkesztés